Címerhatározó/Radovich címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Radovich család címerével foglalkozik.
Radovich Mihály általa fiai György, Gergely, Mátyás, István korábbi nemességét II. Ferdinánd 1625. május 1-én Bécsben kelt oklevelével megújította, kihirdetési záradéka sajnos a plicatura leszakadása miatt nem maradt fenn.* [* MUO 115.]
Az oklevelet* [* 335x635/73/– mm.] II. Ferdinánd király, Sennyei István váci püspök hitelesítette aláírásával; az oklevélen egykor függő pecsét mára elveszett.
Arany keretben kék alapon zöld-arany kartusban lila szőnyegen van a pajzs. A keret sarkaiban jobbra felül Magyarország, balra felül Csehország címere látszik. A szöveg szerint az adományozott címer: „Álló katonai pajzs, égszínkék színű, melynek alját háromhalmú zöldellő hegyecske foglalja el, a szélsők alacsonyabbak, sárga vagyis saját természetes színében ábrázolt egészalakos oroszlán van, teljes testsúlyával fölemelkedve, … szemein átfúródott nyíl, szétvetett hátsó lábain áll, mellsőiben pedig fehér színben ábrázolt teljes borjút erősen szorítva, karmaival és szájával széttépni törekszik, kétágú farka a magasba emelve, a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A pajzsra királyi koronával díszített rostélyos vagyis nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, és fiatal férfialak – derékból emelkedve látható, vörös mentébe öltözve, [aminek] ujjai könyökig felhúzva, bal kezében íjat, jobbjában pedig nyilat ráhelyezve és lövésre tartva, hátánál két fekete sasszárny egymáshoz kapcsolódó tollakkal … kiemelkedni szemlélhető – illően díszíti. A sisak tetejéről vagyis ormáról sisaktakarók és foszlányok, innen fehér és vörös, onnan pedig sárgás és tengerkék, a pajzs széleit körös-körül övezik és a pajzsot illően … díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, cuius fundum trijugis viridis monticulus occupare, in extremisque depressioribus, integer, leo flavo, sive naturali suo colore effigiatus esse, tota mole corporis arrectus, cu[ius]… oculos sagitta traiecta inhaerere, posterioribus quidem pedibus distortis insistere, anterioribus vero integram v[acc]am , candido colore efformatam fortiter compremisse, ungvibus atque ore discerpere nititur, cauda bifurcata sursumque erecta, et in dextram scuti … partem conversus cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate virum pubetenus eminentem ac iuvenili forma conspicuum, rubra tunica indutum, manicis usque ad cubitos compositis, sinistra manu arcum dextra vero sagittam applicatam tenere, iaculantique similem cui a tergo duae alae aquilina nigrae et simul coniunctae pinnis … eminere visuntur, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis et lemniscis hinc candidis ac rubris, illinc vero fulvis et coeruleis in scuti extremitates sese passim diffundentibus scutumque ipsum decenter … [exor]nantibus ”]
Igényesen kivitelezett címerfestmény, élethő emberábrázolással, amin szokatlan a feltűrt ruhaujj, ami nyilván nem véletlenül kapott hangsúlyt, bár tekintetbe véve az oklevél kiállítását, valószínűleg nem hadi íjat ábrázol, talán vadászjelenetre utal.
A Radovich család későbbi sorsáról jelenleg nincsenek információink, mint ahogy az oklevél levéltárba kerüléséről sem.[1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 63-64. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: