Címerhatározó/Dapsy címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Dapsy család címerével foglalkozik.
Faggyas:
Alsőszuhán a Dapsy-szöget a népes Dapsy nemzetség szállta meg, s éltek ott mint falualapítók. Két nemesi utcasort találunk a faluban, a Losonczy- és a Kalas-sort. A Domby-szögben a Bónisok egykori úrbéresei alakították ki külön falurészként lakóhelyeiket. (20.)
A hajdani kisnemesek nagyobb táborát vonultatta fel Diószeghy Dezső ke leméri földbirtokos, aki Független Kisgazdapárti programmal lépett fel, az ugyancsak helybeli birtokos, Putnoky Móriccal szemben. ... Mindkét jelölt a választások idején sűrűn látogatta az egykori kisnemes atyafiakat, rokonságra, ősi kapcsolatokra hivatkozva. A hangadó vezető nemesi családok, a Héthyek, Csiszárok, Császárok, Demék, Osváthok, Dapsyak, Hubayak, Almássyak, nem utolsó sorban a Putnokon élő kisnemesi hivatalnokok megnyerése volt mindkét fél törekvése. Nagy szerepe volt a többségükben még nemesi származású jegyzőknek, a református papoknak és tanítóknak is a választások idején. (27-28.)
A közeli megosztott, paraszt és nemes lakosú Sajóvelezd Nemes-sorát javarészt a Száraz-völgyi nemesek népesítették be házasságon keresztül. A Dapsy, Ujj, Kalas, Csiszár, Nagy, Batta, Deme nemesi családok fiai vőként kerültek Sajóvelezdre. (28-29.)
A régi nemesek között gyakori volt az egymás közötti rokonházasság. Az azonos eredetű nemesi családok közötti házasságoknál nem számított, főként vagyoni érdekből nem, a vérségi kötelék tudata, mely kimutatható az unokatestvérek közötti házasságkötéseknél. Erre példát találunk Imolán az Osváthok, Zádorfalván a Deme családok, Naprágyban a Hubay ágon. Alsószuhán a Dapsyak között, Hétben a Héthy családok soraiban fordultak elő rokoni házasságok. Ragályon a kisnemesi Ragályiakkal rokon báró Ragályi Balassa Lilla másodszor első unokatestvéréhez, a Felsőkelecsényben birtokos Ragályi Ferenchez ment férjhez. Ebben az esetben is, mint a kisnemesek közötti rokon házasságoknál, a birtoktest egyben maradása volt e házasságkötéseknek döntő oka.(29-30.)
A Dapsyszögben és a Templom-soron élő nemesek egymás közötti házasságkötése még tovább tartott a nemesi hagyományoknak megfelelően, de mind gyakoribbá váltak a parasztok és a volt nemesek közötti házasságkötések. (32.)
Néhány nemesi faluban a templomi ülésrendek körül is felütötte a fejét a békétlenkedés. Legtöbbször a nem nemesi származású, beházasodott vő széke körül állandósultak a viták a nemesek sorában. Az agilis jogát, a jövevény nemes jogát a többi törzsökös nemes család csak vonakodva ismerte el. Alsószuhán a nem nemes Lipták a nemes Dapsy családba kerülve, a presbitérium által kijelölt, karzat alatti fiókpad elfoglalására kényszerült. Felesége jogán sem igen engedték be a Dapsy székbe. Imolán a faluba érkező Arday vő családja a női oldalon az utolsó padot váltotta meg az egyháztól, és hirdettette ki e székre való jogát a szószékről. (34.)
Alsószuha a jobbágy-felszabadításig nem kurialista, hanem nemesi falu volt. Két földesúr, a Bónis és a Dapsy család mellett éltek a kisnemesi családok. A tagosítás után kialakult a mai falukép és a külső határ. A volt úrbéresek többsége az u. n. Domby-szögben és a volt major sági telkeiken alakították ki paraszti udvaraikat. A nemesek a Dapsy szögben, a Losonczy-soron és a Kalas-soron, az egykori kuriális telkeiken éltek továbbra is. A külső határrész is megoszlott. A Szuha-patak szabta meg a határt a Gadna-hídnál. A Szuha-patak belső oldalán, a Gadnahídtól a Domby-szög felé terültek el a parasztok földjei. A Gadna-hídtól Dövény irányába, a Szuha mindkét oldalán és a Dapsyszög fölött húzódott a nemesi határrész. (43.)
A Kalas, Ujj, Dapsy, Csiszár, Batta családok tagjai a Száraz-völgyi nemesek egyenesági leszármazottai. Az egykor gazdag Varnay Ferencet, akinek nagyobb birtokát a Nemesi-soriak megvették, szegénységében már nem sokra nézték. (60.)
- Irodalom:
Faggyas István: A Sajó és a Szuha vidékének kisnemessége. GÖMÖR NÉPRAJZA XVI. Debrecen, 1988. 85. [1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: