Útipatika/Öngyógyítás/Utazási betegségek/Hegyibetegség

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hegyibetegség

Hegymászás.
Hótábor a Mount Hoodon

Hegymászás és "Hegyibetegség" (Acute Mountain Sicknes, Altitude Illness)[szerkesztés]

Leggyakoribb magaslati úti célok a statisztikák szerint: Alpok, Rocky Montains, Nepál, Tibet, La Paz, Bolívia, Peru. 2500 méterrel a tengerszint felett a levegő oxigéntartalma csökken. Ennél magasabb területeken, a megfelelő oxigénellátáshoz szaporább légzésszámra, gyorsabb szívműködésre és az erek kitágulására van szükség. Ezeket a változásokat különböző mértékben éljük át, mert az emberi szervezet működéséhez oxigénre van szükség, mely légvételkor a tüdőn keresztül jut a vérkeringésbe. Onnan - a vörösvérsejtekhez kötődve - az oxigén a szöveti sejtekhez.
Az akut hegyi betegség a tengerszint közeli magasságból rövid idő alatt több ezer méter magasságba kerülő egyéneket fenyegeti. Nemcsak a 6000–8000 méteres csúcsok extrém világában, hanem már 2000–3000 m magasságban is jelentkezhetnek a tünetek, amelyek 1-2 nap alatt életveszélyes állapotot is előidézhetnek. Az egyéni érzékenység igen különböző, független az edzettségi állapottól, és jelenleg nem rendelkezünk biztos módszerrel a rizikó megítélésére. Leghatásosabb prevenció a tengerszint feletti magasság lassú, fokozatos emelése. A krónikus hegyi betegség viszont a hosszasan magaslaton élő személyekben kialakuló polycytaemia, pulmonalis hipertenzió és jobb szívfél elégtelenség együttese. A hegyi betegség mindkét formájában az oki terápia a magashegységi környezet elhagyása.
Közepes magasság: 1500-2500 méter. Az artériás oxigén telítettség normál egyénekben 90% feletti; probléma nem valószínű, hogy előfordul.
Nagy magasság: 2500-3500 méter. Magasság problémák valószínű, hogy jelentkeznek, ha az emelkedés sebessége gyors.
Nagyon nagy magasság: 3500-5800 méter. Az artériás oxigén szaturáció 90% alatti; hypoxia jelentkezik terhelésre; magassági problémák gyakoriak; akklimatizáció kötelező.
Extrém magasság: 5800 méter felett. Hypoxia lép fel nyugalomban; további akklimatizálódás nem segít. Nincs állandó emberi település ebben a tengerszint felett magasságban, a hosszan tartó tartrózkodás ilyen magasságban fokozatos romláshoz vezet a fizikai és szellemi teljesítőképességnek. A túlélésre nincs lehetőség nagyobb magasságokban ha hosszú ideig itt tartózkodunk, 8000 méter felett (az úgynevezett "halál zóna"), még a

viszonylag rövid tartózkodás is végzetesnek bizonyulhat.

Magassági betegség megelőzése[szerkesztés]

Jégmászás
A hegyi betegség minden formájának megelőzésében legfontosabb a tengerszint feletti magasság lassú emelése. Napi 300–500 m emelkedés javasolt (ez a szálláshelyek szintjére vonatkozik), 3-4 naponként egy pihenőnap beiktatásával. Például a Kilimandzsáró 5895 m-es csúcsának megmászását 5 nap alatt túlzott és rizikós vállalkozásnak tartják. Jelentős csúcs megmászása előtt ajánlatos több napot 2000–3000 m-es magaslaton tölteni és a napi túrák végén alváshoz visszatérni az alacsonyabb szintre.
  • Az emelkedés naponta ne haladja meg a 600 métert a 2500 méter feletti magaslatokon!
  • Az első éjszakát ne töltse 2500 méter felett!
  • Enyhe tünetek jelentkezésekor is térjen vissza éjszakára az előző ponthoz!
  • Legyen pihenési idő, hogy a szervezet hozzászokjon az alacsonyabb oxigén koncentrációhoz!
  • Az első napokban fizikailag kevéssé terhelje magát!
  • Magas szénhidrát tartalmú ételek csökkentik a tüneteket.
  • Alkohol, nyugtatók, altatók a légzőközpont ingerlékenységét csökkentik, így fokozhatják a magassági betegség előfordulását.
  • Szív - és tüdőbetegek sokkal gyakrabban szenvednek magaslati betegségben, számukra kockázatos lehet ilyen területekre utazni.

Tünetek[szerkesztés]

Az emberek 25 %-a már 2500 méter magasságban fejfájásra, gyengeségre, szédülésre panaszkodik. Kellemetlenebb tünet lehet a légszomj, aluszékonyság és az ítélőképesség elvesztése. Az érpálya kitágulását keringési zavar követheti, mely tüdővizenyőhöz és agynyomás-fokozódáshoz vezet. Súlyos idegrendszeri szövődmény az eszméletvesztés, majd kóma, mely gyakran visszafordíthatatlan és halállal végződik. A tünetek a magaslati régiókon való tartózkodás során, de gyakran az azt követő 48 óra múlva jelentkeznek.

Kórélettana[szerkesztés]

A tengerszint feletti magaslati körülmények között keletkező egészségi problémák alapvető oka a légköri nyomás csökkenése, és ennek következtében az oxigén parciális nyomásának csökkenése mind a levegőben, mind a szervezeten belül. Az oxigén parciális nyomása és a hemoglobin oxigén kötése (telítettség, SO2) közötti nem-lineáris összefüggés következtében kb. 2500 m tengerszint feletti magasságig az artériás pO2 ugyan jelentősen (60 Hgmm köré) csökken, de ez nem okoz jelentős eltérést a hemoglobin (Hb) O2-telítettségében (90% körül marad még).
Ennél nagyobb magasságokban a szaturáció rohamosan csökken, 4000 m-en például az artériás vér Hb O2-telítettsége a tengerszinten nyugalomban mért vénás vérénél is alacsonyabb (változatlan alveoláris ventilációt feltételezve). 2000 m-en a ventiláció háromszoros emelkedése még lehetővé tenné a normális, 100 Hgmm-es alveoláris pO2-t, de 3000 m felett ez már nem reális. Mindezek alapján érthető, hogy kb. 2500 m tengerszint feletti magasságig ritkán jelentkeznek tünetek. Ennél nagyobb magasságokban elkülönítjük az akut és a krónikus hegyi betegséget.

A rizikó faktorok felmérése[szerkesztés]

Számos tanulmányban vizsgáltak módszereket a súlyos hegyi betegség rizikójának felmérésére, azonban biztos módszert eddig nem találtak. Normobárikus hipoxiás körülmények között mérték a ventilláció emelkedését, illetve az artériás vér Hb O2 szaturációját. A hegyi betegségre érzékeny egyénekben mindkét érték átlagosan alacsonyabb volt, de a magaslaton ténylegesen tünteket produkáló és a tünetmentes populáció paraméterei között olyan nagymértékű az átfedés, hogy nem lehetett használható határértéket megállapítani.
Alacsony magasságban alkalmazott hipoxiás provokációt követően az a. pulmonalis nyomását is mérték. Azonban a hipoxiára az átlagosnál nagyobb mértékű pulmonalis hipertenzióval reagáló egyéneknek csak 15%-ában fejlődött ki tüdővizenyő magaslati körülmények között. Mivel az akut hegyi betegség kialakulásának gyakorisága alig mutat összefüggést a fizikai edzettségi állapottal, terheléses próbák eredményei sem adnak értékelhető tájékoztatást.

Fokozottan veszélyeztetett csoportok[szerkesztés]

  • Az anamnézisében magaslati betegség szerepel
  • Alkohol-függőség
  • A tengerszint emelkedése gyors (kevesebb, mint egy napi alvás esetén a magasság 9000 láb, vagy 2700 méterrel nő)
  • Ismert egészségügyi probléma, amely befolyásolja a légzést

Utazás-orvostani szempontok[szerkesztés]

Ha cukorbeteg, ellenőrizze a vércukorszintjét, vegye figyelembe, hogy a vércukorszint mérők pontatlan eredményt mutatnak nagy magasságokban. Egyeztesse a gyártóval, a mérő ajánlásait a nagy magasságban mért értékek esetére.
Ha anginája vagy szívrohama volt a múltban, kérdezze meg orvosát, meg kell győződni arról, hogy biztonságosan utazhat nagy magasságokban. Ha Önnél mellkasi fájdalom, légszomj, szédülés jelentkezett utazás közben, azonnal forduljon orvoshoz.
Az asztma nem romlik nagy magasságokban.
Ha oxigén-terápiára van szüksége, mert tüdőbeteg, szüksége lesz egy nagyobb oxigén áramlási sebességgel rendelkező készülékre nagy magasságban. Ha nincs is szükség az oxigén-terápiára a tüdő betegsége miatt otthonában, szüksége lehet az oxigénre nagy magasságban. Beszélje meg orvosával utazás előtt.
Ha sarlósejtes vérszegénységben szenved, akkor valószínűleg szüksége lesz oxigén-terápiára, ha 7000 láb (2100 méter) magasság felett utazik Ha sarlósejtes anémiában szenved (sokan nem tudják, hogy nem), a magassággal összefüggő szövődmények (pl. infarktus, a lép) fordulhatnak elő, még a tengerszint feletti magasság (9000 láb (2700 méter)) alatt is.

Hegyibetegségek elkülönítése[szerkesztés]

Akut hegyi betegség (acute mountain sickness; AMS)[szerkesztés]

Az akut hegyi betegség (AMS) a leggyakoribb a magassági betegségek között, amely körülbelül 40-50 százalékában fordul elő azokban a mászókban, akik az alacsonyabb tengerszint feletti magasság és az alvás a tengerszint feletti magasság felett 10.000 lábon (3000 méter) alszanak, és mintegy 25 százalékban azoknál, akik 8000 lábon (2400 méter) töltik az éjszakát. Jellegzetesen 6–12 órával a 2500 m feletti magasságba történő érkezést követően alakul ki, nem akklimatizált egyénekben.
Nagyobb magasságokban gyakorisága és súlyossága fokozódik. A betegség vezető tünete általában a fejfájás, amelyet émelygés, hányás, szédülés és alvászavarok kísérhetnek. A fejfájás kezelése (a non-szteroid gyulladásgátlók ) és 1-2 napos pihenéssel a tünetek általában csökkennek. A betegség enyhe formája gyakran nem befolyásolja lényegesen a fizikai aktivitást, a kirándulók elérhetik a tervezett célállomást. Súlyosabb esetben azonban 24–48 óra alatt már életet is veszélyeztető magaslati agy- vagy tüdővizenyő alakulhat ki.

AMS megelőzés[szerkesztés]

Lassú emelkedés[szerkesztés]
Camping bázis a Boyscout tónál.
Ha 5000 lábról (1500 méter) indul, ne emelkedjen gyorsan. Az első éjszakán max. 9000 lábon (2800 méter) aludjon.
Ha azt tervezi, hogy kb. 9800 lábig (3000 méter) utazik, nem emelkedjen több mint 1600 lábnyit (500 méter) naponta, ahogy egyre magasabbra megy. Tervezzen egy pihenőnapot minden 3200 láb (1000 méter) emelkedés után. Ezen a pihenőnap, nem emelkedik magasabbra és ne terhelje magát.
Mászni magasra, majd vissza mászni alváshoz az alacsonyabb táborba. Gyalogtúra a nagyobb magasságban a nap folyamán, és visszatérés az alacsonyabb helyre.
Életmód[szerkesztés]
Ha tervezi, hogy síelni, túrázni vagy mászni fog, ne erőltesse magát az első néhány napban nagy magasságban. Kerülje az alkoholt és altatókat, különösen az első két napon. Ha koffeint (kávé, tea, szóda) rendszeresen fogyaszt, ne hagyja abba az utazás előtt vagy alatt. A koffein biztonságos a magasabban fekvő területeken is, és a felfüggesztése hirtelen okozhat hasonló tüneteket, mint az AMS.
Gyógyszeres megelőzés[szerkesztés]
acetazolamid
Az emelkedés előtti napon kell elkezdeni, mielőtt felmenne és tovább 48 órán át, vagy amíg el nem éri a legmagasabb pontját az utazásnak.
aszpirin; ibuprofen; paracetamol; Sumatriptan
A fejfájást, amely gyakran fordul elő AMS esetén. Ha a tengerszint emelkedése gyors, akkor célszerű elkezdeni az aszpirin vagy az ibuprofen szedését, még mielőtt elkezdenének felfelé mászni.
promethazin; ondanszetron
Hányinger vagy hányás esetére receptre kapható gyógyszerek.

AMS terápia[szerkesztés]

Tengerszint feletti magasság csökkentése[szerkesztés]
Ha a tünetek nem javulnak vagy rosszabbodnak több mint 24 és 48 óra eltelte után, lejjebb kell ereszkedni olyan tengerszint feletti magasságra, ahol jobban érzi magát a beteg. A legtöbb ember jobban érzi magát, miután csökken a magasság 1600-3300 lábbal (500-1000 méter).
Oxigén[szerkesztés]
Ha szükséges az oxigén inhalációja csökkenti a tüneteket. Az oxigént csak egy ideig (pl. egy óra) használja, amíg a tünetek csökkennek, vagy alvás közben.
Gyógyszeres terápia[szerkesztés]
Acetazolamid
Dexamethason

Magaslati agyödéma (high-altitude cerebraledema; HACE)[szerkesztés]

Magaslati agyi ödéma (HACE) egy ritka, életveszélyes magassági betegség, és egy súlyos formája az AMS-nek. Ezt a szivárgó agyi kapillárisok okozzák az agyban. Többnyire 4000 m feletti magasságokban, típusosan két nap alatt alakul ki. Gyakoriságát 4000 m-en 0,5%-ra, 5000 m-en 1%-ra teszik. NSAID-re nem reagáló fejfájás és erős hányás valószínűsítik a kialakulását. Transzkraniális Doppler-mérések szerint az agyi artériák autoregulációjának csökkenése okozza a kapilláris-nyomás és a filtráció fokozódását, elsősorban az agyi fehérállomány területén.
HACE tünetek általában 1-3 napon belül akkor fordulnak elő, amikor utazó a 9800 lábot eléri(3000 méter). A jellemző tünetek a következők lehetnek: kimerültség, álmosság, és súlyos gyengeség, tántorgó, nehézkes egyenesen járás, zavartság és ingerlékenység.

HACE megelőzése[szerkesztés]

Az AMS-hez hasonló módszerek.

HACE kezelése[szerkesztés]

HACE egy súlyos, sürgősségi orvosi ellátást igénylő vészhelyzet, a lehető legrövidebb időn belül meg kell kezdeni a leereszkedést alacsonyabb tengerszint feletti magasságra. A leereszkedés idejének halasztása katasztrofális lehet. A tünetek rosszabbodnak gyorsan és lehet, hogy járás képtelenné válik a beteg. A késedelem okozta életveszélyes szövődmények száma növekszik, vagy akár halált is okozhat.
Hordozható hiperbár kamra[szerkesztés]
40" Közepes hiperbár kamra
Néhány órás kezelés hordozható hiperbár kamrában, hasznos, életmentő kezelés, amíg alacsonyabb tengerszint feletti magasságra kerül a beteg.
Gyógyszeres terápia[szerkesztés]
Dexametazon
Ez egy életmentő gyógyszer, ha azt tervezi, hogy 9800 láb feletti(3000 méter) magasságban tölti az éjszakát. Ha a HACE tüneteitt érzékeli javasolt adag 8-10 mg szájon át és még 4 mg-hat órán belül, amíg el nem szállítják. Be kell venni a dexametazon, mielőtt belépne egy túlnyomásos kamrában. Akkor érdemes használni oxigént, ha az rendelkezésre áll. Használható az oxigént túlnyomásos kamrában .

Magaslati tüdőödéma (high-altitude pulmonary edema; HAPE)[szerkesztés]

A magaslati tüdőödéma (HAPE) egy potenciálisan halálos állapot, amelyben a tüdő kapillárisainak szivárgása folyadék felhalmozódását okozza a tüdőben. HAPE ritkán, de előfordulhat azokban, akik gyorsan emelkednek nagy magasságba, 8200 lábra (2500 méter). 3000 m-es magasság felett, két nap alatt alakul ki. Gyakorisága nemcsak a magassággal fokozódik, hanem összefüggést találtak a szintemelkedés sebességével is, viszont teljesen függetlennek tűnik az edzettségi állapottól. Azon egyénekben, akikben korábban valamikor már kialakult magaslati tüdővizenyő, ismételt expozícióra tízszer gyakrabban jelentkezik újra, mint a kontroll csoportban.
Nehézlégzés, cianózis, köhögés és rózsaszín, habos köpet jellemzik. Kezelés hiányában 50%-ra teszik a mortalitását. Az vizenyő kialakulásában a tüdőkapillárisok nyomásemelkedése valószínűleg nagyobb szerepet játszik, mint a permeabilitás fokozódása. A hipoxiára kifejlődő vazokonstrikció mechanizmusában mind a simaizomsejtek megváltozott kontraktivitása, mind az endothelsejtek csökkent NO-termelése, mind neurohumorális tényezők közrejátszanak. Meglepő a tüdőartéria kontrakciója mellett emelkedő kapillárisnyomás és kialakuló vizenyő. Magyarázatként a tüdővéna simaizomsejtjeinek fokozott kontrakcióját, valamint az artériás konstrikció inhomogenitását említik. A helyileg csökkenő vazokonstrikció a fokozott perfúziós nyomás mellett okozza a kapillárisnyomás helyi emelkedését.

HAPE megelőzése[szerkesztés]

Úgy, mint az AMS megelőzése.
Gyógyszeres megelőzés[szerkesztés]
nifedipin
acetazolamid
dexametason

HAPE kezelése[szerkesztés]

Nem gyógyszeres kezelés[szerkesztés]
Alacsonyabb magasságra leereszkedni vagy orvosi ellátást keresni. Kiegészítő kezelés az oxigén terápia; ez a leginkább hatékony, amelyt a lehető leghamarabb el kell kezdeni. A tünetek megszűntéig folytatni kell. Túlnyomásos kezelést lehet használni, mint egy alternatívaként. Használható oxigén a túlnyomásos kamra belsejében. Meleg környezetben pihenje. A beteg leszállításáról gondoskodni kell.
Gyógyszeres terápia[szerkesztés]
nifedipin
Tadalafil
Sildenafil
Dexamethason
salmeterol

Krónikus hegyi betegség (chronic mountain sickness; CMS)[szerkesztés]

A krónikus hegyi betegség (chronic mountain sickness; CMS) a magashegységi körülmények között született, vagy hosszabban ott élő emberekben alakul ki. Gyakorisága a lakóhely tengerszint feletti magasságával párhuzamosan fokozódik. A betegség gyakrabban jelenik meg férfiakban és dohányosokban, valamint jelentős etnikai különbségeket is mutat: gyakoribbnak tűnik az Andokban, mint a Himalájában. A betegség tünetei fokozatosan alakulnak ki, a betegek fejfájásról, szédülésről, fülzúgásról, alvászavarokról, étvágytalanságról számolnak be, feltűnő a cianózis, a kitágult vénák, a nehézlégzés, továbbá zavartság is jelentkezhet. Alapvető probléma az artériás hipoxia, az extrém magas hematokrit, valamint a jobb szívfél elégtelenség.
Az artériás hipoxia az alveoláris hipoventilláció következménye, ami a központi légzésszabályozó mechanizmusok, és nem a perifériás kemoreceptorok változásaira vezethető vissza. Az artériás vérben a Hb O2-szaturációja többnyire 80% alatti. Nyilván a krónikus hipoxia stimulálja az extrém erythropoiesist, aminek eredménye az akár 80%-ot is meghaladó hematokrit- és a 220 g/l feletti hemoglobin-tartalom. Érdekes módon az artériás vérnyomás és a nagyvérköri ellenállás nem emelkedett lényegesen, ennek lehetséges okaként felvetik az endothelsejtekben az NO-szintáz emelkedését. A kisvérköri keringésben azonban egyértelmű hipertenzió alakul ki, amely súlyos jobb oldali szívelégtelenséghez vezet. Alacsonyabb környezetben vagy a tengerszinten az elváltozások reverzibilisek. Ennek alapján oki terápiaként a környezetváltozást javasolják. Amennyiben ez nem lehetséges, rendszeres vérvétel és oxigén-belégzés javíthat, valamint egy kontrollált vizsgálatban az acetazolamid pozitív hatásúnak bizonyult.

Tünetek enyhítése, terápia[szerkesztés]

Gyógyszeres terápia[szerkesztés]

Enyhe tünetek esetén egy napi nyugalmat, a fejfájás csillapítására non-szteroid gyulladásgátlót, esetleg hányáscsillapítóval kombinálva. Ha egy nap múlva nem javulnak a tünetek, érdemes 500–1000 m-rel alacsonyabb szintre menni. Amennyiben ez nem lehetséges, dexamethasont (4–8 mg 6 óránként), oxigén belélegeztetést (2–4 l/min) vagy hiperbárikus kamrát ajánlanak, amíg a beteg alacsonyabb szintre juttatása megoldható.
Agyvizenyő vagy tüdővizenyő kialakulására utaló tünetek esetén az oki terápia az egyén eltávolítása a magaslati környezetből, és minél előbb alacsonyabb szintre juttatása. Tüdővizenyő esetén a kisvérköri nyomás csökkentésére oxigén belélegeztetést (2–4 l/min) vagy hiperbárikus kamrában történő elhelyezést ajánlanak. A kisvérköri nyomáscsökkentők közül csak nifedipinnel készült nem-kontrollált prospektív vizsgálat. Fájdalomcsillapító (paracetamol, aszpirin) fejfájás ellen. Vizelethajtó (acetazolamide) megelőzheti a tüdő- és agyvizenyőt. Szteroid (dexamethason) az agynyomás csökkentésére.

Fájdalomcsillapítók[szerkesztés]

Sumatriptan
paracetamol
aszpirin
ibuprofen

Karboanhidráz-bénítók[szerkesztés]

acetazolamide (+Huma-Zolamide 250 mg tabletta 20x)
Tárolás:
Felhasználhatósági időtartam:
A csomagoláson feltüntetett lejárati idő után a készítmény nem alkalmazható. A lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Alkalmazás:
Akut hegyi betegség tüneteinek megelőzésére és kezelésére, (AMS:acute mountain sicknes) gyors szintemelkedés estére. Magas Tengerszint feletti tartózkodás okozta Agyvizenyő (HACE) megelőzésére, kezelésére és azoknak, akik a fokozatos szintemelkedés ellenére nagyon érzékenyek a tengerszint feletti magasság változására. Kétszer naponta 125 mg az Everest Base Camp Medical Center ajánlása szerint.
Acetazolamid átmenetileg a szénsavas italok ízét kellemetlenre változhatja. Egyéb mellékhatások lehetnek a vizelési inger gyakrabban jelentkezhetnek. Zsibbadás vagy bizsergés a kézen vagy a lábon, hányinger, álmosság vagy homályos látás. Acetazolamide nem ajánlott terhes nők számára. Acetazolamide egy szulfonamid típusú gyógyszer, de sokan a szulfonamidra allergiásak.

Szteroidok[szerkesztés]

dexamethason (++Dexa-Ratiopharm 4mg/ ml oldatos injekció 10x; Oradexon 4 mg tabletta 100x)
Tárolás:
Felhasználhatósági időtartam:
A csomagoláson feltüntetett lejárati idő után a készítmény nem alkalmazható. A lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Alkalmazás:
Akut hegyi betegség tüneteinek megelőzésére és kezelésére, (AMS:acute mountain sicknes) agyi vizenyő (vizenyő). Magas Tengerszint feletti tartózkodás okozta Agyvizenyő (HACE) megelőzésére, kezelésére. Hirtelen alacsonyabb tengerszint feletti magasságra történő érkezés esetére is.

Kalciumcsatorna-blokkolók[szerkesztés]

nifedipin (Corinfar 10 mg retard tabletta 100x)
Tárolás:
Felhasználhatósági időtartam:
A csomagoláson feltüntetett lejárati idő után a készítmény nem alkalmazható. A lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Alkalmazás:
Kalciumcsatorna-blokkoló tágítja az ereket, tüdővizenyő (vizenyő), Magas Tengerszint feletti tartózkodás okozta Tüdővizenyő (HAPE) megelőzésére, hirtelen alacsonyabb tengerszint feletti magasságra történő érkezés esetére is.

Szelektív foszfodiészteráz-5 - gátlók[szerkesztés]

tadalafil (+Cialis 10 mg filmtabletta 4x)
Tárolás:
Felhasználhatósági időtartam:
A csomagoláson feltüntetett lejárati idő után a készítmény nem alkalmazható. A lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Alkalmazás:
Magas Tengerszint feletti tartózkodás okozta Tüdővizenyő (HAPE) megelőzésére, hirtelen alacsonyabb tengerszint feletti magasságra történő érkezés esetére is.
sildenafil (+Viagra 50 mg 4x)
Tárolás:
Felhasználhatósági időtartam:
Alkalmazás:
Magas Tengerszint feletti tartózkodás okozta Tüdővizenyő (HAPE) megelőzésére, hirtelen alacsonyabb tengerszint feletti magasságra történő érkezés esetére is. Szelektív foszfodiészteráz-5 gátlók alacsonyabb pulmonális artériás vérnyomást okoznak.

Béta-agonisták[szerkesztés]

salmeterol (++Serevent 50 mikrog/d evohaler 120x)
Tárolás:
Felhasználhatósági időtartam:
A csomagoláson feltüntetett lejárati idő után a készítmény nem alkalmazható. A lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Alkalmazás:
Magas Tengerszint feletti tartózkodás okozta Tüdővizenyő (HAPE) megelőzésére, hirtelen alacsonyabb tengerszint feletti magasságra történő érkezés esetére is.[1]

Agyi keringést fokozók[szerkesztés]

Ginkgo folium (Bilobil Forte 80 mg kemény kapszula 60x)
Tárolás:
Felhasználhatósági időtartam:
A csomagoláson feltüntetett lejárati idő után a készítmény nem alkalmazható. A lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Alkalmazás:
Központi idegrendszer zavaraira, amelyek az alábbi tünetekkel járnak: szédülés, fülzúgás, fejfájás, memóriazavarok, szorongással kísért hangulati labilitás. Agyi keringési zavarok és Alzheimer kór okozta elbutulás enyhe és középsúlyos formáiban, elsősorban a memóriakárosodás súlyosbodásának lassítására.

Nem-gyógyszeres beavatkozások[szerkesztés]

Oxigén[szerkesztés]

Pihenés és meleg[szerkesztés]

Leereszkedés[szerkesztés]

Túlnyomásos terápia[szerkesztés]

Négy kamrás hiperbárikus eszköz.

Pozitív légúti nyomás és egyéb terápiák[szerkesztés]

Extralinkek[szerkesztés]


◄--- Előző lap:Útipatika                      ---► Következő lap:

Jegyzetek

  1. Luks AM, Swenson ER. Medication and dosage considerations in the prophylaxis and treatment of high-altitude illness. Chest. 2008 Mar;133(3):744–55. Maggiorini M, Brunner-La Rocca HP, Peth S, Fischler M, Bohm T, Bernheim A, et al. Both tadalafil and dexamethasone may reduce the incidence of high-altitude pulmonary edema: a randomized trial. Ann Intern Med. 2006 Oct 3;145(7):497–506. Pollard A, Murdoch D. The High Altitude Medicine Handbook. 3rd ed. Abingdon, UK: Radcliffe Medical Press; 2003. Pollard AJ, Niermeyer S, Barry P, Bartsch P, Berghold F, Bishop RA, et al. Children at high altitude: an international consensus statement by an ad hoc committee of the International Society for Mountain Medicine, March 12, 2001. High Alt Med Biol. 2001 Fall;2(3):389–403.