Címerhatározó/Görz és Gradisca címere

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Görz és Gradisca címerével foglalkozik.

Gorizia → Goritia; Gorica; Gurize; Görz (Friuli-Venezia Giulia, Olaszország); Gradisca (d'Isonzo) → Gardiscje; Gradisce; Gradiska (Friuli-Venezia Giulia, Olaszország).

Irodalom: Hugo Gerard Ströhl: Oesterreichisch-Ungarische Wappenrolle

A tartomány címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

A hasítás jobb felében Gorícia (Görz, Gorcia), a bal felében Gradisca címere.

Gorícia

Görz olaszul Gorizia, ma város neve a szlovén határon.

Thallóczy (1897) a Babonicsokat és a Blagayakat a kihalt Görzi grófok családjából származtatja.

Thallóczy 1897:

A Blagay-oklevéltár megszerkesztése alkalmából módunkban volt áttekintenünk a családi pecséteknek, ha nem is teljes, de annyiban mégis elégséges sorozatát, hogy már ezekből az adatokból is képet adhatunk a családi czímer fejlődéséről, illetőleg az evoluczió egyes mozzanatairól. ... A Babonikok családjából három ilyen pecsét került elő, ezek azután odaillesztve a többi előttünk ismeretes pecsétek sorozata mellé, utba igazitanak a Blagay-czímer szövevényes alakúlásaiban. ...

Kétségtelennek tartjuk, hogy a Blagay család már akkor, mikor első ősük kivált a Goriczai nemzetségből, rokonsági összeköttetésben állott a karantán, krajnai és istro-görzi többé-kevésbbé hatalmas hűbérurakkal. I. Istvánra nézve csak sejtelmeink vannak,* II. Babonek* neje bizonytalan, de fiaival Morosini Albert atyafiságot tart, Stenisnyáki IV. István* bánnak két fiáról oklevelekből tudjuk, hogy Ortenburg leány volt a feleségük, II. Pálé* Katalin, II. Dénesé* Anna, leánya Katalin pedig első ízben gróf Ortenburg Henrikhez ment férjhez. A híres I. János bánról* pedig azt sejtjük, hogy III. Albert görzi grófnak a leánya, Klára Euphemia – III. Endrének, szlavón herczegnek a jegyese – volt a felesége. Erre vall a család szereplése is a nyugati végeken, I. János friauli vitézkedése s a még kellőleg legalább nem végig igazolt hagyomány. Mindezekhez a bizonyítékokhoz járul a görzi grófoknak a czímere, mely egyes alkatrészeiben annyi analogiát mutat a Blagayakéval, hogy a kettőt nemcsak külső okoknál fogva, de a tárgy érdemére nézve is egybe kell vetnünk.

A) A görzi grófok czímere.

A görzi grófok (1090–1500) uralkodó családjának származását nem ismerjük. Rendesen Lurngaui háznak nevezik, s az a sejtelem, hogy az Eppenstein grófokkal voltak atyafiságban s Tirol pusterthali vidékéről erednek. Tény, hogy 1090-ben Görznek már urai (comites) s az aquilejai patriárkáknak hadnagyai, birtokaik védelmezői; hűbéri kötelezettséggel (Schutzvogt). A görzi grófok első ismert pecsétje egy 1197-ben kelt oklevelén függ kék zsinóron. Ez oklevelet Henrik «comes de Materei» állította ki barátjának, Meinhart és Engelbert görzi grófoknak a kérésére.* Ez a matreii gróf a lienzi vár alól keltezi az oklevelet, melyről az ő pecsétje s Meinhard görzi grófé függ.

A körirat olvasását s megfejtését Károlyi Árpád t. barátomnak köszönöm. A Lechsgemündei grófok birodalmi közvetetlen grófok, váruk a Lech és Dome összefolyásánal állott. Mint ilyenek, az andechsi grófokkal rokonok. A matreii várat 84sógorság révén örökségbe kapták. A «comes de Materei» család megkülönböztetendő attól a hűbéres lovagcsaládtól, mely matreii birtokát az Andechsiaktól bírta.

A pecsét képe jobbra fordult stilizált párducz, (Panther) körvonalaiban. Átmérője hosszuságban: 56 cm.; szélességben 4.5 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban (Repert I.), egy 1197 augusztus 19-ikén Lienzben keltezett oklevélről függ fakult kék selyemzsinóron.

A másik pecsét II. Meinhard görzi gróf pecsétje, archaikus kivitelű, ló s lovas esetlen alakokat tüntetnek föl. II. Meinhard – a Czoernig szerint 1187 tájban kimúlt II. Engelbert fia – az 1187-1232. években uralkodott együtt öcscsével, III. Engelberttel.

Pecsétképe jobbra vágtató pánczélos vitéz, jobbjában lobogós kopja, balján czímeres pajzs. Czímere háromszegletű pajzs, jobbról balra harántosan szelve, a jobb szelvényben pólyák körvonalai, a bal felső szelvényben álló oroszlán körvonalai. A pecsét annyira homályos nyomású, hogy az oroszlán helyzete alig határozható meg pontosan. Átmérője 8.5 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban, (Rep. I.) egy 1197-iki oklevélről függ kék fakult selyemzsinóron.

II. Meinhardnak csak leánya maradt, öcscsének III. Engelbertnek a fia III. Meinhard, ezé meg IV. Meinhard (1258–1295) karantán herczeg, Tirol és Görz grófja, az aquilejai egyház, Trient és Brixen hadnagya (Vogt, advocatus). Ettől már művésziesebb kivitelű pecsét maradt fenn, a czímer élesen kivált alakokat tüntet fel.

Pecsétképe jobbra vágtatva pánczélos vitéz, jobb fában kopja, balján czímeres pajzs. Czímere háromszöglet pajzs, jobbról balra harántosan szelve; a jobb szelvény hatszor pólyázva, a bal felső kisebb szelvényben jobbra futó oroszlán. Sisakdísze koronára illesztett pávatollas taraj. Átmérője 7.5 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban (Repert. I.) őrzött, 1259 november 9-ikén kelt adománylevélről függ vöröszöld selyemzsinóron. ...

– a czímer maga egyezik, az oroszlánnak álló a helyzete, de a sisakdísz kétoldalt szárnyas, a pecsét alapján meg virágos indadísz látszik.

E sisakdísz azzal a változattal, hogy a két szárny közti mezőben ötágú csillag (ötszirmú rózsát is példázhat) látható, megmaradt János Albert fiának, VII. Meinhardnak († 1385) a pecsétjén.* De már itt a czímer is eltér némely részletében, a szelt pajzs jobboldalán négy pólya (6 helyett), az oroszlán pedig már határozottan ágaskodva tűnik elő.

A XV. században már csúcsíves ízlésben készült a görzi grófok pecséte, s annyiban módosul, hogy a pajzs már egyforma nagyságu, két egyenlő szelvényre oszlik jobbról balra, a jobb oldalon négy pólya, a baloldali szelvényben ágaskodó oroszlán látszik, a sisakdísz hosszan kinyúló csimbókos párta.* A Habsburg-ház uralma alá került herczegesített görzi grófság modernizált czímere jobbról balra szelt pajzs, a jobboldali szelvényt hat ezüst vörös jobb-bal harántpólya (gerenda) boritja, a baloldali kékmezejű szelvényben jobbra ágaskodó aranykoronás oroszlán.*

Nagyjából tehát Görz czímere nem változott, a szelés vált egyformává s az eredeti pólyák szelvényben harántgerendákká, paptallérokká lettek, s az oroszlán ágaskodó helyzetbe jutott. A harántgerendás szelvény következetesen jobbra esett, míg az oroszlán mindig balról látszott.