Címerhatározó/Lackner címer
|
|
|
|
|
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Lackner család címerével foglalkozik.
Lackner Kristóf (1571—1631) egy bajorországi eredetű soproni aranyműves családban született. 1579-től Csepregen, majd a grazi evangélikus gimnáziumban tanult. 1593 és 1597 között jogot hallgatott a padovai egyetemen, ahol tanulmányai végeztével doktorrá avatták. 1597 végén Sopronba hazatérve megnősült, s így szerzett vagyona révén a városi előkelők sorába emelkedett: 1599-től belső tanácsos, majd 1613-tól haláláig négy ciklusban a város polgármestere volt. 1600. március 21-én Prágában kelt diplomájával II. Rudolf nemesi rangra emelte (OSZK, Kézirattár, Fok Lat. 2740, foll. 11—12v), 1622 januárjában pedig II. Ferdinánd — akit személyesen ismert — királyi familiárisává, majd az év júliusában palotagróffá tette meg őt (uo. foll. 7—10, 13). Hivatalos ügyekben gyakran fordult meg az udvarnál, s többször volt városa országgyűlési követe (RÓZSA Í971, 195). Gyermektelen lévén, vagyonát - amely nemcsak helyi viszonylatban volt nagyon jelentős - alapítványok formájában a városra hagyta.
Florilegus Aegyptiacus in agro Semproniensi. Keresztúr, Farkas Imre, 1617. (Egyiptomi virágszedő a soproni mezőn - Lackner Kristóf soproni polgármester emblémaszótára)
A Florilegus Aegyptiacus címlapja utáni beillesztett levélen Lackner rézmetszetes címere található 1604-es évszámmal és „FIAT VOLUNTAS TUA" felirattal. E művét Esterházy Miklós nádornak ajánlotta.
Középütt koszorúba fogva Lackner Kristóf címere. Fölötte szalagon Lackner jelmondata: ,,Fiat voluntas tua". Legalul felpöndörödő végű rotuluson: ,,Insignia | Christophori Lackhner | I(uris) U(triusque) D(octor)". A koszorú alatt fekvő formátumú, nyolcszögletes táblácska, rajta két kéz, amint egymásba kapcsolódik, közöttük könyv. Felette ötbetűs rövidítés: „S(igillum) F(oedus) S(tudiosorum) N(obilium) S(emproniense)", alatta az évszám: ,,1 6 0 4". Olyan, mintha egy gyűrűspecsét lenyomata volna. [1]
- Irodalom:
Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3. 121., 259-261. [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: