Címerhatározó/Blagay címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Blagay család címerével foglalkozik.

Kihalt család, a Babonicsok mellékága. Egy általuk költött hamis eredetmonda szerint a római Orsini családból származnak, ezért a Blagay-Ursini nevet is használták. Thallóczy (1897) a Babonicsokat és a Blagayakat a Görzi grófok családjából származtatja.

MNL OL:

MNL OL, R 64, 1.-1072/1.

Miksa magyar király, Bécs, 1571. 11. 7, címerbővítés gróf Blagay-Ursini Ferenc (Franciscus Vrsinus, comes de Blagay) részére.

Címerleírás: Scutum videlicet militare in quatuor coaequales areas seu spacia in modum crucis partitum, in cuius dextra binarum arearum parte per medium scilicet perpendiculariter distincta, superior illarum aureo colore expressa continet erectum ursum clavam militarem gestantem, inferior autem pars, quae est albi se[u ol]ivei coloris, superstrata est tribus lineis rubicundis obliquo modo sursum ad laevam aequo ordine tendentibus, licet longitudine disparibus, quas una rosa rubea in alba superficie posita [...] et terminat. Caeterum in sinistra ora supernus campus omnino est inferiori dextro conformis, atque is, qui subtus illum est, nigro depictus co[lore] fulvum leonem integrum erectum faucibus adapertis et cauda sursum reflexa conspicuum ac dextro anteriori pede districtum gladium tenentem continere cernitur. Scuto superimpendent [duae] apertae cassides coronatae ex adverso invicem oppositae, quarum dextra dimidiatum ursum tenentem galeam auream pennis ardearum (quod vocant) refertam, sinistra vero leonem similiter dimidium rubeum banderium cum insigni albae pennae strutionis sustinentem, ambos coronis decoros et invicem torvis oculis aspicientes protulisse visuntur. A summitatibus galearum laciniis seu taeniis, hinc nigri et aurei, illinc vero albi et rubei colorum in utramque scuti ambagem defluentibus, illudque decentissime exornantibus.
Narratio nem formuláris

Az intitulatio első sorát vörös filigrán mintával díszítették. Benne átírva Imre király 1200. évi hamis [? Sz. L.] adománylevele [1]

MNL OL, R 64, 1.-1072/1.

Imre magyar király, 1200.hh.nn. [1197, Sz. L.] címer Orsini István, a római Orsini nemzetségből származó Nicolotus fia számára.

Címerleírás: ... arma etenim seu insignia ipsius domini et patris nostri et nostra, scutum et desuper galeam ac de summitate ipsius galee leonis anteriorem medietatem cum pedibus anterioribus ungula aurea rapaciam ac coronam auream in capite gestantem. - Nincs címerfestmény - - -
Narratio nem formuláris

Megjegyzés Az oklevél hamis, [? Sz. L.] erről részletesen ld. Thallóczy[2]

MCK:

Blagay–Orsini gróf. 113. T. 3. Bl. Ferenc 1571. XI. 7. Miksa királytól címerbővitésben részesült. – „A Blagay család oklevéltára” Thallóczy L. és Barabás S. 268. l. – Ered. n. l. gr. Blagay család lt. M. N. Muzeumban.

Siebmacher:

Blagay-Ursini.

Wappen a: gespalten von S. u. G.; vorne durch einen g. Balken getheilt; oben eine r. Rose, unten zwei r. Schrägbalken, hinten ein doppelschwänziger r. Löwe.

(Blagay-Ursini in Rom, nach Fugger, Ehrenspiegel ec.).

Wappen b: Geviertet. 1 in R. ein linksgekehrter # Bär mit beiden erhobenen Vordertatzen einen g. Morgenstern aufrecht haltend; 2 u. 3 in S. je drei r. Schräglinksbalken oberhalb begleitet v. einer r. Rose; 4 in # ein doppelschwänziger gekrönter g. Löwe, in der erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe, in der vorgestreckten Linken eine w. r. w. Getheolte Fahne haltend. – Zwei Helme: I. Der Bär wachsend, mit beiden Vordertatzen einen s. Halbmond haltend, in dessen Höhlung ein spitzer feuerspeinder Berg ruht. – Decken: # g. II. Der Löwe wachsend, mit beuden Vorderpranken eine nach links abflatternde r. Fahne aufrecht haltend, belegt mit einem s. Ringe. – Decken: rs. – Scholdhalter: Je ein # Bär.

(Im Stammblatte d. d. 29. Oktober 1611 des Stefan Ursinus Grafen v. Blagay u. in der Krainer Matrikel kommen kleine Differenzen vor).

Uradel, eines Ursprungs mit den bekannten römischen Ursini.

Babo Graf Ursini erbaute 1239 das Schloss Blagay in Kroatien, von welchem das Geschlecht den Namen hernahm.

Landmannschaft v. Krain d. d. 1582. (Siehe: Fejér Cod. Dipl. III. I. 244. – u. N. J. II. 116–119).

Thallóczy 1897:

A Blagay-oklevéltár megszerkesztése alkalmából módunkban volt áttekintenünk a családi pecséteknek, ha nem is teljes, de annyiban mégis elégséges sorozatát, hogy már ezekből az adatokból is képet adhatunk a családi czímer fejlődéséről, illetőleg az evoluczió egyes mozzanatairól. ... A Babonikok családjából három ilyen pecsét került elő, ezek azután odaillesztve a többi előttünk ismeretes pecsétek sorozata mellé, utba igazitanak a Blagay-czímer szövevényes alakúlásaiban. ...

Kétségtelennek tartjuk, hogy a Blagay család már akkor, mikor első ősük kivált a Goriczai nemzetségből, rokonsági összeköttetésben állott a karantán, krajnai és istro-görzi többé-kevésbbé hatalmas hűbérurakkal. I. Istvánra nézve csak sejtelmeink vannak,* II. Babonek* neje bizonytalan, de fiaival Morosini Albert atyafiságot tart, Stenisnyáki IV. István* bánnak két fiáról oklevelekből tudjuk, hogy Ortenburg leány volt a feleségük, II. Pálé* Katalin, II. Dénesé* Anna, leánya Katalin pedig első ízben gróf Ortenburg Henrikhez ment férjhez. A híres I. János bánról* pedig azt sejtjük, hogy III. Albert görzi grófnak a leánya, Klára Euphemia – III. Endrének, szlavón herczegnek a jegyese – volt a felesége. Erre vall a család szereplése is a nyugati végeken, I. János friauli vitézkedése s a még kellőleg legalább nem végig igazolt hagyomány. Mindezekhez a bizonyítékokhoz járul a görzi grófoknak a czímere, mely egyes alkatrészeiben annyi analogiát mutat a Blagayakéval, hogy a kettőt nemcsak külső okoknál fogva, de a tárgy érdemére nézve is egybe kell vetnünk.

A) A görzi grófok czímere.

A görzi grófok (1090–1500) uralkodó családjának származását nem ismerjük. Rendesen Lurngaui háznak nevezik, s az a sejtelem, hogy az Eppenstein grófokkal voltak atyafiságban s Tirol pusterthali vidékéről erednek. Tény, hogy 1090-ben Görznek már urai (comites) s az aquilejai patriárkáknak hadnagyai, birtokaik védelmezői; hűbéri kötelezettséggel (Schutzvogt). A görzi grófok első ismert pecsétje egy 1197-ben kelt oklevelén függ kék zsinóron. Ez oklevelet Henrik «comes de Materei» állította ki barátjának, Meinhart és Engelbert görzi grófoknak a kérésére.* Ez a matreii gróf a lienzi vár alól keltezi az oklevelet, melyről az ő pecsétje s Meinhard görzi grófé függ.

A körirat olvasását s megfejtését Károlyi Árpád t. barátomnak köszönöm. A Lechsgemündei grófok birodalmi közvetetlen grófok, váruk a Lech és Dome összefolyásánal állott. Mint ilyenek, az andechsi grófokkal rokonok. A matreii várat 84sógorság révén örökségbe kapták. A «comes de Materei» család megkülönböztetendő attól a hűbéres lovagcsaládtól, mely matreii birtokát az Andechsiaktól bírta.

A pecsét képe jobbra fordult stilizált párducz, (Panther) körvonalaiban. Átmérője hosszuságban: 56 cm.; szélességben 4.5 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban (Repert I.), egy 1197 augusztus 19-ikén Lienzben keltezett oklevélről függ fakult kék selyemzsinóron.

A másik pecsét II. Meinhard görzi gróf pecsétje, archaikus kivitelű, ló s lovas esetlen alakokat tüntetnek föl. II. Meinhard – a Czoernig szerint 1187 tájban kimúlt II. Engelbert fia – az 1187-1232. években uralkodott együtt öcscsével, III. Engelberttel.

Pecsétképe jobbra vágtató pánczélos vitéz, jobbjában lobogós kopja, balján czímeres pajzs. Czímere háromszegletű pajzs, jobbról balra harántosan szelve, a jobb szelvényben pólyák körvonalai, a bal felső szelvényben álló oroszlán körvonalai. A pecsét annyira homályos nyomású, hogy az oroszlán helyzete alig határozható meg pontosan. Átmérője 8.5 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban, (Rep. I.) egy 1197-iki oklevélről függ kék fakult selyemzsinóron.

II. Meinhardnak csak leánya maradt, öcscsének III. Engelbertnek a fia III. Meinhard, ezé meg IV. Meinhard (1258–1295) karantán herczeg, Tirol és Görz grófja, az aquilejai egyház, Trient és Brixen hadnagya (Vogt, advocatus). Ettől már művésziesebb kivitelű pecsét maradt fenn, a czímer élesen kivált alakokat tüntet fel.

Pecsétképe jobbra vágtatva pánczélos vitéz, jobb fában kopja, balján czímeres pajzs. Czímere háromszöglet pajzs, jobbról balra harántosan szelve; a jobb szelvény hatszor pólyázva, a bal felső kisebb szelvényben jobbra futó oroszlán. Sisakdísze koronára illesztett pávatollas taraj. Átmérője 7.5 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban (Repert. I.) őrzött, 1259 november 9-ikén kelt adománylevélről függ vöröszöld selyemzsinóron. ...

– a czímer maga egyezik, az oroszlánnak álló a helyzete, de a sisakdísz kétoldalt szárnyas, a pecsét alapján meg virágos indadísz látszik.

E sisakdísz azzal a változattal, hogy a két szárny közti mezőben ötágú csillag (ötszirmú rózsát is példázhat) látható, megmaradt János Albert fiának, VII. Meinhardnak († 1385) a pecsétjén.* De már itt a czímer is eltér némely részletében, a szelt pajzs jobboldalán négy pólya (6 helyett), az oroszlán pedig már határozottan ágaskodva tűnik elő.

A XV. században már csúcsíves ízlésben készült a görzi grófok pecséte, s annyiban módosul, hogy a pajzs már egyforma nagyságu, két egyenlő szelvényre oszlik jobbról balra, a jobb oldalon négy pólya, a baloldali szelvényben ágaskodó oroszlán látszik, a sisakdísz hosszan kinyúló csimbókos párta.* A Habsburg-ház uralma alá került herczegesített görzi grófság modernizált czímere jobbról balra szelt pajzs, a jobboldali szelvényt hat ezüst vörös jobb-bal harántpólya (gerenda) boritja, a baloldali kékmezejű szelvényben jobbra ágaskodó aranykoronás oroszlán.*

Nagyjából tehát Görz czímere nem változott, a szelés vált egyformává s az eredeti pólyák szelvényben harántgerendákká, paptallérokká lettek, s az oroszlán ágaskodó helyzetbe jutott. A harántgerendás szelvény következetesen jobbra esett, míg az oroszlán mindig balról látszott.

B) A Blagay család czímere.

Fentebb idézett tanulmányunk eredményeképen megállapitottuk, hogy a Blagayak eredeti nemzetsége a szlavón Goriczai nemzetségben keresendő, melyből a vodicsai s a szlavón ág vált ki. A szlavón ág feje II. István,* kinek III. István nevezetű fia* legelőbb 1278-ban van bánnak említve.

A bánságban megelőzte testvérét I. Radoszlót,* ki csak 1292-ben szerepel e minőségben, de bátyja Dénes,* a ki már 1285-ben néhai, 1274-bon állítólag egész Szlavónia bánja. ...

A legelőbb 1278-ban említett István bán 861295-iki pecsétében három-három jobbról balra harántos gerenda (2–4–6 damascirozott) vagy ha ú. t. metsző pólya a czímer, tehát ez tekintendő a Goriczai-nemzetség alapczímerének.

Egyezés nincs e harántgerendák s a görzi grófok pólyái közt, mindamellett a genealogiai összeköttetés következtében hasonlóságot nem csak lehet, de míg czáfolata nem akad, kell is feltételeznünk.

Czímere három rostélydíszítésü, jobbról balra forduló harántgerendával (pantallér) szelt háromszegletü pajzs, fölötte kereszt, alant a czímer talpától balra hatágu csillag, jobbra kereszt. Átmérője 6 cm. Eredetije a krajnai múzeum 1295 január 13-ikán kelt oklevelén függ.*

Végleg eldöntené a kérdést, ha az 1278 november 6-ikán Zágrábban kelt békeoklevélről függő tíz pecsét épen megmaradt volna.* Így azonban csak hozzá vethetünk, a mennyiben a körirat olvasásánál csak a találgatásra vagyunk utalva. Ugyanis a fentebb említett III. István testvérének, I. Radoszlónak a pecsétjét véljük mi rejleni az 5. sz. ábrában, melyet itt közlünk. A körirat egyes betűinek az összefüggését az oklevélben említett sorrend szerint konstruáltuk meg s ez esetben megkapjuk a czímerfejlődésnek is a nyitját.

– Czímere jobbról balra két, illetőleg négy harántgerendával szelt háromszögletű pajzs, a melyen a gerendák jobbra fordult oroszlánt födnek. Átmérője 4. cm. Eredetije 1278 november 6-ikán kelt oklevélről zöld selyemzsinóron függ.

Ezen a pecséten a család alapczímerének megtaláljuk a főalkatrészét, t. i. a harántgerendákat jobbról balra menő irányban, csak a harmadik, illetőleg a hatodik maradt el s ebbe a térbe illesztették az osztás vonalából kinövő helyzetben az oroszlánt. Ez az oroszlán, meglehet, valószinű, s föltevésként mindenesetre úgy értelmezendő, hogy a görzi atyafiság révén átvett czímerbővités. Ha Istvánnak, a Radoszló testvérének a czímere is megmarad ez oklevélen, az esetben a Goriczai, illetőleg későbbi Glabay-család czímerének ezt a tipusát minden kétséget kizárólag 1278, illetőleg a XIII. század 70-es éveire tehetnők. Így azonban csak a Radoszló pecsétjéből indulhatunk ki. Mindamellett bízvást feltehető, hogy a hatalmassá lett I. Radoszló czímere maradt meg a családra nézve vezérlő tipusnak, mert hisz testvére István még 1295-ben is használja a bővités híjával való czímert.

I. Radoszlónak fia nem maradt, s a családi hatalom a II. Babonik fiaira, jelesül a hires Stenisnyáki IV: Istvánra, I. Jánosra, II. Radoszlóra s Ottóra szállott.

Ezek közül ismerjük a Stenisnyáki (IV.) István és az (I.) János pecsétjét.

(IV.) István czímerében nagybátyjának (I.) Radoszlónak czímer-alkatrészei annyiban módosúlnak, hogy a jobb-bal irányu harántgerendák balról jobbra szelik a pajzsot, de az oroszlán, melyet előbb a gerendák úgyszólván födtek, most a harántgerendákból kinövő helyzetbe jutott. A pajzsban a (III.) goriczai István pecsétje mezejére a kereszt helyett hatágú csillag jutott, míg a sisakdíszként* egy gombos diszitésű virág szerepel, IV. István pecsétjét tehát két csillag van, ezek felületesen vagy czélzatosan szemlélve, rózsáknak is nézhetők, de nem azok. A pecsét vésője nem élezte ki a csillagnak az ágait, hanem domboruan véste, ugy hogy sziromnak is beválik. Pedig nem is lehet egyéb csillagnál. Ugyanis a szlavón báni pénzeken, jelesen a IV. László és III. Babonik fia, István báni veretein csillag és kereszt szerepelnek a mellső lap balra fordúlt nyestje fölött. Ezt a diszítést látjuk a pecséten is.* IV. István bán elhagyja a keresztet s két csillagot tétet oda. a csillag s a kereszt, valamint a félhold s a csillag, majd ez utóbbinak gömbös diszítésű formája a báni pénzek vereteinek a jelvénydíszei, vagyis ez a dísz jele annak, hogy báni veret van előttünk. Ezt a rózsának vésett csillagot, mely a pecsét mezejének a dísze, czímer-alkatrésznek tekinték s bevették a pajzsba: nem csillagnak, 87hanem rózsának, s ebből támad az Orsini atyafiság főérve!

...Czímere jobbra dőlt háromszögletű pajzs, balról jobbra harántosan szelve, az alsószelvényben négy haránt pólya, a felső szelvény osztó vonalából jobbra fordult koronás oroszlán kinövő alakja. A pajzstól balra s fölötte a sisakdísztől jobbra ötágú csillag. A pajzs bal csücskére helyezett csöbörsisak dísze pontozott diszítésű pávatollforgó, jobbról, balról mellette virágos galyak. Átmérője 5 cm. Eredetije 1308 márczius 15-iki oklevélről függ a bécsi titkos levéltárban. (Rep. I.) ...

Nyilt kérdés marad, hogy a Subićok sasszárnyát vette-e föl János, vagy teljesen a maga kedvére választotta ki sisakja díszét. Tudomásunk van arról, hogy János olyan gyűrűpecsétet használt, mint sógora vagy rokona, Henrik görzi gróf.* Ámde ezt magunk nem láttuk, s így csak Joppit nevezzük meg, ki látván a pecsétet, azt mindenben egyezőnek vette a görzivel.

Ez alkalommal újból meg kell említenünk a IV. István és I. János báni pénzeiből folyó czímertani tanuságokat.

Ugyanis míg Goriczai III. István bán pénzein csak Szlavónia jelvényét – fölötte s alatta csillaggal – látjuk a mellső lapon, IV. Stenisnyáki István veretén a nyest fölött látjuk családi czímerének fődarabját, a növő oroszlánt, a nyest alatt pedig az Anjou-liljomot.

I. János, a föntebbi IV. István öcscse ugyancsak veretett denárokat, melyeken ugyanez a képveret látható. Sajnos, hogy megmaradt pecsétje rendkivül homályos, s így nem is elemezhető kellőképen.

II. Babonik fia I. János 1316-iki pecsétjének körirata:

– Czímere jobbra dőlt háromszögletű négyelt pajzs; az 1. és 4. elmosódott, a 2. és 3. mezőben jobbra fordúlt oroszlán alakja. (Nem biztos.) Pecsétmezeje j. b. a pajzs mellett szögletes és köralaku, váltakozó, szegélybe foglalt virágos lombdísz, (a virágok rózsák). A sisakdísz a pajzs jobb csücskére illesztett csöbörsisak jobb s bal oldalán sas szárny, közepén három 88pávatoll. Átmérője 7 cm. Eredetije a bécsi titkos levéltárban őrzött, 1316 február 18-ikán kelt oklevélről függ pergamenszalagon.

Stenisnyáki (IV.) István bán († 1316.) fiainak, jelesül II. János,* György,* II. Dénes* és II. Pálnak* 1321 szeptember 22-ikén Zágrábban kiállított oklevelén* három pecsét függ: a Jánosé, a Györgyé s a Dénesé. ... Czímere jobbra dőlt háromszegletű pajzsban balról jobbra szelő alsó gernda. A pajzs jobb s bal oldalán leveles dísz (öt levelű). Sisakdísze csöbörsisakból kinövő jobbról fordult ágaskodó oroszlán. Átmérője 6.5 cm.

Czímere balról jobbra két harántgerenda alkotta szelvényből kinövő balra fordult oroszlán. A pajzs jobb és baloldalán leveles dísz. A sisakdísz finomabb kivitelben ugyanaz, mint az I. János báné. Átmérője 4.5 cm. ...

Az oklevélben emlitett negyedik fiúnak, Pálnak a pecsétje hiányzik. Megvan azonban egy 1336-ban kelt oklevelén, melyről ime közölhetjük s ekképen Stenisnyáki (IV.) István bán leszármazói pecsétjeinek sorozata teljes.

Czímere: Háromszögletű pajzs, balról jobbra harántosan szelve, az alsó szelvényben négy haránt pólya, az 1. és 3. x x x díszszel, a felső szelvényben, az alsó szelvény osztó vonalából jobbra fordult, (sejthetőleg) koronás oroszlán kinövő alakja. A czímer s a köriratot tartalmazó szegély közti felső térben csillag (4 vagy 5 águ?). Méretei a felső szélességben 3.5 cm., a pecsétfészek szélességében 4 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltár 1336 január 7-ikén kelt 89okleveléről pergamen-szalagon függ. Rep. I.) Az oklevél kivonata Lichnovskynál: Gesch. des Hauses Habsburg, III. k. 1060. 1. egész terjedelmében kiadta Pór A.: Századok, 1894. évf. 23. 1.

A közlöttük czímerleirásokból kiderül, hogy az I. Radoszló használata czímer, mely megforditott rendben s az oroszlánra nézve más nagyságban tartalmazza a görzi czímert, immár állandóvá lesz a családban. Csak a pecsétmezőnek a dísze meg a sisakdísz változik. II. János oroszlánt használ sisakdísznek, György és Dénes megtartják az I. János sasszárnyait. E részben tehát bizvást kimondhatjuk, hogy a sisakdísz külső formája egyéni ízlés dolga volt.

Kár, hogy nem ismerjük a XIV. és XV. századbeli családtagok többi pecséteit, mert ez időben került belé az eredetileg csillagos pecsétdiszités rózsa formájában a pajzsba, így forrt össze a heraldikai legenda a származás kérdésével, egyikkel érveltek a másik mellett. A szlavóniai csillagból Orsini-rózsa lett, a harántgerendákból az Orsiniaknak immár harántpólyái, az oroszlánból medve. Blagay István gyűrűpecsétén már Orsini czímert használ. 1492-ben* a rózsa már czímeralkatrészszé vált benne. 1527-ből pedig Blagay Istvánnak egy nagy függő pecsétjét ismerjük. ... A stilizált háromszögletü pajzs metszett, felül a rózsa, alól hat balról jobbra lefelé irányuló harántpólya. A pajzs két oldalán S. B. betűk. Átm. 7 cm. Kétségtelen tehát, hogy a XVI. század elején már eljutottak az Orsini-czímerhez.

Ez az Orsini-rózsa ugyancsak komoly bizonyítékká lett a Rosenbergek Orsini atyafiságának a megállapításánál is. A teljesség kedvéért adjuk a Rosenbergek czímeres pecsétjét is, mint egyikét amaz ágaknak, melyek az Orsiniakkal való atyafiságot elismerték.

Pecsétalak: jobbról-balról, s fönt a köriratba domborúan benyomuló virágos alapú, sárga viasz-fészekbe foglalt vörös viaszpecsétmezőben balra vágtató, baljában pajzsot védőleg maga elé, jobbjában hegyes tőrt tartó pánczélos vitéz. Czímere és a sisakdísz ötszirmú rózsa, a Rosenbergek beszélő jelvénye. Átmérője 4.5 cm. Eredetije Wittingauban, a herczeg schwarzenberg-féle levéltárban, fehér selyemszalagról függ egy 1556 ápril 4-ikén kiállított fazekas-czéh-kiváltság-levelen.

Mindezekből kitünik, hogy a Blagay-család czímerében az egyes alkatrészek – eltérő elhelyezésben* – azonosak a görzi grófok pecsétein látható czímerekéivel; bizonyos az is,hogy rokonság is volt közöttük, mindazonáltal csakis hipothezis-számba megy, hogy a görzi grófok czímerével bővítették ki a magok alapczímerét, lehetetlen azonban a heraldikai hatást eltagadnunk, ha a két család történelmét párhuzamosan tárgyaljuk.

A Blagay család történelmi tudata a XV. és XVI. században nem erre a görzi összeköttetésre 90irányult, ők már akkor – mint előbb fejtegettük – Ursiniaknak tartották magokat s ez a vélelem köztudattá lett. Blagay Ferenczet, a Blagay István Krajnába szakadt fiát már Ursininak hívják széltében s midőn I. Miksa 1571 november 7-ikén czímerbővítés adományoz neki, csakis a közismeretes élő hagyomány szellemében járt el.

Az 1571-iki grófi czímer hivatalos leirása:

«Scutum videlicet militare in quatuor coćquales areas seu spatia in modum crucis partitum, in cuius dextra binarum arearum parte per medium scilicet perpendiculariter distincta, superior illarum aureo colore expressa continet erectum ursum clavam militarem gestantem, inferior autem pars, quae est albi se[u ol]ivei coloris, superstrata est tribus lineis rubicundis obliquo modo sursum ad lćvam ćquo ordine tendentibus, licet longitudine disparibus, quas una rosa rubea in alba superficie posita… et terminat; caeterum in sinistra ora supernus campus omnino est inferiori dextro conformis, atque is, qui subtus illum est, nigro depictus co[lore] fulvum leonem integrum erectum faucibus adapertis et cauda sursum reflexa conspicuum ac dextro anteriori pede districtum gladium tenentem continere cernitur; scuto super impendent duć] apertć cassides coronatć, exadverso invicem oppositć quarum dextra dimidiatum ursum tnentem galeam auream pennis ardearum qu[od v]ocant refertam, sinistra vero leonem similiter dimidium rubeum banderium cum insigni albć pennć struthionis sustinentem, ambos coronis decoros (igy) et invicem torvis oculis aspicientes protulise visuntur; a summitatibus galearum laciniis seu teniis hinc nigri et aurei, illinc vero albi et rubei colorum in utramque scuti ambagem deffuentibus illudque decentissime exornantibus.»

A négyelt pajzs I. mezejében aranyban balra fordult álló fekete medve, jobb mancsában buzogányt, (kelevézt) tart. A 2. és 3. mezők ezüstben (sötétebb színezetü) három balról jobbra irányult vörös harántgerendával párhuzamosan szelve, a felső szelvényben öt szirmu, ezüst magvu piros rózsa. A 4. mezőben feketében sötétsárga (arany) jobbra fordult kimeresztett karmu oroszlán, jobb lábával görbe kardot visel. A sisakdísz: A pajzs két csücskére illesztett koronás szembe állított rostélysisak, a jobb sisakból balra fordult kinövő fekete aranykoronás medve két mancsával kócsagtollas süvegformáju aranyos sisakot tart; balról szembe fordulva kinövő természetes szinű aranykoronás oroszlán vörös lovas zászlót tart, melynek közepét fehér strucztollbokréta ékíti. A foszlányok jobbról: fekete-arany, balról ezüst-vörös.

A bővités abból állott, hogy az Orsini-medve s a rózsa belékerültek a czímerbe s a növő oroszlán teljes alakjában kardot kapott a kezébe. A medve beleillesztésére is meg volt a heraldikai tradiczió. Ugyanis a régi IV. István-féle pecséten s fiának Pálnak pecsétén az oroszlán alakját bármi vadállaténak tulajdoníthatta a XVI. századbeli tág lelkiismeretü heraldikus, a bizonyitás alkalmával nem birált senki, akkor csak hittek, vagy nem akartak hinni.

A régi czímerből csak a bal-jobb harántgerendák maradtak meg. A sisakdísz a czímeralakok szerint módosult.

Történt pedig ez a czímerbővítés és elismerés magyar jogon, a magyar kanczellária útján, s a kitüntetett Krajnában birtokos, de honn született, magyarul nevelt Blagay Ferenczet még éltette a remény, hogy az ő idegen földre vándorlása csak megpróbáltatás. Azalatt pusztulásnak indultak az ősi birtokok, ősi várában idegenek: pogányok ültenek el. Legutolsó sarjáig: Blagay Lajosig mindegyik családtag hitte a bosnyák birtokok visszaszerzésének a lehetőségét s a régi fénynek újra felragyogását. A sírig hitték. Ma már rom a régi Blagaj vára, azonkép pusztúl, mint az az ősi család, melynek neve hozzá füződik.

Irodalom:

Áldásy I. No. XC.

Nyulásziné No. 204.

Áldásy I. No. I.

Thallóczy Lajos – Barabás Samu szerk.: Codex Diplomaticus Comitum de Blagay. A Blagay család oklevéltára. Budapest, 1897. [3]

Thallóczy Lajos: A Blagay család származásrendje és czímere. Turul 1897/2. 79-90. [4]

Ludwig von Thallóczy: Die geschichte der grafen von Blagay. Wien, 1898.[5]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[6]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[7]

Ivan Bojničić: Der Adel von Kroatien und Slavonien. Nürnberg, 1899. taf. 5.

Hrvoje Kekez: Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća. Zágráb, 2011. [8]

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

Címerhatározó

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs