Növények/Sz/Szibériai jegenyefenyő

A szibériai jegenyefenyő, Kelet-Ázsiából származó és dísznövényként Magyarországon is terjedő örökzöld; a jegenyefenyő nemzetség Balsamea (balzsamfenyő) fajsorának tagja. Honos Észak-Oroszországban, Szibériában. A világ legészakabbra hatoló és ezzel legnagyobb elterjedési területű jegenyefenyője.

Tornyos csúcsú, igen karcsú fa; magassága többnyire nem éri el a 35 m-t. Kérge szürkésbarna, sima, gyantahólyagokkal. Vesszői fényes szürkéssárgák, felül csaknem fehérek. A korona magasabb részein az 1,5–4 cm-es, felül világos-, alul szürkészöld tűk a tengely felső oldalán tömörülnek, lejjebb fésűszerűen két oldalra hajlanak.

Egylaki, külön porzós és külön termős virágokkal. Az 5–9,5 cm-es tobozok éretlenül fakózöldek, éretten világosbarnák; felleveleik rejtettek.

A fagyot kiválón tűri, de tűző napon tűlevelei könnyen megégnek. Magyarországon aszályos időben rendszeresen öntözni kell. Jóformán bármilyen talajon megél; a párás, nedves helyeket kedveli. A talaj szemcseösszetételére nem érzékeny, de a meszes, illetve egyéb okokból alkáli kémhatású talajokat nem kedveli. A száraz talajt és a pangó vizet egyaránt rosszul tűri.

Májusban virágzik; magjai szeptemberben érnek be.

Tartalmaz:→ illóolaj, gyanta. Gyantában abienol biciklusos diterpénalkohol is található.

Gyógyhatása(i): Tűleveleiből gyógyhatású olajat (oleum pini sibericum) préselnek. Ezt inhalálva felső légúti fertőzések hatásainak könnyítésére, bőrbe dörzsölve reumás panaszok enyhítésére használják; emellett nyugtató, antibakteriális és vírusölő hatású.