Címerhatározó/Gergellaki címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Gergellaki , Gergelylaki családok címerével foglalkozik.
gergelylaki Gergellaki
[szerkesztés]
A maradványok leírása. Az elmúlt 1906. év szept. 18-án a m. kir. államrendőrség jelentést tett a nemz. muzeum igazgatóságánál, hogy Budán, az Irgalmas-rendnek a Zsigmond-utcza, Margit-kőrút és Török-utcza által határolt telkén, a hol akkor építkezés folyt, sírkövet és emberi csontokat találtak. Az építkezési területnek körülbelül közepén egy 5 darabra törött nagy sírkövet találtam a lelet helyétől mintegy 20 méternyire összerakva. A követ eredetileg egy, a földszine alatt 270 m. mélyen fekvő, téglázott sírkamrán találták, még pedig egy darabja keresztben akadt volt fenn a kamra száján, a többi négy darabja pedig a sírban feküdt. Ez az egyik fönnakadt darab színben teljesen elüt a többitől; látszik rajta, hogy valamikor egészen átizzott volt. A sirkő hosszúsága 2.38 m., szélessége 1.22 m.; tehát XV. századi sírköveink között egyik legnagyobb; a töréstől eltekintve, igen jó föntartású süttői vörös márványból készült kő (1. a mellékletet) közepén embernagyságnál valamivel nagyobb alak van erős dombormüben kidolgozva; feje párnán nyugszik. Arcza borotvált papi arcz, haja stereotip hullámokban fodorítva övezi homlokát. Öltözete nagy papi ornátus, a mely visszahajtott ujjú tógából, alatta karingből áll; s ez alatt a nyaknál a gombsoros talár is látható. Balkezében kapcsos könyvet tart; jobbja mellére van nyugtatva. Az alak jobb lábánál kerektalpú czímerpajzs fekszik; rajta heraldikusan balfelé néző sas, a mely jobbjában pallost tart.
A sírkő legendája, tisztán olvasható gótikus minusculákban, a következő:
Sepulcrū § veberabilis § viri | // // // § bartholomei § filẏ § martini § filẏ §
sandrini § de gergellaka | huis § alme § ecclie § sancte § trinitatis | ppositi § obyt anno § dñi § m° § cccc° § lx ıx |
A második sor bekezdésében hiányzó három betű valószínűleg: dni. Vagyis: A tiszteletreméltó férfiúnak, Gergellaki Sándorfia Márton fiának, Bertalan (úrnak) ezen Szentháromság-szentegyház prépostjának sírja, meghalt az Ur 1469-ik esztendejében.
A sírkamrában három emberi csontváz és néhány darab érczrög volt. Miután föltételezhető volt, hogy ilyen téglázott sírkamra nem állhatott magában, kutatni kezdettem a helyszinén, s jobbra-balra a sírtól mintegy négy és fél méternyi távolságban, pontosan kelet-nyugoti irányban vonuló alapfalakra akadtam. Építkezési telekről lévén szó, nem foghattam rendszeres ásatásba, s így egyes részek, mint az építendő ház udvarhelyei, továbbá az apsis, a mely kiszállásomkor már be volt építve, előttem ismeretlenek maradtak. A műemlékbizottság szakembere állítólag az apsist felvette. Azon felvétel azonban nem egyezik az itt közölt hivatalos és általam is állandóan ellenőrzött alaprajz apsis-bekezdésével. Így jelen soraimban azon felvételre nem hivatkozhatom.
...
IV. Gergellaki Bertalan síremléke. A budafelhévizi Szentháromság-egyháznak mozgalmas ideje volt az, a melyet Bertalan prépost sírköve 1469-ben lezár. Zsigmond király egymásután vette el a lovagrend birtokait, s azokkal többnyire híveit elégítette ki. Példáját csakhamar egyes főurak is követték.1 [1 Reiszig Ede, ifj. dr. A Jánoslovagrend Budafelhévizen. (Kath. Szemle, 1903. 120. 1.)] A rendházak annyira elszegényedtek, hogy nem voltak képesek templomaikat jókarban tartani. 1440-ben végre bekövetkezett Budafelhéviz teljes katasztrófája: Széchy Tamás Buda vára ostroma alkalmával az egész johannita telep a lángok martalékává lesz.
Feltehető, hogy ezen dátummal, a tűzvész alkalmával elpusztúlt Szentháromság-templom újra építésével függ össze a keresztes-konventnek ezen egyházból való kiszorítása és a sekularizált prépostság alapítása.2 [2 Csánki Dezső valószínűleg csak helytelen kifejezéssel él (Kuncz ispán major a Budán cz. értekezésében, Századok 1906. 685 , 725. l.), a midőn «a felhévizi lovagok új prépostságáról) (699. 1.) és «a budafelhévizi Szent János lovagok prépostságáról» (703. l.) szól. Hiszen már kánonilag is ki van zárva, hogy szerzetesi fogadalmat tett rend világi javakkal járó, bár papi méltóságot, kivált ad personam, viselhessen.] így 1441-et lehet a prépostság alapítási évéül elfogadni. Zsigmond az új prépostságot valamely világi hívének adományozhatta, mert 1447-ben a rhodusi anyaház panaszkodik, hogy a konvent javadalmait «világi személyek» tartják elfoglalva.3 [3 Némethy Lajos. Adatok a budai felhévizi Szentháromságról nevezett prépostság és káptalan történetéhez. (Budapest, 1883. 11. l.)] Ekkorra már Zsigmond elköltözött az élők sorából s a halálát követő belzavarok igen csekély reménynyel kecsegtették az anyakonvent által kiküldött biztosokat, a kik 1447-ben hazánkban megjelenve az egyes rendházak elöljáróit utasították a tőlük elfoglalt javak visszaszerzésére.4 [4 Theiner. Mon. II. 244—246. — Reiszig Ede, ifj. dr. A János lovagrend Budafelhévizen. (Kath. Szemle. 1903. 121. l.)] A Szentháromság-egyház első prépostja Miklós, az alapítás után csakhamar, 1449. január 15-én nyitrai püspökké lett.5 [5 Fraknói V. Kegyúri jog. 516. l.] [A másik lehetőség, hogy a felhévízi konvent nem a Johannitáké, hanem a II. Géza által eredetileg is kanonokrendként alapított magyar Szent István Király Kereszteseinek a tulajdona volt, akiket régebben mindig összekevertek a Johannitákkal. Így az eredetileg is világi kanonokrendet sem kellett világiasítani, hiszen az változatlanul működhetett tovább a 15. században is. -- Sz. L.] Feltehető, hogy az új prépost még ez évben választatott meg, Gergellaki Buzlay Bertalan volt a neve. Bertalan prépost családi nevei, a «Gergellaki» és a «Buzlay» név felett, továbbá az ezen neveknek megfelelő czímerek tulajdonképeni mivolta felett annyi kétség és tollharcz merült fel, hogy jelenleg a kőbe vésett bizonyság (a sírkövön) feltűnése után kötelességemmé válik a kérdés lehető tisztázásához hozzájárulni. Bátor, megvallom, igen bizonytalanúl merek olyan kutatók után a tárgyhoz szólni, mint a minők Csánki és Csergheő, a kik a «Turul»-ban vívtak a kérdés felett tollharczot és a minők Nagy Iván és Csorna József, a kiknek genealógiai megállapításai szinte megdönthetetlen tekintélyűek. A középkori genealógia olyannak tűnik fel, mint egy romba dőlt épületnek összeomlott lépcsőháza. Egyre-másra hiányzanak a fokok és a romhalmazból kell nagy fáradtsággal kikutatni az egyes összetartozó darabokat. Így is a legtöbb esetben csonka marad az építmény.
A Gergellaki-Buzlay kérdés vitája Csánki Dezső dr. «Harminczhat pecsétes oklevél 1511-ből» czimű czikkéből6 [6 Dr. Csánki Dezső. Harminczhat pecsétes oklevél 1511-ből, (Turul, 1887. 1-11. és 49—59. l. Két melléklettel.) Orsz. Levéltár, Dl. 22154. sz.] indult ki 1887-ben. E czikk második részében az 53. oldalon leírja Buzlai Mózes, kir. főudvarmesternek tojásdad keretbe foglalt czímerét. «A spanyol czímerpajzsot thelamon gyanánt övező állat-alak egy másik, 1513-ból Buzlai Mózestől fenmaradt hasonló pecsét szerint is egy sárkány, mely vastag törzsével a pajzs bal sarkára kúszik, hatalmas fejét pedig a pajzs jobb felső sarkán nyugtatja. Feje fölött M, törzsöke fölött pedig В betű látható, a pajzsban magában pedig stilizált szárnyú és farkú egyfejű sas.»
Csergheö Géza a következő évfolyamban «А valódi Buzlay czímer»1 [1 Csergheö Géza. A valódi Buzlay czímer. (Turul, 1888. 41—42. l.) Két czímerrajzzal] czimű soraiban ellenzi Csánkinak a Buzlai-czímerről való véleményét, bemutatván egy Buzlay László-féle 1471-ből való pecsétrajzot, a melyen mindkettőn griffmadár van ábrázolva.
Csánki Dezső dr. a «Turul» ugyanezen évfolyamában2 [2 Dr. Csánki Dezső. A Buzlay czímer. (Turul, 1888. 93. l.)] röviden, de alaposan állja az igazát, a midőn ismétli, hogy Buzlay Mózesnek ezen sasos czímere több helyütt is előfordul. Azonban aranyhidat épít Cserghőnek a visszavonulásra, a midőn megállapítja, hogy kétféle Buzlay-család létezett: a gergellaki és a buzlai Buzlay. A gergellakiak a sast használták, a buzlaiak a griffet. «Mindkét család Sárosmegyéből való, a hol ma Eperjestől észak felé Gergellakát is, Buzlát is megtaláljuk, nem messze egymáshoz.»
Tény pedig az, hogy létezik még egy harmadik ugyancsak sárosmegyei Gergellaki-czímer; ez talán a legismertebb, a nyíllal átfúrt kar, a mely rózsát tart kezében. Rajzát közölte először Myskovszky Viktor3 [3 Myskovszky Viktor. A Gergellaki czímer (Magyarország képekben I. 1867. 182. — Képpel.), utána ujabban Bátsi Balla Jenő a Pesti Hirlap 1906. október 14-iki számában.] minden közelebbi genealógiai adat nélkül, egyszerűen csak a nép száján forgó mesét közölve a czímer eredetéről, a mely összefügg Gergellaka eredetével, a mint ezt Wagner a következőképen mondja el: 4 [4 Collectanea Saarosiensia etc. congesta studio et oper a P. Caroli Wagner. S. J. (Kézirat a N. Múzeumban. — p. 138.)]
«Ad Gergelylaka et Bodolaka. Constans fama est, cum Rex quispiam (fuerit Ladislaus Cunus) puellarum amore infamis, Tarczajanam Virginem ex arce Tarkő raperet, eamque in Sárosiensem traduci cuperet, fratres puellae Regem insecutos fuisse, verum opera Gregorÿ cuiusdam et Bodonis factum esse, ut cum illa evaderet; utrisque ea loca in praemium donata esse, et ab eorum habitatione nomen accepisse, Gergelylaka enim et Bodonlaka idem est, ac Gregorÿ et Bodonis habitatio.»
Ez az idem-per-idem magyarázat természetesen nem bir históriai pragmatikus értékkel, és így el kell attól tekintenünk, hogy a család történetét elejéig visszavezethessük. Igen becses anyagot nyújt Nagy Ivánon5 [5 Nagy Iván—Friebeisz J. Magyarország családai. II. k. 1858. 278. l.] kivűl Csoma József genealogikus munkája az abaujtornamegyei nemes családokról.6 [6 Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája. I. kötet. Csoma József. Abauj-Torna vármegye nemes családai. Kassa, 1897. 126—131. l.]
Mindezen művek azonban nem visznek a kérdés végső megoldására. Megkísérlem a következőkben az eddig ismert kiválóbb Buzlay-Gergellaki oklevelek, (a melyek közül a fontosabbakat, továbbá az eddig nem közlötteket7 [7 Ezen utóbbiak sorát Csánki közli: Dr. Csánki Dezső. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. köt. 1890. a 319. lapon, Gergelylaki alatt.] az e sorok végén álló mellékletben közlöm) chronologikus sorrendjét összeállítani, különös tekintettel a név- és czímerbeli különbségekre.
1367. május 1. Időrendben egyelőre első helyen áll azon Eperjesről keltezett ítélet, a melyben Gergerlaki Sándort hatalmaskodása miatt elitéli Mihály sárosi alispán.1 [1 Eperjes, 1367. május 1. Mihály, sárosi vicecomes Bodolói András javára ítéletet mond Gergerlaki Sándor (Alexander de Gergerlaka) ellenében, a ki hatalmaskodási ténynyel van vádolva. Fejér megjegyzése: E charta originali cymelii Epis. Quinque-eccles. Locus trium Sigillorum cerae Albas impressorum. (Fejér, Cod. Dipl. IX. 4. 108.)]
1413. szept. 29. Majdnem félszáz év múlva következik a Buzlaiak legfontosabb oklevele, a Zsigmond által Perpignanóban adományozott czímerlevél.2 A Zsigmond-kori czímerlevelekről Csorna József a többi között így ír:3 «Zsigmond királytól aránylag nagy számmal maradtak fenn czímerlevelek s ezek nagy részének adományozása utazásai tartama alatt történt, annyira, hogy eddig ismert czímerlevelei közül csak 5-öt adományozott itthon, a többi 59 külföldön állíttatott ki.» [2 Perpignano, 1415. szeptember 29. Zsigmond király a Buzlay családnak és rokonainak czímert adományoz.
...fidelis noster dilectus, Blasius filius Thomae de Buczla, coram nostrae Celsitudinis Majestate personaliter constitutus, propositis, et in memóriam nostri reductis suis fidelibus servitiis, et fidelium obsequiorum gratuitis meritis, sincerisque complacentiis, utique laude dignis, et acceptis, quibus ipse sacro Diademati, ac Celsitudini nostrae a diuturnis temporibus, in prosperis nostris agendis, et adversis, personae, et rebus suis non parcendo, indefesse complacere studuit, reddiditque se gratum, et acceptum...
...Arma, seu Nobilitatis Insignia, in praesentium literarum nostrarum capite depicta, ...sibi et per eum Alexio Privigno, nec non Georgio, Nicoiao, Andreae, Benedicto, et Petro carnalibus, item Lucas de Nadasd, ac Ladislao, et Stephano filiis ejusdem Lucae, consanguineis, et Fratribus suis condivisionalibus, ipsorum similiter Fratribus, et consanguineis, ac heredibus et posteritatibus universis... (Wagner, Car., Dipl. Saros. pag. 371.)] [3 Csorna József. Zsigmond király czímerlevelei. Turul, 1896. 9. l.]
«A Zsigmond-kori armálisok között vannak teljes és nem teljes szövegűek, a szerint a mint azok az adományozott czímert le is írják, vagy csak az oklevelek elejére festett czímerre utalnak. Az armálisok ezen nem teljes szövegét épen az oklevélre festett czímerek hozták használatba. A megelőző időkben nem lévén festett armálisok, az adományozott czímert feltétlenül szükség volt a szövegben leírni. Míg a festett czímerrel ellátott armálisoknál azok leírását feleslegesnek tartották. Sajnos ez utóbbi alakja az oklevélnek volt általánosan szokásban, az előbbi csak kivételt tett s ez az oka, hogy több olyan e korból származó armális hiteles szövegét ismerjük részint kiadott kódexeinkben, részint káptalanok, megyék s egyesek levéltáraiban, melyeknél az adományozott czímer ismerete az eredeti oklevéllel együtt örökre elveszett.»
Jelen czímerlevél is, a melyet Wagner közöl,4 [4 Wagner, Carolus, Diplomatarium Comitatus Sarosiensis, p. 371.; a czímerre vonatkozólag ugyanott csillag alatt megjegyzi: «quae (t. i. arma) alias si superi voluerint, ex hibebimus, cum videlicet collectanea genealogica-historica gentis Buzlajanae edemus.»] a czímerkép ismeretének hiján maradt volna, ha azt Fejérváry czímerkéziratában5 [5 A Nemzeti Múzeumban (Tab. XIII. Tom. III.)] le nem másolja. Ezen griff-madaras czímert közli Csergheő Géza följebb említett czikkében.
A czímerlevél pedig, a melyet Nagy Ivánon, és Csergheő Gézán kívül legutóbb és talán legteljesebben Csorna József interpretált feljebb idézett könyvében, egyszerűen Buzlaiakról szól, nem tud egyáltalán a Gergellaki előnévről. Idefűzöm Csorna Józsefnek a vitás kérdésről való véleményét (i. m. 128 l.): «A másik ága (a Buzlai-családnak) Sáros vármegyébe költözött s ott egyes tagjai hol Buzlóról, hol Rechkeről írták magokat s azt hiszem Gergellakáról is. Mert én a gergellaki Buzlaiakat sem tartom más családnak, Gergellakát vagy vétel, vagy házasság útján szerezték.»
1439 deczember 21. Huszonnégy évvel utóbb kelteződik az időrendben következő oklevél.1 [1 Sarusch (Sáros), 1439 deczember 21, Sáros vármegye átírja Albert király oklevelét, a mely arról szól, hogy midőn lovaghfalvi Lovaghy Gergely az eperjesi kincstári hasznot (lucrum camcrae) lovaghfalvi házából a sárosi kamarába akarta vinni, útközben Кару János többekkel egyetemben megtámadta és félholtra verte; így tettek Dénes nevű rokonával is. A tényállás felvételére kiküldötteket neveznek meg; ezek között felsorolja az oklevél Gergellaki Gergelyt vagy Istvánt is (Gregorius vel Stephanus de Gergellaka.) Tényleg mint királyi ember (vir regius) szerepel aztán Stephanus de Gergellaka. Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában (Kapy-cs. lv.) papirosra írt oklevél. Zárlatán 5 pecsét nyomával.] Ezen oklevél megint csak Gergellakit ismer, Gregorius vel Stephanus de Gergellaka, a kik a megyében már előkelő szerepet játszhattak, mert egy bűnpörben királyi biztosokúl (sajátságos kifejezés a homo regius helyett vir regius) vannak kiszemelve.
1449—50 körül. Ez időtájt lesz Bertalan, — a kinek sírkövén áll, hogy Gergellaki, továbbá, hogy atyja Márton és nagyatyja Sándor volt, — budafelhévizi préposttá. Ugyancsak ott van czímerképe, a sas, a mely az eddigiek szerint nála volt először használatban.
Bertalan prépostról több oklevelünk emlékezik meg. Az ő prépostsága idejére esik a Kuncz ispán budai majora körül való pör, a melynek fölkutatása Csánki Dezső érdeme.2 [2 Csánki Dezső, Kuncz ispán majora Budán. (Századok, 1906, 685—725. l.)] 1457 május 25-én tiltakozik az esztergomi Szent István prépostság a budafelhévizi kanonokok eljárása ellen, a kik — nem tudni mely okból — a szóban forgó major használatáért nekik járó egy forintot nem akarják elfogadni.3 [3 Csánki Dezső i. czikkében 699. l.]
1457. augusztus 6. Ugyanezen év augusztus 6-ikáról kelt egy másik okmány, a mely közli Bertalan prépost teljes czímét, azonban családnevét nem: «Venerabiiis et honorabilis vir, Dnus Bartholomeus ppositus ecclesie sancte Trinitatis de Superioribus calidis aquis Suburbii Castri Badens. Collegiate ecclesie.4 [4 M. O. D. L. 15,180. — Eccl. Cam. 55. es. 27. sz.] Bertalan az első, a ki ezen czímet viselte; kevés eltéréssel ugyanez van sírkövére is bevésve.
A feljebb említett tiltakozás után két évre, 1459 junius 9-én, Aranyos János, az esztergomvári Szent István vértanúról nevezett prépostság kanonokja, a kanonoki collegium nevében tiltakozik a budai káptalan előtt, hogy az ő budai majorukhoz tartozó szántóföldeket Bertalan budafelhévizi prépost hatalmasul elfoglalta és használja.5 [5 Eszterg. kápt. házi lt. Lad. 53. fasc. 2. nr. 17. — Csánki Dezső, Kuncz ispán majora Budán . (Századok, 1906, 700. 1.)]
1459 junius II. Két nappal későbben ugyancsak Bertalan prépost panaszt emel az esztergomi kanonokok ellen a király előtt, hogy azok Albert király halála óta az évi bért nem fizették meg a felhévizi prépostságnak. Ezen alkalommal közlik először Bertalan prépost vezetéknevét: Buzlai Bertalan.1 [1 Csánki most idézett czikke: 700. l. V. ö. Némethy Lajos, Adatok a budai felhévizi Szentháromságról nevezett prépostság és káptalan történetéhez. Budapest, 1883, 14. l.]
1457 és 1459 között kellett tehát azon eseménynek történnie, amelynek következtében Bertalan prépost, a kinek sírkövéről tudjuk, hogy atyja és nagyatyja is a Gergellaki családból való volt, a Buzlai nevet fölveszi, illetőleg használhatja.
Ezen utóbbi két oklevél élesen megvilágítja Bertalan prépost markáns alakját, a ki elvi álláspontján körülbástyázva, akár erőszakkal is állja az igazát.
Az időrend kedveért itt említek egy eseményt, a mely ugyancsak Bertalan prépostsága idejére esik. Széchy Dénes bibornok és esztergomi érsek, érseki megyéje kellő szervezese czéljából II. Pius pápához fordult, hogy ősi időktől fogva és helybenhagyott szokás következtében, az egyházi joghatósága alá tartozó egyházi javadalmak felett, ezen joghatóságában a pápa által megerősíttetnék. A pápa örömmel engedett ezen méltányos kívánalomnak, és őt 1464. évben junius 12-én kelt bullájával, az általa felsorolt javadalmak felett, érseki joghatóságában megerősítette. Ezen javadalmak között van, és pedig a «Collegiatarum Ecclesiarum Praepositurae» tehát a társaskáptalanok között az «ujdon szervezett» Praepositura Sanctas Trinitatis de Superioribus Calidis Aquis is és pedig mindjárt az óbudai társas káptalannal biró prépostság után.2 [2 Némethy Lajos, Adatok a budai felhévizi Szentháromságról nevezett prépostság és káptalan történetéhez (Bpest, 1883, 27. l.)] Tehát kiváltságképen az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott ekkor, habár a veszprémi püspöki megye területén feküdt.
Ismét a családi történetbe vezet vissza a következő két ugyanegy évből datált oklevél.3 [3 Eperjes, 1466 november 13. Budameri Gergely Márkus Szopolyai Imre vicecomese, megállapítja a tényt, hogy Gergellaki László officialisa, Gergellaki Dömjénfia Márton diák, Gergellaki Bertalannak egy malaczát a saját kúriájába hatalmasul elhajtotta és levágta.
Nos Gregorius Marcus de Budamér vicecomes magnifici viri domini Emerici de Sopolia memoriae commendamus, quod nos ad legitimas peticiones et instanciam nobilis viri Bartholomei de Gergellaka unum ex nobis iudicibus videlicet Demetrium Holthon de Pethlen socium nostrum ad infraseriptam inquisitionem faciendam de sede nostra transmissimus, quis tandem
idem exinde ad nos reversus in predicta sede nostra iudicaria retulit isto modo, procedendo in dicto comitatu Sarus a nobilibus et ignobilibus, quibus vera Veritas extitit, quomodo Martinus literatus filius condam Damiani de Gergellaka officialis nobilis viri Ladislai de eadem unum porcum predicti nobilis viri Bartholomei de dicta Gergellaka idem predictus Martinus ad curiam suam pellisset et mactasset potentia sua mediante supradictum ipsius exponentis valdemagnum. Latum in Epperies feria quinta proxima post festum beati Martini episcopi anno domini millesimo quadringentesimo sexagesimo sexto.
Hátára ez van írva: Pro nobili viro Bartholomeo de Gergellaka contra Martinum literatum officialem nobilis viri Ladislai eadem Gergellaka suprascriptis inscriptionales inquisitionales.
Eperjes, 1466 aug. 7.
Szentkirályi Gergely Márkus, Szopolyai Imre kir. kincstárnok vicecomese és Sárosmegye négy nemesi bírája föltételes ítéletet mond Gergellaki Bertalannak Thothselmesi Apród Miklós ellen való pőrében.
Nos Gregorius Morchos de Senthkyral vicecomes magnifici viri domini Emerici de Sopolya thezaurarii regie maiestatis ac quatuor iudices nobilium comitatus de Sarus damus
pro memoria, quod Bartholomeus de Gergellaka coram nobis in sede nostra iudicaria proponendum habebat coram nobis contra Nicolaum Apród de Thothselmes idem Nicolaus ex adverso non comparuit ideo ipsum Nicolaum missimus fore committendum si se rationabiliter non poterit excusare.
Datum in Epperies feria quinta proxima post festum beate Marie virginis de Nive anno domini millesimo quadringentesimo sexagesimo sexto.
Hátára ez van írva: pro nobili viro Bartholomeo de Gergellaka contra nobilem virum Nicolaum Apród de Thothselmes iudicialis. Papírra írt eredetije a M. N. Múz. levéltárában. (Kapy-cs. lv.)]
Mindkettőben előfordul egy Gergellaki Bertalan, a ki azonban aligha azonosítható a budafelhévizi préposttal, miután mindkét esetben egyszerűen nobilis vir-nek van czímezve, az az idő pedig ekkor már elmúlott volt, a midőn Zsigmond király az egyházi javadalmakat világi férfiaknak adományozta el, a mint erről például a keresztes-lovagok rhodusi anyaháza 1447-ben panaszkodik.1 [1 V. ö. Némethy Lajos fönt id. m. 11. l.]
1466. aug. 7., november 13. A második oklevélben Gergellaki Bertalanon kivül előfordul Gergellaki László, továbbá Gergellaki Márton diák, Dömjén fia és az előbb említett László officiálisa. Ez a malaczpör egyébiránt korjellemző a sárosi kis nemességre nézve.
Ezen oklevelekben mindenütt csak Gergellakiakról van szó; ugyanígy szól az időrendben itt következő 1469-iki sírkő.
1469. Bertalan prépost ezen évben hal meg. Feltehető, hogy utódja, Pruis János, a ki valószínűleg renoválta a Szentháromság-egyházat is, sírkövet állított (nem közvetlen) elődjének, a ki húsz éven át, 1449—1469-ig2 [2 Ruppnál hibásan: 1457—60-ig] viselte a préposti tisztet. De valószínűbb, hogy a később kiviláglandó, vagy legalább megközelítendő okoknál fogva, a Gergellaki Buzlay-család volt az, a mely kegyeletének ily módon akart kifejezést adni.
A Pruis által valószínűleg foganatosított restauratió, a mely az időtájt a templom keleti felére, tehát a hajóra terjedhetett, lehetett az oka, hogy Bertalan prépost sírja azon teljesen szokatlan helyre, az előcsarnokba került. E sírkő műtörténetünk egyik legérdekesebb korának alkotása. Mátyás király a XV. század végső tizedeiben udvarába telepítette Olaszországból az ott már fénykorát élő renaissance apostolait: szobrászokat, festőket, építészeket. Ezek magukkal hozták az új művészeti evangéliumot és iparkodtak ezt kiegyenlíteni az itteni gótikus hagyományokkal.
Így csak lassan hódított a renaissance, s mintegy átmeneti kort alkotva, elébb a művészeti eszközök kezelésében lép fel, s csak idők multával hat ki a szerkezetre is.
Külföldön 1350 táján lép fel az irás válsága a minusculák és majusculák között. Sírkövünkön a pompásan faragott minusculák mellett a véső kezelésében, a lapidaris vonásokban már felvillan a renaissance hajnalhasadása.
A budafelhévizi prépostságról még egyszer esik bővebben szó: az 1500. évi 31-ik törvényczikkben,3 [3 Corp . Jur. Hung . Budae 1779. I. 313. l.] a mely az 1464 junius 12-iki pápai bullával szemben a prépostság felett újra a veszprémi püspök joghatóságát ismeri el:
«Rsmus Georgius Electus Vespritniensis et Secretarius R. Maiestatis ... Praeposituram Ecclesiae S. Trinitatis de superioribus calidis aquis Budensibus, ultra Eppatum Vesprim ... simulcum gentium conservatione de bonis ... eiusdem Praspositurse pro regni defensione fienda tenere, gubernari et uti, vita sua durante valeat.»
Visszatérve ismét a családi oklevelekre, Csergheö Géza többször idézett vitaczikke során1 [1 Csergheö Géza, A valódi Buzlay czímer. Turul, 1888. 41. l.] közli Csorna József családi oklevelei közül Buzlay Lászlónak egy 1471-ben kelt alispáni kiadványáról annak gyürü-pecsétjét, a melyen a czímer következő: leveles koronából növekvő (szárnyatlan) griff, mellén előlrül szárnyas nyillal átlőve.
1476 Junius 16. De már a következő oklevél2 Ladislaus Buzlay de Gergellakát
említ, a ki vagy a saját érdemei miatt (főpohárnok és főlovászmester volt), vagy a következő oklevélben említendő Mózes fiának érdemeinél fogva Mátyás királynak nagy kegyében áll. Itt felmenti a katonáskodás terhe alól, míg a következő oklevélben (keltezés nélkül)3 az udvarnál benfentes fiának, Mózesnek közbenjárására az ismert engedélyt adja néki, hogy a székesfejérvári Boldogasszony-templomban egy (név nincs) prépost által alapított oltár előtt temetkezhessék. [2 Buda, 1476 junius 16.
Mátyás király Gergelylaki Buzlay Lászlót a katonáskodás terhe alól felmenti.
....Quia Nos tum pro illis servitiorum fidelium dignis meritis, quae fidelis noster Egregius Ladislaus Buzlay de Gergellaka, primum Sacrae Coronaa dicti Regni nostri Hungarias, tandemque nostrae Majestati in cunctis rebus in eum confisis exhibuit, tum vero, quia idem viribus corporeis destitutus ad tolerandos labores Belli omnino imbecillis habetur, eundem ab ingressu quorumcunque nostrorum Exercituum vita durante exemptum ... fore et esse volumus...
(Wagner, Dipl. Sáros. pag. 393.)] [3 Buda, keltezés hiányzik. Talán 1477 táján. Mátyás király megengedi Gergellaki Buzlay Lászlónak, hogy a székesfejérvári Boldogasszony-bazilikában magának és övéinek sírkamrát építhessen.
...Quod nos attentis, et in memoriam reductis multifariis obsequiorum fidelium meritis condignis, Egregii fidelis nostri Ladislai Buzlay de Gergellaka, tum ex eo, tum vero ad humillimam supplicationem, et singularem intercessionem fidelis nostri Moysi filii praefati
Ladislai Buzlay, qui in specialibus servitiis nostris Regiis extra Regnum nostrum hoc ad praesens occupatur, de nostro mandato speciali eidem Ladislao Buzlay id... concessimus, ut ipse in Monasteri o Gloriosae Virginis Marias, in Civitate nostra Albaregali fundato, pro se, ac Nobili Domina ejus Consorte, et liberis eorum, unum locum congruum, ut puta: in introitu magni Ostii dicti Monasterii, quod est ad Occidentem, retro idem Ostium ad dextram ante Altare, quod alias per Praspositum de fundatum fore dicitur, pro sepultura perpetua eligere, . . . ornare et construi facere valeat . . . concedimus . . . (Wagner, Dipl. Saros. pag. 396.)]
Ha az 1471-iki László alispánt és az 1476-iki László udvari embert azonosítjuk,4 [4 Csoma József (Abauj-Torn a vármegye nemes családjai. Kassa, 1897 130. l.) ugyanezen Lászlóról hasonló esetben írja: «Ok ellene nem szól, a kor teljesen összevág, s mivel okleveleink más Buzlay-családról nem szólanak, (mindkettőt) ezen család tagjáúl kell tekintenünk.»] feltűnik, hogy Buzlay László ezen idő alatt került az udvarhoz és ezen idő alatt kezdette a Gergellaki előnevet (s talán czímert is, mint később fia, Mózes) használni. Feltűnik továbbá, hogy az utóbbi oklevélen hol «Ladislaus Buzlay de Gergellaka», hol egyszerűen «Ladislaus Buzlay» van említve.
László fia Mózes, a kinek a nevével okleveleinkben ezután gyakrabban is találkozunk, persona gratissima volt már ekkor az udvarban («... ad humilliinam supplicationem, et singularem intercessionem fidelis nostri Moysi ... qui in specialibus servitiis nostris Regiis extra Regnum nostrum hoc ad praesens occupatur...»), tehát a királyi kegynek valamely megkülönböztetett ténye lehetett ez a név- és czímerfelvétel. Hogy mi érdeke lehetett a Buzlay-családnak, hogy a Gergellakiak nevét és czímerét felvegye, nem tudjuk; hiányzik az összekötő kapocsúl szolgáló idevonatkozó oklevél. Valószínű azonban, hogy a Bertalan prépost vagyona, a kiről több oklevélben láttuk, hogy mennyire értett a meglevő vagyon megtartásához, sőt szaporításához, hogy ezen vagyon nem utolsó indító oka volt a két család összeolvadásának. Különösen, miután a prépostra nézve is megtisztelő lehetett, a királyi udvarhoz oly közel álló családdal rokonságba jönni.
1506 május 21., 1510, ? Az ezután következő két oklevél Gergellaki Buzlay Mózesnek vagyoni rendelkezéseit tartalmazza.1 Időrendben az 1511-iki harminczhatpecsétes oklevél következik, rajta a vitás Buzlay Mózes-féle sasos pecséttel. [1 Buda, 1506 május 21.
Ulászló király megerősíti Gergellaki Buzlay Mózes udvarmester (Magister Curiae) végrendelkezését, a melyben ez az eperjesi ispotálynak hagyományozza gergelylakai birtoka egyes részeit. Hitelesítés: Coram Magistro Francisco de Marocha. (Wagner, Dipl. Sáros. pag. 242.)
Nagyszombat, 1510.
Gergelylaki Buzlay Mózes «magister curie regie Majestatis et comes comitalus Tholnensis» Dornbót (Pozsonym.), Ratkóczot (Nyitram.) és Keresztes pusztát (Pozsonyin.) a szent Miklósról nevezett nagyszombati plébánia egyháznak hagyományozza.
(Békefi: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Bpest, 1906. 365. l.)]
1513—1517. Mózes, az ekkori főajtónálló 1513—1517-ig olyan czímerrel pecsétel, a melynek pajzsalakja sas.2 [2 Csorna József, Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Kassa, 1897, 130. l.) A hol azonban, az eddigiek után hibásnak tekinthető megjegyzést fűz hozzá: «de ha tekintetbe vesszük, hogy a középkori heraldikában mily gyakran összetévesztették a griffet a sassal, ezen czímerkülönbözet sem képez akadályt.»]
A Gergellaki Buzlay-család további sorsáról már csak annyit tudunk, hogy Mózes fia László családját sírba vitte. Leánya, Kata pedig Báthory Györgyhöz ment nőül. (Nagy Iván adata.)
A Gergellaki családra nézve még három adatot találtam Wagner Carolusnak Sárosmegyéről írt kéziratában.3 [3 Wagner, Carolus, Collectane a Saarosiensia. (Kézirat a N. Múzeumban.)] Ezen Gergellakiak, úgy gondolható, az 1466 november 13-iki malaczpörös Gergellakiak utódjai, a kik megyéjükben maradtak. Wagner kéziratának 192. oldalán «Familiae quae bona in comitatu Sáros habuerunt» czímen felsorolja a sárosi birtokosokat. Ezek között (p. 194.) előfordul évszám nélkül (de az előtte és utána következő számokból következtethető, hogy 1550 körül). «Stephanus Gergellaki, Elisabetha Joannis Enyiczki, et Catharina Georgy Horváth consors» és ugyanitt 1571-ben «Stephanus de Gergellaka.» Majd ugyanezen kéziratnak 123-ik oldalán közli a Kapy-család genealógiáját, a melynek ide vonatkozó része: Кару Gábor, a ki 1650-ben született, elveszi Hofmann Christinát; ezeknek ugyancsak Gábor nevű fia 1683-ban születik. Ezen Gábor harmadik felesége: Gergellaki Éva, a ki tehát jóval 1700-en innen élhetett. Ma úgy a Gergellaki, mint a Buzlai-család kihalt.[1]
- Irodalom:
Supka Géza: A budafelhévízi szentháromsági templom. Archaeologoai Értesítő 1907. 97-119.[2]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Gergellaki 1649
[szerkesztés]
Valószínűleg azonos eredetű a fenti családdal.
Siebmacher, Supplementband:
Gergellaki.
Wappen: Auf gekr. Dreiberge ein geharn. geb. Arm, welcher v. oberhalb v einem gefl. Pfeile durchbohrt erscheint und drei Rosen in d. Faust hält. – Kleinod: Die Schildfigur ohne Dreiberg. (Siegel d. d. 1649 mit voller Umschrift des Johann und d. d. 1691 mit Init. der Eva Gergellaki).
NB: Es erscheint auch nur der (hier v. unterhalb pfeidurchbohrte) Arm allein in Gold, hier zwischen den Rosen eine nach rückwärts abfliegende Peitsche pfalweise haltend. (Grabsteinwappen).
Im XVIII. Jh., erloschenes Adelsgeschlecht des Sároser Ctts (1439) auch in Siebenbürgen auftretend.
Ueber den ersten Ursprung und d. Wappensage dieses Geschlechtes, siehe: Myskóvszky Victor, A. Gergelaki család czímere. Magyarország Képekben. Pest, 1870 Pag. 182.
- Irodalom:
Csergheő Géza - Csoma József szerk.: Der Adel von Ungarn. Siebmacher's Wappenbuch. Supplementband. Nürnberg, 1894. 53.
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: