Útipatika/Öngyógyítás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Öngyógyítás


Az öngyógyszerezés (angol: self-medication) a beteg döntése, ami egészségügyi szakértői kontroll nélküli gyógyszerszedést jelent a legtöbb esetben[1][2]. Az öngyógyszerezés a betegmagatartás azon formája, amely a tünetek szubjektív megítélésének következménye, és amely során a betegek gyógyszereket alkalmaznak szakember felügyelete nélkül. Öngyógyítás emberi viselkedés, amikor az egyén az orvos által nem diagnosztizált és receptre fel nem írt gyógyszert alkalmaz betegségének kezelésére. A pszichológia az ilyen viselkedést sajátos összefüggésében használja az életstílusgyógyszerekkel kapcsolatban (rekreációs drogok, pszichoaktív drogok, az alkohol és más önálló megnyugtató magatartásformák)[3]. A lelki tünetek enyhítésére, a stressz és a szorongás, beleértve a mentális betegségeket és/vagy pszichológiai traumákat[4][5], amelyek különösen egyediek és alapul szolgálhatnak a fizikai és mentális egészség súlyos károsodására, ha ez az addiktív mechanizmusokon keresztül motivált.
A felelősségteljes öngyógyszerezés, öngyógyítás része az egészségtudatos, önmagáról felelősséggel döntő ember életének[6]. Ezért is nagyon fontos, hogy gyarapítsuk egészségügyi ismereteinket, és amikor egy gyógyszer alkalmazásáról döntünk, ne csak a reklámokból tájékozódjunk. Vegyük komolyan a már sokszor elhangzott mondatot: „…kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”
A megbízható és időbeni orvosi ellátáshoz jutás problematikus lehet számos esetben. Ennek eredményeként, bizonyos gyógyszerek használata előtt a betegnek képesnek kell lennie saját panaszainak diagnosztizálására és kezelésére[7][8].
Az egészséges utazónak is ismernie kell az öngyógyítás elemeit és határait, s az utazási tanácsadó orvos felírhatja az esetleg szükségessé váló, az útipatika részét képező gyógyszereket. Ezen a területen a gyógyszerészi tanácsadásnak is tág tere nyílik (a vakcináción és a gyógyszerfelíráson kívül), hiszen az utazó, ha nem is megy el orvosi tanácsadásra, útipatikáját mindenképpen a gyógyszertárban szerzi be, és az általa kisebb jelentőségűnek ítélt kérdéseket ott teszi fel[9].

◄--- Előző lap:Orvosi konzultáció                      ---► Következő lap:Öngyógyításról általában


Jegyzetek

  1. Öngyógyszerezés helyzete Magyarországon Doktori értekezés Dr. Major Csilla Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Doktori Iskola 2010.
  2. A KÁBÍTÓSZER-PROBLÉMA EURÓPÁBAN 2011. © Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja
  3. Kirstin Murray (11/10/2010). "Distressed doctors pushed to the limit". Australian Broadcasting Corporation. Retrieved 27 March 2011
  4. Dr Vivek Benegal (October 12, 2010). "Addicted to alcohol? Here's why". India Today. Retrieved 27 March 2011.
  5. Howard Altman (October 10, 2010). "Military suicide rates surge". Tampa
  6. dr. Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva: Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. LAM 2000;10 (1): 74-81.
  7. Öngyógyszerezés helyzete Magyarországon doktori értekezés Dr. Major Csilla Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Doktori Iskola 2010.
  8. Az öngyógyszerezés a betegmagatartás azon formája, amely a tünetek szubjektív megítélésének következménye, és amely során gyógyszereket alkalmaznak szakember felügyelete nélkül.
  9. OTSZ Online - Utazásorvostan: A legfiatalabb orvosi diszciplína Magyarországon