Címerhatározó/Dániel címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Daniel , Dániel család címerével foglalkozik.
vargyasi Daniel
[szerkesztés]
Báró Daniel Gábor 1896-ban megjelent családtörténeti munkájában összegezte a család történetét.
A Daniel család jelképe évszázadok óta egy nyílvesszővel átlőtt nyakú hattyú.
Daniel Gábor így ír róla: „...czímerünk, egy hattyú nyakán átlőtt nyíllal, ezt feltaláljuk ezerhatszáz elejétől, a Bethlen Gábor fejedelem korától kezdve leveleinken, épületeinken stb. I. Daniel Mihály Bethlen Gábornak kedves embere lévén, neki megengedte ezen czímer használatát vagy ha szabad azt mondanom, megosztotta vele az ő saját czímerét, mennyiben az ő czímere két hattyú, melyeknek nyakuk egy nyíllal van átlőve.” Erről az „adományról” azonban nincs semmiféle írásos bizonyték, ennek ellenére nem lehetetlen hogy az említett Daniel Mihály „azt valószinűleg a Bethlen engedélyével kezdette használni”.
A család jelmondata, DEUS PROVIDEBIT, (jelentése Isten gondoskodik) a legrégibb öröklött és soha nem változtatott, s királyi szentesítést is nyert családi jelmondat Erdélyben.
A Daniel címer az évszázadok során több alkalommal lett elismerve és kibővítve:
- „Először VI. Károly osztrák császár és magyar király által, midőn 1737. decz. 5-én II. Daniel Istvánnak a báróságot adományozza …” (Daniel G.)
- másodszor “… Mária Terézia által, ki II. Daniel Lőrinczet szintén bárósággal jutalmazza” (Daniel G.)
- harmadszor Ferenc József király adományozta újonnan az ősi címert, amikor 1912-ben bárói rangra emelte Daniel Gábort.
Címeres emlékek nagy számban maradtak fenn. Legtöbbjük kőfaragvány, a család vargyasi kastélyán és az olaszteleki udvarházon, de találunk Daniel címert írásos dokumentumokon, a székelyszáldobosi református parókián örzött színes selyem halotti kártán (1788) vagy az olaszteleki református templomban levő fedeles pad háttámláján mely a Daniel család számára készült. Keöpeczi Sebestyén József 1927-ben közölt rajzai révén tudomásunk van olyan késő reneszánsz címerfaragványokról is amelyek ma már nem léteznek.
A vörös andezitből faragott olaszteleki ajtókeret a legelső egészében fennmaradt címeres emlék. A szemöldökén lévő címerpajzsban jelenik meg a nagyon stilizált, hármas halmon álló, nyílvesszővel balról átlőtt nyakú hattyú, az 1649-es évszámmal és az I és D iniciálékkal. A faragvány Daniel János 1649 táján bekövetkező építkezéseiről emlékezik meg, melyek a hátsó épületet („kicsi” vagy „Bethlen kastély”) érintették, ugyanis a keret valószínűleg késöbb került az elülső udvarházra.
Az egyik legértékesebb címeres kőfaragvány szintén Olaszteleken található, éspedig az udvarház út felőli homlokzatán, két emeleti ablak között. Ennek elkészülte Daniel János fiának, Mihálynak (a családban e névvel a második) építő tevékenységéhez köthető.
A címermű két oldalán növényi ornamentikával díszített, felfelé karcsúsodó oszlop látható, ezekre felül egy rozettával ékesített timpanon támaszkodik. Az oszlopok és a timpanon által meghatározott fülkébe illeszkedik az ovális olaszkoszorúba foglalt címer. A kartusszerű pajzs alját egy dombocska tölti ki, melyen a nyakán balfelőlről átnyilazott hattyú áll, lábai két oldalán a H és I betűk, melyek Haller Juditnak, Daniel Mihály feleségének nevét jelölik. A pajzs felső részén egy koronás, nyílt sisak foglal helyet, ezen leveles korona, melyen ismét a pajzsbeli kép: a balfelőlről nyílvesszővvel átütött nyakú, nagyobb méretű hattyú áll, két oldalán a nagyméretű M és D betűkkel, melyek Daniel Mihályra utalnak. A címerpajzs körül dúsan faragott takarók jelennek meg. A fülkének a timpanon alatti részét a család jelmondata és a készítés éve tölti ki:
Az igényes kivitelezésű, merészen aláfaragott címermű készítőjének nevét nem ismerjük, valószínűleg brassói kőfaragóról van szó. A kőcímert a második világháború utolsó napjaiban báró Daniel Ferenc Vargyasra vitette, később a kommunista időkben a székelykeresztúri múzeum kőtárába szállították, innen az 1980-as években került vissza eredeti helyére.
Az olaszteleki udvarház nyugati oromzatán látható faragott címer időrendi sorrendben az első a kevés 19. századból fennmaradt címeres emlékek közül. A téglalap alakú terrakotta lap, mely az oromfalon lévő, vakolatból kialakított kör alakú mezőbe van helyezve 1884-ben készült. A pajzs alján látható halmon áll a jobb felé forduló, baloldalról átnyilazott nyakú hattyú, a pajzson koronás nyílt sisak fekszik, a koronából pedig két kiterjesztett sasszárny emelkedik ki, a pajzs két oldalán dúsan kiképzett takarók omlanak le. [1]
-
Dániel Polixénia, Vesselényi Istvánné halotti címere, 1675 -
Mara Lőrincné, Daniel Kata halotti címere, 1795 -
Báró Dániel Istvánné, gróf Mikes Anna halotti címere, 1815 -
Daniel István udvarhelyszéki főkirálybíró ezüstlapra domborított 18. századi halotti címere
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
szamos-újvárnémeti Dániel
[szerkesztés].jpg)
D. Tódor szamosújvári, D. Jeremiás és Pál ebesfalvi lakosok, továbbá Tódor fiai, Demjén, Miklós, Lukács és Minas, III. Károly királytól 1725 július 3-án nyertek címeres nemeslevelet. Pál fiainak, Tódornak és Demjénnek a nemességét II. József 1786 június 19-én kelt elhatározásával elismerte. Tódornak hasonnevű fia verseczi lakos, aki szentandrási kincstári főbérlő volt, 1826-ban hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. II. Tódor fia László, Krassó-Szörény vármegye aljegyzője, 1866-67-ben verseczi polgármester volt. Tagjai közül János királyi tanácsos, (1840-43) Torontál vármegye alispánja, kinek Kiss Augusztával kötött házasságából született gyermekei: Ernő, Béla (†1876) honvéd huszárszázados, József főherceg szolgálattevő tisztje és Ilka férje: Steingassner Ákos kir. ítélőtáblai bíró (†1898), Ernő (szül. 1843-ban), 1865-ben Torontál vármegye aljegyzője, 1867-ben szolgabíró, 1868-ban törvényszéki ülnök lett. 1870-ben a begaszentgyörgyi kerület képviselővé választotta. Ugyanezt a kerületet képviselte az 1872-75. évi országgyűlésen is. 1878-ban Nagybecskereket, 1887 óta Pancsovát képviselte. Részt vett a Tiszavölgyi társulat megalapításában, 1881 óta a nagykikinda-nagybecskereki vasút igazgatója. 1895 január 15-én, a Bánffy-kabinet megalakulásakor a kereskedelmi tárcát vette át, mely állásában 1899 február 26-ig maradt. 1896 április 25-én megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. Az ezredéves országos kiállítás rendezése körül szerzett érdemei elismeréséért, 1896 november 1-én bárói rangot nyert, az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal. 1898 március 1-én az első osztályú vaskoronarendet nyerte. Fiai: Elemér (szül. 1874) min. titkár és Tibor (szül. 1878) Pancsova és Versecz főispánja. Pál, a Torontál megyei ág megalapítója, 1822 szeptember 13-án Aradon született. 1842-ben Torontál vármegye aljegyzője, 1848-ban a zichyfalvi járás főszolgabirája. 1848-ban országgyűlési képviselővé választották. Mert a kormányt Debrecenbe is követte, börtönbe jutott, de 1850-ben kegyelmet nyert. 1861-ben és 1865-ben újból képviselővé választották s azóta állandóan a zichyfalvi kerületet képviselte. 1887 óta a szabadelvű pártkör egyik alelnöke is volt. (†1895 május 10.) Fiai: Pál országgyűlési képviselő, János, József és László volt országgyűlési képviselő, 1896-ig Torontál vármegye alispánja, 1896-1897-ig Nógrád vármegye főispánja. Címer: veresben 3-as zöld halom fölött egymást keresztező két zöld pálmaág között genfi kereszt. Sisakdísz: páncélos kar karddal, melyen átütött török fő van. Címer, bárói: veresben hármas zöld halom felett egymást keresztező két zöld pálmaág, fölötte ezüst-kereszt. A pajzs fölött bárói koronán nyugvó sisak.
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: