Címerhatározó/Baja címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Baja város címerével foglalkozik.


Baja város cimere.jpg

Ádám és Éva Baja város címerében

Baja neve török eredetű, jelentése bika. Valószínűleg első birtokosáról, Bajáról nevezték el. A város régi neve Francovilla. 1260-ban már ferences szerzetesek laktak benne. A település első hiteles említése 1323-ból való. A város a török uralom alól Buda visszavétele után szabadult fel, és kincstári tulajdonba került. A török elleni háborúkban fontos szerepet játszott, különösen az utánpótlás biztosítása révén, ezért 1696. december 24-én I. Lipót császár mezővárosi rangot adott neki. Ádám-Éva napjával magyarázható Baja címere is, amely az első emberpárt ábrázolja a paradicsomban az almafa alatt. A szocializmus évei alatt - vallási tartalma miatt - a város nem használhatta régi címerét. 1974-ben némileg antiheraldikus módon szerkesztették át.

"Baja város címere - felül koronával díszített - barokk rámás, tárcsa alakú pajzson búzavirág kék mezőben, zöld talajon álló, barna törzsű, zöld levelű, arany gyümölcsű almafa, amelynek törzsén körülcsavarodó zöld kígyó kúszik felfelé. Az almafa alatt a pajzs jobb oldalán meztelen, természetes színű férfi alak - bibliai Ádám -, a pajzs bal felében a férfi alak felé forduló, meztelen, természetes színű nőalak -bibliai Éva - áll, almát nyújtva Ádámnak."

Baja város mai címerének története 300 évre nyúlik vissza, s nem tudjuk volt-e, vagy milyen lehetett korábban. A török uralom megszűnte után I. Lipót császár 1696. december 24-én mezővárosi rangra emelte, s valószínűleg ekkor kapta pecsétjét is, mely az első emberpárt ábrázolja a paradicsomi almafa alatt.

Nem ritkaság, hogy egy település, megye címerében egyházi személy vagy bibliai jelenet látható - így a régi Bács-Bodrog vármegye címerpajzsán Szent Pált ábrázolták, mely a mai Bács-Kiskun megyei egyesített címerében is megtalálható -, de Baja címere mégis egyedülálló.

A címerrajz ugyanis a város történetének egy fontos mozzanatát meséli el, hiszen a várossá nyilvánításra, a születésnapra, december 24-ére, Ádám és Éva napjára utal, több tehát egy bibliai jelenetnél.

Baja város címerének oromdísze a leveles korona, melynek stilizált alakja a kör tökéletességet, a világmindenséggel való szoros kapcsolatot jelképezi. Gyűrűként egyesíti ami fölötte, és alatta van, de egyben az égi és a földi világ határát is kijelöli. A korona és a címer barokk rámájának színe aranysárga, az örökkévalóság és halhatatlanság szimbóluma.

A barokk ráma csigavonalaival a ciklikus ismétlődés jegyében a kibontakozást, növekedést, fejlődést, így az élet ismétlődő ritmusát, de ugyanakkor a megérkezést, bezárulást is jelképezi. Összességében a természet évenkénti pusztulásának és újjászületésének szimbóluma, ami a teremtéstől a világ végéig tart. A ráma csigavonal motívuma ugyanakkor utal a város címerének másik két fontos elemére: a kígyó alakra és a vízre is, mert szimbóluma az ősvíznek, melyből minden élet ered s mely a város életében mindig meghatározó szerepet játszott. De út és időjelkép is, mely hol egy-, hol kétirányú, egymással ellentétes erők, mozgások kifejezője lehet.

A címer aranysárga színe az örökkévalóságot, a halhatatlanságot, búzavirágkék színe a tisztaságot, igazságot és hűséget, zöld színe az újjászületést és egészséget, barna színe pedig az alázatot jelképezi.

A bibliai almafán nyolc arany gyümölcsöt láthatunk. A számszimbolika szerint a nyolc a kozmikus egyensúly száma, a világmindenség rendjét szimbolizálja. (Noé bárkájában is nyolc lélek menekült meg, s ezért ez a feltámadás előképeként is felfogható.) Éva egy aranyalmát nyújt Ádámnak, s ez az egyes szám a tett szimbóluma.

Így alkothat tehát Baja város címerében a korona, a barokk ráma, a bibliai jelenet, a szám és szín szimbolika egy újra és újra kinyíló és bezáruló jelképrendszert.[1]

Eljött az idő, hogy a 150 éves elnyomás után a török végre kitakarodott hazánkból. Így Bajáról is, a mai főtér területén volt belső várból és a külső polgárvárosból... A lakosság rettenetesen megszenvedte a háborúskodást, az ide-oda vonuló hadak szüntelen mozgását és az ezzel kapcsolatos terheket, amikor például egész ezrednyi katonaság Baján tanyázott. Az elszállásolás, a hadak etetése-itatásához, fogatokkal való ellátásához járultak a mindenféle jogcímen szedett adók. Ez aztán végül oda vezetett, hogy sokan elmenekültek a mértéktelen sarc elől. Az itt maradottak pedig 1696 novemberében folyamodvánnyal fordultak a bécsi udvari kamarához tarthatatlan helyzetük megváltoztatásáért. I. Lipót császár helyt adott a bajaiak kérésének, és Bajának mezővárosi rangot és ezzel járó kiváltságokat adományozott. Az uralkodó a kiváltságlevélben engedélyezte, hogy a lakosok a soraikból 12 esküdtet, majd az esküdtek maguk közül egy bírót válasszanak, és elrendelte, hogy állami hivatalnok – az uralkodó tudta nélkül – ne vethessen ki újabb terheket, és ne avatkozhasson be a város közügyeibe...

A kiváltságlevél kelte 1696. december 24-e, Ádám-Éva napja. A közhiedelemmel ellentétben a mezővárosi adománylevélben címer nem szerepel. Csak később kezdték a bajaiak a város címerén – a kor gyakori szokása szerint – az adományozás napjához, az Ádám-Éva naphoz kötődő bibliai jelenetet ábrázolni. Amikor az álnok kígyó megkísérti ősszüleinket, hogy egyenek a paradicsomi almafa tiltott gyümölcséből.

A városháza főbejárati lépcsőházának festett üvegablakán a címer a barokk korra jellemző díszes formában szerepel. Sokan úgy gondolják, hogy ez az eredeti címerábrázolás. A tévedés rögtön kiderül, ha tudjuk, hogy a városházát a millennium évében, 1896-ban építették át az eredeti barokk palotából a mai formájára. A mai – egyébként nagyon szép városcímert – a heraldika jeles tudósai tervezték a hagyományok iránti hűséggel -, de bizonyos gyakorlati szempontok figyelembevételével. A címerrajz megtartotta – mint úgynevezett-beszélő címer – az első emberpár bibliai jelenetét, de a kor kívánalmainak megfelelve. Tehát a címerrajz és színezés nem lehetett túlzottan bonyolult, mert a reprodukálhatóság szempontjait – például a zászlókon vagy a bélyegzőkön – figyelembe kellett venni.[2]

Sokan úgy gondolják, hogy Baja címerét I. Lipót adományozta a kiváltságlevéllel. A valóság merőben más. A kiváltságlevél nem tartalmaz semmilyen címert. Így azután kézenfekvő volt, – igaz, hogy jóval később, az 1730-as évek körül -, hogy a címer-rajzot az adományozás napjával kötötték össze.[3]

Baja Város Tanácsa 1989-ben alkotta meg azt a rendeletet, mely a mai címert és a címerhasználatot szabályozza.

  • Irodalom:

Gál Zoltán: Baja címere – és igaz története. Bajastory.info – bácskai napilap, 2009. február 26.

Gál Zoltán: Baja város kiváltságlevele. Bajastory.info – bácskai napilap, 2009. március 25.

A város címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Dr. Széll Sándor: Városaink neve, címere és lobogója (1941)

A magyar városok címerei, 1975

  • Külső hivatkozások:

[4]

[5]

[6]

Baja kiváltságlevele

[7]

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs