Címerhatározó/Magyarország címere

Címei: Eredeti neve Vajk, majd 972-es megkeresztelésekor az István nevet kapta. Ezen a néven magyar fejedelem (997-1001), majd Magyarország első királya (1001-1038)

Megjegyzés:

Uralkodása a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: A velencei Orseolo családból származott, III. Orseolo Ottó doge és Géza fejedelem Gizella, Ilona vagy Mária nevű lányának fia, Magyarország királya (1038 – 1041 és 1044 – 1046)

Megjegyzés:

Uralkodása a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: A hagyomány szerint Edömér kun vezér leszármazottja, aki a Mátraalján az Aba nemzetség feje (e nemzetségből származnak a gagyi Báthoryak és az iktári Bethlenek), I. István húgának, Saroltának férje volt. Nádor (1038 és azelőtt-1041), Magyarország királya (1041-1044)

Megjegyzés:

Uralkodása a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: A második Árpád-házi magyar király, Géza fejedelem testvérének, Szár Lászlónak (vagy Vazulnak) fia. Magyarország királya (1046–1060)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: Magyarország királya (1060–1063)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: Magyarország királya (1063–1074)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: Magyarország királya (1074–1077)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: Magyarország királya (1074–1077)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Címei: Colomanus, Dei gratia, Hungariae [1095–1116], Dalmatiae, Chroatiae, Ramaeque rex [1102-1116] (1102)

Címei: Magyarország (1116–1131), Dalmácia, Horvátország, Ráma királya

Címei: Ego B(ela), dei gratia Hungarie [1131–1141], Dalmacie, Chroacie, Rameque rex (1138)

Címei: Ego Geyza, dei gratia Hungarie [1141–1162], Dalmatie, Chroacie, Rameque rex (1158)

Címei: Magyarország királya 1162-1163

Címei: Ego Stephanus Geyce regis filius, dei gracia Vngarie, [1162 – 1172], Dalmatie, Chroatie, Rameque rex (1167)

Címei: Magyarország királya 1163. január-június

Címei: Ego Bela tercius secundi Gejsse regis filius, dei gracia Ungarie [1172–1196], Dalmacie, Croacie, Rameque rex (1175)

Megjegyzés: A címer legrégibb eleme a kettős kereszt, mely 1190 táján bukkan fel először III. Béla pecsétjén és valószínűleg bizánci eredetű. (Béla a bizánci trón örököseként az ottani császári udvarban nevelkedett.) A későbbi változatokon megjelenik a hármas halom, majd rajta a korona, melyből a kettős kereszt kinől.

Címei: Hemericus dei gracia Hungarie [1196–1204], Dalmacie, Croacie, Rame, Seruieque rex (1203)

Megjegyzés: A vörös-ezüst sávok az Árpádok családi címere volt. Először Imre király használta 1202-es pecsétjén. Az ezüst sávokon kilenc oroszlán látható. II. Endre Aranybulláján hét egymás felé néző oroszlán látható, középen hárslevelekkel vagy szívekkel. Ezt a változatot csak rövid ideig használták. IV. Béla újra a kettős keresztes változatot használta.

Címei: Magyarország királya (1204–1205)

Megjegyzés:

Címei:

Ego Andreas, tertii Belae Regis filius, Dei gratia Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Chulmaeque Dux (1198 - herceg)

Andreas Dei gracia Hungarie [1205–1235], Dalmacie, Croacie, Rame, Seruieque Rex (1205)

Andreas Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Chroacie, Rame, Seruie, Galicie, Lodomerieque Rex (1206)

Andreas dei gracia Vngarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Galitie, Wladomirieque rex (1209)

Andreas secundus dei gracia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Seruie, Gallicie, Rames, Lodomerieque rex uiris religiosis abbati et conuentui sancte crucis de Austria (1233)

Megjegyzés: III. Béla és Châtillon Anna gyermekeként született 1177-ben. Másodszülött fiúként nem Endre kapta a magyar trónt, de atyja 1188-ban Halics trónjára segítette. 1190-ben azonban elűzték a trónról, és a herceg újra a magyar udvarban élt. Apja halála után Imre lett Magyarország királya, akire 1197-ben a hatalomból kimaradt herceg rátámadt a szlavóniai Macsek városánál, és a hatalom megosztását követelte Imrétől. A király így átengedte testvérének a dalmát-horvát hercegi címet. 1198. március 31-én a támadó szerbeket visszaverte András, és ellentámadásba ment át. Elfoglalta Ráma és Hum vidékét, és felvette a Hum és Ráma hercege címet is. Területein úgy uralkodott, mint bátyja az egész országon. Adót szedett, pénzt veretett. 1200-ban kibékült testvérével, és visszatért Magyarországra. Visszakapta korábbi hercegi címeit, de jelentősen korlátozták hatalmát. 1204 szeptemberében Imre meghalt. Endre III. Lászlót elüldözte az országból, és amikor váratlanul meghalt Ausztriában a gyermek király, Endre 1205. május 29-én megkoronáztatta magát.

A III. Bélától örökölt keresztes hadjárat kötelezettségének teljesítésére, a pápa többszöri sürgetésére 1217-ben szánta el magát. A tengeri szállítás fejében Velence javára lemondott Zára birtokáról. Az október elején Akkon városánál összegyűlt sereg vezére lett. Címei közé felvette a „jeruzsálemi királyét” is, bár Jeruzsálemben nem járt. 1218. jan.-ban a hadjáratot félbeszakítva elindult a Szentföldről, és a latin császárság elnyerése érdekében nagy utat tett meg a K-i tartományokban.

1198-ban Endre Dalmácia, Horvátország és Zachulmia hercege a zágrábi püspöknek és egyháznak ad törvénykezési szabadságot: Andreas Dei gracia Dalmacie, Croacie, Hulmeque Das, secundi Bele Regis filius

Címei: II. Endre fia, Gaícia királya (1214-1219; 1219-1221), Horvátország (1208), Szlavónia hercege

nos Colomanus, Dei gratia Ruthenorum Rex, et largitate gloriosi patris nostris Andree Hungarorum Regis, Dux Dalmatie atque Croatie (1226)

Colomanus, Dei gratia rex Ruthenorum et dux totius Sclavoniae (1232)

Megjegyzés: Apja már hatévesen Halics királyává koronáztatta, de ottani uralma rövid életű volt. Királyi címe megtartása mellett Horvátországot és Dalmáciát kormányozta. Vitézül harcolt az 1241-es muhi csatában. A tatárok elől Pesten át Horvátországba menekült, ahol belehalt a sebeibe.

Címei: Magyarország királya (1235–1270)

Herceg: Bela, Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Gallicie, Rame, Seruie, Lodomerieque Rex, primogenitus Regis Andree (1225)

Király: Bela, Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Seruie, Galitie Lodomerieque rex (1236. márc.)

Bela Dei gratia Hungarie, Croachie, Dalmatie, Rame, Seruie, Galitie, Lodomerie Cumanieque rex (1236. márc.)

Megjegyzés:

Címei: Magyarország királya (1270–1272). V. István seregei elfoglalták Vidint és megújíották (1266) a magyar hatalmat Nyugat-Bulgária fölött. Ettől fogva királyaink viselték a Bulgária királya címet is.

Herceg: (ifjabb király): Stephanus Dei gracia Rex primogenitus Illustris Regis Hungarie et Dux Stirie (1259)

Stephanus Dei gracia, Rex primogenitus Illustris Regis Vngarie, Dux Transsiluanus, et Dominus Cumanorum (1261)

Stephanus Dei gracia junior Rex Hungarie, Dux Transsiluanus, Dominus Cumanorum (1263)

Király: Stephanus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanieque rex (1270)

Stephanus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex (1270 júniusa)

Megjegyzés:

Címei: Magyarország királya (1272–1290).

Ladizlaus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex

Megjegyzés:

Címei: Magyarország királya (1290–1301). Az utolsó Árpád-házi király.

Andreas dei gracia Hungarie, Dalmacie,Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex (1294)

Megjegyzés:

Címei: Magyarország királya (1301–1305). Přemysl-házból származó magyar, cseh és lengyel király. Magyarországon – László néven – 1301. augusztus 27-étől, 1305. október 9-én történt lemondásáig uralkodott. 1305. június 21-étől haláláig III. Vencel néven volt Csehország és Lengyelország királya. Apja II. Vencel cseh és lengyel király, anyja Habsburg Juta (Guta), Habsburg Rudolf leánya. II. Vencel apja és anyja is leányágon rokoni kapcsolatban volt az Árpád-házzal, így már 1290-ben fellépett a magyar trón igénylőjeként.

Ladizlaus dei gracia Vngarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque Rex (1302)

Megjegyzés:

Címei: Magyarország királya (1305–1307). A bajor Wittelsbach-házból származó magyar király, III. Ottó néven Alsó-Bajorország hercege. 1290. február 3-ától haláláig volt bajor herceg, a magyar királyi címet 1305. december 5-étől haláláig viselte, de 1307-ben megfosztották magyarországi hatalmától. Apja XIII. Henrik Bajorország, majd I. Henrik néven Alsó-Bajorország hercege, anyja Erzsébet, IV. Béla magyar király leánya volt.

Otto dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque Rex (1306)

Megjegyzés:

Címei: Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Salerno hercege, Monte Sant'Angelo ura

Karolus primogenitus illusris Jerusalem et Sicilie regis dei gratia Ungarie, Dalmatie, Croatie, Gallitie, Rame, Seruie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex, princeps Salernitanus et honoris montis sancti Angeli dominus (1292 dec.)

Megjegyzés: 1292-ben Martell Károlyt, II. Károly Nápolyi király és Árpádházi Mária (†1323) első fiát a pápai legátus Nápolyban magyar királlyá koronázta. A pápa ellenezte III. Endre megkoronázását és igényt tartott Magyarország királyának kinevezésére. Martell Károlyt csak egyes horvát nemesek támogatták.

Címei: Magyarország királya (1307-1342). Caroberto néven született, Anjou Martell Károly és Habsburg Klementia (Habsburg Rudolf német király leánya) házasságából. Károly Róbert V. István Árpád-házi magyar király dédunokája volt. V. István 1267-ben egyik lányát, Máriát II. Anjou Károly, későbbi nápolyi királyhoz adta feleségül. II. Anjou Károly és az Árpád-házi Mária fia, Martell Károly magyar trónigénye már IV. László halála után felmerült, mivel az Árpád-ház egyetlen élő férfi trónörökösét, Utószülött Istvánt IV. Béla nem ismerte el törvényes testvérének. Utószülött István fiának, András hercegnek később mégis elég nagy tábora volt ahhoz, hogy mint az Árpád-ház utolsó férfiági leszármazottját királlyá koronázzák, annak ellenére, hogy a pápa Martell Károlyt támogatta.

Karolus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, umanie, Bulgarieque Rex (1307)

Karolus dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Seruie, Gallitie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex princeps Salernitanus, et Honoris ac montis sancti Angeli dominus (1323)

Megjegyzés: Az Árpád-ház kihalása után (1301) nőági rokonaik, a nápolyi Anjouk kerültek a magyar tónra. Legitimitásukat, azaz rokonságukat az Árpádokkal a címerük által is igyekeztek kifejezni. Így jött létre az Árpádok sávjaival és az Anjouk liliomaival hasított magyar címer.

Címei: Magyarország (1342–1382), Lengyelország (1370–1382), Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Salerno hercege, Monte Sant'Angelo ura.

Lodovicus Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque Rex Princeps Sallernitanus et Honoris ac Montis Sancti Angeli Dominus (1348)

Lodovicus Dei gratia Vngarie, Jerusalem et Sicilie, Ducatus Apulie, et Principatus Capue, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque Rex, Princeps Salernitanus et Honoris Montis Sancti Angeli Dominus (1348)

Lodovicus, Dei gratia Hungarie, Polonie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, princeps Sallernitanus et Honoris Montis Sancti Angeli dominus (1374

Megjegyzés:

Megjegyzés: Nagy Lajos öccse, magyar herceg, névleges nápolyi király, Calabria hercege.

A nápolyi székesegyház Lajos kápolnájában temették el.

Megjegyzés: Nagy Lajos öccse, címe Erdély hercege

Károly Róbert és Łokietek Erzsébet legkisebb fia volt. I. Lajos fiatalabbik öccse. Felesége Margit, IV. (Bajor) Lajos német-római császár leánya, akivel 1350. szeptember 19-én kötött házasságából két gyermeke született János (1354-1363) és Erzsébet (1352-1380 előtt), II. Tarantói Fülöp felesége. 1349-ben hozta létre saját udvarát, mint Szepes és Sáros hercege, majd Erdély hercege. 1350-től Horvátország és 1353-tól Szlavónia hercege címét viselte, de a tényleges kormányzás Lackfi István kezében maradt. Egy évvel később halt meg.

Címei: Magyarország (1382–1385 és 1386–1387), Lengyelország, Dalmátia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királynője (a latin oklevelekben gyakran "királya"), Salerno hercege, Monte Sant'Angelo ura.

Maria Dei gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galiciae, Lodomerie, [Cumaniae,] Bulgariaeque Regina, Princeps Salernitana et honoris montis Sancti Angeli Domina (1383)

Pecsét körirata: MARIA • DEI • GRA(tia) • HVNGARIE • DALMACI(e) • CROACIE • RAME • SERVIE • GALICIE • LODOMERIE • COMANIE • BVLGARIEQUE • REGINA • PRINCEPS • SALLERNITANA • ET • HONORIS • AC • MONTIS • SANCTI • ANG(e)LI • DOMINA.

Megjegyzés:

Anjou-házi magyar királynő. Nagy Lajos és Kotromanic Erzsébet második leánya. 1382. szeptember 17-től uralkodott. 1385. december 31-én lemondott a trónról, de 1386. február 24-től haláláig ismét ő volt – 1387. március 31-től férjével, Zsigmonddal társuralkodóként – a Magyar Királyság hivatalos uralkodója. Máriának két leánytestvére volt. Nővére, Katalin – V. Károly francia király másodszülött fiának, Lajosnak jegyese – 1378-ban meghalt. Húga – az 1997. június 8-án szentté avatott – Hedvig Lengyelország királynője lett.

Címei: Lengyelország királynője (1384-1399), Litvánia nagyhercegnője. Királlyá koronázták, mivel a lengyel jog nem ismerte el a királynő jogát az uralkodás örökítésére. II. János Pál pápa 1997-ben szentté avatta.

Megjegyzés:

Nagy Lajos magyar király (lengyelül: Ludwik Węgierski, „Magyar Lajos”) és Erzsébet (lengyelül: Elżbieta Bośniaczka) lánya. Lajosnak Erzsébettől három lánya született, Katalin, Mária és Hedvig. Halála után a lengyel trónt Hedvig, a magyart pedig Mária örökölte.

Címei:

Megjegyzés: Magyarország királya (1385–1386), Nápoly királya (1381-1386), Jeruzsálem, Szicília, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicía, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Provence, Forcalquier, Piedmont grófja. Akháj fejedelem (1383–1386), Durazzo hercege

Karolus Dei gratia Ungarie, Jerusalem et Sicilie, necnon Dalmatie, Crovatie, Rame, Servie, Galicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, Provincie et Forcalquerii ac Pedimontis comes (1385 június)

Karolus dei gracia Vngarie, Jerosolimi et Sicilie, nec non Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Galicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque Rex, Prouincie et Forcalgrij et Pedimontis Comes (1386 január)

Karolus dei gratia Ungarie, Jer(oso)l(y)m(e) et Sicilie necnon Dalmatie, Crouacie, Rame, Seruie, Galicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, Provincie et For | calg(e)rii ac Pedimontis comes (1386 január 22.)

Címei: Nápoly királya (1386–1389), Magyarország címzetes királya (1390–1414), Jeruzsálem, Szicília, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicía, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Taranto hercege (1406-tól), Provence, Forcalquier címzetes grófja, Piedmont grófja.

Megjegyzés: Kis Károly király fia, 1406-ban kísérletet tett a trón megszerzésére. Az ifjabb Anjou-ház utolsó férfitagja volt, de legalább két törvénytelen gyermeke is maradt: Rinaldo di Durazzo, Capua hercege, akinek voltak saját utódai, és Maria di Durazzo, aki fiatalon halt meg.

Vladislaus, Dei Gratia Hungariae, Jerusalem, Siciliae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque Rex Provintie et Forcalquerii et Pedimontis Comes (1403)

Címei: német-római császár (1433), német király (1411), Magyarország királya (1387), Csehország királya (1420), lombard király (1431), Brandenburg őrgrófja (1373)

Nos Sigismundus dei gracia Hungarie Dalmacie Croacie Rame Servie Galicie Lodomerie Comanie Bulgarieque rex, marchio Brandemburgensis, sacri Romani Imperii archicamerarius, atque Boemie et Luczemburgensis heres (1387)

Nos Sigismundus dei gracia rex Hungarie, Dalmacie, Croacie, etc. Marchioque Brandemburgensis, etc. sacri Romani impery vicarius generalis et regni Bohemie gubernator (1408)

Sigismundus Dei gratia romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, marchio brandemburgensis, necnon Bohemie et lucemburgensis heres (1412)

Nos Sigismundus Dei gracia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie etc. rex (1421)

Sigismundus diuina fauente clemencia Romanorum imperator semper augustus ac Hungarie, Boemie, Dalmacie, Croacie Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex (1436)

Megjegyzés: 1422. április 22-én, Bécsben kötött házasságot Erzsébettel (Prága, 1409. február 28. – Győr, 1442. december 19.), Luxemburgi Zsigmond és másodk felesége, Cillei Borbála lányával. Az 1420-as években részt vett a huszita háborúkban, 1434–1435-ben pedig az ország déli részén a törökök ellen harcolt. 1437. december 9-én meghalt apósa, Luxemburgi Zsigmond, és a főurak és a főpapok december 18-án Albertet választották az ország királyává. 1438. január 1-jén Frankfurtban német-római királlyá koronázták.

Címei: V. Albertként osztrák herceg (1404–1439), II. Albertként német király (1438–1439), I. Albertként Magyarország királya (1437–1439).

Albertus Dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croatie, etc., Austrieque et Stirie dux, necnon marchio Moravie etc. (1438)

Megjegyzés: Luxemburgi Zsigmond és második felesége, Cillei Borbála lánya. 1422. április 22-én, Bécsben feleségül ment Habsburg Alberthez.

Címei: Magyrország, Dalmácia, Horvátország stb. királynéja, Ausztria és Stájerország hercegnője, Morvaország őrgrófnője stb.

Elisabet, Dei gratia regina Hungarie, Dalmatie, Croatie etc., Austrieque et Stirie ducissa, marchionissa Moravie etc. (1438. nov.)

A fenti pecsét körirata: ELISAB(e)T(e) • D(e)I • G(ratia) • REGINA (így) HVNGARIE • DALMAC(ie) • CROAC(ie) E(t)C(etera) • HERES • BOEMIE • AVST(ri)E (e)T STIRIE • DVCISSA • AC • MARCHIO(n)ISSA • MORAVIE • (e)TC(etera).

Címei: Magyarország királya (1440–1444), Lengyelország (1434–1444), Dalmácia, Horvátország királya, Litvánia nagyhercege, Ruténia ura.

Wladislaus Dei gracia Polonie, Hungarie, Dalmacie, Croacie etc. rex necnon terrarum Cracouie, Sandomirie, Syradie, Lancicie, Cuyauie, Lithuanie princeps supremus, Pomeranie, Russieque dominus et heres etc.

Wladislaus Dei gratia Hungarie, Polonia, Dalmatie, Croatie, etc. rex, Lithvanieque princeps supremus et heres Russcie (1440 aug.)

Címei: Magyarország királya (1445 – 1457), Csehország királya (1440 – 1457, ténylegesen: 1453 – 1457), Ausztria, Stájerország hercege, Morvaország őrgrófja.

Nos Ladislaus, Dei gracia Hungarie etc. rex, Austrieque et Stirie dux, necnon marchio Moravie (1453 ápr.)

Ladislaus Dei Gratia Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, necnon Austrie et Stirie dux ac marchio Moravie etc. (1453 május)

Wir Lasslau von gotes gnaden zu Hungern ze Behem Dalmatien Croatien etc. künig herzog zu Österreich und marggrave zu Merhern etc. (1453 május)

Címei: Kormányzó, erdélyi vajda, (erdélyi) Beszterce város és kerület örökös grófja, temesi ispán, nándorfehérvári főkapitány

Címei: Magyarország királya (1458 – 1490), Csehország királya (1469 – 1490)

Mathias dei gracia Hungarie, Dalmacie. Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex (1464)

Mathias Dei gratia Hungarie, Bohemia, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, necnon Slesie et lucemburgensis dux, marchioque Moravie et Lusatie etc. (1486)

Mathias Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, ac Austrie, Slesie et lucemburgensis dux, necnon Lusacie et Moravie marchio (1487 febr.)

Címei: Magyarország királya (1490–1516), Csehország királya (1490–1516)

Wladislaus, Dei gracia Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, necnon Slesiae et Luxemburgensis dux marchioque Moravie et Lusacie etc. (1494)

Megjegyzés: Egyetlen legitim felesége Foix-i Anna (Candale-i Anna francia hercegnő), akinek címere megjelenik pl. Kassa címerében is. II. Gaston de Foix, Candale és Benauges grófja és Navarrai Katalin infánsnő lánya volt. Ezen címerek ugyancsak megtalálhatók egyes Jagelló uralkodók pecsétjein.

Címei: Magyarország királya (1516–1526), Csehország királya (1516–1526)

Wir Ludwig, von Gots genaden zu Hungern, Beheim, Dalmatien, Croacien, < Ramien, > Servien, Gallitien, Lodomirien, Cumanien, Bulgarien etc. kunig, marggrave zu Merhren, herzog zu Lutzemburg und in Slesien, marggrave zu Lausitz etc.

(1520 febr.) (Čelakovský, Jaromír-Haas, Antonín: Sbírka pramenů práva městského království českého / Codex juris municipalis regni Bohemiae. Praga, Nakl. Obce kralovskeho hlavniho mesta Prahy, 1886-, IV; part 3; p.328; Doc.# 888).[1]

Címei: nádor (1492-1499), erdélyi vajda (1511-től), Magyarország királya (1526–1540), Dalmácia, Horvátország királya, Morvaország, Lausitz őrgrófja, mindkét Szilézia hercege

Nos Joannes Dei gratia rex Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, etc. marchio Moraviae ac Lusatiae et utriusque Sleziae dux, etc. (1540 febr.)

Címei: választott magyar király (1540 – 1570), Erdély első fejedelme (1559–1571), Opole és Ratibor hercege

Megjegyzés: Szapolyai János magyar királynak és I. Zsigmond lengyel király leányának, Jagelló Izabellának a fia. Még születési évében, 1540-ben, a rákosi országgyűlés II. János néven magyar királlyá választotta, de nem koronázták meg.

Címzése: Mi Mária Terézia, Isten kegyelméből a Rómaiak özvegy császárnéja, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária apostoli királynője, Ausztria főhercege, Burgundia, Felső- és Alsó-Szilézia, Brabant, Milánó, Stájerország, Karinthia, Krajna, Mantua, Párma, Placentia, Linburg, Luxemburg, Geldern és Württenberg hercege, a Szent Római birodalom, Magyarország, Burgovia, Felső- és Alsó-Luzácia őrgrófja, Svábország hercege, Habsburg, Flandria, Tirol, Terretum, Kyburg, Görz, Gradisca, és Arthesia grófja, Elzász tartományi grófja, Namur grófja, a Szlavón Marchia, Naon-i rév Salina és Mechlen úrnője (Bárdosy János armálisa, Bécs 1768.)

Másik címzés:

Mi Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tótország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabantia, Felső- és Alsó-Szilézia, Majland, Styria, Karinthia, Karniolia, Mantua, Parma és Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern, Württemberg herczege; Svévia fejedelme; a szent római birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz őrgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság, Pordenone, Salzburg és Mecheln ura; Lotharingia és Bar herczegnője; Etruria nagyherczege stb. (1741. évi II. törvénycikk)

Másik címzés:

Mi Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabanita, Felső- és Alsó-Szilézia, Milano, Styria, Karinthia, Krajna, Mantua, Parma, Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern és Württemberg herczege; Svévia fejedelme; a római szent birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság, Pordenone, Salzburg és Mecheln ura; Lotharingia és Bar férjezett herczegasszonya, Etruria nagyherczegnője stb. stb. (1741. évi törvénycikkek)