A zene története/Klasszicisztikus romantika/Wagner

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A zene története

Richard Wagner

Richard Wagner[szerkesztés]

Richard Wagner (1813. Lipcse-1883. Velence) a romantikus opera nagy német reformátora. Atyja rendőrségi hivatalnok volt, Richard születése után hamarosan meghalt, és anyja férjhez ment Geyer drezdai színészhez, kit sokan Wagner természetes apjának tekintenek. Már gyermekkorában színműveket ír, a zenéhez csak 13-14 éves korában kezd élénkebben vonzódni.

Kezdetben a szokásos német operastílusban - Weber - dolgozik. Munkássága e szakaszának utolsó műve a §§Bolygó hollandi. Erről az útról letér, és sajátságos utakat keres. Operáinak szövege sokszor belekapcsolódik a német pogány és keresztény mondavilágba. E kétféle mondavilágot sokszor összekapcsolja egymással. Meggyőződése, hogy a szövegíró és zeneszerző egy személy legyen, tehát szövegkönyveit maga írja. A Tannhäuser szereplői a valóságban nem egy időben éltek - ebben régi pogány mítosz és középkori monda van összevegyítve. Ráirányítja a figyelmet az érzéki szerelem és a tiszta szerelem problémájára. Lohengrin c. operájánál kezdődik az ’igazi Wagner’. A germán és a keresztény mitológiába kapcsolódik. Ebben az operában alkalmazza először a vezérmotívumot, melyet Webernél már említettünk. Minden helyzetnek, tárgynak, személynek jellemző motívuma van. Minden ezekkel kapcsolatos helyzetben megjelenik a vezérmotívum. Egy-egy Wagner-opera 35-40 vezérmotívumra épül. Jó, ha a hallgató ezeket előre ismeri, akkor értheti meg az opera összefüggéseit. A zenekar szerepe így óriásira nő. A dráma inkább lélektani síkon folyik. (A zongorakivonatokban általában fel vannak tüntetve a vezérmotívumok.)

Wagner szövegei Schopenhauer és Nietzsche filozófiáját tükrözik. Nietzsche a kiváló hősöket tekinti példaképnek, tehát az übermenscheket. Schopenhauer filozófiájának alapja az akarat, mégpedig inkább a tudat alatti. Szerinte akarni annyi, mint valaminek hiányát érezni, ami szenvedés. Wagner hősei mindig szenvednek. E szenvedésből váltja meg a wagneri hősöket egy eszme vagy egy másik személy. A hős a szenvedélyben megtisztulva lesz ’übermensch’.

A Wagner-operákban nincsenek már zárt számok, duettek, legfeljebb csak érzelmi kiszélesedés esetén, pl. Nürnbergi mesterdalnokok-ban, így kialakítja az arioso-t, mely átmenet az ária és a recitativo között. Ez az opera felépítésében a drámához hasonló. Főhőse Hans Sachs, aki a modern zene pártján van. Az ária zárt formáját felbontja, és a szöveget deklamálja az énekes. Ez pontosan követi a beszéd ritmikáját és hangmagasságát. Széles ambitus jön így létre. A bel canton nevelkedett énekes ezt nem tudta megvalósítani, ezért kialakult a Wagner-énekesek köre mely ma azért már nem oly elhatárolt.

A Wagner-elvek tökéletesen a Ring-ben valósulnak meg. Ez 4 zenedráma, nem opera, hanem négy estét betöltő tetralógia. Részei: Rajna kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya. Mindegyiknek megvan a maga sajátos motívum-gyűjteménye, de mivel a drámák egymással összefüggenek, közös motívumok is vannak.

Trisztán és Izolda c. operájában Wagner a kromatikával összetöri a diatonikát. Sajátos harmóniavilág. Ez a modern zene, a punktualizmus egyik kiindulópontja - kromatika-vezérhangok-enharmonia.

A Parsival már színpadi istentisztelet. Jellemzője: kevés cselekmény, mély drámaiság.

Wagner zenedrámáit külön színházban akarta előadni. Először Budán tervezett e célra saját operaházat építeni, ez azonban nem sikerült. II. Lajos bajor király segítette, hogy Bayreuthban színházat építhessen. Akkoriban a legmodernebb operaház volt a Festspielhaus. Azóta többször korszerűsítették a mindenkori korszerű követelményeknek megfelelően. Nézőtere lejtős. Süllyesztett színpadját, melyen 100-150 ember könnyen mozog, modern világítással látták el. A zenekar is süllyesztve van, hangja a színpad felől hallatszik, a karmester sem látható. A Festspielhausnak saját társulata nincs, csak nyáron működik meghívott vendégművészekkel. Előadás közben hosszú szünetek vannak - hiszen egy-egy felvonás is rendkívül hosszú -, melyek uzsonna, vacsora elfogyasztására is adnak időt. A szünetek végét heroldok vezérmotívumok játszásával jelzik. Tapsolni nem szabad, a színészek csak a darab végén jönnek a közönség elé. A Parsival előadása után jó ideig még akkor sem tették.

Wagner, kevés kivételtől eltekintve, csak színpadi műveket írt. E kevés kivétel: Az apostolok úrvacsorája - oratórium, Weesendonk-dalok - ezt Weesendonk Matildnak írta. Siegfried-idill c. zenekari művét fia születése napjára írta feleségének, Siegfried c. operája két motívumából. Célja a Gesamtkunstwerk megvalósítása, ami azt jelenti, hogy szöveget, zenét, díszletezést, világítást, s mindent, ami egy opera előadásához szükséges, egyenrangú művészetnek tekintette. Megvalósította a végtelen dallamot. Egy egység egy felvonás.


◄--- Előző lap:Klasszicisztikus romantika                             ---► Következő lap:Az olasz opera Verdi után

Jegyzetek[szerkesztés]