Címerhatározó/Nagyfejeő címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Nagyfejeő (olv. Nagyfejő ) család címerével foglalkozik.
A nemes Nagyfejeő család címere.
A kisnemesi Nagyfejeő és a Trázsi familia jelenléte több évszázados Nagyivánban, leszármazottaik ma is a faluban élnek, noha csak részben tartják számon történelmi gyökereiket. Ehhez nem pusztán a történelmi fordulatokban bővelkedő XX. század járult hozzá, hanem az is, hogy a Nagyfejeő és a Trázsi család nemesi rangja egy időben részben vitatott volt, másrészt az anyakönyvi bejegyzésekben sem volt használatos. Ez azért is különös, mert a két család folyamatos itt-tartózkodása alatt számos, idegenből Nagyivánra került famíliáról gondosan feljegyezték a „nobilis” bejegyzést. Mindig „nemes” bejegyezéssel szerepel az anyakönyvekben az 1760-as évekig gyakran feltűnő, később Tiszaörsre kerülő Lendvay család vagy az 1780-as években jegyzőként Nagyivánon lévő Borbás Imre. Ott olvashatjuk a „nobilis” megjelölést az 1800-as évek első évtizedeiben a Rázsó, a Gyurtyánszky, a Demátsek, a Szabó, a Szilák, az Izsold, illetve a jegyzőként a faluba kerülő Thoma família esetében is. Ezek a családok azonban csak hosszabb-rövidebb ideig éltek a faluban.
A Nagyfejeő család. A család Mihály nevű őse 1637. október 22-én kapott armálist III. Ferdinándtól. Az akkor Gyöngyösön lakó Nagyfejeő Mihály neje Tóth Erzsébet volt, fiaik, Péter és Mátyás is nemességet nyertek. A család címerében kék pajzsban hármas zöld halmon lépő, jobbjában természethű ábrázolású liliomot tartó, kettős farkú, ágaskodó oroszlánt látunk, mely a sisakdíszben ismétlődik, s arany-kék, ezüst-vörös pajzstakarók szegélyezik. Az eredeti címeres nemesi levél Heves megye levéltárában található.
Nagyfejeő Mihály unokái részben Kiskunmajsára, Abonyba, Gyöngyös-orosziba és Gyöngyössolymosra kerültek, s a nemességet 1721-ben és 1724-ben a Gyöngyösön lakó Mihály unoka, Pál igazolta.
A család Gyöngyösorosziban és Gyöngyössolymoson élő tagjait 1766-ban nemességigazolásra kötelezik,1797- ben a Bács megyei Kutzorára ill.Petrovoszellóra költöző leszármazottak indítanak nemesség igazolási eljárást, ám nem járnak sikerrel. 1839- ben a Nagyivánon lakó Nagyfejeő Mihály tiszti főorvos igazolja nemességét és ennek hatására több a faluban élő rokona is bizonyságlevelet szerez. Ekkor a család Nagyiván mellett már Egerben, Bárándon, Tiszahalászon, valamint Petrovoszelló és Kutzora helységben is elterjedt. Talán a nemességigazolási eljárás elhúzódásával is magyarázható tehát, hogy a család tagjait nem jegyzik nemesnek az anyakönyvi bejegyzéseknél Nagyivánon sem a XVIII. század végén, sem a XIX. század elején. Ebben az időben a Nagyivánon végzett, megyebeli nemesi összeírásokban sem szerepelnek. Sőt a Nagyfejeők az 1828-as ösz-szeírásban a jobbágyok között kerülnek felsorolásra. Ekkor már hét Fejes nevű családfőt vesznek számba. Mindannyian telkes gazdák (Mátyás, György, Pál, Márton, István, László és egy másik Mátyás nevű). A fiatalabb Mátyás már kézműves (szűcs). Ez később hagyományozódik, hisz ezen az ágon István is kézműves lesz az 1800-as évek második felében.
A Nagyfejeő család esetében tehát jobbágytelken ülő armalista nemesek kerültek a faluba. Mivel nemességük egy bizonyos időben vitatott volt, lehettek olyan évtizedek is, amikor még rendi hovatartozásuk jogi előnyeit (személyi adómentesség, vám- és hídpénzfizetési mentesség és így tovább) sem élvezték.A XVIII. század végén, a XIX. század legelején a Nagyivánra került családok jövedelme, hétköznapjai alig különbözhettek a jobbágyi sorban élő falubeliekétől. Földet művelnek, illetve néhány esetben kézművessé válnak. Ezzel is magyarázható, hogy a Nagyfejeő család mind a házassági kapcsolatokat, mind a társadalmi csoportokat, mind pedig a falun belüli elhelyezkedést tekintve beilleszkedik a helyi társadalomba. A faluban elsőként megjelenő Mátyás (aki kovács mester volt,cselédet és juhászt tartott) fiai és unokái részben a telkesekkel: a Tóth, a Czinege családdal, részben a másik armalista famíliával, a Trázsi családdal kerülnek házasodási kapcsolatba. Ám a közösségben megbecsült helyüket jelzi, hogy 1770-ben már Mátyás is esküdt volt. Ugyanezen funkciója volt Mátyás István nevű fiának, Pál nevű unokaöccsének, valamint a fiatalabb Mátyásnak és Nagyfejeő Györgynek is 1830 közül. Az 1840-es évektől változás áll be a dokumentumokban: a „Fejes” bejegyzéseket sok esetben átjavítják „Nagyfejeő”-re, s mellette megjelenik a „nobilis” megjegyzés. Az újra nemesként bejegyzett családtagoknál változatos foglalkozási megjelöléseket olvashatunk: nemes ügyész, nemes jegyző, nemes ispán, nemes kézműves, nemes csizmadia, nemes szűcs, nemes jobbágy, nemes juhász, nemes zsellér. Ez egyrészt a családon belüli vagyoni differenciálódás erősödését, másrészt az újraigazolt nemesi címmel együttjáró hivatalviselési lehetőségek bővülését jelzi. A Nagyivánon és a vármegye más helységeiben élő Nagyfejeők között táblabírót, szolgabírót, jegyzőt is találunk. Az Iványon élő Nagyfejeő Mátyás például 1848 nyarán, a nemzetőrség szervezésekor a tiszai járásban szolgabíróként ténykedett. 1852-ben Nagyiván jegyzője Nagyfejeő József volt.
A jobbágyfelszabadítás idején a telkesek között öt, a házas zsellérek között négy (közülük kettő kézműves) Nagyfejeő szerepel. A telkesek közül két család a főúton, a többiek Hadházon laktak. Ugyanez mondható el a házas zsellérekről is, annyi megjegyzéssel, hogy a két kézműves a főúton, a mészárszék és a felső kovácsműhely szomszédságában szerzett telket. Az 1890-es években a számtalan családra ágazó Nagyfejeők között öt földtulajdonnal rendelkező családfő mellett iparos, kerülő, napszámos, cseléd foglalkozásúakat találunk. A Fő utcán és Hatházon kívül már a Temető-zugban, illetve Nyavalykán és Kismezőn is találunk egy-egy családot. Ez is jelzi a társadalmi státusbeli széttagoltságot. [1]
- Irodalom:
FÜVESSY ANIKÓ és VADÁSZ ISTVÁN: Nagyivan. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [2]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: