Címerhatározó/Kampmacher címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Kampmacher igazi néven Strähle család címerével foglalkozik.


Kampmacher alias Graf von Strähle[szerkesztés]

Kampmacher címer.PNG

Kampmacher Jakab 1588. május 12. Prága I. Rudolf címer általa testvére Sebestyén

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[1]

Rövidítések


Lásd még:


Einführung/Bevezetö

Ius indigenatus

Einige ausländische, deutsche Barone und Grafen, z. B. deutsche Grafen von Kampmacher wurden auch als ungarisierter Adelsstand in die Ungarische Nobilität einheimisiert, indem sie die Nationalversammlung nicht einberufen, weil sie aufgrund ihrer INDIGENITÄT weder Volksversammlung oder Volksabstimmung nicht durchgeführt wurde. So wurden ungarischer Kampmacher Jakab aus dt. Graf Jacob von Kampmacher und Kampmacher Sebestyén aus dt. Graf Sebastian von Kampmacher nostrifiziert, weil sie ausgezeichnete Heldentaten für den Ungarischen Königreich vollgebrachten haben.


Quelle - Forrás:

(CD 028 - Ernennungsurkunde 'Kampmacher Grafen von Strähle - CD-R Bestandsverzeichnis Sudetendeutsches Genealogisches Archiv Audiovisuelle Datenträger)

http://www.sudetendeutsche-familienforscher.de/wp-content/uploads/2013/03/Datentr%C3%A4ger-Juli-2014.pdf


KAMPMACHER > Kamp- > Feld- = Feld für Schlacht = Schlacht-feld

"Der Feldmarschall (von ahdt. marahscalc „Marschall) war im 16. Jahrhundert der Führer der Reiterei. Im Dreißigjährigen Krieg war der Feldmarschall ein höherer Generalsrang. Seit 1664 gab es bis zur Auflösung des Heiligen Römischen Reiches einen Reichsgeneralfeldmarschall, der Oberbefehlshaber über das Reichsaufgebot, die Reichsarmee, war." (https://de.wikipedia.org/wiki/Generalfeldmarschall)

Strähl(e)

Schweizerdeutsch > Deutsch

Strähl(e) = Kamm = fésű

https://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=str%C3%A4hl&page=1#

Strähle, Schträhle = kämmen

https://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=str%C3%A4hle&page=1#


Georg (Joris) Hoefnagel flamand mester, holland miniatür festőművész volt.

Georg (Joris) Hoefnagel (1542 - 1601) war ein flämischer niederländischer Miniaturenmaler Illuminator und Zeichner.

A Kampmacher Graf von Strähle címerképben három darumadár (gólya) egy szentséges titkos jelcode-dal a szenháromság jegyében szimbolizálja a Jupiter szerencsecsillag szimbólumát.

Ein sakraler Geheimcode im Wappenbild von Kampmacher Graf von Strähle formiert den Jupiter Glücksstern-Symbol in 3 Rallenreiher (3 Kraniche) "24" mit Dreieinigkeit.

Forrás:

Kunskabinett Strehler:

http://www.kunstkabinett-strehler.de/Vita-Hoefnagel.php

Művészet és tudomány, Georg (Joris) Hoefnagel:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-10-evfolyam/a-mu-es-a-valosag-hatara/muveszet-es-tudomany-georg-joris-hoefnagel

https://de.wikipedia.org/wiki/Georg_Hoefnagel

http://www.strangescience.net/bockhoef.htm

Heraldikai lexikon/Bocskay György

Flamand-holland nyelven Kamp (Kampf) = viadal, küzdelem, harc

Flamand-holland nyelven Kampmacher (Kampfmacher) = vitéz, harcos, hadviselő, harcoló,

honvédő, végvárvédő, hős tábor-nok.

Tábor- (camp-, Kamp-)-nok (macher) > Feldmarschall

Flamand-holland nyelven kampen (kämpfen) = harcolni, küzdeni, hadban állni

Flämisch-niederländisch > Kamp = dtsch. Kampf

Flämisch-niederländisch > kampen = dtsch. kämpfen

                                       LXVIII. tábla
                                   Kampmacher család címere
                                      1588. május 12. Prága

„I. Rudolf király Kampmacher Jakabnak, a körmöci és selmeci bányakamrák lovassága kapitányának, elsősorban a törökök elleni harcoknban végvári kapitányként, valamint bánykapitányi tisztségében szerzett érdemeiért neki és általa testvérének Sebestyénnek, (220) régi nemességük megerősítése mellett az oklevél élén megfestett és szövegében leírt címert adományozza. Az oklevél címerleírása a sisakdíszben látható szarvat „bubalina cornua” (bivalyszarv) elnevezéssel illeti. E formával korábban – reneszánsz – címerképeink hátterének díszítésénél találkoztunk (pl. XLIII. t.). Mint festészeti díszítőelemet fektetett helyzetben – általában kettőt szimmetrikusan elhyelyezve – bőségszarunak nevezzük. A címeregyüttest a Zalay-címerhez (vö. LXIV. t.) hasonlóan kettős keretelés övezi. Itt e forma barokk stílusú változatát figyelhetjük meg. A belső keret ovális, fafaragás imitáló, amely diszkrét arany indadíszekkel megrakott bordó hátteret övez. A két keret közti keskeny háttér sarkokban kiszélesedő részét színes szárnyú puttók élénkítik. A felsők virágot, illetve lovaglóostort, az alsók szöget, kalapácsot és harapófogót tartanak. Az oklevél első két sora és sorközei gazdagon díszítettek. Az I. Miksa oklevelein megfigyelhető kevés színnel és sűrű arany vonalakkal kialakított díszítőmotívumok mellett I. Rudolf oklevelein a sorok között és a betűk díszítésében színes virágok jelennek meg. Az olasz reneszánsz festészet hatása alatt készült okleveleink virágdíszítésének német és magyar művészeti hatás alatti továbbfejlődését figyelhetjük meg a Prágában készült okleveleinken. Az olasz arabeszkes motívum itt is, akárcsak az erdélyi oklevéldíszítéseken (vö. LXXIV. t.) túlzsúfolt virágornamentikává alakult. Az oklevél kezdő sorainak díszítése és a címerkép, ezen belül elsősorban a puttók alakjának kidolgozása arra utal, hogy festője azonos az 1589-es Hohenperger-címereslevél (vö. LXIX. t.) díszítőjével, Georg (Joris) Hoefnagellel.

A német eredetű Kampmacher család történetének feldolgozása napjainkig még nem történt meg.

Forrás:

Nyulásziné – Straub Éva: Öt évszázad címerei – Wappen aus fünf Jahrhunderten auf Wappenbriefen im Ungarischen Staatsarchiv – Babits Kiadó, Szekszárd 1999 (1987). Kampmacher család címere, 1588 május 12. Prága, LXVIII. (68) tábla, 92. oldal és 193. oldal.

                  Kampmacher igazi nevén Strähle alias Graf von Strähle
                                német családi dinasztia
                (Németországból származó Kampmacher-Strähle család Indigenatusa)

Beszélő címer, a fésű (német: Kamm = Strähle) az adományos vezetéknevére utal.

Magáért beszélő címer, a Fésű = Strähle = Kamm > Kamp vidéki tájszólás, elavult régies nyelvforma zürich-i nyelvjárás (Strähle = Fésű) kifejezetten utal, hivatkozik az adományozott főnemesi Strähle családi dinasztia vezetéknevére.

A beszélő címerekre érdekes példa a Kampmacher családi dinasztiának 1588. évi címeres levele címerképpel, melynek négyelt pajzsában két arany fésű látható.

Kampmacher másképpen Strähle császári és királyi titkospecséttel ellátott kinevezési okirata, címeres adománylevele címerképpel adatbázisa, adatlapja [festő: Georg (Joris) Hoefnagel]:

A Kampmacher főnemesi 49 x 77 cm-es címeres adománylevél, latin nyelven mufflonbőrre (Wildschaf) vagy magyar racka juhbőrre íródott a magyar nemesség megújítása céljából.

Az adományozó: Habsburg Rudolf, I. magyar király, Habsburg Rudolf, II. Német Nemzet Szent Római Birodalom császára

Adományos - Kampmacher Jakab - körmöci és selmeci bányakamarák lovasságának kapitánya (equitum camerarum nostrarum montanarum Cremniciensis et Schemniciensis capitaneus) Adományos által - Kampmacher Sebestyén fivére Ellenjegyző - Heresinczy Péter - választott győri püspök, főkancellár - - - Ellenjegyző - Tiburtius Himelreich Eredeti kiállításának helye: Prága Eredeti kelte: 1588.05.12.

Függőpecsét: magyar királyi titkospecsét

Címerleírás és címerfestmény [Georg (Joris) Hoefnagel]: eredeti formában fennmaradt címereslevél

A sisakdísz bivalyszarvai jobbról kékkel és arannyal, balról vörössel és ezüsttel vágottak.

Beszélő címer, a fésű (német: Strähle > Kamp > Kamm) az adományos vezetéknevére utal.

Egy egyenesen álló katonai tárcsa címerpajzs négyelt 1. és 4. kék mezejében zöld hármashalmon balra fordult, kiterjesztett szárnyú, a fejével a címerpajzs jobb oldalára forduló „Nyugatra“ tekintő természethű daru, egy éberséget utánoz, a jobb lábán őrséget áll kinyújtott nyakával, a címerpajzs balfelső és a jobbalsó részének a hátterei kékszínűek; a felemelt bal lábában cölöpösen (függőlegesen) tartott arany markolatú, kétélű ezüst kardot tart; A 2. és 3. vörös mezőben lebegve, amint azt látni lehet, mindenkor egy-egy egyenlö oldalú háromszögletü, háromélű és fogazott aranyból készült fésű található. Sisak: szembe fordult nyitott katonai sisak, amely királyi fejdíszkoronával díszitett a két bölényszarv között. Sisakdisz: két – kék-arany, illetve vörös-ezüst – szarv között a pajzsbeli daru, halom nélkül, a koronán állva. Takaró: kék-arany és vörös-ezüst. Címerszőnyeg: arany keret, barokkos díszkeret, rózsaszín damaszkolt háttér, négy puttó: az egyik nádszálat, a másik láncos buzogányt, a harmadik kalapácsot és fogót, a negyedik két szöget tart kezében. Pajzs: - reneszánsz pajzs - kékkel és vörössel negyedelt Címerkép: hármasdomb; Címerkép: daru; Címerkép: kard; Címerkép: fésű; Sisak: pántos sisak – korona; Sisakdísz elem: bivalyszarv; Sisakdísz elem: daru; Sisakdísz elem: kard; Sisaktakaró: kék-arany; Sisaktakaró: vörös-ezüst

Pfarrer Josef Schretter von dt. Frauenbach, (Neustadt, ung. Nagybánya Rumänien) hat das außergewöhnliche Protokoll mit Wappenbild am Sonntag, 15. August 1819 bei dem Feiertag mit Prozession für Mariä Aufnahme in den Himmel an das Ungarische Nationale Museum gespendet.

„Mariä Aufnahme in den Himmel (lateinisch Assumptio Beatae Mariae Virginis), auch Mariä Himmelfahrt oder Vollendung Mariens ist ein Hochfest der römisch-katholischen Kirche am 15. August.“

Quelle:

https://de.wikipedia.org/wiki/Mari%C3%A4_Aufnahme_in_den_Himmel

„Rendkivül díszes intitulatio 1819. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele ünnepnapján ajándékozta a könyvtárnak Schretter József. Melette Schretter Józsefnek, a naygbányai királyi bánya- és pénzverde-felügyelő főhivatal számvevötisztjének irata a címereslevéllel kapcsolatban (1819).”

Megj.: A rendkívül díszes protokolt 1819. augusztus 15-én, vasárnap, Magyarország védőszentjének, Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele ünnepnapján a nagybányai (dt. Frauenbach, Neustadt, Baia Mare, Románia) Schretter József ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának.

Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele (latinul Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak; egyúttal Magyarország védőszentjének napja.

„Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki Jézus anyja, az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett.”

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyboldogasszony

A címereslevél címerképpel a Strähle másképpen, igazi nevén Kampmacher családi diansztia leszármazott tagjainak tulajdona volt a XVI.-XVII.-XVIII. században. A XVI. századi Oszmán (Ottomán) Birodalom szultánjai elleni háborúk, a végvári harcok miatt, a XVII. századi magyar függetlenségi harcok, a Felvidék szabadságharca, a kuruc mozgalmak, forradalmak miatt, a magyar végvári katonák elbocsátása, vallásfelekezeti ellentétek, protestánsok üldözése és egyéb honvédő háborús hadműveletek miatt a rendkívül értékes címerképpel ellátott címereslevelet a család tagjai elveszettnek, megsemmisültnek hittek.

„A Királyi Magyarország határán tovább folytak a harcok, egyre hevesebben. Súlyos helyi konfliktusok robbantak ki a lakosság és az ellátatlan végváriak körében.” „Vallásfelekezeti ellentét élesen szembeállította egymással a felvidéki nemesség egyes csoportjait.” „A háborús szenvedések a magyar nemesek vezette társadalmat szembeállították a Habsburg dinasztiával.” „Bethlen Gábor vívott függetlenségi harca 1619–1626 között több hadjáratot ölelt fel.”

"A felső magyarországi nemesi felkelés, kifejezetten Habsburg ellenes céllal indult. Rákóczi és hívei a nemzeti királyság megteremtését tervezték, míg a határ menti vármegyék birtokosai saját rendi jogaik megerősítését, a szabad királyválasztás későbbi lebonyolításával egy igen erős rendi befolyással bíró nemesi köztársaság felállítását remélték."

A függetlenségi mozgalom résztvevői közül sokan Erdélybe menekültek. A magyar és az indigenátussal bíró német nemesek, az elbocsátott végváriak, az üldözött protestánsok .... alkották a meginduló függetlenségi harcok, a kuruc mozgalmak bázisát. Ezen a pergamenen minden valódi és eredeti. Rögzítve és hangsúlyozva vannak benne azok a kitételek, amelyek abban a korban rendkívüli értékkel bírtak és amelyek megszerzése csak a nemesítés által volt lehetséges. Élhettek "örökidőkig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, tisztségekkel, szabadságokkal, előjogokkal, jogokkal, és mentességekkel" amelyekkel a nemesi rend tagjai bírtak. Gyakorlatilag szinte korlátlan lehetőségek nyíltak meg előttük, amelyeket ügyesen kihasználva a legmagasabb méltóságig emelkedhettek. A nemesi cím adományozása a XVI. század második felében már csak ritkán járt együtt birtokadományozással. Az ilyen fajta okleveleket, mint amilyen ez is, armálisnak nevezték. Ebben az esetben is arról van szó, hogy a család nemességet és címert kapott, de birtokot nem. A példabeszédre utalva nem halat, hanem hálót kaptak, hiszen az előjogok és kedvezmények lehetőséget biztosítottak a tehetségesek vagyoni gyarapodására. Az oklevelet szerző Kampmacher Jakab (igazi néven később Graf von Strähle) és fivére Kampmacher Sebestyén (másképpen később Graf von Strähle) magas rangú fönemes volt, családot alapítottak, népes utódjaik lettek. A Markgraf von Strähle indigenatusi nemesítés után felvették a Kampmacher előnevet, amelyet a későbbiekben Graf von Strähle családi vezetéknévként használtak. Erre a nemesi cím és a címer jogos használata miatt volt szükség. „Az oklevélen lévő képben gyönyörködve megállapíthatjuk, hogy maga a címer a kor egyik legszebb darabja! A heraldikában nagyfokú jártassággal bíró megkomponálója és az oklevél illusztrátora, aki nem azonos Bocskay Györggyel, művészileg is értékes alkotást hagyott az utókorra. A címer színei tiszták, címerképe mozgalmas, de átgondolt és méltóságteljes. 1588-ban a birodalom legfőbb méltósága II. Rudolf német-római császár, 1576-tól 1608-ig I. Rudolf néven Magyarország királya volt. Róla érdemes tudni, hogy 1552. július 18-án Bécsben született és 1612. január 20-án halt meg Prágában. Az egyik legvitatottabb egyéniségű Habsburg uralkodó. Művelt de kedélybeteg ember volt. 1583-tól udvarát Bécsből Prágába helyezte át és ott a politika helyett leginkább művészetekkel és tudományokkal, illetve azok pártolásával (például a neves csillagász Johannes Kepler támogatásával) foglalkozott. Uralkodói tevékenységének rovására sokat foglalkozott asztrológiával, mágiával és alkímiával. Prágai palotájában maga is kísérletezett aranycsinálással. Zavartsága miatt az öccse 1608-ban lemondatta a trónról és I. Mátyás néven (magyar királyként II. Mátyás) ő uralkodott tovább. A valódi állatbőrből „kutyabőrből” (mufflonbőrből) készített pergamenre kézzel írt és gazdagon illusztrált oklevél a kor szokása szerint latin nyelvű. Az eredeti pergamen „kutyabőr“ címerképes oklevelet az uralkodó Habsburg Rudolf király, valamint a Magyarországon született, de német anyanyelvű Himelreich Tibor (Tiburtius Himelreich), a császári kancellária befolyásos magyar titkára írta alá. Az oklevél csaknem teljesen ép, szélein töredezett függőpecsétje, királyi titkos pecsétje kék-fehér-vörös-arany zsinóron függ. Különlegessége a - korban divatos, kissé törökös hatású úgynevezett úrihímzést idéző - rendkívül finoman megrajzolt reneszánsz inda és virágdíszes szegélydísz és a már korai barokk stílusjegyeket mutató címerkép művészi ábrázolása. Pompás megjelenésével bízvást mondhatjuk, hogy az Országos Levéltár legszebb darabjai közé tartozik. A színes, sárga-kék-fehér szálakból sodrott zsinóron függő hatalmas viaszpecsét széleiben töredezve bár, de megmaradt, bizonyítékaként annak, hogy a tulajdonosai a XVI.-XVII.-XVIII. században mindig is nagy gondot fordítottak a dokumentum őrzésére. Az oklevél címerképét és díszítését összehasonlítva az Országos Levéltárban őrzött más címeres levéllel, arra a következtetésre juthatunk, hogy ez is az uralkodó kaligráfusának Bocskay Györgynek a Mira Calligraphiae Monumenta című írásminta-gyűjteménye és az azt illusztráló Georg Hoefnagel által készített mintaképek alapján készülhetett. Az írásmintakönyv kalligráfusa tehát egy magyar származású szépíró, Bocskay György volt. Bocskay György 1560-as és 70-es évekbeli szépírói tevékenységét Rudolf idején is igen megbecsülték: a császár ugyanis éppen ezen művek egyikének a megrendelése révén emelte Hoefnagelt udvari művészei sorába, aki ettől kezdve, egészen 1601-ben bekövetkezett haláláig, a prágai manierizmus egyik programadó egyéniségévé vált. A Kampmacher címereslevél címerképében a csillagász Johannes Kepler hatására a Jupiter csillag négy holdjával és a Jupiter szimbulom a darumadárral megformálva, a Phönix (Phoenix) mítikus tűzmadár újjászületés legendája nagy befolyással birt az azt illusztráló Georg Hoefnagel flamand mesterre, holland miniatür festőművészre.

(Es gibt ein Phőnix-Motiv mit sakramentalen, religiösen Elementen in dem Kampmacher-Wappenbild - wie ein Phönix aus der Asche, er entsteht neu in größerem Glanz).

Az éberségre utaló élethűen háromszor ábrázolt darumadár hiába védené meg a hazát, ha nem lenne a Szentháromság –háromszögbe foglalt két arany fésű – isteni gondviselése. Hoefnagel 1591-től mint Rudolf udvarának védelme alatt álló művész tevékenykedett. Először Frankfurtban, majd Bécsben élt. Rajzaira még Frankfurtban figyelt fel V. Albert bajor választófejedelem, aki udvari művészévé tette, így Hoefnagel 1578-tól 1591-ig ebben a minőségében Münchenben dolgozott. Itt készítette el – többek között – legterjedelmesebb illuminált kéziratát, egy Missalét, Tiroli Ferdinánd számára.” A négy sarokban elhelyezett puttók, anygyalkák szimbolizálják a Jupiter négy legnagyobb holdját, a Galilei-holdakat, melyeket Galileo Galilei fedezett fel.

Forrás:

http://www.iti.mta.hu/Gyula/TANULMANYOK/Gulyas_Bori.pdf

Forrás:

http://tortenelemszoba.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1165655

Forrás:

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/80

(Magyar Nemzeti Levéltár - Szakmai koordinációs központ © 2010 Minden jog fenntartva)

A német erdedetű, Németországból származó Kampmacher (másképpen Strähle) családi dinasztia címereslevelét a Magyar Országos Levéltár (korábban a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára) gazdag gyüjteményének egyik címerképeként mutatja be színes táblán. A Nemesítési okmányt „kutyabőr”-nek hívták.

„Ameddig Magyarország (Ungarisches Königreich) királyság volt, az uralkodó – kitüntetésként – címereslevéllel biztosított különböző kiváltságokat az alattvalóinak. A címereslevelekre festett címerképek a letűnt korok embereinek életmódját és gondolatvilágát tükrözik, esetenként magas művészi színvonalon. E címeres levelek jelentős történeti forrásanyagot képviselnek. A színes címerképnél rövid ismertetés hívja fel a figyelmet a címer és az adományozó címereslevél művelődéstörténeti, művészettörténeti és családtörténeti összefüggéseire.”

Forrás:

Nyulásziné – Straub Éva: Öt évszázad címerei – Wappen aus fünf Jahrhunderten auf Wappenbriefen im Ungarischen Staatsarchiv – Babits Kiadó, Szekszárd 1999 (1987). Kampmacher család címere, 1588 május 12. Prága, LXVIII. (68) tábla, 92. oldal és 193. oldal.

A 24 szepességi németszász királyi városok szövetsége a Felvidéken (ma Közép-Szlovákia), elővárosa Lőcse (dt. Letschau) saját gróf vezetése alatt és saját jogrendszerű önkormányzattal rendelkezett (Zipser Willkür 1370).

Egyes külföldi bárók és grófok pl. német grófok szintén úgy lettek magyarrá honosítva, hogy nem hívták össze az országgyülést, az indigenatusuk miatt népülést vagy szavazást nem tartottak.

  Wirtschaftliche und soziale Verhältnisse der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts.

Der Adel, geteilt in Herrenstand und Ritterstand, war nach wie vor wirtschaftlich dominierend, er besaß den Löwenanteil des Grundbesitzes, und seine politische Rolle in den Ständen war in dieser Zeit besonders stark. Die Städte bildeten zwar einen bedeutenden Wirtschaftsfaktor vor allem in Böhmen, das ein klassisches Transitland ist, denn sowohl der -Ost-West- als auch der Nord-Süd-Handel gehen durch das Land, und durch die Zips (Hohe Tatra). Als Drehscheibe fungierte dabei neben Prag auch Breslau in Schlesien, genauso das deutsche Ostgebiet mit den 24 "Zipser Städten", und dem Ort: Spisske Podhradie/Kirchdrauf und den mächtigen Burgruinen von Zips, dem früheren Sitz der Zipser Verwaltung. Handelswege führen über Prievidza/Priewitz, Ruzomberok/Rosenberg, Poprad/Deutschendorf (Tor zu Tatra) durch die herrlichen Gebirgslandschaften der Niederen und Hohen Tatra entlang des Flusses Vah/Waag:Levoča/Letschau, die im Jahre 1245 von deutschen Kolonisten aus Mitteldeutschland, Bayern und Schlesien gegründet wurde. Später ist sie ein bekannter Handelsplatz geworden und gehörte zu den "Zipser Städten". Die 24 Handelsstädten genannte deutsche Hansastädten haben verankert ihre Selbstverwaltungsrechte in der "Zipser Willkür". Dt. Stadt Levoča/Leutschau hat die sehenswerte Kirche mit Schnitzaltar, das Rathauses, der Renaissance Bürgerhäuser und der fast vollständig erhaltenen spätmittelalterlichen Stadtmauer. Der Stadtkern steht unter Denkmalschutz. Die zum deutschen Ostgebiet zugehörige Orte: Spisska NovaJNeudorf über die Bergmannstadt/Krompachy/Krompach, Gelnica/Gelnitz und weiter über Medzev mit dem gut erhaltenen mittelalterlichen Wasserhammerwerk, Rožnava/dt. Rosenau, Dobšina/Dobschau mit Dobschauer Eishöhle, die zu den schönsten der Erde gehört (145000 m Eis). Weitere Orte sind noch in Hohe Tatra: Tatranska LomnicaJ dt. Tatra Lomnitz, Štrebske Pleso/Csorber See, Stary Smokovec/Alt-Schmecks, in den nördlichen Teil der Zips: Kežmarok/Käs(e)mark, die als Hauptort der freien Zipser Stadte dient. In einer anderen Primärproduktion dem Bergbau, hingegen kam es zu starken Rückgängen in der Produktion. Bergbau spielte vor allem in Ungarn in dem deutschen Ostgebiet (Oberungarn) und in Böhmen eine große Rolle. Ungarn mit den sogenannten oberungarischen dt. Bergstädten, die heute in der Slowakei liegen, die alte Bergbaustädten: Kremnica/dt. Kremnitz (ungar. Körmöcbánya) mit berühmter Münzstätte, Banska Belá/dt. Dilln (ungar. Bélabánya), Banská Štiavnica/dt. Schemnitz (ungar. Selmecbánya), die durch die Silbererz¬gruben eine führende Stelle unter den slowakischen Städten einnahm, Banská Býstrica/dt. Neusohl (ungar. Besztercebánya) Stadt an der Gran, hatte vor allem Goldbergbau und Kupferbergbau, Staré Hory/dt. Altgebirg (ungar. Óhegy) ist ein uralter deutsch-katholische Wallfahrtsort, der der Geburtsort für Zwillinge Grafen Julius Adolphus und Eugenius Adolphus von Strähle geb. am 11. Juni 1896 gewesen war. Später der Grafen von STRÄHLE haben ein neuer Stammsitz in dt. Neusohl/Banská Býstrica (ungar. Besztercebánya) gegründet, wo eine große Schaf- und Kuhmilchmolkerei, Liptauer Schafkäserei aufgebaut haben. 1871 war der dritte (3.) Meiststeuerzahler zum Fiskus von Neusohl Adolphus Graf von Strähle (Questor Victualium = Graf und Verwalter in Sohler/Zólyom Grafschaft) als einer von reichsten Fabrikanten/Kaufleute. In Böhmen hingegen dominierte Silber, der wichtigste Ort war hier Kutná Horá/dt.Kuttenberg Stadt sö. von Kolin, mittelböhm. Gebirge. Nach der Mitte des 16. Jahrhunderts kam es zu einem Niedergang aller dieser Bergbauorte. (Graf von Strähle)

2. Wappen

2.1. Wappenschild

Datei: Strähle Kampmacher Hochadelswappen 60x80 cm Ölbild

Strähle Kampmacher Hochadelswappen Ölbild (60 cm x 80 cm) auf Leinwand gerahmt.

Wappenbrief mit Wappenbild verliehen von Kaiser Rudolf II. von Habsburg in Prag am 12.05.1588.

Strähle Kampmacher Hochadelswappen Ölbild (60 cm x 80 cm) auf Leinwand wurde gerahmt und durch unbekannten ungarischen Fresko Maler nach Georg (Joris) Hoefnagel angefertigt. Georg (Joris) Hoefnagel (1542 - 1601) war ein flämischer niederländischer Miniaturenmaler Illuminator und Zeichner. Herr Graf von Strähle hat Copyright von Frau Eva Straub, Leiterin von MOL-Budapest gekauft und er Copyright – owner seit 27. Januar 2004 ist.

2.2 Wappenbrief

Datei: Wappenbrief Straehle gen. Kampmacher als Objekt 1

„Sogenannten Zipser Sachsen (»Sachsen« meint wie bei den Siebenbürgern Sachsen einfach »Deutsche«) bildeten bis ins 19. und teilweise noch 20. Jahrhundert das wirtschaftliche und kulturelle Rückgrat der Zips. Die Bewohner der Zips schufen im 13. Jahrhundert eine eigene geistliche Organisation, die Bruderschaft der 24 königlichen Pfarrer, und parallel dazu die politische Organisation Bund der 24 Zipser Städte, an deren Spitze der Zipser ein Graf stand, der von den Richtern der Städte gewählt wurde. Der Bund erhielt eine Selbstverwaltung, die etwa derjenigen der königlichen Freistädte entsprach. Seit 1370 haben die 24 Städte des Bundes sowie 20 weitere Zipser Siedlungen ein einheitliches Zipser Recht (Zipser Willkür) angewandt.“

Forrás:

http://de.wikipedia.org/wiki/Zips

„Azzal, hogy kiemelkedő szolgálatokért adott jutalmakkal magukhoz kötötték őket, és igaz módon cselekedeteiket az emberek emlékezetében megőrizték és halhatatlanná tették, nem múló dicsőséget szereztek saját fejedelemfőjük számára, és okosan saját kormányaik méltóságát növelték. Ezért példájuk nyomán semmit sem tartottak kiválóbbnak vagy fontosabbnak, hogy eleik ezen jutalmazó szokását utánozzák és a hű alattvalókat, akik érdemeket szereztek a haza szolgálatában, tiszteletbeli címekkel és ajándékokkal tüntessék ki. Ezért hű nemesünk, Kampmacher (= vitéz) Jakab hűségét és hű szolgálatait elismerve és jó szándékkal mérlegelve lett ő a kremnitzi és schemnitzi bányák lovasságának kapitánya .” (császári és királyi lovassági tábornok, fejedelem).

Übersetzung von Latein Urkunde copyright @ Graf von Strähle, 2005

Weblinks:

Főnemesi rangot megerösítő újabb cimeres levél. Császári és királyi titkospecséttel ellátott kinevezési okirat: címeres levél címerképpel [címerfestő: Georg (Joris) Hoefnagel]

(CD 028 - Ernennungsurkunde Kampmacher Grafen von Strähle - CD-R Bestandsverzeichnis Sudetendeutsches Genealogisches Archiv Audiovisuelle Datenträger)

Forrás:

http://www.sudetendeutsche-familienforscher.de/wp-content/uploads/2013/03/Datentr%C3%A4ger-Juli-2014.pdf

             Nos, Rudolphus SECUNDUS, DEI GRATIA ELECTUS ROMANORUM IMPERATOR

semper Augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque etc. Rex, Archidux Austriae, Dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, Marchio Moraviae, Dux Lucemburgae ac superioris & inferioris Silesiae, Wirtembergae & Thekae, Princeps Sueviae, Comes Habs¬purgi, Tyrolis, Ferreti, Kyburgi & Goritiae, Landgravius Alsaciae, Mar¬chio Sacri Romani Imperii supra Anasum Burgoviae, ac superioris & inferioris Lusatiae, Dominus Marchiae Sclavonicae, Portus Naonis et Salinarum etc. memoriae commendamus tenore praesentium, significantes, quibus expedit universis, quod cum summa Imperatorum Regumque potestas ad hoc in terris divinitus sit constituta, ut visis et cognitis fidelium subditorum suorum meritis illis ampliores meritorum fructus elargiantur quos virtutis significatione fideique synceritate plus meruisse conspiciunt. Dum enim illos virtutum praemiis sibi devinciunt, recteque eorum facta ab humana oblivione vindicant ac immor¬ta-litati consecrant, perpetuam laudis gloriam principali ipsorum culmini conciliant suorumque regiminum fastigia prudenter extollunt. Quo subditi perspecto virtutum nempe aemulis praemia proponi, tanto magis ad insignia quaevis audenda accenduntur, quanto cumulatiores se de pristinis fructus retulisse sentiunt. Horum itaque exemplo nos quoque nihil prius vel antiquius habemus quam hoc laudabile maiorum nostrorum institutum imitari fidelesque subditos nostros de nobis et patria bene meritos honestis titulis et largitionibus condecorare. Unde attentis et benigne perpensis fidelitate ac fidelibus servitiis fidelis nostri Nobilis Iacobi Kampmacher, equitum Camerarum nostrarum Mon¬ta¬narum Cremniciensium et Schemniciensium Capitanei nostri, quae idem sacrae primum Regni nostri Hungariae coronae et deinde Maiestati nostrae a multis iam armis in diversis locis et confiniis contra immanissimos christiani nominis hostes Turcas non parcendo vigiliis et laboribus nullaque vitae pericula subterfugiendo indefesso studio fideliter constanter et [...] exhibuit et impendit ac in praefato Capitaneatu officio suo apud praedictas nostras Cameras Montanas nunc quoque pari fidelitatis constantia utiliter exhibet et impendit. Eundem Iacobum Kampmacher ac eius causa fratrem ipsius carnalem Sebas¬tianum similiter Kampmacher, qui antea quoque libertate Nobilium et armis gavisi dicuntur esse, de Regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali denuo coetui ac numero verorum et indubitatorum dicti regni nostri Hungariae partiumque ei subiectarum nobilium duximus aggregandos, annumerandos et adscribendos. Annuentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi sicuti antea ita imposterum quoque omnibus illis gratiis, honoribus, indultis, privilegiis, libertatibus, iuribus, praerogativis et immunitatibus, quibus ceteri veri et indubitati regni nostri Hungariae partiumque ei subiectarum nobiles hactenus quomodolibet de iure vel consuetudine usi sunt et gavisi utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possint et valeant heredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint. In cuius quidem nostrae erga ipsos exhibitae gratiae et clementiae ac liberalitatis testimonium veraeque et indubitatae Nobilitatis signum haec Arma suae Nobilitatis insignia. SCUTUM videlicet militare erectum linea in formam crucis ducta quadripartitum, in cuius superiori dextra et inferiori sinistra rubris scuti areis supra triiugem viridem collem singula grus naturali suo colore depicta expansis alis et capite in dextrum scuti latus conversa, extento collo vigilantique similis dextro pede insistere, sinistro vero gladium bipennem nudum tenere, in scuti vero sinistra superiori et dextra inferiori sibi acuminatim coharentibus caelestini coloris partibus singulum pecten aureum positum esse conspiciuntur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam regio diademate inter duo cornua bubalina ad instar buccinarum erecta, atque hinc caelestino et aureo, illinc rubro et albo coloribus distincta priori per omnia conformem gruum proferente ornatam. A summitate vero sive cono cassidis laciniis seu lemmiscis, hinc caelestini et aurei, illinc albi et rubri colorum in scuti extremitates sese defundentibus illudque decenter exornantibus, prout haec omnia in capite seu principio praesentis nostri privilegii pictoris manu et artificis propriis suis coloribus recte depicta esse cernuntur. Eidem Iacobo Kampmacher ac per eum dicto Sebastiano similiter Kampmacher fratri suo carnali ipsorumque heredibus et posteritatibus [utriusque] sexus universis gratiose danda duximus et concedenda. Decernentes et per expressum statuentes, ut ipsi haec arma sive Nobilitatis insignia per nos clementer aucta et illustrata sicut antea ita etiam imposterum futuris semper temporibus eadem arma sive nobilitatis insignia instar aliorum Regni nostri Hungariae partiumque ei subiectarum nobilium sub iisdem iuribus, praerogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus iidem vel natura vel ex consuetudine utuntur et gaudent, ubique in proeliis, certaminibus, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis ac aliis omnibus et quibusvis exercitiis militaribus et nobilitaribus necnon sigillis, velis, cortinis, auleis, annulis, vexillis, clypeis, tentoriis, domibus, generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub merae et syncerae nobilitatis titulo, quo eos ac heredes ipsorum utriusque sexus universos ab omnibus, cuiuscumque status, dignitatis, condicionis et praeminentiae homines exsistant, insignitos dici, nominari haberique et reputari volumus, ferre, gestare illisque uti, frui et gaudere possint et valeant heredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint. Immo damus et concedimus praesentium per vigorem. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras Secreto sigillo nostro, quo ut Rex Hungariae utimur, impendenti communitas. Eidem Iacobo Kampmacher ac per eum dicto Sebastiano similiter Kampmacher fratri suo carnali ipsorumque heredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas. DATUM per manus fidelis nostri nobis dilecti Reverendi Petri Heressinczy electi Episcopi Jauriensis locique eiusdem comitis perpetui consilarii et Aulae nostrae summi cancellarii in arce nostra regia Pragensi duodecima die mensis May anno Domini millesimo quingentesimo octogesimo octavo regnorum nostrorum Romani decimotertio, Hungariae et aliorum decimosexto, Bohemiae vero anno similiter decimotertio. Venerabilibus in Christo patribus dominis Gaspare Ztankovachky electo Zagrabiensi, Martino Pethe de Hethes electo Varadiensi, Joanne Kutassy electo quinqueecclesiensi, Francisco Forgach de Ghymes electo Vesprimensi, eodem Petro Heressinczy electo Jauriensi; Stephano Machissy electo Vaciensi, Paulo Zegedino electo Chanadiensi, Stephano Feierkewy electo Nitriensi, fratre Stephano Tarnovio electo Sirmiensi, Joanne Chereody electo Tininensi et fratre Bonaventura de Aquila Segniensi necnon Administratore Modrusiensi Ecclesiarum Episcopis Ecclesias Dei feliciter gubernantibus, Strigoniensis, item Colocensis et Bachiensis Ecclesiarum canonice unitarum Metropolitanis necnon Agriensis, Transsylvaniensis et Boznensis Cathedralibus Sedibus vacantibus. Item Spectabilibus et Magnificis Comite Stephano de Bathor Judice Curiae nostrae, Comite Thoma Erdeody de Moniorokerek, Comite perpetuo montis Claudii Regnorum nostrorum Dalmatiae Croatiae et Sclavoniae Bano, Comite Georgio de Zrinio Tauernicorum, Comite Francisco de Nadasd Agazonum, Balthasare de Batthian Dapiferorum, Nicolao Palffy de Erdeod Cubiculariorum, Francisco de Rewa Janitorum, Stephano Jlieshazy Curiae nostrae et Simone Forgach de Ghymes, Pincernarum nostrorum Regalium Magistris, eodem Nicolao Palffy Comite Posoniensi, ceterisque quamplurimis Regni nostri Comitatus tenentibus et honores.

Rudolphus

Tiburtius Himelreich

[Text transkribiert von Johannes Breuer, M.A. (Universität Mainz), 12.7.2005. Rechtschreibung und Interpunktion wurden teilweise an die klassischen Regeln angepaßt, um Mißverständnisse zu vermeiden.]

                                     Deutsche Übersetzung

Wir, Rudolf der Zweite, von Gottes Gnaden erwählt, immer ehrwürdiger Kaiser der Römer und König von Deutschland, Ungarn, Böhmen, Dalmatien, Kroatien, Slawonien, Bosnien, Serbien, Gallitien, Volodymyr, Kumanien, Bulgarien und so weiter, Erzherzog von Österreich, Herzog von Burgund, Brabant, der Steiermark, Kärnten, Krain, Markgraf von Mähren, Herzog von Luxemburg sowie von Ober- und Niederschlesien, Württemberg und Teck, Fürst von Schwaben, Graf von Habsburg, Tirol, Ferrette, Kyburg und Gorizia, Landgraf des Elsaß, Markgraf des Heiligen Römischen Reiches oberhalb der Enns bei Burgau und der Ober- und Niederlausitz, Herr der slawonischen Markgrafschaft, von Pordenone und Salinis und so weiter, wir erinnern daran durch den Wortlaut des Vorliegenden, indem wir es allen bekanntgeben, denen es nützt, daß die höchste Macht der Kaiser und Könige zu dem Zweck auf Erden von Gott eingesetzt wurde, damit sie, wenn sie Verdienste ihrer treuen Untergebenen gesehen und erkannt haben, jenen reichlicheren Lohn für ihre Verdienste gewähren, welche, wie sie sehen, durch Darstellung ihrer Tapferkeit und durch die Reinheit ihrer Treue sich überdurchschnittlich verdient gemacht haben. Indem sie nämlich jene durch Belohnungen für große Leistungen an sich binden und auf rechte Weise deren Taten vor der Vergeßlichkeit der Menschen beschützen und unsterblich machen, gewinnen sie den beständigen Lobesruhm für ihr eigenes Fürstenhaupt und heben klug die Würde ihrer eigenen Regierungen empor. Wenn die Untergebenen dies erkannt haben, daß freilich denjenigen, die große Leistungen vollbringen wollen, Belohnungen in Aussicht gestellt werden, sehen sie sich um so mehr dazu angestachelt, jede erdenkliche glänzende Tat zu wagen, je reichlicher der Lohn ist, den sie, wie sie merken, von früheren Taten davongetragen haben. Daher halten auch wir nach deren Beispiel nichts für vorzüglicher oder wichtiger, als diesen löblichen Brauch unserer Vorfahren nachzuahmen und unsere treuen Untergebenen, die sich um uns und um das Vaterland verdient gemacht haben, durch Ehrentitel und Schenkungen auszuzeichnen. Daher haben wir die Treue und die treuen Dienste unseres treuen Adligen Jakob Kampmacher wahrgenommen und gütlich abgewogen, unseres Hauptmanns der Ritter unserer Bergwerke in Kremnitz und Schemnitz, Dienste, welche derselbe zuerst für die heilige Krone unseres Reiches Ungarn und dann für unsere Majestät schon mit vielen Waffen an verschiedenen Orten und Grenzgebieten gegen die ungeheuersten Feinde des christlichen Namens, die Türken, mit unermüdlichem Eifer, treu, beständig und [...] gezeigt und ausgeübt hat, indem er nicht an Wache und Mühen sparte und sich keiner Lebensgefahr entzog; Dienste, die er im vorgenannten Hauptmannsamte in seinem Dienst bei unseren vorgenannten Bergwerken auch jetzt mit gleicher Beständigkeit der Treue in nützlicher Weise zeigt und ausübt. Derselbe Jakob Kampmacher und seinetwegen sein leiblicher Bruder Sebastian, ebenfalls mit Namen Kampmacher, die sich auch zuvor der Freiheit der Adligen und des Wappens erfreut haben, wie man sagt, sollen nach unserem Dafürhalten aus der Fülle unserer königlichen Macht und unserer besonderen Gnade von Neuem dem Kreis und der Zahl der wahren und unbezweifelten Adligen unseres genannten Königreichs Ungarn und der ihm unterworfenen Teile beigesellt, hinzugezählt und hinzugeschrieben werden. Wir erlauben und gestatten nach unserem sicheren Wissen und reiflicher Überlegung, daß sie, wie vorher, so auch künftig all jene Gunsterweise, Ehren, Gnaden, Privilegien, Freiheiten, Rechte, Vorrechte und Vergünstigungen, deren sich die übrigen Adligen des wahren und unbezweifelten Königreichs Ungarn und der ihm unterworfenen Teile bislang auf irgendeine Weise von Rechts wegen oder aus Gewohnheit bedient und erfreut haben sowie noch bedienen und erfreuen, daß sie die also nutzen, genießen und sich ihrer erfreuen können und daß alle ihre Erben und Nachfahren beiderlei Geschlechts. Zum Beweis also dieser unserer ihnen gegenüber gezeigten Gnade und Güte sowie Freigebigkeit und zum Zeichen ihres wahren und unbezweifelten Adels verleihen wir ihnen dieses Wappen als Ehrenzeichen ihres Adels: Einen aufrecht stehenden militärischen Schild nämlich, der durch eine kreuzförmige Linie in vier Abschnitte geteilt wird. Im oberen rechten und unteren linken roten Bereich dieses Schildes ist zu sehen, wie über einem grünen Hügel mit drei Anhöhen ein einzelner Kranich, in seiner natürlichen Farbe abgebildet, mit ausgebreiteten Flügeln, mit dem Kopf zur rechten Seite des Schildes gewandt, mit ausgestrecktem Hals, einem Wachenden ähnlich, auf dem rechten Bein steht und wie er mit dem linken Fuß ein entblößtes, zweischneidiges Schwert hält; in des Schildes linken oberen und rechten unteren Teil aber, die blau sind und an der Spitze miteinander zusammenhängen, befindet sich, wie man sieht, jeweils ein einzelner goldener Kamm. Als auf dem Schilde ruhend sieht man einen offenen militärischen Helm, der geschmückt ist durch ein Königsdiadem zwischen zwei Büffelhörnern, die nach Art eines Signalhorns emporgereckt und auf einer Seite mit blauer und goldener, auf der anderen Seite mit roter und weißer Farbe bemalt sind, wobei das Diadem einen Kranich zeigt, der in allem dem Vorherigen gleich ist. Von der Spitze aber oder der Helmspitze fließen Zipfel oder Bänder, auf der einen Seite blau und golden, auf der anderen Seite weiß und rot, zu den Rändern des Schildes und verzieren jenen schön, gerade so, wie man all dies im Kopf oder Anfang unseres vorliegenden Privilegs von der Hand des Malers und den eigenen Farben des Künstlers richtig gemalt sieht. Demselben Jakob Kampmacher und seinetwegen dem genannten Sebastian, ebenfalls mit Namen Kampmacher, seinem leiblichen Bruder und deren Erben und allen ihren Nachkommen beiderlei Geschlechts müssen diese Dinge nach unserem Dafürhalten gnädig gegeben und überlassen werden. Wir beschließen und setzen ausdrücklich fest, daß sie dieses Wappen oder Ehrenzeichen des Adels, das durch uns gnädig vermehrt und anschaulich gemacht wurde, wie zuvor, so auch künftig, immer in zukünftiger Zeit, daß sie also dasselbe Wappen oder Ehrenzeichen des Adels ebenso wie die anderen Adligen unseres Königreiches Ungarn und der ihm unterworfenen Teile unter denselben Rechten, Vorrechten, Gnaden, Freiheiten und Vergünstigungen tragen und führen, deren sich dieselben von Natur aus oder aus Gewohnheit bedienen und erfreuen, überall in Gefechten, Wettkämpfen, Turnieren, Turnierkämpfe, Duelle, Einzelkämpfen und allen anderen erdenklichen Übungen militärischer und adliger Art, und freilich auf Siegeln, Segeln, Wandteppichen, Vorhängen, Ringen, Standarten, Medaillons, Zelten, Häusern, allgemein aber in allen Arten aller beliebigen Dinge und Unternehmungen unter dem Ehrentitel reinen und unverfälschten Adels, unter dem sie und alle ihre Erben beiderlei Geschlechts nach unserem Willen von allen Menschen, welcher Stellung, Würde, Stand und Vortrefflichkeit auch immer sie entstammen, ausgezeichnet genannt und geheißen werden und ebenso als ausgezeichnet eingeschätzt und angesehen werden sollen, und daß sie jene Ehren nutzen, genießen und sich ihrer erfreuen können, und ebenso ihre Erben und alle ihre Nachkommen beiderlei Geschlechts. Ja wahrlich, wir geben es und räumen es ein kraft des Vorliegenden. Zur Erinnerung daran und zur beständigen Dauerhaftigkeit [geben wir] dieses unser vorliegende Schriftstück, das durch unser geheimes Siegel bekräftigt ist, welches wir als König von Ungarn benutzen und welches [auf dem Schriftstück] angebracht ist. Demselben Jakob Kampmacher und seinetwegen dem genannten Sebastian, ebenfalls mit Namen Kampmacher, seinem leiblichen Bruder, und deren Erben und allen ihren Nachfahren beiderlei Geschlechts muß es [=das Schriftstück] nach unserem Dafürhalten gnädig gegeben und überlassen werden. GEGEBEN durch die Hände unseres treuen, von uns geliebten Hochwürden Peter Heressinczy, des gewählten Bischofs von Raab, des Grafen und ständigen Kaiserlichen Ratgebers desselben Ortes und des obersten Kanzlers unseres Hofes in unserer Königsburg zu Prag am 12. Tag des Monats Mai im Jahre des Herrn 1588, im 13. Jahr unserer Herrschaft über Rom, im 16. Jahr unserer Herrschaft über Ungarn und andere, im ebenfalls 13. Jahr aber unserer Herrschaft über Böhmen, während die ehrwürdigen Väter in Christo, die Herren Gaspar Ztankovachky, der gewählte Bischof von Zagreb, Martin Pethes von Hethes, der gewählte Bischof von Varasd, Johannes Kutassy, der gewählte Bischof von Fünfkirchen, Franziskus Forgach von Ghymes, der gewählte Bischof von Veszprém, derselbe Peter Heressinczy, der gewählte Bischof von Raab, Stephan Machissy, der gewählte Bischof von Vác, Paul Zegedinus, der gewählte Bischof von Csanád, Stephan Feierkewy, der gewählte Bischof von Nitra, Bruder Stephanus Tarnovius, der gewählte Bischof von Sremska Mitrovica, Johannes Chereody, der gewählte Bischof von Knin und Bruder Bonaventura von Aquila Segniensis und auch Verwalter von Modrus die Kirchen Gottes gesegnet lenken, während die Bischofssitze von Strigonien, ebenso von Löbau und Bác, die nach Kirchenrecht vereint sind durch die Erzbischöfe, und auch der Bischofssitz von Eger, Siebenbürgen und Boznen vakant sind; ebenso, während die prächtigen und großartigen Grafen Stephan von Bathor, Richter unseres Hofes, Thomas Erdeody von Moniorokerek, Banus, ständiger Graf des Claudischen Berges unserer Königreiche Dalmatien, Kroatien und Slawonien, Georg von Zerin, Schatzmeister, Franziskus von Nadasd, Vorsteher der Pferdeknechte, Balthasar von Batthian, Truchseß, Nikolaus Palfy von Erdeod, Vorsteher der Kammerdiener, Franziskus von Rewa, Vorsteher der Torwächter, Stephan Jlieshazy, Vorsteher unseres Hofes und Simon Forgach von Ghymes, Vorsteher unserer Königlichen Mundschenke, sowie derselbe Nikolaus Palffy, Graf von Preßburg, und die übrigen, so zahlreich sie sind, Grafschaften und Ehren unseres Königreichs innehaben.

gez. Rudolphus

gez. Tiburtius Himelreich

            [Übersetzung von Johannes Breuer, M.A. (Universität Mainz), 12.7.2005]
      Kampmacher másképpen, igazi nevén Strähle dinasztia címeradományának leírása
         Fordítás eredeti latin szövegböl németre, majd németröl magyar nyelvre

"Mi II-ik Rudolf, Isten kegyelméböl a rómaiak választott császára, a mindig felséges, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya, Ausztria föhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna hercege, Morvaország örgrófja, Luxemburg, Felsö- és Alsó-Szilézia, Würtemberg és Theka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferretum, Kiburg és Görz grófja, Elzász tartományi grófja, a Római Szent Birodalomnak az Anasus feletti Burgoviának, Alsó- és Felsö-Lausitznak az örgrófja, a Szlavón örgrófságnak, a Pordenone-i kikötönek és a sótelepeknek az ura stb. a jelen sorok tartalmánál fogva emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy mi egyrészt néhány hívünknek alázatos kérelmére, melyet ez ügyben Felségünkhöz intéztek, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolás tárgyává téve hívünknek, agilis Kampmacher (= vitéz) Jakabnak hüségét és hüséges szolgálatait, amelyeket ő elsősorban Magyarországunk Szent Koronájával, majd amint mondják, Felségünkkel szemben is odaadóan tanúsitott a hely és az idő változandósága szerint, és a jövőben is akar tanúsítani és nyújtani; Aki már ezelőtt is nemesi szabadsággal éltek, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel elhatároztuk, hogy Magyarországnak és a Koronánkhoz kapcsolt Részek igazi és kétségtelen nemeseinek sorába felvesszük, beszámítjuk és soroljuk. Megengedvén határozott akaratunkból, és megfontolt elhatározással beleegyezvén, hogy Ők mostantól fogva éppen úgy mint azelőtt is és a jövőben is örökidőkig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, tisztségekkel, szabadságokkal, előjogokkal, jogokkal, és mentességekkel, melyekkel Magyarországunk és kapcsolt Részeinek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal Ők, valamint mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Egyrészt tehát ezek miatt, másrészt pedig királyi kegyünkböl és bőkezüségünkből kifolyólag, amelyekkel mindenegyest, akik irányunkban és a keresztény közügyek iránt érdemeket szereztek és az erény gyakorlására törekedtek, elödeink, Magyarország néhai Szent Királyainak példájára jutalmazni szoktuk és nekik erényeinek bizonyos emlékét szoktuk adni, hogy azok őket nagyobb tettek véghezvitelére is serkenthessék: ugyanazt a Kampmacher (= vitéz) Sebstyént, testvérét és általa hasonló nevü fiait, továbbá minden férfi és nöi ágú leszármazottjait, a régi főnemesi rangjuk megerösítése mellett, és azzal együtt, amelyben eddig, amint mondják, éltek, királyi hatalmunk teljéből és különös kegyünkböl kiemelve méltónak találtuk őket Magyarországunk és a neki alávetett részek nemeseinek a csoportjába és számába beválasztani, hozzászámítani és közéjük írni, hozzájárulva ahhoz és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk alapján megengedve, hogy ök ettől kezdve a jövőben mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, engedményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel élhessenek, azokat élvezhessék és azoknak örülhessenek, amelyekkel éltek eddig is bármiként a jog vagy a jogszokás alapján Magyarország és csatolt részeinek többi, igazi és kétségtelen nemesei is élvezték azokat, azokat élvezhessék és azokkal élhessenek ők és mindkét nembeli összes utódaik is. Ezen irántuk tanúsított kegyünknek és kegyelmünknek és a szabadságnak bizonyitékául, meg az igaz és kétségtelen nemességnek a jeléül méltónak találtuk, hogy ezt a címert, vagyis a magyar nemességnek a jelvényét adományozzuk: amint mindezek jelen oklevelünk elején vagyis bekezdésénél a festőnek a kezétől és müvészetétől saját színeikben szépen lefestve látszanak. Adtuk mindezt ugyanannak a Kampmacher Jakabnak és általa a már nevezett testvérének Kampmacher Sebestyénnek hasonlóképen valamennyiük mindkét nembeli összes utódainak. Azzal, hogy kiemelkedő szolgálatokért adott jutalmakkal magukhoz kötötték őket, és igaz módon cselekedeteiket az emberek emlékezetében megőrizték és halhatatlanná tették, nem múló dicsőséget szereztek saját fejedelemfőjük számára, és okosan saját kormányaik méltóságát növelték. Ezért példájuk nyomán semmit sem tartottak kiválóbbnak vagy fontosabbnak, hogy eleik ezen jutalmazó szokását utánozzák és a hű alattvalókat, akik érdemeket szereztek a haza szolgálatában, tiszteletbeli címekkel és ajándékokkal tüntessék ki. Ezért hű nemesünk, Jakob Kampmacher hűségét és hű szolgálatait elismerve és jó szándékkal mérlegelve lett ő a körmöci és selmeci bányák lovasságának kapitánya (császári és királyi lovassági tábornok). Az igazi és kétségtelen nemességük jeléül, ezen irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául méltónak találtuk, hogy ezt a címert, vagyis a magyar főnemességnek a jelvényét adományozzuk: Egy egyenesen álló katonai tárcsa címerpajzs négyelt 1. és 4. kék mezejében zöld hármashalmon balra fordult, kiterjesztett szárnyú, visszafelé Nyugatra tekintő természethű daru felemelt baljában cölöpösen (függőlegesen) tartott arany markolatú, kétélű ezüst karddal; a 2. és 3. vörös mezőben lebegő, háromélű, háromszögletű és fogazott aranyfésű. Sisak: szembe fordult nyitott katonai sisak, amely királyi fejdíszkoronával díszitett a két bölényszarv között. Sisakdisz: két – kék-arany, illetve vörös-ezüst – szarv között a pajzsbeli daru, halom nélkül, a koronán állva. Takaró: kék-arany és vörös-ezüst. Kampmacher Jakabnak, a körmöcbányai és selmecbányai bányakamrák lovassága kapitányának, elsösorban a törökök elleni harcokban végvári katonai tábornokként (bányakapitányi) tisztségében szerzett érdemeiért neki és általa vértestvérének Sebestyénnek, a régi nemességük megerösítése mellett a oklevél élén megfestetett és szövegében leírt katonai címert adományozzuk. Az oklevél címerleírása a sisakdíszben látható szarvat „bubalina cornua” (bivalyszarv) elnevezéssel illeti, amely a böségszarut jelképezi. A belsö keret ovális, fafaragást imitáló, amely diszkrét indadíszekkel megrakott bordó hátteret övez. A két keret közti keskeny háttér sarkokban kiszélesedö részét színes szárnyú puttók élénkítik. A felsök virágot, illetve lovaglóostort, az alsók szöget, kalapácsot és harapófogót tartanak a kezükben. Elhatározva és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk szerint megengedve, hogy ök mostantól kezdve a jövöben, minden elkövetkezö idöben ezt a címert vagyis a magyar nemességi jelvényt Magyarországunk és a hozzácsatolt részek többi nemeseinek módjára, ugyanazon jogok, kiváltságok, engedmények, szabadságok és mentességek mellett, amelyekkel amazok vagy a természetnél vagy a jogszokásnál fogva ezekkel éltek és azokat élvezték, ök is élvezhessék és használhassák csatákban, ütközetekben, lándzsatörésekben, lovagi játékokban, párbajokban és párviadalokban és minden egyéb katonai és nemesi gyakorlatban; továbbá pecsétjeiken, vitorláikon, kárpitjaikon, függönyeiken, gyürüikön, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon és házaikon, általában pedig bármilyen dolgaik és vállalkozásaik alkalmából az igaz és öszinte nemesség címe alatt. Amint akarjuk is, hogy öket és mindkétnembeli összes utódaikat mindenki, bármilyen állású, rangú, helyzetü és kiváltságú emberek legyenek is azok, mint ilyennel kitüntetettnek mondják, nevezzék, tartsák és tekintsék öket, azt viselhessék, hordhassák és azt használhassák és élvezhessék és annak örülhessenek ök és összes, mindkét nembeli örököseik és utódaik. Söt adjuk és adományozzuk jelen soraink erejénél fogva ezen dolog emlékezetéül és örök megerösítéséül kegyesen, és adjuk és engedélyezzük jelen oklevelünket, titkos függö pecsétünkkel, amellyel mint Magyarország királya rendelkezünk, megerösítve ugyanazon Kampmacher Jakabnak és általa a már nevezett testvérének Kampmacher Sebestyénnek hasonlóképen valamennyiük mindkét nembeli összes utódainak. Adatott kedvelt hívünknek, fötisztelendö Heressinczy Péternek, zágrábi választott püspöknek, tanácsosunknak és udvari fökancellárunknak a keze által, királyi várunkban, Prágában, május hónap 12-ik napján, az Úrnak 1588-ik esztendejében, római császári uralmunknak 13-ik, magyarországi és a többi királyi uralmunknak 16-ik, csehországi uralmunknak pedig szintén a 13-ik esztendejében. Amikor is a következök álltak az egyházak élén: a Krisztusban fötisztelendö Heressinczy Péter zágrábi választott püspök, Feyérkeövy István veszprémi, Hethesi Pethe Márton váci, Mathissy István csanádi, Mossóczy Zakariás nyitrai, Tarnovioi István testvér szerémi választott és Aquilai Bonaventura testvér segniai választott püspök, akik az Úr egyházát szerencsésen kormányozzák, az esztergomi és a kánonjogilag egyesített kalocsai és bácsi érseki székek, továbbá az egri, erdélyi, váradi, pécsi, györi, tinini, boszniai és modrusi székesegyházi székek betöltetlenek lévén. Mikor is tekintetes és nagyságos Báthory István gróf országbíró, Monyorókeréki Erdödy Tamás gróf, a Claudius hegy örökös föispánja, Dalmát-, Horvát-, és Szlavónországok bánja, gróf Zrínyi György fötárnokmester, gróf Batthiany Boldizsár étekfogó mester, Erdödi Pálffy Miklós föpalota mester, Renai Mihály ajtónálló mester. Betöltetlenek lévén a lovászmesteri, pohárnokmesteri és az udvarmesteri állások. Ugyanazon Pálffy Miklós viselvén a pozsonyi gróf tisztségét és sokan mások viselvén az ország megyéinek a fötisztségeit.

Rudolf s.k.

Himmelreich Tibor s.k.

Forrás:

http://documenta.rudolphina.org/Regesten/A1588-05-12-19057.xml http://documenta.rudolphina.org/Namen/Kampmacher_Maria.xml http://documenta.rudolphina.org/Namen/Kampmacher_Sebastian.xml http://documenta.rudolphina.org/Namen/Kampmacher_Jacob.xml

Irodalomjegyzék:

Források:

1. Schwäbisches Wörterbuch. Auf Grund der von Adelbert v. Keller begonnen Sammlungen und mit Unterstützung des Württembergischen Staates bearbeitet von Hermann Fischer. Fünfter Band. O.R.S. Bearbeitet unter mit Wirkung von Wilhelm Pfleiderer, TÜBINGEN, Verlag der H. Laupp`schen Buchhandlung, 1920. Seite 1819-1820. Abs. 6.: Onn.: Strahlen; Strahläcker, - egg; Strahlenberg; Strählen, Strählenhof; Familienname Strahl, Strähle – Lex 2, 1222, Nachtr. 371, Sch. O. 1580, B. 2. 812, Schöüf 169, Stald 2, 405, Tobl. 413. 415. Els. 2, 630., Schmidt Els. 342, Meis 186. Seuse Glossar. Sträl Plur. Sträle Abs. 1. Kamm, Seite 1821-1822: Sträl…Abs. 3.: In HerAlt wird (nach Veit) katholisch Strä(h)l, protestantisch Kamm verwendet. Mittelhochdeutsch „Strael“ Lex 2, 1222. Sträler meint Kammmacher. Strä(h)ler Es. 1364/Gq.7. 47 – Familienname Sträler Rw. 1441./Mack 141. FIN Strehler. – Lex 2, 1222. B.2, 813. Tobl. 413. 416. Sträl-macher meint Kammmacher Strelmacher MEM./Schorer Chron.

2. Elöd Halász: Deutsch-Ungarisches Wörterbuch II. Neunte, unveränderte Ausgabe, Akademia Kiadó, Budapest, 1988. Seite 1860.: Die STRÄHLE [~,~ n] = der STRÄHL Der STRÄHL [~(e)s, ~e] (mundartlich -ungarisch Fésü) strählen = fésül,; sich die Haare ~ fésülködik II. (v. refl.) sich ~ fésülködik.

3. Max Gottschald: Deutsche Namenkunde, Unsere Familienamen, Fünfte verbesserte Auflage mit einer Einführung in die Familiennamenkunde von Rudolf Schützeichel, Walter de Gruyter – Berlin-New York – 1982, Seite 279.: Kamp - bairisch Kamp = Kamm

4. Nyulásziné-Straub Éva: Wappen aus 500 Jahrhunderten, Babits Verlag, Szekszárd, 1999, Seite 92 und 193

5. Forrás: http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/80

6. Dr. Felix Ladislaus v. Segner/Dr. Szégner Felix László: Der Ungarische Adel/A Magyar Nemesség, 1969, Seite 156.

              Geburtsbrief Jacob Kampmacher 25.08.1589 Schemnitz (Selmecbánya)

Wir N. (?) Richter Unndt Ratth der Küniglichen freien Bergkstadt Schembnitz in Hungern, Entbietten allen unndt ieden , weß Standes würden oder wesens die sein, so mit diesenn Unsere brieff ersucht, denselbigen lesen oder anhörenn werden, Unsern freundtlichenn grueß unndt guttwillige Dienst, Bekennen auch undt Thun kundt hiemit, das an heut dato, alß wir von Gerichtswegen beyeinander versamblet gewesen, der Röm Kay Mt. Unsers allergh herrn Silberreuter[?] Haubtman bey der Camer Crembnitz undt Schembnitz der K[...] unndt Uns: Jacob Kamp- macher Unser Stadtkindt, für Uns in sitzenden Ratth erschienen izo, Undt gebürlicher weiss fürgebracht, wie das er briefs Zeuger, seiner Ehrlichen undt Ehelichen geburt

  • Die er allein bey uns unndt herkhommens, briefflichen

erholen kündt scheins unndt kundtschafft * nottürftig währe, unterthainigis fleisses 1589 bittends, yhme dieselb wiederfaren Zu lassen undt mit Zuschreiben.

(Transkribiert von Sabine Lenthe (Historikerin M.A.– Bremen, vom 30.August 2011) Transkription – Büro von alten deutschen Handschriften (Kurrentschriften, Aktenschriften, Sütterlin etc., Historische Handschriften wie Briefe, Urkunden, Tagebücher…) Die transkribierten Seiten sind mit Vorbehalt aller Rechte urheberrechtlich geschützt

          © Copyright *** All rights reserved *** Urheberrechtlich geschützt ***
                   Nutzungs- & Veröffentlichungsrecht Graf von Strähle

Auff solch sein billich begeren, Zu befürderung Unndt steuer der warheit, Sagen unndt bekennen wir obbemelte Richter undt Ratth, das, Zu deme uns selbst wol bewust, die Ersamen Namhafften weisen Herren Lucas Staub, der Röm kay. Mt. p. Bergkmeister unndt [...?] fleischer kunde(?) des Inneren(?) Ratts alhie unndt Caspar froman seines Handtwercks ein Schlosser auch Unser Mitwohner, ordentlicher weiss auß gesagt unndt bekent haben, das ge- dachter Jacob Kampmacher, vom Bla- sio[?] Kampmacher seinem leiblichen Vatter Undt Anna seiner natür- lichen Mutter, von denen beiden in rechter Geistlicher Ehe Ehrlich unndt Ehelich geboren unndt herkommen

  • unverPrechlicher sey, rechter deutscher(?) * artt, Nation

unndt Stammen, welche obgenannter Blasius unndt Anna sein Ehelich weib nach ordnung der Christlichen Kirchen Zusamen khomen unndt vertrauet, sich bey uns in yhrenn Ehrlichen leben unndt wandl frömlich, redlich undt aufrichtig

(Transkribiert von Sabine Lenthe (Historikerin M.A.– Bremen, vom 30.August 2011) Transkription – Büro von alten deutschen Handschriften (Kurrentschriften, Aktenschriften, Sütterlin etc., Historische Handschriften wie Briefe, Urkunden, Tagebücher…) Die transkribierten Seiten sind mit Vorbehalt aller Rechte urheberrechtlich geschützt

             © Copyright *** All rights reserved *** Urheberrechtlich geschützt ***
                    Nutzungs- & Veröffentlichungsrecht Graf von Strähle

als Unverleumbde Ehrleut, die gantze Zeit yhres lebens, verhalten haben, deßgleichen dieser Jacob Kampmacheer, von Jugent auff, so undt bekant er bey uns erzogen, sich frömlich, redlich unndt aufrichtig verhalten, also das wir unndt meniglich yhme unndt seinem lieben eltern nichts anders dann frunbkeit Unndt redlichkeit unndt alles guettes wissen nachZusagen. Gelanget hierrumb an meniglichen unndt einen ieden Insonderheitt unser frunndtlich fleissig bitt, die wollen vielgedachten Jacoben Kampmacher seines Ehrlichen herkommens unndt sein selbst red- lichen auffrichtigen wandelß, um diser unser vorbitt halben, yhnen bevohlen lassen sein, yhme gunst befürderung unndt aller guetten

  • Unndt beweisen geneigten(?) willen ertzeigen * auch

Zu seinem besten frommen unndt nutz hülfflich unndt nützlich(?) erschienen, damit er für dieser unsern vorbitt sambt seiner Ehrlichen

  • fruchtbarlichen freundtschafft * geniessen möge

(Transkribiert von Sabine Lenthe (Historikerin M.A.– Bremen, vom 30.August 2011) Transkription – Büro von alten deutschen Handschriften (Kurrentschriften, Aktenschriften, Sütterlin etc., Historische Handschriften wie Briefe, Urkunden, Tagebücher…) Die transkribierten Seiten sind mit Vorbehalt aller Rechte urheberrechtlich geschützt

            © Copyright *** All rights reserved *** Urheberrechtlich geschützt ***
                   Nutzungs- & Veröffentlichungsrecht Graf von Strähle

das umb meiniglichen unndt einen ieden Insonderheit, dargeb. der gebür nach, wollen wir freunndlich Zuverdienen nicht unterlassen. Zur Uhrkundt haben wir diesen brieff mit unseren der Stadt gewönlichen auffgetrückten größern Insigell verfertigen lassen, der geben ist Zur Schembniz den 25 tag des

  • Nach Christi Unsers Erlösers Monats Augusti * Im Eintausent

unndt Seligmachers geburt fünffhundert Neun Unndt achtzigsten Jahr.

Jacoben Kampmachers Ihr Kay. Mt. Silberreuter Haubtmans geburtsbrieff

1589 wie dieser geburtsbrieff bewilligt ist, bin ich nicht darbey gewesen auff dem Ratthaus: sondern bin in die Camer gelt halben geschikt worden, hernach hatt mir es der herr Richter unndt H. Hohenberger Zuschreiben bevohlen.

(Transkribiert von Sabine Lenthe (Historikerin M.A.– Bremen, vom 30.August 2011) Transkription – Büro von alten deutschen Handschriften (Kurrentschriften, Aktenschriften, Sütterlin etc., Historische Handschriften wie Briefe, Urkunden, Tagebücher…) Die transkribierten Seiten sind mit Vorbehalt aller Rechte urheberrechtlich geschützt

            © Copyright *** All rights reserved *** Urheberrechtlich geschützt ***
                    Nutzungs- & Veröffentlichungsrecht Graf von Strähle
                                 Auf Hochdeutsch umgeschrieben
                      Geburtsbrief Jacob Kampmacher 25.08.1589 Schemnitz
          Transkription von deutschsprachiger Handschrift in slowakischem Archiv
                            (Schemnitz, magyarul Selmecbánya)

Wir, nämlich Richter und Rat der königlichen freien Bergstadt Schembnitz (Schemnitz, auf Ungarisch Selmecbánya)in Ungarn, entbieten allen und jeden, weiß Standes würden oder Wesens die sein, so mit diesem unseren Brief ersucht, denselbigen lesen oder anhören werden, unsern freundlichen Grüß und gutwillige Dienst, bekennen auch und Thun kündet hiermit, das an heute dato, als wir von Gerichtswegen beieinander versammelt gewesen, der Römisch-Kaiserlichen-Majestät unsers allergnädigsten Herrn Silberreuter [Bergkapitän, Fürst] Hauptmann bei der Camer (Kammer) Crembnitz (Kremnitz) und Schembnitz (Schemnitz, auf Ungarisch Selmecbánya)der K[...] und Uns: Jacob Kampmacher unser Stadtkind, für uns in sitzenden Rat erschienen so, und gebührlicher Weiß fürgebracht, wie das er Briefzeuge seiner ehrlichen und Ehelichen Geburt und herkommen, brieflichen Scheins und Kundschaft, die er allein bei uns notdürftig erholen kündet währe, untertäniges Fleißes bittendes, Ihm dieselbe widerfahren zu lassen und mit Zuschreiben. Auf solch sein bildlich begehren, zu Beförderung und steuer der Wahrheit, Sagen und bekennen wir bemalte Richter und Rat, das, Zu dem uns selbst wohl bewusst, die ehrsamen Namhaften weisen Herren Lucas Staub, der Römisch-Kaiserlichen Majestät. p. Bergmeister und [...?] Fleischer Kunde(?) des Inneren(?) Rats anhebt und Caspar frommen seines Handwerks ein Schlosser auch Unser Mitbewohner, ordentlicher weiß ausgesagt und bekennt haben, das gedachter Jacob Kampmacher, vom Blasio [?] Kampmacher seinem leiblichen Vatter und Anna seiner natürlichen Mutter, von denen beiden in rechter Geistlicher Ehe ehrlich und ehelich geboren und herkommen sei, rechter Deutscher(?) *unverbrüchlicher Art, Nation und Stammen, welche obengenannter Blasius und Anna sein ehelich Weib nach Ordnung der Christlichen Kirchen Zusammen kommen und vertrauet, sich bei uns in ihren ehrlichen Leben und wandle frömmlich, redlich und aufrichtig als unverleumdete Eheleute, die ganze Zeit ihres Lebens, verhalten haben, desgleichen dieser Jacob Kampmacher, von Jugend auf, so und bekannt er bei uns erzogen, sich frömmlich, redlich und aufrichtig verhalten, also das wir und meinesgleichen ihm und seinem lieben Eltern nichts anders dann Frömmigkeit und Redlichkeit und alles gutes wissen nach Zusagen. Gelanget hierum an meinesgleichen und einen jeden Insonderheit unser freundlich fleißig bittet, die wollen vielgedachten Jacoben Kampmacher seines ehrlichen Herkommens und sein selbst redlichen aufrichtigen Wandel, um dieser unser Vorbitte halben, ihnen befohlen lassen sein, ihm Gunst Beförderung und aller guten geneigten(?) willen erzeugen *und beweisen auch zu seinem besten frommen und nutz höflich und nützlich(?) erschienen, damit er für dieser unsern Vorbitte samt seiner ehrlichen Freundschaft *fruchtbarlichen genießen möge das um meinesgleichen und einen jeden Insonderheit, dargeben der Geburt nach, wollen wir freundlich zuverdienen nicht unterlassen. Zur Urkunde haben wir diesen Brief mit unseren der Stadt gewöhnlichen aufgedrückten größer Insiegel verfertigen lassen, der geben ist zur Schembniz (Schemnitz, auf Ungarisch Selmecbánya) den 25 Tag des Monats August *nach Christi unsers Erlösers und Seligmachers Geburt im Eintausend-fünfhundert-neun-und- achtzigsten Jahr. Jacoben Kampmachers Ihr Kaiserlichen-Majestät-Silberreuter Hauptmanns Geburtsbrief wie dieser Geburtsbrief bewilligt ist, bin ich nicht dabei gewesen auf dem Rathaus: sondern bin in die Camer (Kammer) gelt halben geschickt worden, hernach hatte mir es der Herr Richter und H. Hohenberger zuschreiben befohlen.

(Transkribiert von Sabine Lenthe (Historikerin M.A.– Bremen, vom 30.August 2011) Transkription – Büro von alten deutschen Handschriften (Kurrentschriften, Aktenschriften, Sütterlin etc., Historische Handschriften wie Briefe, Urkunden, Tagebücher…) Die transkribierten Seiten sind mit Vorbehalt aller Rechte urheberrechtlich geschützt

           © Copyright *** All rights reserved *** Urheberrechtlich geschützt ***
                     Nutzungs- & Veröffentlichungsrecht Graf von Strähle
                                   Antonius v. Strähle Gf.

Nos Praeses, Decanus, et facultas medica in Alma ac Celeberrima Regia scientiarum Universitate Pestinensi in Hungaria Omnibus et Singulis, quorum interest, significamus, notumque facimus, Dominum Antonium v. Strähle, annorum aetatis viginti quattuor, religionis Rom. cath., l.(ibera) r.(egia) c.(ivitate) Neosolio, comit. Zoliense ortum, postquam collegia chemica, botanica et historiae naturalis publica diligentissime frequentasset, demisse supplicasse, ut eum ad examina rigorosa ex arte pharm<a>ceutica admittere, diemque et horam constituere atque dein rite peractis examinibus rigorosis, ei haustae suae doctrinae et peritiae testes literas praebere velimus. In hunc finem tria examina rigorosa a nobis instituta et peracta fuerunt, in quibus omnibus supranominatus Dominus Antonius v. Strähle Gf. debite satisfecit. Quare eundem Artis pharmaceuticae Magistrum agnoscimus, approbamus et declaramus, exhibendo ei Diploma, maiore Facultatis nostrae sigillo, et manu propria Decanorum et Notarii Facultatis munitum, ea tamen conditione ut se semper et ubique locorum conformiter gerat iuramento et legibus Facultatis Medicae. Budapestini in Hungaria die tricesima mensis Maii, anno Domini millesimo octingentesimo octuagesimo octavo

Dr. Guttarus Heinrich

Philosophiae Doctor, linguae Germanicae et litter. Germanicarum Professor p.(ublicus) o.(rdinarius), Academiae litter. Hungar___ Soc(iet)at(i)s Kisfaludyanae? Sodalis etc. Facultatis Philosphorum Decanus

Joseph Fodor

Med. et Chir. Doctor, x___x et ocul(orum) magister, hygieniae et politiae x___x Professor p.(ublicus) o.(rdinarius), Academiae litter. Hung., R. Societ. Medicorum et soc. Nat. indag. Hung., necnon Societ(ati)s hygien. Germanicae et Florent. collega Facultatis Medicorum Prodecanus

Andreas Högyes

Med. et Chir. Doctor, pathologiae et therapiae generalis Professor p.(ublicus) o.(rdinarius), Academiae litter. Hung., R.(egiae) Soc.(ietatis) Med. et nat. indag. Hung. Sodalis etc. Facultatis Medicorum Notarius

                                  Antonius v. Strähle Gf.

Wir, der Präsident, der Dekan und die medizinische Fakulät an der ehrwürdigen und hochberühmten Königlichen Universität der Wissenschaften zu Pest in Ungarn zeigen allen und den einzelnen, für die es von Belang ist, an und machen bekannt:

Daß Herr Antonius v. Strähle, 24 Jahre alt, römisch-katholischer Religion, in der königlichen Freistadt Neusohl (Besztercebánya /h/ [Neusohl, Banská Bystrica /sk/]), Sohler Gespannschaft (Zólyom vármegye), geboren, nachdem er die öffentlichen Kollegs für Chemie, Botanik und Naturgeschichte sehr sorgfältig besucht hatte, demütig ersucht habe, ihn zum Rigorosum über Pharmazie zuzulassen, den Tag und die Stunde festzulegen, und darauf nach gehöriger Ablegung des Rigorosums ihm ein schriftliches Zeugnis über seine in erschöpfendem Maße erworbene Gelehrsamkeit und Fähigkeit auszustellen. Zu diesem Zweck hat es drei von uns angesetzte und durchgeführte Rigorosumsprüfungen gegeben. In allen diesen hat der oben genannte Herr Antonius v. Strähle Gf. den Anforderungen in der geschuldeten Weise genügt. Daher anerkennen, approbieren und erklären wir denselben zum Magister der Pharmazie, indem wir ihm das Diplom ausstellen, mit dem größeren Siegel unserer Fakultät und mit eigener Hand der Dekane und des Notars der Fakultät bestätigt, jedoch unter der Voraussetzung, dass er sich immer und über¬all in Übereinstimmung mit dem Eid und den Satzungen der Medizinischen Fakultät verhalte.

                 Budapest, in Ungarn, am 30. Mai, im Jahre des Herrn 1888.

Dr. Guttarus Heinrich

Doktor der Philosophie, Professor Publicus Ordinarius der deutschen Sprache und Literatur, Mitglied der Ungarischen? Akademie der Wissenschaften, der Kisfaludyanischen? Gesellschaft usw. Dekan der Philosophischen Fakultät

Josephus Fodor

Doktor der Medizin und Chirurgie, Magister der x___x und Augen(heilkunde), Professor Publicus Ordinarius der Hygiene und Sauberkeit x___x, Kollege der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, der Königlichen Ärzte-Gesellschaft und der Ungarischen Gesellschaft für Naturwissenschaften (nat. indag.) sowie der Deutschen und Florentinischen? Hygiene-Gesellschaft, und Kollege, Prodekan der Medizinischen Fakultät

Andreas Högyes

Doktor der Medizin und Chirurgie, allgemeiner Professor Publicus Ordinarius der Pathologie und Therapie, Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, der Königlichen Ungarischen Gesellschaft für Medizin und Naturwissenschaft (nat. indag.) usw., Notar der Medizinischen Fakultät

Im lateinischen Text werden unleserliche Wortendungen durch Anschluß von „___“ unmittelbar an das Wort kenntlich gemacht, unleserliche ganze Wörter durch „x___x“. In runden Klammern – ( ) – stehen Auflösungen von Abkürzungen, in eckigen Klammern – < > – stehen ausgefallene Buchstaben.

     [transkribiert und übersetzt von Jochen Walter (Universität Mainz), 12.7.2005]