Címerhatározó/Báncsa címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Báncsa, Váncsa család címerével foglalkozik.


COA cardinal HU Bancsa Istvan2.png
Báncsa István váci püspök (1240–1242), esztergomi érsek (1242–1252), palestrinai bíboros-püspök (1252–1266/1268)
Váncsa István váci püspök (1240-1243) pecsétje

Báncsa István (Báncsai, Báncha, Váncha, Vancsa) (13. század) esztergomi érsek, az első magyar bíboros.

1238 és 1240 között váci és titeli prépost volt, és IV. Béla kancellárjaként szolgált. 1240–42 között váci megyés püspök volt. 1241-ben a király követségbe küldte II. Frigyes német-római császárhoz és IX. Gergely pápához, hogy a tatárok ellen katonai segítséget kérjen, de nem járt sikerrel. A muhi csatavesztés után Dalmáciába ment a királyhoz, aki 1242-ben Dalmácia kormányzójává nevezte ki.

1242. augusztus 14-én az esztergomi káptalan érsekké választotta; ebben a tisztségében 1243. július 7-én erősítette meg IV. Ince pápa. Segítette az ország újjáépítésében a királyt, aki 1249-ben épületet adományozott neki. 1252-ben lemondott az érseki címről.

1252 márciusában (más források szerint még 1251 decemberében) a pápa Palestrina püspökévé és bíborossá nevezte ki. Ezzel Báncsa lett az első magyar bíboros. Ezután 1253-tól pápai követként szolgált Magyarországon és Szlavóniában. 1254-ben részt vett IV. Sándor pápa megválasztásában, 1261-ben viszont nem IV. Orbánén, hanem Magyarországon maradt és közvetített a IV. Béla és fia, István közötti viszályban. 1264–65-ben részt vett IV. Kelemen pápa megválasztásában, majd annak halála után részt vett az 1268–71-es (az egyház történetében a leghosszabb) konklávén is, de meghalt, mielőtt X. Gergelyt megválasztották volna. Aláírója volt több pápai bullának is.

Halálának dátuma vitatott. Különböző források említik az 1266-os évet, az 1268. július 10-i és az 1270. július 9-i dátumot is. A római Santa Balbina-bazilikában temették el. Ez ma Erdő Péter bíboros érsek címtemploma.[1]

Udvartartása:

Bíborosként nagy (kb. 70 fős) udvartartása (familia cardinalis) volt Esztergomban. Ennek szerkezete a pápai udvartartás mintáját követte. Klerikusok (39) és laikusok (18) egyaránt voltak közöttük. Az udvartartás fizetett tagjai a familiárisok (familia) voltak. Egyesek külön funkciókat töltöttek be: A. klerikusok (39): káplán (commensalis, 1), káplánok (19), klerikusok (2), pap (1), instructor (1), rendes familiárisok (15); B. laikusok (18): közjegyzők (3), kamarások (3), ajtónálló (1), senescalus (1), marsall (1), serviens (2), szakácsok (2), kukta (1), borbély (1), pék (1), orvos (1+), nevelők (1+); C. egyéb familiárisok: káplánok (12), közjegyző (1). Összesen 70 fő. Közülük 12 volt magyar, 7 olasz, 5 spanyol, 3 francia és 30 ismeretlen származású. A magyarok akkor is megmaradtak az udvartartásában, amikor külföldön tartózkodott.

A bíborosnak négy unokaöccse volt: János, Carulus, István és Orbas. Mindnyájan a famíliája (udvartartása) tagjai voltak. Előmenetelüket a nagybácsijuk is elősegítette. Jánost 1264-ben ő maga nevezte ki zalai fődiakónussá. Carulus valószínűleg szinté az ő közbenjárására lett esztergomi, majd 1264-ben veronai kanonok. István a bíborostól kapta a fentoni kanonokságot, majd 1263-ban a zágrábi oklevélben kijelölt püspök lett, de még túl fiatal volt a püspöki székhez. Néhány évvel később választott kalocsai érsek lett. Orbas is egyházi javadalmakat és járulékokat kapott a nagybátyja közreműködésével.

Báncsa családfa, Kiss Gergely, 2017. 70.png

  • Irodalom:

Gergely KISS: Cardinal’s familia as a Network in the 13th Century. A Case Study of Cardinal Stephen Báncsa’s Family in the Mid-thirteenth Century. In: Ed. Márta Font et al.: Specimina Nova Pars Prima. Sectio Mediaevalis IX. Dissertationes historicae collectae per Cathedram Historiae Medii Aevi Modernorumque Temporum Universitatis Quinqueecclesiensis. A Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének Történeti közleményei. Pécs, 2017. 59-75. [2]

Kiss Gergely: Dél-Magyarországtól Itáliáig. Báncsa nembeli István (1205 k. – 1270) váci püspök, esztergomi érsek, az első magyarországi bíboros életpályája. Pécs. Kronosz Kiadó. 2015.

  • Külső hivatkozások:

[3]

Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs