Heraldikai lexikon/Bocskay György
Bocskay György (Rasinja,régi magyar nevén Apajkeresztúr, illetve Raszinyakeresztúr 1525 k.-Bécs, 1575. április 8 e.), kalligráfus. A neve előfordul Bochkhay, Bokhey, Bosskhay, Botschkai alakban is. A Gutkeled nembeli raszinjakeresztúri Bocskai családból származott. A magyar kancelláriában nemesi oklevelek készítésével is foglalkozott.
Élete[szerkesztés]
Mintagyűjteménye szerint a család raziniai birtokán született, Horvátországban, nem messze a magyar határtól (fol. 118: "a Razynia", fol. 119: "de Razinia Hungarus"). Arra is utalt, hogy egy régi nemesi családból származik, amelynek egyaránt vannak birtokai Magyarországon és Horvátországban ("ex ... vetustissimo nobilissimo atque clar[issimo] Hungaricae et Sclavonicae gentis stemate oriundus").
Valószínűleg 1561 előtt került az udvar szolgálatába. Szántó Tibor az Országos Levéltárban felfedezett egy 1560-as iratot, melyben megerősítik Oláh Miklós nemességét. Az irat első dekorált oldalán a HGB monogram áll, melyet "Hoefnagel Georg Bocskay" névként magyarázott,[1] de 1560-ban, sem később sem kerülhetett sor együttműködésre Hoefnagel és Bocskay között, ezért a monogramot, hátulról olvasva, inkább a "Georgius Bocskay Hungarus" névvel lehet azonosítani.[2] (Néhány ilyen hátulról előre haladó írás Bocskay mintagyűjteményében is megtalálható.) Azonban Bocskay már ez előtt is az udvari kancellária tagja lehetett, mivel ő készítette Oláh Miklós 1558. április 17-én kelt bárói diplomájának az írását. Az oklevél miniátora a H.G.B. 1560 monogrammal jelölte magát, akit a szakirodalom nem tud azonosítani, [2] de vélhetőleg ez is Bocskay nevét takarja. Ekkor már a kancellária több éves gyakorlattal rendelkező vezető kalligráfusa lehetett, ha ennek a fontos oklevélnek az elkészítésével őt bízták meg. Sőt Oláh Miklós, egri püspöknek egy korábbi, a MOL-ban őrzött nemességet megerősítő és címerbővítő oklevelének a stílusa alapján már 1548-ban is a magyar udvari kancellárián dolgozhatott.[3] A Bocskay által készített címeres levelek kalligráfiájának stílusát az 1569-es Vízkelethy nemességújító oklevél jelöli ki, melynek Liszthy János, választott veszprémi püspök, alkancellér mellett ő volt az egyik ellenjegyzője. Aláírása a pergamenlap jobb alsó sarkában látható. A kevésbé tehetős megrendelők számára egyszerűbb kivitelű okleveleket is készített, amit Nagy Mátyás 1569-es armálisának aláírása jelez, melyet az oklevél plica-jának felhajtása rejt.
1561. március 10-én Bocskay a magyar udvari kancelláriától az év kezdetétől fogva visszamenőlegesen 50 arany fizetést kapott, mint kancelláriai írnok (scriba noster). Ettől kezdve évi 250 arany fizetésben részesült.[3] 1562-ben már a király régi udvari szolgájának nevezi magát (Maiestatis suae veteranus servitor et Aulae familiaris). A korabeli dokumentumok szerint írnok (scriba) és titkár (secretarius) volt a magyar királyi kancellárián. Egy 1563-as dokumentum udvari történetírónak nevezi (annaligraphus). Bocskay magát a Bécsi írásminta gyűjteményben (fol. 48) királyi tanácsosnak mondja (Maximiliani secundi... consiliarius). I. Ferdinánd és utóda, II. Miksa (I. Miksa magyar király) szolgálatában állt (tehát II. Miksa generációjához tartozhatott).
1564 októberében a házasságakor a magyar kancellária egy 60 arany értékű aranyozott ezüstállal jutalmazta meg. Ugyanebből az alkalomból kapott hasonló értékű ajándékot Miksa császár fivéreitől, II. Ferdinánd és II. Károly főhercegtől. Ekkoriban Bécsben lakott, a Getthia nevű villában. Minden tisztségéért kapott fizetést, és efölött még a megbízásaiért is külön jutalmazták. 1596-tól az udvartól évi 100 gulden fizetésben részesült, a magyar kancelláriától pedig évente 200 aranyat kapott, melyet 1561-ben 250, 1568-ban 400 aranyra emeltek, de ezt sokszor csak késve kapta meg. Ezért gyakran esedezett legalább az összeg részleges kifizetéséért, vagy egyes alkalmakkor, hogy segíteni tudja a családját (1565), házat tudjon vásárolni, vagy az unokahúga házasságakor (1571). Két évi szolgálat után 200 arany támogatásban részesült, hogy házat tudjon vásárolni. 1571-ben támogatást kért egy olyan birtok megvásárlásához is, melyhez 50 jobbágy tartozott.
Részt vett I. Miksa császár (1508-1519) innsbrucki síremlékének a létrehozásában is. Alexander Colin 24 domborművet készített, melyek a császár életéből vett eseményeket ábrázolták. Alattuk fekete márványtáblákon feliratok álltak, melyek kivésésével és aranyozásával 1564-ben Bocskayt bízták meg, azonban a táblák még 1567-ben sem álltak készen, amiért a tiroli udvar panaszt intézett II. Miksa császárhoz. Bocskay arról tájékoztatta az uralkodót, hogy a 24 tábla közül 5 törötten érkezett hozzá, gyakran betegeskedett, családi problémái voltak és más megbízásokat is teljesítenie kellett. Ennek ellenére ő a feliratokat az öt törött tábla kivételével elkészítette. Ezek pótlása után a megbízást 1568. május 11-re befejezte, azok leszállítása előtt azonban 400 tallér előleg kifizetését kérvényezte. Ebből 200 tallért június 8-án meg is kapott, a maradékot 1570-ben fizették ki.
1575 márciusában súlyosan megbetegedett. II. Károly főherceg megkísérelte kifizetni neki a béréből hátralevő teljes összeget, azonban április 8-a előtt Bécsben elhunyt. Az özvegye megkapta az áprilisi bérét, hogy kifizethesse a temetését. A magyar kancelláriától kérvényezte, hogy fizessék ki a fenmaradó bérét, valamint azt az összeget is, amelyet az uralkodó 1571-ben hagyott jóvá azért a birtokért, melyhez 50 jobbágy tartozott.
Mintakönyvének 29. fólióján az 1561-es évszámot és a nevének kezdőbetűit (G. B.) tüntette fel a következő szöveggel: "Cum suis sanctis mereamur aulam ingredi caeli, simul et beatam ducere vitam" (Érdemeljük ki, hogy a szentekkel együtt járhassunk a mennybeli csarnokban, és hozzájuk hasonló szent életet élhessünk.)
Az 1561-es évszámot és a nevét (Bochkaӱ) a mintakönyv 129. fólióján is feltüntette a következő szöveggel, mely a humanista életszemléletet képviseli a kereszténység öröklétbe vetett hitével szemben: "Fama seu virtutis nomen superest tantum, sed caetera universa mortis erunt" (Csak a hírnév marad fenn, minden más a halálé).
A képek elrendezése eredetileg másféle lehetett, mint ahogyan azok bekerültek a könyvbe.
A Mira calligraphiae monumenta összes képe
Címlap: Georgii Bochkaj Mira calligraphiae monumenta et pictoriae patientiae diligentissima indicia. Ab an. 1562 ad 1596.
I. fol 1.
I. fol 2.
I. fol 3.
I. fol 4.
I. fol 5.
I. fol 6.
I. fol 7.
- I. fol 8. kimetszve
I. fol 9.
I. fol 10.
I. fol 11.
I. fol 12.
I. fol 13.
I. fol 14.
I. fol 15.
I. fol 16.
I. fol 17.
I. fol 18.
I. fol 19.
I. fol 20.
I. fol 20v.
I. fol 21.
I. fol 22.
I. fol 23.
I. fol 24.
I. fol 25.
I. fol 26.
I. fol 26v.
I. fol 27.
I. fol 28.
I. fol 29.
I. fol 30.
I. fol 31.
I. fol 32.
I. fol 33.
I. fol 34.
I. fol 35.
I. fol 36.
I. fol 37.
I. fol 37v.
I. fol 38.
I. fol 39.
I. fol 40.
I. fol 41.
I. fol 41v.
I. fol 42.
I. fol 43.
I. fol 44.
I. fol 45.
I. fol 46.
I. fol 47.
I. fol 48.
I. fol 49.
I. fol 50.
I. fol 51.
I. fol 52.
I. fol 53.
I. fol 54.
I. fol 55.
I. fol 56.
I. fol 57.
I. fol 58.
I. fol 59.
I. fol 60.
I. fol 61.
I. fol 61v.
I. fol 62.
I. fol 63.
I. fol 64.
I. fol 65.
I. fol 66.
I. fol 67.
I. fol 67v.
I. fol 68.
I. fol 69.
I. fol 70.
I. fol 71.
I. fol 72.
I. fol 73.
I. fol 74.
I. fol 75.
I. fol 76.
I. fol 77.
I. fol 78.
I. fol 79.
I. fol 80.
I. fol 81.
I. fol 82.
I. fol 83.
I. fol 84.
I. fol 85.
I. fol 86.
I. fol 87.
I. fol 88.
I. fol 89.
I. fol 89v.
I. fol 90.
I. fol 91.
I. fol 92.
I. fol 93.
I. fol 94.
I. fol 95.
I. fol 96.
I. fol 97.
I. fol 98.
I. fol 99.
I. fol 100.
I. fol 101.
I. fol 102.
I. fol 103.
I. fol 104.
I. fol 105.
I. fol 106.
I. fol 107.
I. fol 108.
I. fol 109.
I. fol 110.
I. fol 111.
I. fol 112.
I. fol 112v.
I. fol 113.
I. fol 114.
I. fol 115.
I. fol 116.
I. fol 117.
I. fol 117v.
I. fol 118.
I. fol 119.
I. fol 120.
I. fol 121. (mandula)
I. fol 122.
I. fol 123.
I. fol 124.
I. fol 124v.
I. fol 125.
I. fol 126.
I. fol 126v.
I. fol 127.
I. fol 128.
I. fol 129.
II. fol 130.
II. fol 130v.
II. fol 131.
II. fol 131v.
II. fol 132.
II. fol 132v.
II. fol 133.
II. fol 133v.
II. fol 134.
II. fol 134v.
II. fol 135.
II. fol 135v.
II. fol 136.
II. fol 136v.
II. fol 137.
II. fol 137v.
II. fol 138.
II. fol 138v.
II. fol 139.
II. fol 139v.
II. fol 140.
II. fol 140v.
II. fol 141.
II. fol 142.
II. fol 142v.
II. fol 143.
II. fol 143v.
II. fol 144.
II. fol 144v.
II. fol 145.
II. fol 145v.
II. fol 146.
II. fol 146v.
II. fol 147.
II. fol 147v.
II. fol 148.
II. fol 148v.
II. fol 149.
II. fol 149v.
II. fol 150.
II. fol 150v.
II. fol 151.
II. fol 151v.
Munkássága[szerkesztés]
1561-62-ben ő állította össze a Mira calligraphiae monumenta (A kalligráfia mintakönyve) című írásminta-gyűjteményt, mely a legkorábbi fennmaradt műve. Valószínűleg acélból készítette, hogy ezzel is bizonyítsa kiválóságát a többi kalligráfus között, amikor a nyomtatott könyvek kezdték végleg kiszorítani a kézírást a könyvművészetből. Néhány bonyolult vonalvezetésű betűformája a huszárkötésre emlékeztet. Több mint 30 évvel később I. Ferdinánd unokája, II. Rudolf császár Joris Hoefnagel (1542-1601) flamand miniátort és udvari festőt, az utolsó nagy kézirat-illuminátort bízta meg azzal, hogy díszítse ki Bocskay mintakönyvét, mely ma a legszebb ilyen műnek számít. A munkát az utolsó képen feltüntetett dátum szerint 1596-ban fejezte be.
II. Rudolf 1612-es halála után a mű kikerült a császári gyűjteményből és a 19. századig ismeretlen volt a sorsa, amikor egy magángyűjteményben bukkant fel (Albert Milde, Bécs, 1887-ben; Goldschmied, Frankfurt am Main, 1907-től; Fritz Gans, Frankfurt am Main, 1916-tól; Louis Koch, Frankfurt am Main, 1923-tól; európai magángyűjtemény, 1942-től). 1986-ban a malibui J. Paul Getty Museum vásárolta meg (jelzete: Ms. 20).
Mintakönyvéhez hatalmas mennyiségű korabeli és történeti forrásanyagot gyűjtött össze, amivel összefoglalta mindazt, amit a kalligráfiáról az ő idejéig tudni lehetett. Hoefnagel még rajta is igyekezett túltenni, amikor pompás színezetű díszítéseket alkalmazott, számtalan növénnyel, gyümölccsel, rovarral, állattal, képzeletbeli lénnyel.
A mintakönyv tulajdonképpen két kéziratból áll, melyeket bizonyára Hoefnagel és II. Rudolf elhatározásából kötöttek egybe. Az első rész 123 pergamen- és 5 papírfólió terjedelmű. Díszes írásmintákat tartalmaz, ahol Hoefnagel tudatosan kerülte a szimbolikus ábrázolásmódot. A második rész 22 fólióból áll, a pergamenlapjai valamivel nagyobbak, mint az első részé. A római majuszkula és gót minuszkula ábécé betűinek a szerkesztési módja található meg benne, Hoefnagel díszítéseivel. Érződik rajtuk Paracelsus alkímiai írásainak a hatása is, aki ugyanabban az időben fordult meg II. Rudolf prágai udvarában, mint Hoefnagel. Az illuminált majuszkulák lábánál egy-egy vers található a Zsoltárok könyvéből, melyek a kérdéses betűvel vagy a néhánnyal későbbivel kezdődnek. A miniatúra az adott szöveget illusztrálja, amelyek nagyrésze szimbolikus módon utal II. Rudolfra, mint patrónusra, megfelelve az ő világfelfogásának. A minuszkulák illusztrációi ezzel szemben humorosak, természeti tárgyakat, különös hibridlényeket ábrázolnak.
Bocskai egy másik művének, az 1571-73-ban írt Bécsi írásminta gyűjteménynek (Schriftmusterbuch) a 48. fóliójára, mely ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban található (Sammlung für Plastik und Kunstgewerbe inv. 975) Hoefnagel (melyet szintén ő díszített 1591-94-ben) a következő epigrammát írta: "Úgy, miként a magyar Zeuxisz a tollával, aként a belga [Zeuxisz] díszíti az ön kincseit a maga művészi képességével, kiváló Rudolf. Mindketten egyenlők a tehetségben, tudásban és hírnévben. Vesse szét, akit szétvet az irigység."
Ezen művének kalligráfiája kevésbé kifejező, de azonos színvonalú az írásminta gyűjteménnyel, és az írás anyaga is a kevésbé költséges papír a pergamen helyett, ami arra utal, hogy nem reprezentációs céllal kélszült, hanem oktatási és esztétikai célzattal. Az ajánlása I. Ferdinándnak szól, és ő lehetett a mű megbízója is. A szövegek közül azonban ebben több a világi jellegű, mint az írásminta gyűjteményben (hivatalos dokumentumok bevezetői, epistolák üdvözlőformulái).
Képek Bécsi írásminta gyűjteményből (Schriftmusterbuch)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ T. Szánto: Ein großer Schreibkünstler des XVI. Jahrhunderts. Gutenberg Jahrbuch (1963), p. 40
- ↑ Hendrix -- Vignau-Wilberg, 8.
- ↑ Kapossy J.: Adattár-müvészettörténeti regeszták a királyi határozatokból és rendeletekből. I. XVI. Század. In: Bánrévi G. szerk. Művészettörténeti Ertesítő, 88 (1956), 51. l.
Irodalom[szerkesztés]
Vinczéné Gulyás Borbála: Egy "magyar Zeuxis Bécsben". Bocskay György (1510 k.-1575) kalligráfus tevékenysége. Doktori disszertáció. Budapest, 2012. [4] [5]
Gulyás Borbála: Bocskay György kalligráfus végrendelete. Művészettörténeti Értesítő (66) 2017. (2) 313-320.
Lee Hendrix and Thea Vignau-Wilberg: Mira calligraphiae monumenta: A Sixteenth-Century Calligraphic Manuscript Inscribed by Georg Bocskay and Illuminated by Joris Hoefnagel. THE J. PAUL GETTY MUSEUM MALIBU, I992