Címerhatározó/Almerigo címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Almerigo család címerével foglalkozik.


Agorth báró. 1686. XI. 27. nyert indigenátust. – L. R. XVIII. 495. – Kempelen M. N. Cs. I. 41. l. [MCK]

"ALMERIGO, nálunk idegen eredetű; de I. Leopold császár alatt 1687.hazafiúságot nyert, az azon eszt. 29-dik törvény czikkelye szerént. Ferentz vólt a' ki a' Hazafiúsíttást nyerte, és Aggortról írta magát; gyakran így írva is : Almaerigo, kerűl elő." (Básthy József: Magyarok emléke a' velek rokon 's azon egy kormány alatti nemzetekével, 1526 óta. Buda I. é. n. [1836.] 51.)[1]

Az indigénák között a 1687-es évnél: "Franciscus Almaerigo Baro de Aggort" (Kassics Ignác: Laurea virtutis, seu tractatus de paerogativis nobilium inclyti regni Hungariae. Pest, 1826. 226.)[2]

1687. évi XXIX. törvénycikk

Canon El. Er. szabad báró, Grudemann Ernő Konstantin, Aichpichl Károly Teofil szabad báró, Almerigo Ferencz, Schalvignoni Jeromos, Blumberg Sebestyén szabad báró, Mamucha Márk Antal, Houchin Pál Antal szabad báró, Scheffer János Richárd, Rechberger János Kristóf, Albrecht János Konrád, Albrecht János Ignácz, Kussinszki György Ignácz, Weissenegg János Benedek, Hohen János, Bischoffshausen János Ézsaiás, Blumberg Albert szabad báró, Valkerin Farkas Vilmos, Pallm Dávid, Hierneis Ágoston, Valkerin Hermann Gábor, Grejnicz Ker. János, Eillers János, Lumago János Antal, Mazkó Henrik, Guger Kálmán, Huppelin János Frigyes Lipót, Drohin Márton Antal, Sekl Ferencz, Fabriciis János Ádám, Terz Mihály Angyal, Rensing Ferencz Henrik, Hentaller Farkas Nándor, Melmek János Tivadar, Batzendorff János Jakab, Fülöp és Farkas Károly, Ferl György Kristóf, Bockhorst János Henrik és Viktor, Veleczky György János, Szluttzky György Vratizláv, Paluzollus Ferencz, Premer János Lajos, Popovich János Ferencz, Vernelling Gáspár Joakhim, nemkülömben Verlain János István, Vejner Bernát Felix és Forster Kristóf, May János Jakab, laxemburgi kapitány, magyarokká bevétele

Végül: a karok és rendek, ugy Ő legszentségesebb felségének jóságos ajánlatára, mint önmaguknak e tekintetben a karokhoz és rendekhez intézett megkeresésére, Canon szabad bárót, a fenséges lotharingiai Károly herczeg tanácsosát, s elnököt.

1. § Falkenbergi, waltenfelsi és egeregi Grundemann Ernő Konstantint, Ő császári és királyi szent felsége tanácsosát s alsó Ausztria tekintetes rendeinek követét.

2. § Aichpichl Károly Teofil, szabad bárót, Ő császári és királyi szent felsége valóságos pinczemesterét, s udvari kamarájának tanácsosát.

3. § Almaerigo Ferencz, aggorti bárót.

4. § Schalvignoni Jeromost, Ő császári és királyi szent felsége udvari kamarájának tanácsosát.

5. § Blumberg Sebestyén szabad bárót.

6. § Thuri Mamucha Márk Antalt, Ő császári és királyi szent felsége tanácsosát és első tolmácsát.

7. § Hauchin Pál Antal szabad bárót, Ő császári és királyi szent felsége kamarását és ezredesét.

8. § Scheffer János Rikhardot, a római szent birodalom lovagját, s Ő császári és királyi szent felsége alsó ausztriai tanácsosát.

9. § Rechroni Rechberger János Kristófot.

10. § Ugyszintén albrechtsburgi Albrecht János Konrádot, Ő császári és királyi szent felsége tanácsosait.

11. § Albrechtsburgi Albrecht János Ignáczot, szintén tanácsost, s ausztriai belső titkárt és előadót.

12. § Kussmi Kussinszky György Ignáczot, Ő felsége valóságos tanácsosát s csehországi udvari titkárját.

13. § Weissenegg János Benedeket, Ő császári és királyi szent felsége tanácsosát.

14. § Hohen János ezredest.

15. § Bischoffshausen János Ezsaiást, Ő császári és királyi szent felsége egyik gyalog ezredének alezredesét, most pécsi parancsnokot.

16. § Pallm Dávidot, Ő császári és királyi szent felségének tanácsosát s a főhadi bizottságnak belső titkárát.

17. § Hierneissi Ágostont, Ő császári és királyi szent felsége tanácsosát.

18. § Sekl Ferenczet, Ő császári és királyi szent felsége harminczad jövedelmeinek pénztárosát, s Kollonich bibornok ő magassága birtokainak s udvarának igazgatóját.

19. § Helburgot, Ő szent felsége kapitányát.

20. § És Majgnin Károly Ambrust.

21. § És a többi, e törvénycikk bevezetésében bővebben felszámlált tekintetes és nagyságos, nemzetes és nemes urakat, (mindnyájok állásának, hivatalának, méltóságának és rangjának kiváltságai s czimei épen maradván) a szokott eskünek tőlük kivétele után, a karok és rendek társaságukba bevették.

22. § Akképen mégis, hogy ők, bár az esküt letették s neveik az ország köztörvényeibe be vannak iktatva, mindezeknek nagyobb ereje végett, kiváltságleveleiket, a részükről tett eskü-forma beigtatásával, a magyar kanczelláriából kivenni kötelesek legyenek.

23. § A kik pedig, távollétük miatt a szokott esküt jelenleg le nem tehették volna: azok a legközelebbi országgyülésen, vagy pedig ő császári és királyi felsége előtt a főmagasságu herczeg s Magyarország nádorispán urának, és kanczellárjának jelenlétében fogják letenni, a mit ha előirt módon nem teljesitenének, s erről kiváltságleveleiket kivenni elmulasztanák: semmiképen sem fogják őket bevetteknek tekinteni.

24. § A miket Ő legszentségesebb felségének előterjesztvén, az összes karok és rendek magukat az ő királyi s atyai kegyelmébe s pártfogásába a tartozó hűség és hódolat teljes engedelmességével ajánlják, Ő legszentségesebb felségének különös kegyelmét s gondoskodását lelküknek alázatos és örökkétartó hálaérzetével továbbra is épen ugy emlékben fogják tartani, mint a hogy azt tartozó, örökös és szeplőtlen hüségük s alázatosságuk fáradhatlan buzgalmával kiérdemelni igyekeznek."[3]

  • Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913


  • Külső hivatkozások:

[4]


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs