Címerhatározó/Schweidel címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Schweidel család címerével foglalkozik.
Közp. Antikv.:
Schweidel József, a császári királyi 4. (Sándor orosz trónörökös) huszárezred őrnagya, később honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú osztrák nemességét igazoló címereslevele.
Schweidel József 1796. május 18-án született a Bács megyei Zomborban. Apja polgári származású kincstári mérnök volt. 1815-ben, a napóleoni háborúk befejezésének évében lépett be hadapródként a cs. kir. hadseregbe, s mindvégig a 4. (Sándor cárevics) huszárezredben szolgált. 1845-ben őrnaggyá nevezték ki, s egyben két század vezetését bízták rá. 1848 nyarán, miután Schweidel kivételével valamennyi törzstiszt különböző indokokra hivatkozva elhagyta az ezredet, ő vezette haza alakulatát Magyarországra. Ezrede parancsnokaként részt vett a szeptember 29-i pákozdi és az október 30-i schwechati csatákban. Október 16-tól ezredes, dandárparancsnok, 26-tól már tábornok volt, november elején Görgei Artúr tábornok őt bízta meg a feldunai hadtest egyik hadosztályának parancsnokságával. December 19-étől 1849. május 9-ig betegszabadságon volt, majd Pest városparancsnokává nevezték ki. Május 11-én a Pákozdnál és Schwechatnál nyújtott teljesítményéért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Júliustól előbb Szegeden, majd augusztustól Aradon a kormány mindenkori székhelyének parancsnoka volt. Noha 1848. október 30. után nem vett részt fegyveres küzdelemben, az aradi császári királyi hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő társa volt a vértanúhalálban. A császári királyi hadseregben szolgáló katonatisztek harminc év után kérelmezhették osztrák nemesi rangra emelésüket. I. Ferdinánd osztrák császár 1848. január 27-én kelt oklevelével "Schweidel Józsefet, mindkét nembeli törvényes utódaival egyetemben minden időkre, Nemes megtisztelő névvel, osztrák császárságunk nemesei sorába" emelte, és megengedte a nemesi címer használatát. Az irat röviden leírta katonai cselekedeteit is. A címeres nemeslevél kiszolgáltatására már csak a forradalmat követően, 1848. május 2-án került sor. Az iratot Franz Xaver Pillersdorf báró belügyminiszter, későbbi miniszterelnök ellenjegyezte.
A címer a későbbi magyar leírás szerint a következő: "keskeny ezüst szalaggal hosszában kettéosztott pajzs, melynek jobb fele rézsút két mezőre oszlik. A felső jobboldali kék mezőben arany csillag, az alsó vörösben levélből és makkból font arany koszorú. A pajzs bal oldali zöld felében ezüst páncélos befelé nyúló kar, kezében merőlegesen tartott arany markolatú kard. A pajzson nyílt, arany csattal és arany nyakékkel díszített lovagi tornasisak, jobb oldalán kék, baloldalán zöld fedelű, amaz arannyal, emez ezüsttel befuttatott. A sisakot arany korona ékesíti, melyből négy strucctoll leng alá, még pedig az első arany, a második kék, a harmadik ezüst és a negyedik zöld színű." (dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán.)
4 pergamenlevél, V. Ferdinánd magyar király és Franz von Pillersdorf aláírásával. Kelt: Bécs, 1848. V. 2.
- Irodalom:
Központi Antikvárium, 147. árverés (2018. 6. 1.) - 121. tétel [1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: