Címerhatározó/Antimus címer
|
|
|
|
|
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Antimus család címerével foglalkozik.
tapsonyi Antimus
[szerkesztés]Athinai Tapsonyi, avagy tapsonyi Antimus, Anthimffy, Antimfi, család.
Bárczay:
Közös czímere van néha az egy nemzetségből származó több családnak mint az Aba nemzetségből származó: Athinai (4-ik ábra), gagyi Báthory (5-ik ábra), Berthóti, Csirke, Frichy, Gagyi (6-ik ábra), Hedry, Keczer, Kompolthi, Lapispataki, Segnyei, Sirokai, Somosi, Sólymosi és Vendéghy családoknak, mely czímerekben a pólyák vagy vágások és a sas, különösen ez utóbbi, mely csőrében lombí'üzért tart, a főtypus.[1]
[Helytelenül sorolja a családot és címerét az Aba nemzetséghez.]
+++++++++++++
Turul 1910:
Én is foglalkoztam a tapsonyi Antimfi-család eredetével és ezen Istvánra vonatkozólag a következőket találtam: 1313-ban legelőször tünik fel testvéreivel együtt. 1330 febr. 23-án olvassuk, hogy Lancret fiai Beke(ő) és István bizonyos birtokügyi perben győztek, mely alkalommal István az ő érdekeit személyesen képviselte.* 1342 márcz. 9-én találjuk, hogy Lancreth fia István egy 1260-ban kelt, hitbér és leánynegyedre vonatkozó okiratot a pécsi káptalannal átiratja;* további nyoma elvész.
Turul 1912:
Az esztergomi káptalannak 1377 aug. 27-én kiállitott levele arról tanuskodik, hogy Almamelléki Leontin, baranyamegyei birtokos (a tapsonyi Antimfi-ak egyik oldalőse) és neje Anka a Kőrösmegyében fekvő Kretény és Bresztovcz, valamint a verőczemegyei Csernecz nevü birtokaikat leányuknak, Ilonának és ennek férjének, Domonkos fia Mihálynak, János esztergomi érsek unokaöcscsének adták.
+++++++++++++
Kempelen:
Anthimi (tapsonyi) l. Tapsonyi.
Tapsonyi. Címert l. Siebm. 654.
+++++++++++++
Siebmacher:
Anthimi v. Tapsony,
siehe: Tapsonyi. Siebm., Pag. 654, Taf. 456.
Tapsonyi.
Wappen: Adler. – Kleinod: Geharn.? gebogener Arm mit geballten Faust, das Gelenk pfalweise besteckt mit einem spitzen Messer, mit einer nach links gekehrten Schneide.
Die Tapsonyi (Anthimi v. Tapsony), mit Johann Sohn des Anthimi, bereits im XIV. Jh. auftretend, erhalten 14ö3 kön. Donationen nach den (treulosen) Rupolyváry, auf Vasad, Apáti, Tarcsa, Puszta-Szent-Mihály u. Papharasztya in Szathmár u. Vásári, Keszi u. Salamon in Bihar. Im Jahre 1450 stehen die Besitzantheile dieses Geschlechtes in Nagyfalu, Csanáder Ctt, bei den Fejéregyházi in Pfand.
(Siegel d. d. 1396 des Johann Tapsonyi, Sohn des Anthimi, Vice-Banus v. Slavonie. B. Nyáry Alb., Herald. Vezérf., V. 36.- Dr. Csánki, M.tört. földr., 490, 629, 707).
+++++++++++++
Csánki:
Szatmár:
Anthimi (tapsonyi) cs. 1403-ban (filius Anthimi) kapják a hűtlen Rupolujváriak birtokait: Vasad, Apáti, Tarcsa, Puszta-Szent-Mihály és Papharasztja helységekben. (Lásd: Szatmár város a. is. – V. ö. Dl. 9144.)
Bihar:
Anthimi (tapsonyi) cs. 1403-ban kapják kir. adományúl a Rupolujváriak birtokát: Vásári, Keszi és Salamon helységekben.
Baranya:
Anthimi. (Anthimos, Antpimus-fi, tapsonyi) cs. 1443-ban a hűtlen Rupoli (Tamás-fi) István és János birtokait kapta (János) Szent-Egyed, Makófalva, Kárán (vagy Káránd, azaz Kis-Kárán), Síbolt (Síbold, Isibolt), Baranya-Viszló, Domboró másként Mosgó és Ocsárd helységekben (az igtató-parancsban azonban egy ízben Mosgó helyett Olcsárd áll,); 1404-ben pedig a magbanszakadt Pálfalvi Imre pálfalvi vagy pálosfalvi részeit. 1454-ben FalkasfaIvát veszik cserébe némely csanádmegyei birtokokért Hunyadi Jánostól. (1403: Kismart. llt. 45. A. 11. és Dl. 9144., 1404: Kismart. llt. 45. A. 14. és 1405: U. o. 45. A. 15., 1408: U. o. 45. A 18., 45. A. 19., 1453: U. o. 45. B. 38., 1454: Haz. oklt. 420. – L. e család a. Baranyamegyében is az 1408. és 1453. éveknél.)
Somogy:
Ant(h)imi (Anthimos, Anthimus-fi, tapsonyi, szigeti, terebezdi) cs. Két felé voltak terjedelmesebb uradalmaik, ú. m. Sziget és Szenyér vidékén. (L. a várak és városok között.) 1344-ben Almai Lankrét fia Beke ispán és e Beke fiai Kozma, Demjén, Leontius és Anthimus ítéletileg kapják az Ormán melletti Bódogasszonyt vagy Bódogasszonyfalvát. Ugyanez az Anthimus 1364-ben is fölmerül. 1394-ben utóda György, Sitkét vásárolta meg (mezőlaki Zámbó Miklós kir. tárnokmestertől), melynek birtokába be is igtatták. A XV. század elején Anthimus fia János szerepel, mint volt szlavon al-bán s később (1417.) mint al-nádor és budavári kir. várnagy. Hű maradván Zsigmond királyhoz Nápolyi László idejében is, 1403-ban a hűtlen Rupoli (Tamás-fi) István és János birtokait kapta Diósfaluban, Somogy-Viszló és Olaszfalu részeiben, valamint Szent-Egyed, Makófalva, Kárán (Kis-Kárán) helységekben és Sibolt részeiben. (E birtokok Diósfalvi János-fia Péter magvaszakadása következtében örök jogon bizonyos Aron-fi Detrére és Seifridra szálltak, majd utóbbiak a Mária királyné elfogatásakor hűtlenségbe esvén, kir. adományul a később szintén nótázott Rupoliakra.) Ugyanekkor kapta a nevezett János a Rupoliaknak: Mindszent helységben és tartozékaiban (Tótfalu, Faluhely, Szőlőmál, Buza- Pál-ülése, Hidvég, Harangosháza), Szent-Márton helységben és tartozékaiban (Ujfalu, Drágosfalva, Kebles, Belcz, Kisfalu és Itmesnek fele) levő birtokait is. 1405-ben ugyanez a János kapta Fejéregyházi Katics asszonytól (a kit apjának Györgynek érdemeiért 1368-ban I. Lajos király fiusított) Fejéregyház, Tikos és Vizvölgy nevű saját, továbbá Déd, Baja, Tikos és Sávoly nevű zálogos birtokait, a Katics asszony második férjével, Szobi Bálinttal együtt. 1448-ban ugyancsak János Felfalu részeit pálosfalvi Kaladar Benedeknek adta, cserében a baranyamegyei Pálosfalu részeiért. 1449-ben zálog czímen igtatták ugyanőt Vásárosfalu, Kide-láza, Fábián-ülése, Malomfalu, Külső- és Belső-Hubaly, Boldogasszonyfalva helységek, Petlend és Undi nevű pusztarészek (particule terre) birtokába. 1413-ban ugyanő adja a Szigetieknek (Demeter, Miklós és Tamás) a most már Baranyamegyéhez számított Mindszent és Dániel-ülése részeit, cserében Sziget, Pálosfalva, Semlékhegy, Sibolt. Malomfalva és Mikóháza baranyamegyei, valamint Bódogasszonyfalva, Fábiánülése, Belső- és Külső-Hobaly, Somogyfalva, Vásárosfalu, Gonász és Petend somogymegyei helységek részeiért. (Kir. jóváhagyás 1415-ben.) 1417-ben a Sávolyi vagy sávolyi Gyöke (Gywke) család birtokai jutnak kezére Közép- Tikos, Bujád, Sávoly, Fevenyed és Bő helységekben; 1417-ben pedig Merenye, fele hídvámmal, cserében a budai káptalantól. (Uny esztergommegyei birtokért.) 1424-ben a néhai János fiai (Miklós és János) ugyancsak a Szigetieknek (Tamás) az 1413-ban említett birtokok részeiért Balasekházát (Balasokházát) és Bódogasszonyfalva részeit adják cserében, 1429-ben pedig (a baranyamegyei) Pálfalvát. 1425-ben Eddét (Szakácsi m.) és Szenyért találjuk birtokukban; 1435-ben (ezeken kívül) Tapsonyt is, 1450-ben pedig Barátit; 1453-ban a viszlói Áron családnak (mely a föntebb említett Diósfalvi és Áron-fi családdal ugyanegy eredetű) adták Diós részeit, cserében a baranyamegyei Sitke-ért. 1462-ben Barátit Gergely csorgói várnagynak, 1466-ban pedig Szobi Péternek vetették zálogba. 1468-bar Eddét és Gyümölcsényt mint idegen kézen levő jószágukat említik. Birtokaik később nagy részt az enyingi Török-ök kezére mentek át. – (1344: Kismart. llt. 45. A. 4., 1364: Pannonh. főapáts. orsz. llt. XXIII. O., 1394: Dl. 7996; 1403: Dl. 9144., Kismart. llt. 45. A. 11., 1407: U. o. 46. A. 17., 1408: U. o. 45. A. 18., 1409: Haz. okmt. III. 268., 1413: Kismart. llt. 46. B. 21., 1415: U, o. 45. B. 22., 1417: U. o. 45. B. 24. és 26., 1424: U. o. 45. B. 28., 1424: Körmendi llt. Alm. V. lad. 6. n. 5., 1426: Dl. 11626; 1429: Kismart. llt. 47. Z. 14., 1435: U. o. 45. B. 32., 1450: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 78., 1462–1466: U. o. n. 79. és 80., 1468: Kismart. llt. 47. T. 22. – L. a Battyáni, Marczali, enyingi Török, gordovai Fancs cs., Sziget vár és város, s Pata és Atád városok a.)
Vas:
Anthimi (tapsonyi) cs. L. a Garai és Kanizsai cs. a.
...
Garai cs. ... 1455-ben Zunik (Szunik) pusztát kapták új-adományul V. Lászlótól 1470-ben a veszprémmegyei Somlyó várával, a tapsonyi Anthimiaktól, (kiknek cserébe adták, s a kik után egyideig a Kanizsaiak is bírták)...
Kanizsai cs. ... 1464-ben László, Mátyás királytól a rablásai miatt elitélt tapsonyi Anthimi János birtokát kapja Krakó, Keresztur, Jánosháza, Varsány, Taskánd, Sz.-Péterfalva, Gálosfölde, Gecsen(y), Szent-Oldró- Pereszleg, Vámos-Pereszleg, Hosszú-Pereszleg és Ság helyaégekben, mint (a veszprémmegyei) Somlyó vár tartozékait.
Veszprém:
Soml(y)ó. Castrum Somlyo. ... 1464-ben Mátyás király, már mint a kihágásai miatt elítélt tapsonyi Ant(h)imi János birtokát, Kanizsai László kir. lovászmesternek adományozta. Ugyanez évben egy ideig (mint szintén az Anthimi János birtokát) asszonyfalvi Ostfi Ferencz tartá elfoglalva. Miként egy 1470. évi oklevél elbeszéli, csere útján jutott e vár (valamikor 1464. előtt) a Garaiaktól az Ant(h)imiak kezére, mely cserét azonban 1470-ben e szerződő felek kölcsönösen megmásítottak, a Kanizsaiak jogigényeit is kielégítvén. 1478-ban Garai Jób elégíté ki belőle és tartozékaiból a Szécsieket. De talán még ugyane vagy a következő évben a király kezére került, vétel útján a Jóbbal kötött egyezség értelmében. Mátyás király 1479-ben Kinizsi Pálnak adományozta, a ki később (úgy látszik már a király halála után, mert 1488-ban tartozékait még bírja) Szapolyai Istvánnak zálogosítá el.
...
Ant(h)imi (tapsonyi) cs. Somogyvármegyéből. – L. Somlyó várnál.
+++++++++++++
Engel:
+++++++++++++
- Irodalom:
Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Budapest, 1897. 6.[2]
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I. és X. kötet[3]
Wertner Mór: Szigeti» István kalocsai érsek származása. Turul 1910/1. 36.
WERTNER MÓR: AZ ESZTERGOMI ÉRSEKEK CSALÁDI TÖRTÉNETÉHEZ. IV. Sordi és Lipoveczi János családja. Turul 1912/3. 122.
Siebmacher's Wappenbuch. Der Adel von Ungarn
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. kötet, Szatmármegye főbb birtokosai.; Biharmegye főbb birtokosai. II. kötet, Baranyavármegye főbb birtokosai., Somogyvármegye főbb birtokosai., Vasvármegye főbb birtokosai.; III. kötet, Veszprémvármegye.
Engel Pál: Középkori magyar genealógia. Arcanum DVD.
- Külső hivatkozások:
Lásd még: