Címerhatározó/Barcsay címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Barcsay, Barcsai család címerével foglalkozik.
nagybarcsai Barcsai
[szerkesztés]
KEÖPECZI:
Barcsaié: (kékben) koronán könyöklő, görbe kardot tartó, átnyilazott, pánczélos kar; (néha korona nélkül, czölöp mentén lebegő pánczélos kar karddal, nyilvessző nélkül)Siebmacher: Taf. 14. Ma kék pajzsban, hármas, zöld halom koronás középsőjén könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kart – a felkar alulról haránt átnyilazva – használ a család, zártsisakon a pajzsalakkal és kékvörös takarókkal; néha fehér bélésü, ötágu koronából aláomló vörös czímerpalástba foglalja a pajzsot.
Siebmacher:
Barcsai de Nagy Barcsa (auch Kis Barcsa).
Wappen, a): In B. auf g. Blätterkrone ein gebogener geharnischter Arm zur Pfahlstelle, in der Faust einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend, – der Oberarm von oben nach abwärts durchbohrt von einem geflitschten Pfeile. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: br.
Wappen, b): In B. auf g. Blätterkrone mit d. Ellbogen gestützt ein geharnischter gebogener Arm mit Krummsäbel, d. Oberarm v. oben nach Links abwärts durchbohrt von einem geflitschten Pfeile. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: bs.–rs.
Siegel und Familienbericht.
(Siehe N. J. I. 186–190 und Supplement 76–79).
Uraltes, von magister Sumarucus, der 1310–1315 urkundlich genannt wird, abstammendes Geschlecht. Der Sohn des Sumarucus wird 1340 Ladislaus nobilis de Barcha genannt. – Die Familie blüht noch.
Achatius, Sohn des Alexander Barchai und der Elisabeth Palatics, war cubicularius, Obergespan des Hunyader Comitates, Personal, Banus v. Karánsebes und Lugos, und endlich Fürst v. Siebenbürgen, † 1661.
Siehe Erdély régibb családai von Valentin Kiss de Baczka Madaras, Turul 1894.
- Irodalom:
KEÖPECZI SEBESTYÉN JÓZSEF: ERDÉLY CZÍMERE. Turul, 1917-1/4 [1] Tárgyunkról először Josef Bedeus v. Scharberg értekezett, gondos tanulmányokon alapuló, uttörő munkájában, melynek czime: «Die Wappen und Siegel der Fürsten von Siebenbürgen und der einzelnen ständischen Nationen dieses Landes». Hermannstadt 1838. E müvön épült fel Jakab Eleknek «Az erdélyi országos czímerek története» czimü értekezése (Századok I., 1867, 336–352. l.)
Siebmacher: Wappenbuch, Der Adel von Siebenbürgen. Der Siebenbürgische Adel. Supplement.[2]
- Külső hivatkozások:
- Vö. Bárczay címer
Lásd még: