Címerhatározó/Szentléleki címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szentléleki család címerével foglalkozik.
Szentléleki avagy Kasztellánfi[szerkesztés]
_%C3%81kos_szlav%C3%B3n_viceb%C3%A1n_(%E2%80%A01478_ut%C3%A1n)_elveszett_s%C3%ADrk%C3%B6ve.png)
Lővei:
Vályi András XVIII. század végi közlése szerint a pálos kolostorromban 1761-ben ásatott ki "egy nagy fejér márványból faragott síralom kő, mellyen még megismértettek e’ metszett betűk: MAGNIF. ACACIUS, de a’ munkásoknak gondviseletlensége miatt ketté tört. 139 esztendő is megismértetett rajta; de a’ negyedik szám eltsorbúlt, a’ kő élén ezek a‘ szavak állottak: Rursum circumdabor pelle mea, et in carne mea videbo Deum Salvatorem meum. reposita a’ többit nem lehetett olvasni." A faragvány elveszett. Anyaga aligha lehetett fehér márvány, csak valamilyen jobb minőségű fehér mészkő. Az évszám olvasata bizonyosan hibás, a kő a Szentléleki Ákosra vonatkozó adatok és a sírvers alapján sem lehetett korábbi a XV. század utolsó negyedénél.
A Kasztellánfi csaladot az olasz Castellan Péter csázmai ispán (1320-1344) utódai alkották, akik magukat Szentlélek birtokukról és ott Álló kastélyukról (castellum) is nevezték. Szentléleki Kasztellánfi Ákos 1467-1468-ban Vitovec János szlavón ban mellett volt vicebán, egyben Kőrös megye ispánja.
Szentléleki Ákos fia Miklós (†1516) sírköve
A Buda környéki márgából faragott sírlapot 1792-ben találták az egykori pálos kolostor templomának törmelékében. Az épület plébániatemplom céljára történt helyreállításakor falazták be mai helyére, a szentély belső északi falába. Feltülete több helyen lemezesen levált, faragványainak egyes részei hianyoznak. Felső részén a sírkő 3/5 részét elfoglaló tükör, benne domborművű ábra: gyűrűn függő, gránátalma-koszorúval körülvett, csücskös talpú, szalagkeretes cimerpajzs. A hasított pajzsban jobb oldalon jobbra néző, félbe vágott sas (csőre letört), bal oldalon az eredeti cölöpök közül csak egy maradt meg. A koszorú felett és alatt a pajzstartó szalagok tekerednek. Alsó mezőjében füles tábla (tabula ansata), rajta reneszánsz kapitális betűtípusú, hétsoros, vésett felirat: IACET SUB HOC TVMVLO EGREGI(US) VIR NICOLAVS AIKACIVS DE ZENTHLELEK QVI OBIIT AN(N)O D(OMI)NI MCCCCCXVI. 34 [34 A szöveg helyesen Nicoalus filius Akacii lenne; a felirat szó szerinti értelmezéséből származik a szakirodalomban elterjedt, hibás Szentléleki Miklós Ákos név.] A sirkő szorosan kapcsolódik a Jagelló-kori sírkövek reneszánsz stílusú, budai márgából, legalább jórészt biztosan Budán készült emlékcsoportjához; a szakirodalomban szereplő Iohannes Fiorentinus-attribució nem tartható.
A fentebbi Szentléleki (Kasztellánfi) Ákos fia, 1512-ben és minden bizonnyal 1515-ben is Kanizsai György övegye, Rozgonyi Klára vasmegyericsei várának várnagya.
- Irodalom:
Lővei Pál: A középkori magyar királyság pálos kolostoraiból ismert sírmelékek. In: Építészettörténeti írások Guzsik Tamás emlékére. Összeállította Katona Vilmos. Budapest, 2019. 121-147. [1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: