Címerhatározó/Cipós címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Cipós család címerével foglalkozik.


szalkai Cipós[szerkesztés]

Szalkai Cipós (Czipos de Szalka) István, felesége Kozák Anna és gyermekei Márton, Ferenc (I.), Erzsébet, Anna, valamint Katalin 1649. december 14-én II. Rákóczi György Kolozsváron kiállított adománylevelével szerzett nemességet. Bihar vármegye törvényszékén került sor a kihirdetésre 1650. február 8-án.* [* MUO 161. Régi jelzet: 51/CXXXV-1929. 139.]

Az armálist* [* 605x810/132/– mm.] II. Rákóczi György fejedelem, valamint Pálóci Horváth János titkár hitelesítette aláírásával, függőpecsétje mára elveszett.

A címerkép hiányzik, a címerrajz leírása az oklevél szövege szerint: „Katonai pajzs, égszínkék színű, ennek alját arany virágokkal díszített zöldellő mező foglalja el, erre saját természetes színében fél oroszlán van festve, és a pajzsot kitölti, … nyelve kinyújtva, jobbja …, balját rablásra a magasba nyújtva, mintegy emelve látható. A pajzsra zárt katonai sisak van helyezve, amire zárt katonai sisak van helyezve, amit mindenütt ékkövekkel, gyöngyökkel és a legdrágább, nagyobb gyöngyökkel tarkított királyi korona fed, a sisak tetejéről pedig innen és onnan különböző színű szalagok vagy foszlányok omlanak alá és a pajzs mindkét oldalát vagy szélét szépen körülveszik és díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare coelestini coloris, cuius fundus viridis occupat campus, flor[ibus] aureis condecoratus ex quo leo dimidius naturali suo colore depictus scutique innixus … lingva exerta, pedibus dextro … sinistro vero … protensis sursum quasi emergere visitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis unionibus et preciosissimis margaritis undique variegatum summitate vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras, seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant…”]

A família leszármazottjai Pusztaújlakon érték meg a nemességigazolásokat. 1743-ban a címereslevélben szereplő Márton fia János fiai Ferenc (II.) és György mutatták be eredetiben az oklevelet.* [* HBML IV. A. 1/j. 1. k. 1921.][1]

  • Irodalom:

Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 85-86. (PhD értekezés) [2]


  • Külső hivatkozások:

Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs