Címerhatározó/Bácsy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Bácsy, Báchy családok címerével foglalkozik.


párisi és nagybátsi Báchmegyey[szerkesztés]

Báchmegyey Ferenc síremléke, 1697
Báchmegyey cimer.jpg


A "nagy-bátsi" előnév 1560. május 21-én fordul elő először Nádasdy Tamás nádor egyik adománylevelében, a "párisi" 1583. április 28-án II. Rudolf király Markusóczfalvát adományozó okiratában, a "párisi" és "nagy-bátsi" előnév együtt 1663. július 20-án egy egyezséglevélen. A család nevét a 16. században ch-val, a 17. századtól kezdve ts-sel írják. Régi birtokadományos család, eredetileg Báchy (Bátsy) volt a nevük. Bátsmegyey Katalin volt Tötösy Erzsébet édesanyja. Katalin apja pedig Bátsmegyey János, akinek Hahóton volt birtoka. Ezt örökölhették meg a Thordayak. A kapcsolat onnan adódhatott, hogy a Bátsmegyeyeknek Pozsony vármegyében is voltak birtokaik. Báchmegyey Simon az 1550-es években Szigetvár alkapitánya volt, Ferenc pedig Vas megyei alispán a 17. század végén. Díszes síremléke a sorokpolányi templomban ma is látható.

Szinte biztosan a 108 nemzetség valamelyikéből eredeztethetők, de a XVI. sz. előtti nyomokra nem sikerült bukkanni. A griffes címer alapján a Tomajra gyanakodhatunk.[1]

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[2]



Bácsy 1621[szerkesztés]

Bácsy címer, 1621.png

Bácsy Boldizsár 1621. május 28., Bécs II. Ferdinánd címer

R 64

++++

HU MNL OL R 64, 1_0219

II. Ferdinánd, magyar király, Bécs, 1621. 5. 28., magyar nemesség megújítása, címer, Bácsy Boldizsár (Balthasarus Baaczy) részére.

Kihirdetés: horvát-szlavón országgyűlés, Varasd 1621. 11. 9.

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, in quo tres aureae stellae radiantes, superne videlicet duae per transversum ordine, inferne vero una, locatae esse conspiciuntur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam sive craticulatam, regio diademate, medium aureum gryphum, alis expansis, ore hianti, linguaque exserta rubicunda, anterioribus pedibus tres sagittas, cuspidibus sursum versas per medium inter ungues comprehendentem, capiteque corona aurea redimitum, inque dextrum scuti latus conversum, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis sive lemniscis, hinc aurei et rubri, illinc vero argentei et coelestini colorum, in scuti extremitates sese mixtim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.[3]


  • Irodalom:

Áldásy III. No. 256.

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.

  • Külső hivatkozások:

[4]

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs