Címerhatározó/Nagyszeben címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Nagyszeben címerével foglalkozik.


Két keresztbe tett kard, fölötte koronával; Szeben város címere a székelydályai református templomban
Nagyszebeni ezüsttallér, 1605

Nagyszeben 1902.jpg

Coa Romania Town Nagyszeben.svg

"Magyarország erdőntúli része a mohácsi vész előtt nem volt önálló, tehát külön címere sem lehetett. Ez országrész három egyenjogú nemzetének – a magyarnak, székelynek és szásznak – külön nemzeti és politikai területe volt ugyan az uralkodók által biztosított önkormányzattal, mégsem alkottak külön államot a magyar állam keretén belül. Az erdőntúli rész kormányzását a vajdák látták el, kik okleveleikben saját nemzetségi címerüket használták.

A mohácsi vész után, midőn Magyarország megoszlik, az erdőntúli rész – Erdély – lépésről lépésre halad az önállóság felé, melyet 1542-ben el is ér. Urai, mint Szapolyai János, majd özvegye, Izabella, és fia, János Zsigmond bár csak Erdélyt és kapcsolt részeit bírták, igényt tartottak egész Magyarországra, s így a magyar királyi címet és Magyarország címerét viselték mint igénycímert, és erdélyi uralmukat Magyarország megszerzése alapjának tekintették. Uralkodásuk alatt Erdélynek még külön vajdái is voltak.

János Zsigmond 1571-ben lemondván Miksa javára a királyi címről, ezzel végleg kialakul a három nemzet szövetséges államisága – a független Erdélyország.

János Zsigmond halála után, 1571-ben Báthori István lett Erdély fejedelme, ki mindenképpen biztosította az ország függetlenségét, s 1576-ban, lengyel királlyá történt választása után is, midőn a kormányzást testvérére, Kristófra bízta, éberen őrködött Erdély államisága felett. Mindketten – mint a régi vajdák – csak nemzetségi címerüket használták az ország ügyeiben.

Báthori Kristóf utóda, fia, Zsigmond – ki római szent birodalmi herceg lett, s ősi címerét a birodalmi sas mellére helyezte – egyesítette a három szövetséges nemzet címerképét; alatta alakul ki Erdélynek nagyjában máig változatlan címere.

Szapolyai János királyi címere négyelt pajzs szívpajzzsal; a szívpajzs négyelt; első és negyedik mezejében egyszarvú, a második és harmadik mezejében hármas halomból növekedő farkas látható, melyet félhold és csillag kísér (családi címer); a nagy pajzs első és negyedik mezejében a magyar vágások, második és harmadik mezejében a hármas halmon álló kettős kereszt foglaltatik (Magyarország címere). Özvegye, Izabella királynő, és fia, János Zsigmond Lengyelország, Milano (Sforza), Dalmát- és Magyarország címerét egyesítik családi címerükkel. (Négyelt pajzs; I. szintén négyelt; 1. a hármas halomból növekvő farkas; 2. a hármas halmon álló kettős kereszt; 3. a magyar vágások; 4. egyszarvú. II. A koronás lengyel sas. III. Cölöpmentén ötször hajló, koronás gyermeket elnyelni látszó kígyó [Milano]; IV. A három, koronás [2,1], szembefordult oroszlánfő Dalmátország).

Báthori István mint erdélyi fejedelem csupán nemzetségi címerét használta (három párhuzamos, pólya mentén lebegő, balról ínyből kinövő, kissé fölfelé ívelt, hegyes agyar; vörösben ezüst). Lengyel királlyá választatása után a lengyel sassal és litván lovassal négyelt pajzsára helyezte szívpajzsképpen nemzetségi címerét.

Báthori Kristóf nemzetsége címerével pecsételt. Fia, Zsigmond fejedelem alatt 1590-ben alakul ki Erdélynek a magyar, székely és szász nemzet címeréből összetett címere.

Hogy az erdélyi három nemzetnek 1500 előtt volt-e külön-külön címere, homály födi.

A magyar nemzet sasos címerére némi bizonyítékunk az, hogy a legrégibb magyar vármegyének, Alsófehérnek nagyjában azonos címere van, s hogy e vármegye főispánja őrizte a magyarok pecsétjét.* [* Jakab Elek: Az erdélyi országos czímerek története. Századok 1867. (I.) 339] A nemzet címere mindenkor növekvő, stilizált, a vármegyéé pedig halmon álló, természetes, kiterjesztett szárnyon fekete sas, kék mezőben.

Hogy a székely nemzetnek kék mezőben napot és félholdat mutató címerét – az azelőtt használt medvefőn, szíven és koronán átszúrt kardot tartó páncélos kart ábrázoló címere helyett – Zsigmond király adományozta volna, nem bizonyítható.

A szász nemzet hétbástyás beszélő (ti. Siebenbürgen) címerének is legelső nyoma az 1590-es fejedelmi pecséten található. Pecsételési jogukról II. Endre király 1224. november 30-án kelt oklevele így szól: „In super eisdem concessimus, quod unicum sigillum habeant, quod apud nos et magnatos nostros evidenter cognoscatur”stb.* Pecsétjük, melyet I. Lajos király uralkodásáig használtak, kör alakú, átmérete 6,8 cm. A kettős poncsor közti legendája: SIGILLVM CIBINIENSIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM. Tudtunkkal egyetlen ép példája sem maradván meg, a legenda több pecsét töredékéből volt megállapítható.

A pecsét Nagy Lajos király uralkodásának kezdetéig volt használatban, mikor újabb címeres pecsétet vésettek; az 1372. évben kelt oklevél így jelzi az új pecsétet: „In cuius rei testimonium firmum verum ratum novum sigillum omnium septem sedium praesentibus cernitur subappensum.” Alakja 6,4 cm átmérőjű kör; két domború gyöngysor közti unciális betűs legendája: SIGILLVM CIBINIENSIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM. Tükrét négyes karéj foglalja el, melynek külső, ívelt háromszögű beszögelléseit egy-egy stilizált liliom tölti ki. A négyes karéjnak (Vierpass) kettős vonalakkal, keresztben rutázott mezejében három háromszögletű pajzs foglal helyet; a két felső peremén pedig egy nyílt korona nyugszik, három magas, karcsú liliom között egy-egy tüskével; e korona alsó mérete egy pajzs szélességgel egyenlő. A két felső pajzs oldalai összeérnek, tengelyük párhuzamos, és csücskükkel az alsó pajzs két felső szögletén nyugszanak. A három pajzs címerének leírása a következő: 1. A felső jobb pajzs mezeje hasított; jobbról hétszer vágott, balról pedig liliomokkal hintett. 2. A felső bal pajzs mezejében koronás sas lebeg. 3. Az alsó pajzs mezejében liliomos, nyílt korona alatt egy hegyével lefelé fordított, áttört háromszög lebeg, melynek minden csúcsára egy-egy heggyel kifelé álló szívalak van tűzve.

A felső jobb pajzs a magyar állam Anjou-kori – a felső bal pajzs Lengyelország – az alsó pedig Szeben kerületnek címere.

A leírt pecsétet használja ma is a Szász Egyetem Nagyszebenben; tipariuma XV. századbeli, s minusculás körirata: Sigillum Minus Septem Sedium Saxonicalium, ami azt mutatja, hogy nagypecsétje is volt.

A szász nemzet nem tartotta meg címerében a levelekkel tűzött háromszöget, megőrizte azonban Nagyszeben város címerében a koronával együtt a háromszöget két harántkeresztbe helyezett pallossal átfűzve (vörösben arany)."

Köpeczi Sebestyén József: Erdély címere (1917)[1]. In: ÓDON ERDÉLY. Művelődéstörténeti tanulmányok. Válogatta, sajtó alá rendezte, szerkesztette, az előszót írta és a jegyzeteket készítette Sas Péter. Budapest : Neumann Kht., 2004 [2]

  • Irodalom:

Seebergi Sasváry Zoltán: Nagyszeben város középkori pecsétjei és címere. Budapest, 2010

A város címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]

Rövidítések

Lásd még: