Címerhatározó/Bárczay címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Bárczay család címerével foglalkozik.


Bárczay (1421).jpg Bárczay 1421, varm-abauj-440.jpg

Bárczay László czimere.

(Az aláirásban tévedésből áll Barcsay András.)

Az 1421 február 10-én kelt czimereslevél eredetije a Bárczay-család levéltárában [volt]. A jobbra dőlt háromszögü pajzs kék mezejében koronából kiemelkedő, vörösbe öltözött férfi alak, fején kerek fekete sapkával, feje felé emelt baljával egy hétágu szarvasagancs végét fogja, mely jobb karja helyett nőtt ki vállából; a pajzs bal szegletére helyezett koronás sisak oromdisze ugyane czimeralakot ábrázolja; a sisakfoszlány szine kék, vörössel bélelve.

A címereslevél, nem adatván ki a konstanczi zsinat és az ennek érdekében tett európai út alatt, hanem később, némileg eltérő formát mutat az 1414. év óta megszokottaktól. A kitüntetettnek érdemei, melyeket a király külföldi utazásai alatt szerzett, még oly szűkszavú részletezéssel sincsenek elmondva, mint azokban, a melyek az 1414–1418. közötti években keltek; az oklevél elbeszélő része teljes általánosságban emlékszik meg a címernyerő hűségéről és jó szolgálatairól. Az oklevél nem emeli ki, hogy a címerkérő a rajzot előre bemutatta a királynak, azonban valószínű, hogy itt is úgy történt, mint az esetek legtöbbjében. A címeradomány ebben az esetben is már régi nemesek részére szól, tehát az oklevél a megfelelő formulával él.

A fő címerszerzőről, ki a család felső-bárczai ágából ered, sok adatot nem tudunk; úgy látszik, országos vagy megyei hivatalt nem viselt. A család vagyonát azonban nagy mértékben gyarapította. A címerlevélben is megnevezett testvérével, Illéssel egyetemben, még Zsigmond királytól 1430-ban új adományt nyert Bárcza, Haradicska, Kisfalud és Tisza abauj-megyei birtokokra; utóbb Szepes-megyében is szerzett birtokokat.

A címereslevélben címertársként szereplő Alsó-Bárczai Kelemen fiát, Lászlót, távolabbi vérrokonság köteléke fűzi a fő címerszerzőhöz, a mennyiben a család alsó-bárczai ága az 1225–1276. közt élt közös ősnek, János comesnek Miklós fiától veszi eredetét, míg a felső-bárczai ág alapítója e Miklósnak testvére Illés.

A család a címert ma is ugyanabban az alakban viseli, ahogy azt Zsigmond király adományozta.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

536 Bárczay. A családi levéltár szerént a XIII. század elején Barcha nevezet alatt a jelenlegi Bárcza helységben éltek. 1277-ben Kun László király Barcha Mikow magvaszakadtával annak birtokait legközelebbi rokonainak Mike Henrik és Helia de Barchának adományozta. Az egri püspök 1297-ben templomépitési engedélyt adott Helia comes fiának, Inoknak kérelmére; a családi leszármazási táblák szerint ettől származnak le a Bárczayak. Comes Inok de Barcha 1225-1276. közt élt.

Czimerlevelet Bárczay László 1421-ben kapott Zsigmond királytól. Ugyanez a László testvérével Illéssel 1430-ban uj adományt nyert Bárcza, Haradicska, Kisfalud és Tiszta abaujvármegyei birtokaira. A család nevezetesebb sarjai voltak: András, 1461-ben Abaujvármegye alispánja, beregi várnagy és ónodi várkapitány, Péter székesfejérvári, János egri kanonok, itélő mester s Mátyás király jegyzője. Mátyás király 1484-ben Bárczay Istvánnak és örököseinek pallosjogot adott, melyet István fia gyakorolt először, midőn 1521-ben két perei jobbágyát, akik gazdatisztjét agyonütötték, halálra itélte. Ez Istvánnak egyik unokája, János, 1593-ban az Eger alatti táborban török fogságba esett s Belgrádban a Nyebojsza toronyba záratott; innen azonban szerencsésen haza szökött. 1605-ben Bocskay követül küldte Budára, 1570-ben Bárczay György a református vallásra tért; vele egyidőben testvére Szaniszló is, a ki vagyonát örökölte; ezenkivül megszerezte Csány és Keme pusztákat, melyeket azonban a kamara 1730-ban lefoglaltatott; megszerezte ezenkivül Szin- (vagy Gálos) Petrit Tornavármegyében.

Bárczay Ferencznek 1591-ben született István fiától két fiu származott; Sámuel ki özvegy anyját megvervén, halálra itéltetett, de a végrehajtás előtt, valószinüleg megmérgezvén magát, meghalt; György, a ki pártütés és felségsértés miatt nótáztatván, Lengyelországba menekült, de 1673-ban kegyelmet kapott s visszakapta minden birtokát, kivéve Szin-Petrit.

Nevezetesebbek még a családból: Bárczay Ferencz, a ki 1648-ban országgyülési követ, 1657-től 1669-ig Abaujvármegye alispánja; László, ki 1726-ban Abaujvármegye követje volt.

Czimere: Dült paizs, kék mezőben, arany leveles koronából növekvő vörös ruhás, fekete föveges férfi, jobb karja helyett feje fölé hajló ezüst agancs, melyet fölemelt baljával fog. Sisakdísz a pajzsalak. Takaró: kék-vörös.[1]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: