Címerhatározó/Galgóczy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Galgóczy családok címerével foglalkozik.


Galgóczy 1625[szerkesztés]

Turul:

8. Galgóczy családnak, névszerint G. Gergelynek II. Ferdinánd által Bécsben 1625. február 13-án adományozott czímeres nemeslevele. Kihirdetve Komáromban 1625. feria quarta proxima post dominicam sanctć Trinitatis.

Czímer: Álló pajzs, melynek kék mezejű alján levő hármas zöld dombon egy jobbra ágaskodó, kettős farkú oroszlán látható. Sisakdísz: két kiterjesztett, felében kékre és feketére festett sasszárny. Takaró: jobbról ezüst-vörös, balról ezüst-kék.

  • Irodalom:

SVÁBY FRIGYES: KÖZLEMÉNYEK SZEPES VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. II. CZÍMERES NEMES LEVELEK SZEPESMEGYE LEVÉLTÁRÁBAN. Turul 1889/3. 122-125. [1]

  • Külső hivatkozások:

sajógalgóci, bilkei Galgóczy[szerkesztés]

Sajógalgóci Galgóczy.jpeg

III. Ferdinánd címeres levél Mártonnak 1649-ben, Istvánnak 1651-ben, Mihálynak 1656-ban.

sajógalgóci Galgóczy:

III. Ferdinánd előtti és utáni királyok esetében is több példát találhatunk arra, hogy egy adott család több tagjának egymás után azonos, vagy csaknem azonos szövegű armálist adtak, ennek oka legtöbbször csak a korabeli „nyilvántartások” hiányosságaira vezethető vissza. A különböző pártfogók egymástól független felterjesztései előbb utóbb a család más-más tagjára vonatkozó armális adományozásához vezettek.

Mihály 1656. május 5-én kapott III. Ferdinándtól címeres levelet Anna húga férje révén (a sógora ifj. Orbán István, római katolikus vallású volt). A király különös feltételt szabott Mihálynak, át kellett térnie a reformátusról a katolikus hitre!

Orbán István abban az időben Bécsben, az udvari kancelláriánál volt hivatalban. Ez a kulcsa a címeres levél nyerésének is, melybe egyik sógorát Mihályt is belevette, talán éppen azért, hogy magához térítse a katolikus hitre.

Törzs-ősnek Galgóczy Istvánt tekintve, a vele közös adományos hét fiúleszármazottal a család hét törzságra oszlott.

A törzs-ős halála után, a debreceni ház eladásával, házasság, illetve különböző hivatali megbízatások és egyéb okok miatt a leszármazottak különböző megyékben alapítottak családot:

György – Bereg megyébe került Munkácsra, őt tekintjük a munkácsi Galgóczy család alapítójának,

Márton – Borsodba költözött, ő a család ecsegi ágának alapítója. Az ecsegi ág egy ágazata Erdélybe – a Székelyföldre és Hunyad megyébe, egy másik ágazata Pes megyébe – Nagykőrösre és annak környékére terjedt át,

Mihály – Zemplénben a mádi és nagy-tályai Galgóczy család alapítója. A család ezen ága a későbbiekben Abaujra és Ungra is kiterjedt,

János – ivadékai Szabolcsban maradtak,

Zsigmond – jelenleg nincsenek megbízható adataink (leszármazottak, amennyiben voltak, valószínű, hogy Szabolcsban és Zemplénben éltek),

Péter – jelenleg nincsenek megbízható adataink (leszármazottak, amennyiben voltak, valószínű, hogy Szabolcsban és Zemplénben éltek),

Pál – a legkisebb testvér Bereg megyében vált a bilkei Galgóczy család alapítójává, család ezen ága később Szathmár és Szabolcs megyére is kiterjedt.[2]

bilkei Galgóczy

Galgóczy (Bilkei) varm-szatmar-189-1.jpg

Borsod vármegyéből származik, Sajó-Galgóczról, de idővel Szabolcs-, Szatmár- és Bereg vármegyékben is elterjedt. II. Imre 1788-ban már Porcsalmán lakott, a hol a család később is birtokos volt. István és általa György, Márton, Mihály, János, Zsigmond, Péter, Pál, Judith és Katalin 1651-ben kapnak újabb czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól, melyet Szabolcs megyében, Petneházán hirdettek ki. Tagjai közül I. József 1820-ban ügyvéd és Szatmár vármegye táblabírája. - II. István szintén megyei táblabíró. - I. Sándor, Szatmár vármegye utolsó másod alispánja, 1848-49-ben nemzetőr-százados, részt vett az erdélyi hadjáratban, később krassói, majd csengeri orsz. képviselő, 1860-ban a szamosközi járás főszolgabírója, egyházker. tanácsbíró, 1869-ben a III. oszt. vaskoronarendet nyerte. - Gábor földbirtokos, ennek fia, II. József, árvaszéki ülnök, - Árpád, jelenleg csengeri szolgabíró, - Jenő, (megh. 1896) birtokos, - fia István, jelenleg szatmári szolgabíró. - Zsigmond, budapesti magánzó. Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató pánczélos, vörös-fehér-vörös strucztollas, nyílt sisakos magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt tart. Sisakdísz: a paizsbeli pánczélos vitéz, növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.[3]

  • Irodalom:

Galgóczy Károly: Sajó-Galgóczi Galgóczy család. Budapest, 1896

  • Külső hivatkozások:

[4]


Végh másképpen Galgóczy[szerkesztés]

Végh másképpen Galgóczy.JPG

Végh másképpen Galgóczy Mihály 1687. szeptember 29., Bécs I. Lipót nemesség és címer általa: fiai Péter, István, Tamás, testvére Menyhért

R 64

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[5]

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs