Az elvarázsolt hegygerinc/Ördögi "adottságok"/Módszerváltás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez



Az elvarázsolt hegygerinc‎‎


Ördögi "adottságok"/Módszerváltás

Körülbelül két éven keresztül csak kínlódott, aztán amikor a Dragó már 12 éves volt, "bedobta a törülközőt". Rájött, hogy nem tud uralkodni a fiún. Legalábbis azokkal a módszerekkel, amelyeket már próbált. Már huzamosabb ideje élt párkapcsolatban élt egy nővel ― akit távolról sem tudott annyira szeretni mint annak idején Jankát ― és arra gondolt, hogy megpróbálja a nőt bevinni a családba, hátha valamit eredményezne pozitív értelemben. Mégis csak egy női lélek és hátha sikerülne kissé "megszelídítenie" azt a fiút.

Dragó, épp úgy mint annak idején tudott az apjának a Jankával való kapcsolatáról, épp úgy ismerte Hajnit is ― így hívták az "új" nőt ― csak épp azzal a különbséggel, hogy Jankát előre nagyon szerette, Hajnit pedig teljesen ellenszenvesnek találta. Azonban érzéseiből soha nem mutatott ki semmit. Hiába próbálta faggatni az apja, nem nyilvánított ki semmi fajta érzést. Hajni Noémi halála után való évben került Karakóba és mivel végzettsége is volt körülbelül egy fél év leforgása alatt Tímár Ferenc helyébe lépett, mint vendéglőfőnök(nő). 25 - 30 év körüli meglehetősen csinos nő volt, de ezen a téren Jankával semmiképp nem vehette volna fel a versenyt. Viszont volt benne egy fajta kedvesség, ami a csinossága mellett még népszerűbbé varázsolta. Mindamellett, hogy a kedvesség csakúgy magától jövően beletartozott az alaptermészetébe, mégis kissé izgatottan nyilvánult meg a Dragóval való kapcsolódásban. Ősz volt, kezdődött az iskola és Lénárd Domokos a fiát városi iskolába íratta be. Mivel általában Hajninak több ideje volt, legtöbbször ő vitte és hozta a gyermeket az iskolából. Az ilyen alkalmakkor várt volna el némi "feloldozást" a fiútól. Egyáltalán nem kívánt az anyja helyébe lépni, de nagyon szerette volna, ha azért sikerülne összebarátkozniuk. Nem az a természet volt, aki csak úgy képes volt elviselni azt a közömbösséget, amit Dragótól kapott. Mivel a fiú nem mutatott ki érzelmeket, egyáltalán nem tudta hányadán áll vele. Nem panaszkodott, de nagyon rosszul esett az, hogy ő mindig próbál közeledni és semmi eredmény. De a szó értelmében semmi. Mert se jó se rossz. Semmi. A fiú mintha egyáltalán számba sem venné. Az apja is próbálta ― immár szép szóval ― megmagyarázni, hogy bizony csak előnyök származnának abból, ha kicsit kedvesebb tudna lenni Hajnihoz, de a fiú nem szólt semmit.

Az iskolában, mivel új fiú volt és csendes, próbáltak kifogni rajta. Viszont csak csendes volt és nem engedelmes. A harciasabbak közül amint ezt látták, oda fajultak a dolgok, hogy mivel többen is voltak, hát elpáholták. Dragó mindezt szó nélkül tűrte, aztán jól megjegyezve alkalomadtán visszafizetett nekik épp úgy, ahogyan kell. És mindig sikeresen, mert ő olyasmit nem ismert, mint például a lovagiasság, vagy sportszerűség, vagy irgalom. Általában mindig olyankor támadott, főleg a nála erősebbeket, amikor egyáltalán nem is számítottak rá. Jobban mondva, amikor senki sem számított rá. Tetteinek következménye egyáltalán nem érdekelte. Meg is nyúzhatták utána, legalább volt amin aztán újra bosszút állni. Egy idő után már féltek is ártani neki, mert már előre féltek a megtorlástól.

Volt olyan eset is, amikor a egyszerre többen voltak kint a táblánál és épp felelés közben a nagy vonalzóval ütötte fejbe az egyik "vétkest". Vagy miután az áldozat már mindenről megfeledkezett egyszerűen oda ment hozzá és azt kérdezte tőle, hogy ki mer-e állni az ablak külső párkányára, mire a hősködő típusú gyerek ki is állott. Aztán Dragó semmi gondolkozás nélkül letaszította az emeletről. Ennek az esetnek aztán komoly következményei lettek, mert a gyerek nagyon megsérült, úgy, hogy még az iskolai évet is meg kellett ismételnie a kórházi kezelések miatt. Ebből kifolyólag Dragót elvonóintézetbe, vagy javító-intézetbe akarták tenni, de Lénárd Domokos, befolyásos ember volt és mint mindent, hát ezt az ügyet is elintézte, de továbbra csakis neki nyúlt a nyaka. És mivel rá jött, hogy sehogy sem tudja fiát kordában tartani, ahhoz folyamodott, hogy egy "nevelőt" fogadott fel melléje.

Harminc éves lehetett, de lehetett több is, csak nem mutatta a korát. Boldi Eleknek hívták és tulajdonképpen mint testőr, úgy volt kiképezve, de az igazgató, nevelőként alkalmazta. Kisportolt erős edzett férfi volt és megfelelően jártas volt a karatéban is. Úgy hogy ez a nevelő bizony nem egy akármilyen könnyűszerrel átverhető valaki volt.

Dragót különösen nem nyűgözte le sem Boldi Elek testőr-nevelő-karatebajnok személye, sem a "tudománya". Hiába nyomta Boldi a szöveget egész nap, amely saját életfilozófiájáról szólt, a fiú rá sem hederített. De ez a Boldi türelmes ember volt és nem adta fel egykönnyen a reményt. Mivel informált volt a Dragó "harci stílusával" kapcsolatosan, hát azzal kapcsolatosan közelítette meg a fiút.

Mivel egész nap együtt voltak ― nem lehet tudni, hogy a Boldi fizetését illetően Lénárd mennyit áldozhatott a fiáért ― Dragó lecsúszott a szabadon való bóklászásokról. A "program" meglehetősen lezser volt, de hogy unalmas se legyen ― főleg a Boldi számára, hát "agyon kellett ütni" valamiképp az időt. Ami eleinte abból állt, hogy videó filmeket néztek, mégpedig "nevelő hatású" harcművészetekkel kapcsolatos filmeket. Amelyek aztán magukba foglaltak különböző szamurájokról és nindzsákról szóló filmeket is.

Miközben sok ilyen filmet megnéztek, Boldi egyfolytában tanulmányozta a fiút. Mi az, ami jobban felkelti a figyelmét és mi az ami nem. Mit tart helyénvalónak és mit nem. Mi kelt benne ellenszenvet, gyűlöletet, vagy szimpátiát, együttérzést… Mindezeket jól, de jól megfigyelte Boldi mester.

― Melyiket tartod nagyobb harcosnak? ― kérdezte a fiút egyik film után ― A szamurájt, vagy a nindzsát?

― A nindzsát. ― felelte semmi gondolkozás nélkül a fiú.

― És miért? ― kérdezte Boldi.

― Azért, mert ha nem erősebb, akkor legalább okosabb. ― mondta határozottan a fiú.

― De a szamuráj becsületesebb és tisztességesebb. Nem?

― Éppen ezért nem tudja legyőzni a nindzsát! ― mosolyodott el a fiú.

― Hogy lenne mindig a nindzsa az erősebb! ― tromfolta le Boldi.

― A filmekben lehet akár melyik az erősebb. ― állapította meg Dragó fölényesen.

― Ha majd kiérdemled, akkor egy igazi, valós harcot nézünk meg. ― mondta bíztatólag Boldi ― Ott megállapíthatod, hogy a nindzsa, vagy a szamuráj harcol-e jobban!

― Rendes harc…? ― képedt el a fiú.

― Majd meglátod. ― mondta Boldi, majd hozzátette ― Ha csakugyan kiérdemled!

― Mivel? ― kérdezte a gyerek. És Boldi boldogan mosolygott magában, hogy már ekkorát haladt ezzel a különös gyerekkel.


Aztán a továbbiakban Boldi nagyon óvatosan neki fogott, hogy a harcok valódi jelentőségét érdekeltté tegye Dragó előtt. És nem győzött csodálkozni azon, hogy a fiú milyen hamar felfogta, hogy egy valódi harcban az ember elsősorban önmagát kell tudja legyőzni. Aztán, amikor arra is rá jött, hogy mekkora belső erővel rendelkezik, elhatározta, hogy komolyan kezd foglalkozni a gyerekkel. És neki is látott ennek. Annak függvényében próbált adagolni különböző nehézségi fokozatokat, miszerint a fiú érdeklődést mutatott a jelentőségük iránt. Ez egyelőre kissé vontatottan indult, de néhány hét elteltével már Dragó annyira belejött a dolgokba, hogy a legszívesebben mindig azzal foglalkozott volna. De mivel Boldi nagyon jól tudta, hogy mikor, miből mennyi az elég, hát olyankor egy-egy erdei túrát tartva "pihenőt tartottak".

Így ment ez heteken, hónapokon keresztül, amikor már egy év elteltével Dragó megkérdezte mesterét, hogy mi is lesz azzal a "rendes harc" nézésével.

― Én érzem, hogy Boldi bácsi elégedett velem és mégis megfeledkezett egy ígéretéről!

― Egyáltalán nem feledkeztem meg semmiről, csak neked még fogalmad sincs arról, hogy milyen problémákkal járnak az olyan fajta harcok. A tavaly a kiérdemlést emlegettem. Most hozzáteszek még annyit, hogy türelem! Türelemmel is sok mindent ki lehet érdemelni!



◄--- Előző lap:A Belső Erők működése                 ---► Következő lap:A rendes harc