Címerhatározó/Kovácscéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a kovácscéhek címerével foglalkozik.
A vas- és fémipari céhek a hajdan egységes vasművességből (ferrifabri), azaz a kovácsiparból (fabri) fejlődtek ki. Legkorábban a lakatosok és a fegyvercsiszárok mestersége különült el. A kovácsipar egy része inkább a lópatkolásra és kocsivasalásra szorítkozik, más része a mező- és erdőgazdasági szerszámokat (ásó, kapa, kasza, sarló, fejsze) gyártotta (szerkovácsok). A lakatosipar is tagolódik pléhmívességre, tisztítottmívességre és ónas-, vagy fejérmívességre. A pléhmívesek, az igazi lakatgyártók a lakatokat és pleheket (zárakat) készítik, a tisztítottmívesek a szekercéket és csákányokat, s így az ő tevékenységük maradt legközelebb a kovácsokéhoz, az ónas- vagy fejérmívesek pedig a zablákat, kengyeleket, buzogányokat és sarkantyúkat gyártják, sőt a sarkantyúkészítés itt-ott még ezen belül is különválik. Gyártmányaik természeténél fogva gyakran vannak egy céhben a csiszárokkal, akik a kardokat és egyéb fegyverekeit készítették és hajdan a pajzs-, kopja- és íjgyártókkal, valamint a szíjgyártókkal és a nyergesekkel folytatták közösen mesterségüket és így a hadi felszerelési ipar sok helyen egységes céhszervezet keretében működött. Később az órások és puskaművesek szakmája is felbukkan, rendesen a lakatosokkal közös céhszervezetben. A fémipar köréből a rézművesek (üstkovácsok), az ónedénygyártók és az aranyművesek (ötvösök) szakmája emelkedik ki.
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 194-195.
Békési kovács és kerékgyártó céh
[szerkesztés]
A békési kovács és kerékgyártó céh pecsétnyomója, 1820
-
A békési kovács és kerékgyártó céh pecsétnyomójának nyele, 1820 -
A békési kovács és kerékgyártó céh pecsétnyomójának nyele, 1820
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Csákvári kovácsok, lakatosok és bognárok egyesült céhe
[szerkesztés]_.jpg)
_.jpg)
A csákvári kovácsok, lakatosok és bognárok egyesült céhének pecsétje (1817)
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Devecseri kovács- és szíjgyártócéh
[szerkesztés]
A devecseri kovács- és szíjgyártócéh pecsétnyomója 1829-ből
A devecseri kovácsok és szíjgyártók 1826. évi pecsétjén a patkó és patamező alatt a kötőfék jelzi a szíjgyártókat, a két egymással keresztbe rakott görbe szablya és a hatalmas gombostű pedig arra utal, hogy a céh keretében csiszárok és tűkészítők is tevékenykedtek (216. kép). (198. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri kovácscéh
[szerkesztés]_1610.png)
A győri kovácscéh pecsétje, 1610, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Hengeres szárú, magas talpra szerelt ezüst nyomólappal készült. Kettős gyöngykeretébe latin nyelvű felirat került: „SIGIL(l)VM OPPIDIS FABRIS IAVRIENSIS 1610”. A mesterség címere: „Köralakú mezőben klenódiummal körülvett álló, kerülék alakú pajzson látható kézben fölfelé tartott patkoló kalapács, mellette jobbról két szeg, balról patkóló, fölötte lábkörömfaragó kés, harapófogó és kasza.” (Bedy 1941, 110.) A kovácsok az 1602-ben kiadott káptalani szabályzat értelmében az ún. mechanikusok céhéhez tartoztak. 1610-ben a vegyes céhbeli kovácsok önálló szabályzatot kértek, miután kiváltak a bőrösöket, lakatosokat, csiszárokat tömörítő társulatból. Az önállóvá válásnak évében vésették ezüstlapos pecsétlőjüket.
_1610.png)
A győri kovácscéh pecsétje, 1610, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A pecsét vörösrézből készült, lapos nyélcsappal ellátott korongra vésték. Körirata, a kartusban ábrázolt szerszámok és termékek köre (kézben fölfelé tartott kalapács, két szeg, patkó, patafaragó kés, harapófogó, kasza) megegyezik a korábban (lásd 4.) ismertetett dúcéval. Csupán nagyobb mérete és a tárgyak sorrendje tér el attól. Különös a nyomólap évszáma: „16010”. Nem tudni hibás vésetről van-e szó, vagy a kovácsok kiadott privilégiumának szokatlan egyesítéséről. A dúc lenyomata nem ismert, de a nyélen látható kalapálási nyomok használatra vallanak. A gyűjtési adatok hibás vésetnek tartják, ami egyben ezüstlapos tipáriumuk elkészítését is indokolná. Felirata latin nyelvű: „SIGIL(l)VM OPPIDIS FABRIS IAVRIENSIS”.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri patkolókovácsok
[szerkesztés]
A győri patkolókovácsok céhének zászlója, 1782, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A patkolókovácsok zászlójának sajátossága a színében is mintázott damasztszövés mellett a szegélydíszül alkalmazott fémszálas, virágmintás hímzés. Ez a tarkaság mentesítette a zászlókészítőket a további dekoráció alól, ugyanis e zászló két oldalán csupán a nagyméretű zászlókép, illetve ennek alsó ovális kivágásába szerkesztett zászlószöveg található. A és B oldalon a kép alatt: „Zunft Fan Teren /17 Huf Schmit Meister 82.”. Egyedi a zászlókép elhelyezése: a kétoldalas vászonra festett olajképet nem illesztették pontosan a zászlóanyaghoz, hanem szegélye szélesen húzódik még a kép keretén kívül is. Ezt a nagyobb vásznat varrták be a zászlódamasztba. Az A oldali zászlóképen Mária kapott helyet. A félig ülő, félig a gomolygó felhőkön térdelő nőalak a fej és a test ellenkező irányú mozgásával lendületessé váló figurája — derűs nyugalmat sugárzó arckifejezése ellenére — eltér az ikonográfia megszokott méltóságos Immaculata-típusaitól. A kép dinamikáját a köpeny szélkapott szárnyának lendülete fokozza. A festői megoldás ugyan alkalmazza a hagyományos jelzéseket, a csillagkoronát, de az attribútumok — holdsarló, kígyó, liliom — elhagyása és a mozgásban levő test bizonyos művészi eredetiséget kölcsönöz az ábrázolásnak. A talpazatul festett felhők plasztikus gomolygása és a szent lábához támaszkodó puttó tipikus barokk tanulmány. Feltételezhető, hogy a festő az ekkoriban Győrött dolgozó Maulbertsch-műhely köréből kerülhetett ki. A B oldalon a céh védőszentjét, Szent Eligiust ábrázolták. A patrónus személye az eredetileg aranyműves, majd papi pályára lépett frank hitvalló miatt vált kedveltté az aranyműves- és a kovácscéhek körében. Ezért választották a győri patkolókovácsok is védőszentjüknek. A kép festője egy áhítatos tekintetű, arcát az égre fordító öreg, ősz szakállú püspököt rajzolt, teljes főpapi ornátusban. A védőszent köpenyének plasztikus redői mögött a háttér homályában egy kovácsműhely lópatkolási jelenete tűnik föl.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győrszigeti kádár-, bognár- és kovácsmesterek
[szerkesztés]
A győrszigeti kádár-, bognár- és kovácsmesterek pecsétje, 19. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A tipárium sárgarézből készült, nyele élein vágott négyzetes hasáb, alul gyűrűzéssel illeszkedik a pecséttalphoz, melynek sík lapjára a pecsétképet vésték. Az ovális lapon a rovátkolt keret alatt német nyelvű pecsétszöveg nevezi meg a szakmai társulást: „INSI(e)G(el). DER. BINDER. WAGNER. SCHMIDT. IN. SIGERT”. A belső pecsétmezőben koronával és fűzérdísszel ékesített két ovális pajzsban a kádárok szokott hordós címere szerepel körzővel, abroncsverővel, valamint a bognárok jellegzetes címere a kocsikerék fölé helyezett faragóbárddal. A társult kovácsmesterek címere ,,sisakdíszként”, a koronába állított, csőrében patkót tartó struccmadár alakjában jelenik meg. A vegyes céhnek csupán 1814-es céhlevele ismert, de a múzeum birtokában van 1808. évi ládájuk (lásd 100.) is, a pecsét címerképéhez nagyon hasonló mesterségjelvényekkel díszítve. (XJM céh. 53.13.31)
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győrszigeti idős lakatossegéd pecsétje, 19. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Köriratú tárgy, sárgarézből esztergált példány. A feliratból hiányzik a mesterségnév, ezt a pecsétmezőbe vésett lakatosjelkép — keresztbe tett kulcsok — pótolják. A mesterbélyegzők után megjelenő „segédbélyegző” feltehetően a műhelyben önálló intézkedési joggal felruházott alkalmazott adminisztrációs teendőit szolgálta. Ugyanakkor azt a jelenséget is érzékelteti, hogy bizonyos szakmákban az önálló mesterré válás egyre nehezebbé vált. A bélyegző a győrszigeti lakatosok hagyatékából került a gyűjteménybe. Körirata: „IDÖSB SEGÉD PECSÉTJE”.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Herendi egyesült kovács-, bognár-, pintér-, csutorás-, kapcás- és festőcéh
[szerkesztés]
A herendi egyesült kovács-, bognár-, pintér-, csutorás-, kapcás- és festőcéh pecsétnyomója 1847-ből
A herendi mesteremberek 1847. évi céhpecsétje a kisebb falvakban értelemszerűen kialakult egyesített, úgynevezett vegyes céhekre jellemzően hat, teljesen különböző iparágat képvisel. A hét mezőre osztott címerpajzsban a kovács, bognár, pintér, csutorás (asztalos), kapcás (csizmadia?) és kelmefestő ipar jelvényei láthatók (253. kép). (209. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Hómezővásárhelyi egyesült kovács, lakatos, kerékjártó és asztalos céh
[szerkesztés]
-
Hódmezővásárhelyi lakatoscéh-jel -
A hódmezővásárhelyi lakatos céh pecsétje, 1823
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Pécsi kovácscéh
[szerkesztés]
A pécsi kovácscéh pecsétje 1710
A kovácscéh pecsétjének alakja kör, színe vörös, anyaga viasz, átmérője 4,4 cm. Széle sok helyen letöredezett, a körirat betűi megkoptak, csak szavak olvashatók. A pecsétkép alján a keletkezési évszámKovácsmesterek körpecsétje 1710 olvasható. Felette a kovácsok munkapadja, efölött pedig kocsikerék. Felső harmadában nagyméretű patkót ábrázoltak, amelynek ívén belül két kisméretű patkó fedezhető fel, amelyek közé egymást keresztező három nyilat helyeztek. A pecsétkép jobb és bal oldalán egy-egy ágaskodó ló, mellső lábuk emberi kézben végződik, az egyikkel kocsikereket, a másikkal nagy patkót fognak. Jobb felső sarokban egymást keresztezve szöghúzós patkolókalapács patametszővel, bal felső sarkában szintén egymást keresztezve két normál kalapács.
Dr. Erdődy Gyula: NÉHÁNY PÉCSI CÉHPECSÉT A 18. SZÁZADBAN. II. rész. In: Baranya História.
Sorozatszerkesztő Dr. Erdődy Gyula
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Peremartoni egyesült kovács-, lakatos-, csiszár- és szíjgyártócéh
[szerkesztés]
A peremartoni egyesült kovács-, lakatos-, csiszár- és szíjgyártócéh pecsétje 1699-ből
Kisebb helyeken egy céhben találjuk az összes vasipari szakmákat a szíjgyártókkal. Ilyen a peremartoni kovács, lakatos, csiszár és szíjgyártó céh 1699-ből való kiemelkedően szép, nagy réz pecsétnyomója. A latin köriratú pecsét hatalmas kerek pecsétmezejében szabadon lebegve sűrűn egymás mellett, ízléses elrendezésben láthatjuk a mesterségek legjellegzetesebb szerszámait és termékeit. A kovácsokat a díszes patkolókalapács, három patkószeg, egy széles lópatkó és a patametsző képviseli. A lakatosipar nagy kosáralakú függőlakattal, kulccsal, fúróval és díszes ajtóvasalással szerepel. A csiszárok mesterségét két egymással keresztbe rakott görbe keresztmarkolatú szablya jelképezi, és ehhez a mesterséghez csatlakoznak az íj-, pajzs- és kopjagyártók termékei: a díszes íj, nyílvesszővel, a jellegzetes XVII. századi huszárpajzs és a kopja. A szíjgyártók jelenlétét a nyereg és kopjatok jelzi. Ezenkívül még egy ismeretlen tárgy egészíti ki a gazdag együttest, amely egyik legszebb és legérdekesebb példája annak, hogy egy-egy céhpecsét milyen művészien és szemléletesen tudja magába sűríteni korának kultúrhistóriai emlékeit (214. kép).
A pecsét kompozíciója és kivitele erősen emlékeztet a győri szíjgyártók, lakatosok, csiszárok és nyergesek 1613. évi érdekes, díszes pecsétnyomójára, amelyen ugyancsak szablya, íj, kopja és huszár tárcsapajzs látható nyereg és kötőfék társaságában. Ez a két pecsét híven megörökíti a XVII. századbeli dunántúli lovaskatona teljes hadi felszerelését és fegyverzetét. (197-198. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Székelykeresztúri II. ipartársulat
[szerkesztés]
A székelykeresztúri II. ipartársulat pecsétnyomói, 1860
A MESTEREK II. IPARTÁRSULATA. Pecsétjüket a helyi Molnár István Múzeum őrzi. Mindkettő 1860-ban készült, ugyanazon mintára. A mester gyenge munkáinak kurzívval írt közös felirata: Sz.Kereszturi Ipartársulat.1860. A településen 1860-ban két ipartársulat alakult: a „Sz. Keresztúri Iső ipartársulat” a szabó, csizmadia, suszter, tímár, szűcs, takács, mészáros és szappanos iparosokat egyesítette, a „Sz. Keresztúri IIik ipartársulat” az asztalos, kerekes, ács, kovács, lakatos, gépész, kőműves, fazekas, nyerges és könyvkötő mesterek szervezete volt. Utóbbinak az első, 37 mm átmérőjű sárgaréz pecsétnyomójára asztalos szerszámok vannak vésve, gyalu, vinkli (derékszögű vonalzó) és cirkalom (körző). A szerszámok felett a székely címerből ismert hold- és naparc látható. A második, hasonló pecsétnyomójukon keresztbe tett fogó és kalapács két oldalán nyolcküllős kerék és lópatkó van elhelyezve. A társaság szabályzatának 77. §-a ezt írja „A társaság egy pecsétet tart ezen felirattal: „Székely Keresztúri II ik ipartársulat 1860”. A pecsétnyomó felirata eltér a szabályzatban leírttól. A két pecsétet csak a rájuk vésett szerszámok különböztetik meg.
Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Várpalotai kovács-, szíjgyártó- és csiszárcéh
[szerkesztés]
A várpalotai kovács-, szíjgyártó- és csiszárcéh pecsétnyomója 1725-ből
Ugyancsak érdekes a palotai kovácsok, szíjgyártók és csiszárok 1725. évi pecsétnyomója, amelyen patkolókalapács, patkó és patkolófogó fölött két zászlócskával díszített hegyes sisakú vártorony látható, valószínűleg Palota primitív, jelképes ábrázolása. A tornyok között keresztmarkolatú, görbe szablya és két egymással keresztbe rakott díszes kulcs. A kulcsok a köriratban nem jelzett lakatosokat képviselik, de a köriratban szereplő szíjgyártókra az ábrán semmi sem utal (215. kép). (198. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi kovácscéh
[szerkesztés]
A veszprémi kovácscéh pecsétnyomója 1756-ból
A veszprémi kovácscéh pecsétnyomója 1789-ből
A veszprémi kovácscéhnek két magyarnyelvű pecsétje maradt fenn, az egyik 1756-ból, a másik, a kisebbik pedig 1789-ből. A nagyobbikon díszes köralakú cartouche-pajzsban, a kisebbikben szabadon, jobbról nyitottszájú patkoló fogó alatt szöghúzós patkoló kalapács patametszővel keresztbe téve, balra pedig struccmadár alakja, csőrében lópatkóval (209. és 210. kép). A patkófogó, patkolókalapács és patametsző formái lényegében azonosak a patkoló kovács kisiparosok által mai napig használt hagyományos patkoló szerszámok formáival. A strucc alakja, csőrében patkóval, a kovácsipar szimbolikus címerképe. Főleg magyarországi céhpecséteken fordul elő, többek között a szegediek 1821. évi és a Sopron megyei harkaiak 1839. évi pecsétjén is. Grenser munkájában a német nyelvterület kovácscéhjelvényei között egyáltalán nem említi, pedig a patkót tartó strucc képe már 1298-ban megjelenik a stájerországi Leoben város pecsétjén, amely város tudvalevően a stájerországi ősi vasipar gócpontja volt, sőt az ugyancsak stájerországi Grác 1609-ből származó kovácscéh pecsétjén is. A strucc szimbólum magyarázata az, hogy a középkori hiedelem szerint a strucc a vasat is megeszi, sőt megemészti, olyan kitartóan fut, mint a ló és minden szenvedést eltűr. Így a kitartás és a türelem szimbóluma lett. Ezért adtak patkót a strucc csőrébe és ezen keresztül került vonatkozásba a vasművességgel és mindennel, aminek a vassal bármiféle kapcsolata van. Külön érdekessége ennek a címermotívumnak az a másik magyar vonatkozása, hogy a csőrében patkót tartó struccfej az Anjou uralkodók rendszeresen használt sisakdísze volt, és mint ilyen, sokáig a magyar államcímernek is részét jelentette. (195-196. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
N A P kovácsmester pecsétje
[szerkesztés]
N A P kovácsmester pecsétje, 17. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
&Bdquo;N A P” monogrammal vésett kisméretű, ovális nyomólapos, ívelt szárú bélyegző. Vonalkázott keretében felül a névbetűk között patkó rajza, alul ló sziluettje vehető ki a meglehetősen kopott pecsétképből. Hasonló mesterpecsétek szerepelnek a Johann Bäm nevére kiállított tanulólevélen a patkolókovácsok céhpecsétje mellett. (XJM céh. 56.10.23.) Ábrázolásuk abban tér el, hogy a patkót mindkét dúc lenyomatán struccmadár tartja csőrében. Ugyanez a mesterségjelvény látható a szigeti kádár, bognár- és kovácscéh pecsétlőjén (lásd 24.) is.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: