Az elvarázsolt hegygerinc/Élet az erdőben/A jarabói bazár

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez



Az elvarázsolt hegygerinc‎‎


Élet az erdőben/A jarabói bazár


Az elvarázsolt hegygerinc mindkét oldalán fekvő településen még a rendszerváltás előtti időkben is virágzott a turistaforgalom. Nem kimondottan az ott élők megélhetéseként, de azért rejtett módon általában bizonyos előnyöket élvezhettek az ott élő szegényebb emberek. Sőt, mi több, még olyanok is, akik nem azon a vidéken laktak. Főképp, amikor bizonyos ünnepnapokon különféle emléktárgyaknak szánt apró árucikkekkel jelentek meg a Jarabói szálloda-vendéglő előtt. És azok közül minden ilyen kiruccanásuk alkalmával voltak, akik elégedetten tértek haza, arra törekedvén, hogy a következő alkalmakkor is szerény megélhetőségükért minél jobban üzletelhessenek. Azonban nem mindenki mondhatta kimondottan sikeresnek magát ezen a szakterületen ― mert később azzá vált ― és miután fennhagytak nem győzték irigységből pletykálkodni azokról, akik megélhetéshez jutottak az effajta portékák árusítása során. Azonban, mivel ez már a rendszerváltás előtt jóval kezdődött, visszamenőleg senki sem tudott pontosan emlékezni arra, hogy a jelenlegi "bazáros" miként került Jarabóra. Annyit mindenki tudott felőle, hogy már nagyon rég és, hogy eleinte nem egyedül volt, hanem a családjával. De még sokan azt sem tudták pontosan, hogy miként maradt egyedül az a férfi, aki közvetlenségével, népszerűségével befészkelte magát a Jarabóiak közé.

Kolozsi Ágostonnak hívták, úgy 55 éves lehetett és tulajdonképpen nem volt egyedül. Egy kislány is vele volt. Azt mondják, hogy már a rendszerváltás után történt, amikor a felesége és a lánya egy autóbalesetben meghaltak. A kislány ― az unokája ― csodálatos módon sérülés nélkül túlélte a meglehetősen durva balesetet és körülbelül öt éves lehetett, amikor a bazárba az öreg mellé került. Mindez a tragédia meglehetősen Jarabótól nagyon távol eshetett meg, mivel az ottaniak közül is csak néhányan voltak tájékozottak a történtek felől. Jarabón egyre jobban virágzott a turizmus, ennek sokan örvendtek is és az élet zajlott tovább. A "Bazáros"-ról mindössze annyit tudott mindenki, hogy már rég itt van és folyton egy különösen furcsa kislány van vele, aki kimondottan ügyesen tudja helyettesíteni az öreget, amikor beszerzési úton van. Egy fa barakkot építettek maguknak, amelyben van a "bazár" ― mert így hívják a helybéliek ― és egyben a lakrészük is. Aztán az külön kérdés, ― amellyel sokan, már csak kíváncsiságból is foglalkoznak ― hogy vajon miként érheti meg az öregnek, hogy télen-nyáron ott kucorognak azzal a gyerekkel abban a kis kócerájban és a leánykát azonnal iskolába kéne íratni, de soha nem járatta semmilyen közösségbe, óvodába…(?) És ez meglehetősen nagy probléma volt, de csak kimondottan azok számára, akiknek abszolút semmi közük sem volt az egészhez. Ugyanis a leányka eltekintve attól, hogy sosem járt óvodába, a közösségi élettel mégsem voltak neki különösebb problémái. Sokkal ügyesebb és okosabb volt a vele korabelieknél. Sokan hallották nemegyszer, amint a Túr-Turi patakában fürödözve milyen gyönyörűen énekel. Amint a legendában a szirének éneke képes elvarázsolni az arra járókat, hát a lányka hangját hallva is, aki csak egyszer hallotta, bizony valamelyest elvarázsolódott. Kivarázsolódott a hétköznapok terhes forgatagából és egy olyan világgal ismerkedett meg hirtelen, amely tudatosította mindazt benne, hogy íme ez is egy valóság! Ez a csodálatos ének, amely egy ugyancsak csodálatos (más)világot teremt maga körül! Ez a kimondhatatlan öröm, amelyet ennek a dallamnak hallására érez! Hogy létezik egy másik világ is, amelynek csodálatossága megéri újult erővel felvenni a hétköznapi világ terheit!

Különös kislány volt, még a neve is nagyon különös volt. Görög eredetű, a Margarétából adódó GRÉTA. Jelentése: Gyöngy. És gyöngyként, lélekben tiszta igazgyöngyként érintett mindenkit aki a szépséget és harmóniát értékelni volt képes. Nem kimondottan a külső szépsége által, mert nem volt az a kimondottan Vénuszi szépség. Viszont csúnya sem volt egyáltalán, hanem inkább olyan különlegesség volt a tekintetében, az egész lényében, megjelenésében, ami egyben felkeltett minden iránta való érdeklődést. Viszont mindezek ellenére a Jarabóiak eltekintve, hogy néha még olyan éneklést is hallhattak, amely különleges hangzása belsőleg is meg érinthette őket, mégis mintha nem tudtak mit kezdeni ezzel a különleges érintéssel. Annyira közönségesek voltak, hogy a szépet és harmóniát csak kimondottan a közéletre leszűkült szférákban keresték. Abban a tudatban, hogy csakis a társadalmi értékeknek számított javaik szerint élvezhetnek némi örömet az életben. A kis Gréta mindenki szemében egy csoda volt, de leginkább, olyan megszólási értelemben vett csoda, hisz' nem úgy viselkedett, mint a többi kislány. Annak ellenére, hogy mindig vidám volt és barátságos, mégis meglehetősen keveset barátkozott. És ha barátkozott is gyermekekkel, azt csak kimondottan a bazár körül és a vele kimondottan kapcsolatos területeken. Amikor nem volt a bazárnál, mindig egymaga oldotta meg, hogy kellemesen tölthesse az idejét. Elkószált egyedül az erdőben olyan messzire, hogy a pásztorok, favágók fejcsóválva újságolták, hogy hol találkoztak az erdőben ezzel a különös gyerekkel. Még azokban az időkben is, amikor a medvék annyira elszaporodtak, hogy egyesek még ki sem mertek járni az erdőbe. És volt úgy is, amikor már szűrkülödött és a leányka épp akkor indult fel a Kormos gerince felé.

― Nem félsz egyedül te leány? ― kérdezték a vele találkozók ― Hisz' mindjárt sötét van!

― Mitől kellene féljek? ― kérdezte őszinte természetességgel a kislány.

― Hát a medvétől te buta! ― világosították fel.

― De hát én barát vagyok vele! ― csodálkozott el a kislány.

― Csak ő vajon barát-e veled? ― kérdezték nevetve az emberek.

― Ha nem volna barát velem, azt tudnám!

― És honnan tudnád azt? …

A lányka vállat vont és nem felelt, de biztos volt egy dologban: Abban, hogy amivel egyszer harmóniába került, ott semmiképp nem eshet bántódása. Ugyanis voltak esetek, amikor sok mindent már előre megérzett. Főképp olyan dolgokat, amelyek kimondottan az ő lényével voltak kapcsolatosak. De ki érezte az emberek lényéből azt, hogy érzelmileg milyen szinten állnak azzal a miről épp beszélnek. Nem tudta pontosan megállapítani a szándékukat, de ha kellőképpen szembe tudott nézni valakivel, meg állapította azt, hogy jót, vagy rosszat várhat-e tőle. Ha túlságosan ellenséges lelkületi áramlásokat érzett, akkor általában rossz lett a közérzete, vagy a feje fájt. Éppen ezért kényszerült mindig arra, hogy időnként otthagyja a nagyapját és egyedül elvonuljon messze be az erdőbe, ahol csak egyedül lehet és ellazultan engedje, amint a fák levelein keresztül beáramló Nap sugarai éltető erőként gyógyítják ki a rossz közérzetéből. Éppen ebből kifolyólag amikor iskolakötelessé vált, hol járt iskolába, hol nem. Amint megérezte az erdő "hívását", a legtermészetesebb módon a patak csobogását és az erdő zúgását kereste fel. És érezte, hogy abban a meghitt kellemes környezetben, ott egyedül sok olyan dolgot meg tudott tanulni, amelyekkel társai egyáltalán nem is találkozhattak az iskolában.

Aztán nem csak kimondottan az álmodozásoknak élt, hisz' amiből éltek annak is eleget kellett tenni, így sokszor a bazár is fontosabb volt az iskolánál. Mindezekért azonban az öreg Bazáros Gusztit hibáztatták, de azonban mégis a leánykára vetítették ki ellenszenvüket. Különösen az asszonynép körében volt nagyon megbotránkoztató az, hogy annak ellenére, hogy már 9 -10 éves volt, még nem hagyta el azt a gyerekkori szokását, hogy ― még a hideg évszakokban is ― anyaszült meztelenül fürdőzzön a Túr-Turi habjai között. És mindamellett, hogy Gréta ezt a szokását teljes ártatlansággal és természetességgel már egész kiskorától űzte, ezzel kapcsolatosan a szülők közül sokan a közoktatási területeken ellen intézkedéseket is folytattak. Azonban mindezt nem épp a legnagyobb sikerrel, mert mivel Gréta nagyon keveset járt az iskolába, annak ellenére mégis a jó tanuló gyerekek közé tartozott és lehetséges, hogy ez is közrejátszott abban, hogy nem találtak az ehhez hasonló esetekhez megfelelő eltiltási módszert. Szóban igaz, többször próbálták megértetni vele, hogy igazán mi illik egy korabeli lánynak és mi nem, de Gréta az ilyen intelmekkel nem sokat foglalkozott. Azt mondta, hogy neki nincs külön fürdőszobája otthon és tisztálkodni viszont szükséges dolog. Azonban a Túr-Turiban való pancsolást nemcsak kimondottan tisztálkodási célok végett folytatta, hiszen sokszor órák hosszat el lubickolt a hideg vízben.



◄--- Előző lap:Közösségben                 ---► Következő lap:Halál az erdőben