Címerhatározó/Pósa címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

---

---

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Pósa családok címerével foglalkozik.

---

Pousa

Petri-Sz:

Pósa.

A Pousa-nemzetség bírta 1291–1345-ig Poósát; tőlük származik a helység neve is.* [Hodor: Doboka, 524. 1.*]

Báthori Kristófnak 1578 nov. 22-dikén kelt ítélete szerint Pósa Péternek bizonyítania kellett a középszolnoki Széplakra vonatkozó állítását Szent-Györgyi Makrai Bertalan felperessel szemben.* [Tört. Tár, 1898. évf. 346. l.*]

István 1790-ben a somlyai adózók közt van, 1792-ben (Posai István, somlyai lakos) nemessége productiojáról Kraszna vármegyétől nyert bizonyítványát mutatja fel.* [Orsz. Lt. nem. invest. Kraszna.*] Posa Istvánt és Ferenczet gyalogosoknak vették föl a somlyói adómentes nemesek 1808-diki névsorába.

• Irodalom:

SZILÁGY VÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA.VI. KÖTET. BIRTOKOSOK, CSALÁDOK TÖRTÉNETE. L–Z. IRTA Dr. PETRI MÓR. KIADJA SZILÁGY VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE. 1904. [1]

• Külső hivatkozások:

---

Pósa 1478

Nagy Iván:

Pósa család-ból következő erdélyi nemzedék ismeretes:

Kristóf (sz. m. m. Macskásy Zsófia); Kata 1478. (Manyiki Sztrigyi János); Ilona (Kabos Tamás)

1678-ban Pósa Katalin Polyák Jánosné.

• Irodalom:

• Külső hivatkozások:

---

Pósa 1486

Nagy Iván:

Pósa család.

Pósa vagy Pousa keresztnév, mely számtalanszor fordúl elő okleveleinkben s mely névnek tulajdonosait tévedés lenne egy család ivadékának vennünk, s átalában családi összeköttetéseiket csak hánytorgatnunk is. Mind a mellett az bizonyos, hogy Pósanéven is támadt családunk. Igy már a Pósa név azon Balásnál, ki 1486-ban Mátyás király megbizásából Posony városához járt, bizonyosan család név. [Teleki Hunyadiak kora.XII. 345.*]

• Irodalom:

• Külső hivatkozások:

---

Pósa 1580

Kempelen:

Pósa.

Czímeres levele kelt 1580. (Leleszi conv. lt.) – Vö. T. XIII-139.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [2]

• Külső hivatkozások:

---

Pósa alias Zemlény

Kempelen:

Pósa (alias Zemlény).

A czímeres levelet 1613. márcz. 19. P.Tamás kapta. – Vö. Bor. I-206.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [3]

• Külső hivatkozások:

---

szántói Pósa

A címer azonos a szentmihályszabadjai Pósa címerrel

Kempelen:

Pósa (szántói).

Czímeres nemeslevele kelt 1623. jul. 14. – Vö. Csoma 445–6.

Csoma:

Pósa (szántói).

Czímerlevelet s nemességet II. Ferdinánd Bécsben 1623 jul. 14-én adományozott szántói Pósa Tamásnak, nejének Koncz Annának, gyermekeinek: Mihály, Márton, Dóra és Borbálának, testvéreinek Pálnak és Lukácsnak. Az armalist még ugyanezen a vármegye Gönczön tartott közgyűlésén kihirdették. Az adományozott czímer: kékszínű osztott paizs, felül az osztási vonalból növekvő, veres ruhás, kalpagos, arany öves férfiú, jobbjában görbe kardot tart, melyre törökfő van tűzve, balját csípőjére támasztja, alól hatágú arany csillag. Sisakdísz: a paizsbeli férfiú; takarók: kék-arany, veresezüst.

A XVIII. században élt Pósa István, kinek nejétől Vendéghi Zsuzsannától következő gyermekei voltak: István, Zsuzsanna, Czövek Mátyás neje, Kis-Kinyisen, Mária, Galgócziné Szántón, Zsófia, Janka János tályai pap neje és Gábor, ki Kassán lakott.

A család Abauj-Szántón most is él.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [4]

• Külső hivatkozások:

---

Pósa 1666, 1668

Nagy Iván:

Gömör megye szintén nemessége sorába foglalta a Pósa családot.[Bartholomaeides C. Gömör. 145.*]

Kempelen:

Pósa.

Czímeres levele kelt 1666. okt. 15.; kihirdette 1667. febr. 8. Gömörmegye.

Forgon:

Népes radnóti nemes család... A Pósa család már a nemességszerzés idején két hatalmas ágra oszlott, melyek külön-külön kaptak nemességet. Az egyik ágat felső (kis) Pósa családnak, a másikat alsó (nagy) Pósa családnak nevezik a későbbi időkben és korunkban... Az alsó (nagy) Pósa családból származik Pósa Lajos népszerű költőnk...

1. A felső (kis) Pósa család ősei, Pósa Boldizsár, Pál, Márton, János, Gáspár, István, Benedek, Gergely, Mihály, Péter, Balázs és ifj. Pál 1666. október 15-én kaptak I. Lipót királytól nemeslevelet, a következő címerrel: kék pajzsban, zöld alapon, fehér bárány, jobbjában ekevasat tart. Sisakdísz: növekvő, kék attilás, fekete süveges magyar földművelő, jobbjában három búzakalászt, baljában szántóvasat tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Forgon 535.)

Pósa 1668

alsó (nagy) Pósa címeres levél, 1668. Magántulajdon, Pósa Dénes (1965- ), Nemesradnót

Az 1668-as oklevél kihirdetési záradéka

alsó (nagy) Pósa címeres levél, 1668. Magántulajdon

2. Az alsó (nagy) Pósa család ősei, Pósa János, Gergely és Imre testvérek, aztán Pósa Jánosnak Pósa Ilona nejétől származó leányai, Dóra, Kata és Erzse; Pósa Gergelynek Boholy Anna nejétől származó Fruzsina és Orsolya leányai és Pósa Jakabnak neje, Dienes Dóra 1686. október 10-én kaptak nemességet a következő címerrel: kék pajzsban fekete medve, felemelt jobbjában három búzakalászt tart. Sisakdísz: növekvő, nyakán nyíllal átlőtt szarvas. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Forgon 535-536.)

Kempelen:

Czímeres levele kelt 1668. okt. 20. (Abaujm. lt.) Kihirdette 1669. márcz. 27. Tornamegye. – Vö. T K. I-222.

"Nos Leopoldus Dei gratia electus Romanorum imperator semper Augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Galitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque etc. rex. Archidux Austriae, dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, Marchio Moraviae, dux Lucemburgae, ac superioris et inferioris Silesiae, Wierthembergae et Thekae, princeps Sveviae, comes Habspurgi, Tirolis, Ferreti, Kyburgi, et Goritiae, Landtgravius Alsatiae, Marchio Sacri Romani imperii supra Anasum Burgoviae, ac superioris et inferioris Lusatiae, dominus Marchiae Sclavonicae, portus Naonis et Salinarum etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis. Quod nos cum ad nonnullorum fidelium n(ost)rorum humillimam supplicationem n(ost)rae propterea factam Ma(ies)t(a)ti, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri Joannis Pósa, quae ipse sacrae primum regni n(ost)ri Hungariae Coronae et deinde Ma(ies)t(a)ti n(ost)rae pro locorum et temporum varietate fideliter exhibuit et impendit, ac sese imposterum quoque; exhibere et impendere velle pollicetur. Cum igitur ob id, tum vero ex gratia et munificentia nostra Regia, qua quosque de Nobis et Republica Christiana benemeritos, virtutisque colendae studiosos, Antecessorum nostrorum divorum quondam Hungariae regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum monimenta, quae ad maiora quaequae praestanda, eos incitare possent, decernere cosuevimus. Eundem itaque Joannem Pósa, cum Consorte Helena Pósa, filiabusque Dorothea, Catharina et Elisabetha, necnon Gregorium, cum Anna Boholy, similiter Coniuge, filiabusque Euphrosina et Ursula, item Jacobum cum Dorothea Dienyes /-------/ Conthorali, ipsorum, et Emericum similiter Pósa, fratres suos caret /----/ de regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali eximentes, in coetum et numerum verorum atque indubitatorum regni nostri Hungariae et partium ei subiectarum nobilium duximus cooptandum, annumerandos et adscribendos. Annuentes et ex certa nostra scientia animoque; deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris et perpetuis semper temporibus, omnibus illis gratiis, honoribus, indultis, privilegiis, libertatibus, iuribus, praerogativis et immunitatibus, quibus ceteri, veri, antiqui et indubitati ante fati regni nostri Hungariae et partium ei subiectarum Nobiles, hactenus quomodolibet de iure vel consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possint ac valeant, haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint. In cuius quidem nostrae erga ipsos exhibitae gratiae et clementiae ac liberalitatis testimonium, veraeque et indubitatae nobilitatis signum haec arma seu nobilitatis insignia. Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum illius viridi campo interoccupante, super quo integer Ursus naturaliter effigiatus, sursum corpore stare, pedum anteriorum sinistro ad rapiendum protenso, dextro autem ternas triticeas spicas, certo ad invicem spatio disiunctas gestare seu tenere, dextrorsum conversus, cernere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam, sive apertam, Regio Diademate exeoque. Cervum cornutum inguinetenus eminentem, et sagitta per collum traiectum, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubris, in scuti extremitates sese diffundentibus scutumque ipsum decenter exornantibus, quemadmodum haec omnia in principio seu capite praesentium litterarum nostrarum pictoris manu et artificio propriis suis coloribus depicta esse conspiciuntur. Eidem Joannem Pósa, ac per ipsum superius nominatim specificatis personis, ipsarumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose danda duximus et conferenda. Decernentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris et perpetuis semper temporibus, eadem arma seu nobilitatis insignia more aliorum verorum atque indubitatorum memorati regni nostri Hungariae et partium ei subiectarum nobilium, sub iisdem iuribus, praerogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus ipsi vel natura vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi utunturque et gaudent, ubique in praeliis, certaminibus, pugnis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, aliisque omnibus et singulis ac quibusvis exercitiis, militaribus et nobilitaribus, necnon sigillis, velis, cortinis, auleis, annulis, vexillis, clypeis, tentoriis, domibus et sepulchris, generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae vetustae ac sincerae nobilitatis titulo, quo eos ab omnibus cuiuscunque status, dignitatis, conditionis et praeeminentiae homines existant, insignitos et ornatos dici, nominari, haberique et reputari volumus et mandamus ferre, gestare, illisque in aevum uti, frui et gaudere possint ac valeant haeredesque, et posteritates ipsorum utriusque sexus univer(sae) valeant atque possint. Immo nobilitamus, damus et concedimus praesentium per vigorem. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungariae utimur impendenti communitas. Eidem Joanni Pósa ac per ipsum praementionatis personis, ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose dandas duximus et concedendas. Datum per manus fidelis nostri nobis dilecti reverendi Francisci Szegedy, episcopi Vaciensis, consiliarii nostri, perdictum Regnum nostrum Hungariae. Aulae nostrae cancellarii, in castro nostro Ebersdorff, die decima mensis octobris. Anno domini millesimo sexcentesimo sexagesimo octavo, regnorum nostrorum Romani decimo, Hungariae et reliquorum decimo quarto, Bohemiae vero anno decimo tercio. Reverendissimis ac venerabilibus in Christo patribus dominis, Georgio Szelepcheny metropolitanae Strigoniensis et altero Georgio Szecheny Colocensis et Bachiensis ecclesiarum canonicae unitarum archiepiscopis, Thoma Palffy ab Erdeod Agriensis, fratre Martino Borkovich electo Zagrabiensis, Georgio Barsony electo Varadiensis, Leopoldo a Kolonich electo Nitriensis, Matthaeo Szenththamassy electo Transylvaniensis, iamfato Georgio Szecheny administratore Iauriensis, Stephano Sennyey de Kys Sennye Wespremiensis, eodem Francisco Szegedy Vacziensis, Hyacinto Macripodary electo Chanadiensis, Ioanne Gubasoczy electo Quinqueecclesiensis, Ioanne Szaszy electo Sirmiensis, Francisco Gorup electo Nouensis, fratre Christophoro de Roxas electo Tinniniensis, Ioanne Szmolianovich electo Segniensis et Modrusiensis, fratre Mattheo (B.......) electo Bosnensis et Georgio Berdoczy electo Rosonensis ecclesiarum episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus. Item spectabilibus ac magnificis Officio Palatinali praefati Regni nostri Hungariae vacante comite Francisco de Nadasd iudice curiae nostrae Regiae, comite Petro perpetuo a Zrinio dictorum Regnorum nostrorum Dalmatiae Croatiae et Sclavoniae bano, comite Adamo Forgach de Ghymes Tavernicorum, comite aeque Adamo de praenotata Zrin Agazonum, comite Nicolao Palffy de iamdicta Erdeod Cubiculariorum, comite itidem Nicolao Draskovich de Trakostyan Ianitorum, comite Georgio Illyeshazy de eadem Dapiferorum, comite Christophoro de Battyan Pincernarum, (A felhajtás alatt a folytatás valószínű) comite Paulo Eszterhassy de Galantha curiae nostrum regalium in Hungaria magistris, ac memorato comite Nicolao Palffy de praelibata Erdeod Comite Posoniensis ceterisque quam plurimis praecitati Regni nostri Hungariae comitatus tenentibus et honores."

"Mi, Lipót, Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumania, Bulgária stb. királya. Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja Luxemburg, Felső — és Alsó Szilézia, Würtemberg és Théka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferret, Kyburg, Goricia és Elzász tartomány grófja, a római szent birodalom, Burgovia, Felső -és Alsó Lausitz őrgrófja, a szláv őrgrófság, Naon kikötő és Szalina ura stb. Adjuk emlékezetül jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Mi néhány hívünknek Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérelmére, továbbá pedig meggondolván és figyelembe vévén hívünknek Pósa Jánosnak a hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket Ő először Magyar Királyságunk Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyen és időben híven teljesített és a jövőben is tenni és teljesíteni ígérkezik. Mivel tehát Mi, azoknak, akik Nekünk és a kereszténységnek érdemeket és tiszteletet szereztek, királyi kegyelmünk és bőkezűségünk folytán elődeinknek Magyarország néhai dicső királyainak példáját követvén, erényeiknek jutalmát, mely őket még nagyobbak teljesítésére buzdíthatja, meg szoktuk adni. Ezért tehát ugyanezt a Pósa Jánost feleségével, Pósa Ilonával, leányaival, Dórával, Katalinnal és Erzsébettel, valamint Gergelyt, hasonlóan a feleségével, Boholy Annával, leányaival, Fruzsinával és Orsolyával, hasonlóképpen Jakabot, feleségével Dienes Dórával (…) és Pósa Imrét, a testvéreket (…), királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel kivévén elhatároztuk, hogy Magyarországnak és kapcsolt Részeinek igazi és kétségtelen nemeseinek rendjébe felvesszük, befogadjuk és soroljuk. Megengedvén és megfontolt elhatározásból beleegyezvén, hogy ők mostantól fogva a jövőben örökidőkig mindazon kegyekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel a mondott Magyarországunk és a kapcsolt Részek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül ezt a nemesi címert, avagy jelvényt adományozzuk: tudniillik egyenesen álló kékszínű katonai pajzsot, amelynek alját egy zöld mező foglalja el, ami fölött egy természetes módon megformázott medve áll kiegyenesedett testtel, bal mancsát támadásra emelve, jobbjában pedig mindkét irányba hajló három búzakalászt tartva a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak látható, királyi koronával, amelyen ágyéktól fölfele kiemelkedő szarvas, nyakán nyílvesszővel átlőve, A sisak csúcsáról körös-körül fehér és vörös szalagok és foszlányok omlanak alá, innen aranysárga és kék, onnan fehér és vörös, amelyek a pajzsot megfelelően ékesítik, miként mindez jelen oklevelünk elején a festő keze által művészien saját színekkel megfestve is látható. Ennek a Pósa Jánosnak és ő általa a fent név szerint felsorolt személyeknek és mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak ezt a címert kegyesen adtuk és ajándékoztuk. Elhatározván, eltökélt szándékkal és megfontolt lélekkel megengedvén, hogy ők ettől fogva örökidőkig mindig ezt a címert, avagy nemesi jelvényt Magyarország és az alávetett Részek igazi, és kétségtelen nemeseinek a szokása szerint ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal és kiváltságokkal, amelyekkel azok akár természetnél, akár régi szokásnál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, élnek és örvendenek mindenütt: csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, bajvívásokon, párviadalokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, függönyökön, ruhákon, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírhalmokon, és általában bárminemű tárgyon és bármiféle vállalkozás során a régi és hamisítatlan nemesség címén, amellyel őket és valamennyi mindkét nembeli örökösüket bármely rangú, rendű, állapotú és méltóságú férfiú részéről felékesítettnek és felruházottnak mondatni, neveztetni, elismertetni és tartatni akarjuk és (a címert) hordani és viselni megparancsoljuk, valamint, hogy azt örökké használhassák, élvezhessék és annak örvendhessenek. Sőt, őket jelen oklevelünk által megnemesítjük és nekik nemességet adunk és adományozunk. Ennek az emlékére és örök erősségére titkos függőpecsétünkkel —- melyet, mint Magyarország királya használunk — megerősített nemesi kiváltságlevelünket ugyanennek a Pósa Jánosnak, és általa a fent már említett személyeknek, és azok mindkét nemű örököseinek, és utódainak kegyesen adtuk és átengedtük. Kiadatott a Mi őszintén kedvelt hívünk, Főtisztelendő Szegedy Ferenc váci püspök, tanácsosunk és a mondott Magyar Királyságbeli udvarunk kancellárja által Ebensdorf várában, az Úr 1668. esztendejében október havának 10. napján, római birodalombeli uralkodásunk 10., a Magyarországinak a 14., a Csehországinak pedig a 13. évében. Amikor a főtisztelendő és Krisztusban tisztelendő atyák, Szelepcsényi György esztergomi érsek, másrészt Széchenyi György a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyházak érseke, erdődi Pálffy Tamás egri, Borkovich Márton szerzetes testvér zágrábi, Bársony György választott váradi, Szenttamássy Mátyás választott erdélyi, Kolonich Lipót választott nyitrai, és a már mondott Széchényi György győri adminisztrátor, kissennyei Sennyey István veszprémi, Szegedy Ferenc váci, Macripodáry Jácint választott csanádi, Gubasóczy János választott pécsi, Szászy János választott szerémi, Gorup Ferenc választott Novi, Roxas Kristóf szerzetestestvér választott tinnini, Szmolianovich János választott zenggi és modruszi, B(……) Máté szerzetestestvér választott boszniai, Berdóczy György választott rosznói püspökök Isten egyházát szerencsésen kormányozták. Továbbá, tekintetes és nagyságos a már előbb mondott Magyar Királyságunknak nádori hivatala betöltetlen lévén gróf Nádasdy Ferenc országbíró, gróf Zrínyi Péter Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, gróf gimesi Forgách Ádám tárnokmester, továbbá a már említett Zrínyi Ádám főlovászmester, erdődi gróf Pálffy Miklós főkomornyik, trakostyáni gróf Draskovich Miklós főajtónálló, gróf Illésházy György főétekfogó, gróf Batthyány Kristóf főpohárnok, galántai gróf Esterházy Pál a magyar királyi udvarunkban főudvarmester, a már említett erdődi gróf Pálffy Miklós pozsonyi ispán, valamint a többiek Magyarország vármegyéit igazgatván."

(Az eredeti képeket és az oklevél fordítását Pósa Dénesnek (1965- ), Nemesradnót köszönöm, Sz. L., 2025. 12. 7.)

• Irodalom:

Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Méry Ratio, Somorja, 1997. (reprint) 535-536.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [5] [6]

• Külső hivatkozások:

---

szentmihályszabadjai Pósa

A címer azonos a szántói Pósa címerrel

Siebmacher:

Wappen: In von B. geteiltem Schilde oben aus d. Teilungslinie wachsend ein r. gekleideter Mann in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend dessen Spitze durch den Hals eines vom Rumpfe getrennten, schnurrbärtigen Türkenschädels gestossen erscheint, die Linde in d. Hüfte gestützt; unten ein sechsstrahliger g. Stern. – Kleinod: Der Mann. – Decken: bg. – rs. Gleichnamige Geschlechter, kamen oder kommen noch zur Gegenwart, in d. Ctten v. Veszprim und Gömör vor.
(Siegel d. d. 1815 des Stef. V. Pósa. – Bartholomaeides, C. Gömör, 145).

Kempelen:

Pósa (szentkirályszabadjai).

Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében István fordul elő az igazolt nemesek között. – Vö. Siebm. 514.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [7]

• Külső hivatkozások:

---

atyhai Pósa

Kempelen:

Pósa (atyhai).

Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 191.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [8]

• Külső hivatkozások:

---

Pósa 1787

Kempelen:

Pósa.

Czímeres levele kelt 1787. márcz. 16. (Barsm. lt.)

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [9]

• Külső hivatkozások:

---

Pósa 1796

Nagy Iván:

A mult [18.] század végén Veszprém vármegyében éltek Pósa István és Gábor, kik a nevezett megyétől 1796. majus 2-án nemesi bizonyítványt vettek.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet

• Külső hivatkozások:

---

Pósa családbeliek

Kempelen:

Pósa-családbeliek.
Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Gömörmegyében Ferencz, János, Pál, 2 Mihály, Sándor, Gergely, György, Gáspár, György, özv. Betes Borbála és fiai György, Pál, István (Vö. Forgon II-196.); Pozsonymegyében Pégter; Veszprémmegyében István, Péter, Mihály János (István és Gábor Veszprémmegyéből nemességüket 1787. decz. 23. legf. helyen is igazolják: LR. LIV-73.). fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. N I . IX-460.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [10]

• Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó