Címerhatározó/Óráscéhek címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az óráscéhek címerével foglalkozik.


A vas- és fémipari céhek a hajdan egységes vasművességből (ferrifabri), azaz a kovácsiparból (fabri) fejlődtek ki. Legkorábban a lakatosok és a fegyvercsiszárok mestersége különült el. A kovácsipar egy része inkább a lópatkolásra és kocsivasalásra szorítkozik, más része a mező- és erdőgazdasági szerszámokat (ásó, kapa, kasza, sarló, fejsze) gyártotta (szerkovácsok). A lakatosipar is tagolódik pléhmívességre, tisztítottmívességre és ónas-, vagy fejérmívességre. A pléhmívesek, az igazi lakatgyártók a lakatokat és pleheket (zárakat) készítik, a tisztítottmívesek a szekercéket és csákányokat, s így az ő tevékenységük maradt legközelebb a kovácsokéhoz, az ónas- vagy fejérmívesek pedig a zablákat, kengyeleket, buzogányokat és sarkantyúkat gyártják, sőt a sarkantyúkészítés itt-ott még ezen belül is különválik. Gyártmányaik természeténél fogva gyakran vannak egy céhben a csiszárokkal, akik a kardokat és egyéb fegyverekeit készítették és hajdan a pajzs-, kopja- és íjgyártókkal, valamint a szíjgyártókkal és a nyergesekkel folytatták közösen mesterségüket és így a hadi felszerelési ipar sok helyen egységes céhszervezet keretében működött. Később az órások és puskaművesek szakmája is felbukkan, rendesen a lakatosokkal közös céhszervezetben. A fémipar köréből a rézművesek (üstkovácsok), az ónedénygyártók és az aranyművesek (ötvösök) szakmája emelkedik ki.

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 194-195.

[1]

[2]


Veszprémi német lakatos-, órás-, fegyverkovácscéh[szerkesztés]

Veszprémi német lakatos-, órás-, fegyverkovácscéh pecsétnyomója 1776.png

A veszprémi német lakatos-, órás-, fegyverkovácscéh pecsétnyomója 1776-ból

A veszprémi lakatosok első pecsétnyomója nem maradt fenn, de ismerjük egy papírfedésű lenyomatát 1692-ből, azon a latin és magyar nyelven kiállított okiraton, amellyel a veszprémi lakatosok artikulusaikat a fehérváriaknak átadták. A latin nyelvű céhpecsét köriratában csak a lakatosmesterséget említi („serariorum"), de a díszes barokk címerpajzs ábrái arról tanúskodnak, hogy a céh keretében fejérmívesek és puskaművesek is tevékenykedtek. A pajzs közepén buzogány áll, mint egy kettéhasítva azt; jobbra két keresztbe rakott pisztoly, balra két kulcs, alul háromszögalakú lakat, a szerszámok között 1676-os évszám. A pecsét majdnem szakasztott mása a szombathelyiek 1662-ből fennmaradt, ugyancsak latin köriratú pecsétnyomójának. Második pecsétjük 1776-ból már németnyelvű és körirata is pontosan jelzi az egy céhben egyesített mesterségek neveit: lakatos, órás, puskaműves és sarkantyús. Az ovális pecsét ábrái is a felsorolt mesterségeket képviselik: fent óra, lent sarkantyú, középen egymással keresztbe rakott kulcs és puska (211. kép). Veszprémen kívül Nagyvázsonyban is fejlett lakatosipar működött már a XVII. században. Pecsétnyomójuk azonban sajnos, nem maradt fenn. (196. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[3] [4]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még: