Címerhatározó/Majlád címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Majlád, Majláth család címerével foglalkozik.
Majláth 1592
[szerkesztés]
Gorgeny, 1540. február l 8.
MAJLÁD ISTVÁN ÉS TÁRSAI SZÖVETSÉGLEVELE
Megfogadják, hogy a közjavát szolgálják; a király halála esetén közösen választják meg utódját; segítik egymást hivatalukban, tisztségüket együtt tartják, s együtt teszik le; csak közös barátokat fogadnak; haláluk esetén egymás árváit segítik, a vitákat fogadott bírák által intézik; védelmezik egymást.
- OSZKK MNy. 35. Hasonmása ugyanott: Facs. X. 124.
- 29,5 x 44 cm-es papíron, a szöveg alatt papírfelzettel két sorban tizenhat pecséthely piros és zöld viaszban. Az első sorban balról az első három pecséthely üres, a negyedikben Majlád pecsétje: pajzsában kiterjesztett szárnyát fölemelő, lépdelő griff; az ötödikben elmosódott rajzolatú címerpecsét: bal oldalában állati farok látszik [griff?]; a hatodikban álló ovális gemmapecsét: balra meztelen férfialak, jobbra fatörzs [?]; a hetedikben és a nyolcadikban elmosódott rajzolatú pecsét van. A második sorban balról az első gemmapecsét: álló ovális mezőben balra fordult lófej; a második Bánffy Bernát címerpecsétje: a pajzsban jobbra fordult ágaskodó griff, a pajzs fölött BB monogram; a harmadik pecséten valamiféle fekvő állatalak, tőle balra csillag látszik; a negyedik pecsét elmosódott; az utolsó négy pecséthely üres. Egy fólió.
- 1539 végén az erdélyi főurak között titkos szervezkedés kezdődött, melynek első lépéseként Majlád István és Balassa Imre erdélyi vajdák, valamint Kendi Ferenc tárnokmester kötött szövetséget egymással Almáson 1539. december 20-án. Eredeti szándékuk az volt, hogy I. János király halála esetén együttesen válasszanak új királyt, s közös fellépésükkel megóvják Erdélyt a polgárháborútól. A szervezkedés során Majládék első szövetséglevelükön kívül még legalább öt helyen (Szentpál, Görgény, Alvinc, Fogaras, Gerend) állítottak ki más-más résztvevőkkel együtt újabb, az elsővel azonos tartalmú szövetséglevelet. A mozgalomnak János király hadsereggel való megjelenése vetett véget, az 1540. április 24-re összehívott íordai országgyűlés elítélte a lázadókat. Ezt követően azonban a Fogarasba zárkózó Majlád kivételével minden résztvevő kegyelmet kapott. (A mozgalom történetét, értékelését és irodalmát l. Száz. 104 [1970]: 300-20). A szovetséglevelek közül ez az egyetlen, mely eredeti példányában maradt meg. Az első. Almáson 1539. december 20-án kötött szerződés szövegét három másolatból ismerjük (199., 202., s egy kiadatlan, 1540 körüli másolat: OL F 3. A Gyulafehérvári káptalan országos levéltára.
Centuriae, CC. Extraordinata. no. 9., ez utóbbi december 21-i keltezésű), ismerjük a Szentpálon 1540. január 2-án kötött szövetséglevelet szintén másolatból (F. 49d, és ismerünk egy töredékes másolatot (199.), amelyről azonban nem tudjuk, hogy hol és mikor írták az eredetijét. Az itt következő, Görgényben irt eredeti szövetséglevélnek a keltezése kissé problematikus. Az évszám utolsó két jegye bizonytalan olvasatú, FEHÉRPATAKY LÁSZLÓ 15.9-nek olvasta (TörtTár. [1878]: 184), az OSZKK nyilvántartása szerint 1539. Ez a keltezés azonban az események ismeretében téves, hiszen 1539 februárjában még nem kezdődött meg a szervezkedés.
- FEHÉRPATAKY: TörtTár. [l878]: 183-4. Fakszimiléjét közli Acsády 137
Jegyzetek:
1 Vajai lbrányi István Szabolcs megyei család tagja (NAGY 5: 217), 1504-től kancelláriai jegyző (FÓGEL, II. Ulászló 51; BÓNis 40l), 1507-ben mint a királyi kisebb kancellária conservatora kap új címert (T. 5 [l887]: 81), 1524-ben esztergomi őrkanonok (ETE. 1: 147-8). 1526-ban részt vesz a tokaji gyűlésen (JÁSZAY 81), 1537-ben hevesi főesperes (BÓNis 410), 1542-ben mint egri nagyprépost és kanonok hal meg (ETE. 4: 20).
3 Mikola László Kolozs megyei, szamosfalvi család tagja (NAGY 7: 486-7) 1501-től szerepel (CsÁNKI 5: 553). 1534-ben részt vesz Gritti megölésében (KővÁRı, Erdély 3: 43), 1537-ben már erdélyi alvajda és székely alispán (T. 6 [1888]: 6; BARABÁS, SzékOkl. 278), 1544-ben és később alhelytartó és helyettes főbíró (SzékOkl. 2: 71; 3: 272; 5: 6l), 1555-ben még fontos tisztséget kap (EOE. l: 476). A berethalmi gyűlésen (1540. szeptember 21.) Kendi Ferenc és Gerendy Márton mellett ő volt az, aki Majlád fejedelemmé választását szorgalmazta (EOE. 1: l2).
5 Szentpáli András Kolozs megyei család (CsÁNKi 5: 597-600) tagja. 1517-ből magyar nyelvű szerződése maradt fenn 177l-es átiratban (GF. 3 [1905]: 88). Említik 1523-ban (NAGY lO: 662), 1524-ben (BánffyOkl. 2: 521), közbiróként szerepel 1532-ben (MTAKK K 48.), említik még 1541-42-ben is (EOE. l : 6L 136).
6 Földvári János Doboka megyében birtokos család tagja (NAGY 4: 231). 1511-től említik a források, 1562-ben már feltehetően nem él (KÁDÁR, Szolnok-Doboka 4: 209; 5: 153-4l; BánffyOkl. 2: 459-60). 1538-ban fiai között egy Jánost is felsorolnak, lehetséges, hogy ez a fiú szerepel 1560-ban is (KÁDÁR i. m. 5: 154), de levelünkben inkább az apáról lehet szó.
7 Gyulai János a Kolozs és Doboka megyei gyulai Valkai család (CsÁNKi 5: 569-70; 623-5) tagja lehet. Lehetséges, hogy őt említik 1508-ban és 1524-ben (BánffyOkl. 2: 424, 521), bizonyosan ő szerepel 1541-42-ben (EOE. 1: 6l, l36; ETE. 4: 89). Rokonságban állt Földvári János feleségével, Herczeg Annával (CsÁNKi 5: 570; BánffyOkl. 2: 459-60).
10 Szalánkeményi Albert 1522-től vajdai nótárius, 1535-1540 között vajdai itélőmester (JAKÓ ZsıGMOND, írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1977. 57).
11 Eszéki János lengyel királyi titkárból lett pécsi püspökké 1539-ben (VÁRADY, Baranya 2: 404; ETE. 3: 357). 1540 júliusában őt küldi Werbőczyvel együtt portai követségbe Fráter György megszerezni a szultán hozzájárulását János Zsigmond királlyá választásához. 1541-ben vagy 1542-ben halt meg ismeretlen körülmények között (BUDAI 1: 397; VÁRADY i. m. 406).
22 Telegdi Miklós Bihar megyei birtokos család tagja. Személyének azonosítását nehezük hogy ebben az időben három Miklós nevű családtag élt: az 1514-ben megölt Telegdi István kincstartó fia Miklós, ennek fia Miklós, valamint Ferenc fia Miklós, Telegdi Mihály székely főkapitány testvére, és főként a két utóbbi személyére vonatkozó adatok feltehetően összekeveredtek (BUDAI 3:285-7;NAGY 11: 139-4;BUNYITAY,Várad 1:400;2:55, 182-3,458-9;TörtTár. [1887]: 356-74; T. 13 [1895]: 181-97). Itt legvalószínűbben István fia Miklósról van szó, aki 1508-tól szerepe! oklevelekben, 1530-tól alvajda (T. 13 [1895]: 181; MÁRKI, Arad 1: 262), s tevékeny szerepet vállalt Majlád mozgalmával kapcsolatban (MHHS. 9: 116, 159-60; 218., 222.). Meghalt 1548 előtt (ETE. 5: 42), esetleg már 1542-ben (T. i. h. 181).
23 Kemény János Kolozs megyei, gyerőmonostori család (CsÁNKI 5: 512-7, 521) tagja. NAGY IvÁN összekeveri László fia János és az iratunkban szereplő Péter fia János személyét (NAGY 6: 175-7). 1538-ban Majlád bálványosi várnagya (ETE. 3: 278), 1541-42-ben Kemény Péter és János együtt szerepel (EOE. 1: 61, 136), 1550-ben az Erdélybe betörő moldvaiak ellen harcok 1553-ban és 1556-ban portai követségben jár (BUDAı 2: 286-7; 3: 163-4; K ővÁ R ı, Erdély 3: 135, 152). Utoljára 1558-ban szerepel Izabella királyné tanácsosai között (EOE. 2: 88).
- Irodalom:
Hegedűs Attila - Papp Lajos szerk.: Középkori leveleink 1541-ig. Budapest, 1991. 474.[1]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
székelyi Majláth
[szerkesztés]
Székelyi Majláth grófi címer, 1785
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
Lásd még: