A zene története/Az olasz opera Verdi után

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A zene története

Az olasz opera Verdi után

Az olasz opera Verdi után[szerkesztés]

A 19. század vége felé új törekvés alakult ki, a Verizmus. Eddig az operaszerzők mitológiai, történelmi, társadalmi témákat dolgoztak fel. Ebben az időben a hétköznapi élet kerül az operaszínpadra. (A latin verum szó jelentése: igazság, valóság.) Más az opera zenéje is, elmarad a patetikus hangvétel, népdalszerűvé válik az intonáció. A cselekmény gyorsabb lesz, így a kötött zenei formák is lazábbakká válnak. Új zenei nyelv áll elő, ebben nagy szerepe van Wagnernek is. A deklamáció itt is megvalósul. Az első ilyen irányú opera Bizet Carmen-je, de ebben a verista-elem még csak csírájában jelentkezik.

Az olasz Sonzogno kiadóvállalat operaírásra írt ki pályázatot. E pályázatra adta be Ruggiero Leoncavallo (1858. Nápoly-1919. ?) Bajazzók c. saját szövegére komponált operáját. Pályázatát visszavonta, mert a kiírás egyfelvonásos operára szólt, mégis ezzel aratta egyetlen sikerét - egyéb színpadi művei nem voltak sikeresek. Ez a mű - a később említett Mascagni operájával együtt - kiindulópontjává vált az olasz verizmus színpadi mozgalmának. A Bajazzók rövid története: Egy vándor-színtársulat egy faluban tréfás színdarabot játszik, melyben a férjét megcsaló asszonyról van szó. A társulat faluba érkezésekor feltűnik Canio - a társulat vezetője - Nedda nevű feleségének szeretője, Silvio. Találkozásukra fény derül, és Canio elkeseredésében az előadás alatt öli meg a szerelmes párt. Az opera népi környezetben játszódik, jelentékeny helyet kapnak benne az olasz népzenei motívumok.

Ugyanezen pályázat díját Pietro Mascagni (1863. Livorno-1945. Róma) nyerte el egyfelvonásos Cavalleria rusticana - Parasztbecsület - c. operájával. Mascagni egyszerű szülők gyermeke volt, csak egy mecénás segítségével tanulhatott a milánói kozervatóriumban, ahol azonban félbehagyta tanulmányait és elszegődött egy vándortársulathoz, s mint karmester barangolta be hazáját. Később Crignolában telepedett le, ahol mint zongoratanító és dirigens működött. Itt írta meg operáját, melyben szintén a féltékenység viszi előre a cselekményt, s mellyel világsikert aratott. Operája melodikájában behízelgő, dallamos, érzelmi ellentéteiben megkapó drámai muzsika. A „Parasztbecsület” történelmi jelentősége, hogy benne a század operamuzsikája, mely már teljesen át volt itatva olasz népi melodikus elemekkel, a színpadon népi környezetbe került. M. későbbi műveivel, kivéve talán a Fritz barátunk címűt, nem tudta sikerét öregbíteni.

Leoncavallo és Mascagni iskolát teremtettek. A verista operák sorába tartozik Eugene D’Albert Hegyek alján c. műve is.

Giacomo Puccini (1858. Lucca-1924. Brüsszel) közvetlen ezekhez az elődökhöz kapcsolódik, de még erősebb drámai érzékkel és dallami invencióval rendelkezik. Manon, Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony c.operái mind ezt bizonyítják. Utóbbi kettőben új harmóniai jelenségek jelentkeznek: nincs funkciós összefüggés, pentatónia, egészhangú skála a jellemzői. Későbbi műveiben már közel kerül az impresszionizmushoz, sőt, fel is használja elemeit. Harmóniavilága új, néha már a politonalitás is megjelenik műveiben.

Három egyfelvonásos operája, az Angelica nővér - férfi szereplő nincs benne -, Köpeny, Gianni Schicci triptichonszerűen függenek össze, azonos stílusúak, egy estére szánta a szerző, együtt kell előadni, de a sorrend nem számít. (Utóbbi a vígopera-műfaj egyik legkiemelkedőbb alkotása.)

Modernsége legjobban a Turandot c. operájában mutatkozik, ez jelenti művészetének tetőpontját. Puccini, betegsége miatt, csak Liu haláláig tudta megírni, Alfano által hozzáfűzött befejező része gyengébbre is sikerült, így mutatták be, így adják elő.


◄--- Előző lap:Wagner                             ---► Következő lap:Utóromantika

Jegyzetek[szerkesztés]