A piros övesbagoly(Catocala nupta) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjába tartozó faj.
A piros övesbagoly Európa mérsékelt éghajlatú és meleg részein széles körben előfordul. Az északi területeken hiányzik. Az Alpok északi oldalán 1000 méterig, a déli oldalon 1600 méterig hatol fel. Európában a leggyakoribb övesbagolyfaj.
A piros övesbagoly elülső szárnya 3,3-4,5 centiméter hosszú, szürke, elmosódó rajzolattal és mindig durván pikkelyes. A felületén húzódó zegzugos harántvonalak kettősek, világosabb köztes térrel. A hátulsó szárnyon két széles fekete sáv látható, melyek cikcakkos szélűek. A belső sáv többé-kevésbé derékszögben megtört és elkeskenyedve végződik. Ez ismertetőjegyek alapján a piros övesbagoly jól meghatározható.
A piros övesbagoly tó-, folyó- és patakpartok lakója, ahol elegendő fűz- és nyárbozótost talál. A lepke liget- és láperdőkben, parkokban is látható. A nagyon száraz helyeket elkerüli. Táplálékát a lombos fák alkotják.
A repülési ideje júliustól október végéig tart. A hernyó szürke, sötétebb pontokkal és foltokkal.
Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1 , A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma], Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935
