Címerhatározó/Serpilius címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Serpilius (olv. Szerpiliusz) család címerével foglalkozik.


Nagy Iván:

Előbbi neve Quendel volt, mint már e munka IX. köt. 533. lapján említetett. Quendel Jánosnak fia Mihály katonai érdemeiért, (Lehoczky szerint ezredes volt,) 1530. május 4-én János király által megnemesítetett.

Mihálynak testvére Lőrincz 1519-ben Wittebergában tanúlt, haza jövén, evang. lelkészszé lön. Meghalt Leibiczon Szepes megyében 1572-ben.* [* Lehoczky Stemmat. II. 360. Klein, Biogr. 223. Czvittinger 353. Genersich Memoria urbis Kesmárk II. 102.]

Mihálynak fia János Sopronyba telepedett és ott a városnak birája volt 1623-ban. Ennek fiai 1. Zsigmond Erdélyben hadi biztos. 2. János Batthyány Ádám alatt kapitány.* [* Ugyan ott.] Ezektől származik a soproni ág, mely Serpilius néven a czímeres nemes levelet megerősítve II. Ferdinand királytól 1630-ban újra kinyerte.

Lőrincz utódaiból a szepesi ágból származhattak Ágoston, ki 1662-ben járt Wittebergában. 1667-ben Holomnitzon evang. pap volt, azután számkivetést szenvedett, fia szintén Ágoston 1704-ben Bártfán lelkész, meghalt 1710-ben pestisben.* [* Bartholomaeides, Memoria Ungar. 161. Klein I. 59.]

A soproni ágból eredtek: Sámuel, 1651-ben Wittebergában tanult, 1653-ban Leibiczon volt diaconus, utóbb pap. Tán ez, vagy másik Sámuel, 1705-ben rosnyói evang. lelkész volt.* [* Ugyan ott 144.]

György-Kerestély-Jaebet soproni születésű, 1740-ben Jenában tanult.* [* Haan. Jena Hungar. 58.]

Sámuel szintén soproni fi, 1737-ben Jenában tanult, haza jövén Pozsonyban lett lelkész*; [* Haan, Jena Hung. 58] és ott halt 1761-ben; és benne kihalt a Serpilius család.

A család czímere: a paizs vörös udvarának aljában három hegyes kőszikla áll, a háttérben széles zöld mező kakuk fűvel benőlve díszlik, a két szélső szikla hegyén pánczélos és sisakos vitéz áll, jobbjában kivont kardot, ballábához támasztott hadi paizsot tartván; bal válla fölött ezüst félhold és három csillag sugárzik, a sisak koronájából egy serdűlő ifju fehér hosszú papi öltönyben emelkedik ki, jobb kezében borostyán koszorút, baljában gyöngyös fehér forgót (boglárt) (hármas daru vagy strucztoll alakjában) tartva. Foszladék jobbról aranykék, bal aranyfekete.* [* Burgstaller Collectio Insignium.]

A családnak 1761-ben történt kihalta után az eredeti czímeres levél és nemzedékrendi két tábla is a wittebergi magyar könyvtárba őrzés végett beadatott.* [* Szontagh Dán. közl.]

  • Irodalom:

Nagy Iván: Magyarország családai- TIZEDIK KÖTET[1]

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs