Címerhatározó/Telegdi címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Telegdi családok címerével foglalkozik.

Telegdi István 1502. május 24., Blois XII. Lajos francia király címerét a Szent Mihály-rend jelvényével övezheti megj.: az oklevél írnoka 1502 helyett 1402-t írt

DL 71.522

A család Csanád vezértől származtatja magát.

A franczia király által kitüntetett magyar főúr a Csanád-nemzetségből eredő Telegdi István, II. Ulászló király franczia- és angolországi követe, ki 1502-ben a franczia királynál járt, hogy ura nevében jegyet váltson XII. Lajos rokonával, de Candale Annával. Az eredményes követség jutalma a franczia királytól az a nagy kitüntetés, a miről a közölt oklevél szól. XII. Lajos megengedi a magyarországi követnek és általa az egész Telegdi-családnak, hogy czímeröket, melyet az oklevél részletesen leír, az akkor legmagasabb franczia rendnek, a Szent Mihály-rendnek jelvényével vehessék körül, mint a hogy azt a rendnek franczia lovagjai viselik. Az oklevél tehát nem új czímeradomány, hanem a családi czímernek egy kitüntető jelvénynyel való kibővítése.

A Telegdieknek régi nemzetségi czímere legtisztább alakjában Tamás esztergomi érseknek 1368. évi pecsétjén látható, hol hármas halmon álló sólyom van. Ez a czímerkép a magyar heraldikában oly sűrűn előforduló természetes és jelenetes ábrázolássá fejlődött a következő században, mikor a XV. század végén pecséteken a Telegdiek czímeréűl álló kacsát látunk, melynek hátán a sólyom áll és a kacsa fejét tépi. Ezt a képet mutatja a franczia király oklevelén látható czímer is, azzal a változattal, hogy a kacsa lebegő és lábai felhúzvák. A pajzsbeli czímer a következő századokban is leginkább ilyen, azzal a csekély módosítással, hogy a kacsa néha zöld talajon vagy halmon áll; a sisakdísz azonban, különösen a XVII. században, változó; legtöbbször kinövő oroszlány, mely két lábában koronát, vagy a jobbikban koronát, a balban mérleget tart. Előjön az is, hogy a sisakdísz koronás vagy koronátlan oroszlánya pajzsalakká lesz.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))