Címerhatározó/Könyves címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Taksonyi család címerével foglalkozik.
váradi Könyves másképp Tóth
[szerkesztés]Váradi Könyves, másképp Tóth (Könyves alias Thot de Warad) Mihály (I.) és felesége nemességét I. Lipót 1697. január 13-án Bécsben adományozott oklevelével megújítja, amit 1698. április 11-én Közép-Szolnok megyének a görcsöni kastélyban megtartott közgyűlésén ki is hirdettek. Az oklevél sajnos nagyon rossz állapotban maradt fenn, szövege mára nagyrészt lekopott, a töredékekből azonban mégis megállapítható, hogy a család eredeti nemeslevelét Kolozsmonostoron adományozta Rákóczi Zsigmond fejedelem.557 [557 MUO 233.]
Armálisukat558 [558 612x716/107/96x82 mm.] I. Lipót király, Kálnoki Sámuel és Szentkereszti András hitelesítette aláírásával. Pecsétje vörös-sárga-fehér-kék zsinóron függő esztergált fatokba nyomott, mára megtöredezett vörös viaszból készült.
Zölddel keretezett halványlila kárpit sarkaiban a magyar kiscímer és Erdély címerének elemei jelennek meg külön pajzsokon: felül jobbra a székelyek (Nap, Hold), balra Magyarország, lent jobbra az erdélyi magyarok (sas), balra a szászok címere (hét bástya). Felül középre a császári kétfejű sast festették. A befestett címer: álló katonai pajzs kék mezejében zöld talajon könyöklő vörösruhás kar kezében bárdot tart, úgy, hogy a bárd éle a kar felé fordulva látható. A rostélyos sisakot jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst sisaktakarók veszik körül, a sisakkorona tetején a sisakdísz: könyöklő vörösbe ruházott emberi kar markában a lentihez hasonló bárdot tartja.
Az armálissal a Fugyivásárhelyen élő Mihály (II.) és fiai, másik Mihály (III.), Sándor valamint Benjámin nemességét 1761-ben igazolta.559 [559 HBML IV. A. 1/j. 2. k. 172.] Egy későbbi leszármazottat, Mihályt (IV.), aki Debrecen népszerű szónoka volt, 1849-ben lelkesítő beszédei és cikkei miatt az olmüci várbörtönben is raboskodott.560 [560 Balogh István: A szabadságharc küzdelmes hónapjaiban. In: Debrecen története. (1693-1849). II. k. Szerk.: Rácz István. Debrecen, 1981. 482–483. és Kardos Lászlóné: Városunk. Debrecen, 1998. 80.] Ma a Debrecen főterén álló Kossuth szobor nyugati szoborcsoportjában az ő alakját is megörökítették.561 [561 Érdekes, hogy a szobor történetérıl is az egyik leszármazott, szintén Mihály (V.) tudósított. Könyves Tóth Mihály: Kossuth szobrunk története. Debreceni Képes Kalendárium. 1911. 38-41., Révész Imre: Veres vonalak egy ócska könyvben (K. Tóth Mihály). U.o. 1924. 19-21., U.ő: Könyves Tóth Mihály lelkipásztor levele olmüci rabságából Dr. Kain Albert debreceni orvoshoz. DKK 1947. 46-50.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 107-108. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: