Címerhatározó/Magyarország címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Magyarország címerével foglalkozik.


Ungarn.jpg

Lapszéli díszités (Magyarország czímere).jpg


Az Országgyűlés és az országos rendek címerei[szerkesztés]

Az országos rendek pecsétje.jpg

Az országos rendek pecsétje I. Ulászló idején

A helytartótanács pecsétje[szerkesztés]

A helytartótanács pecsétje.jpg

Árpád-kor[szerkesztés]

Az Árpád-ház címere

Szent István[szerkesztés]

Szent István (970 k.-1038)
Zászló Pecsét Pénzek
Szent István pénze a királyi lándzsával, rajta zászlóval
Szent István zászlója (rekonstrukció)
Keresztes zászló Szent István pénzéről
Szent-István pecsétje.jpg
Szent István szignatúrája a pannonhalmi kiváltságlevélről, Domokos érsek, alkancellár, 1001
Szent István ezüstpénzei
Szent István aranypénze

Szt. István aranypénze.PNG

"Szent István pénzeinek éremrajza szorosan csatlakozik a X–XI. századi német pénzek egyik csoportjának éremrajzához. Az elő- és hátlap rajza azonos. A körirattól gyöngysorral – a hátlapon kettős vonalkörrel – elválasztott belső kört egyenkarú kereszt metszi, a melynek felső szára a körirat elejét és végét elválasztó kis keresztben végződik. A belső kör és keresztalkotta négy mezőben négy háromszögű ék van, a melyek egyes példányokon levélalakká idomulnak. Az előlap körirata: Stephanus rex, a hátlapé, néha jobbról balra haladó írással: Regia Civitas. A betűk nem vésett, hanem ponczéllott bélyegzővel verettek. Typusuk eltér az összes egykorú nyugati pénzek szép capitalis betűtypusától. A kezdetleges technikára visszavezethető primitiv betűformák mellett, egyes betűk az ó-görög és ó-latin epigraphikus emlékek betűire emlékeztetnek. A hátirat G (G Szt István.png) és A (A Szt István.png) betűjének sajátságos formája a Nyugaton e korban ismeretlen volt.[3]" [3] Lehet, hogy a byzánczi epigraphikus írásmódra vezetendők vissza, bár – az újabb kutatások eredményeit figyelembe véve – az sem látszik lehetetlennek, hogy bennük az ó-magyar rovásírás emlékeivel állunk szemben. V. ö. Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest, 1915. 167. l. közölt betűsort. (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 171-172.)

Címei: Eredeti neve Vajk, majd 972-es megkeresztelésekor az István nevet kapta. Ezen a néven magyar fejedelem (997-1001), majd Magyarország első királya (1001-1038)

Megjegyzés:

Uralkodása a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Orseolo Péter[szerkesztés]

Orseolo Péter (1011-1046)
Zászló Pecsét Pénzek
Péter király ólombulláj.jpg Péter ezüst denárai.jpg

"Szent István közvetlen utódainak, Péternek és Sámuelnek, pénzei külső kiállítás tekintetében teljesen az ő obolusainak mintájára verettek. Az éremrajz mindkét lapon ugyanaz maradt, csupán a körirat változott meg. Az előlapra természetesen az új uralkodó neve, a hátlapra a Regia Civitas helyébe Pannonia került, nem a Szent István pénzein tapasztalt különleges typusú, hanem szép, egyenletes epigraphikus betűkkel." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 192.)

Címei: A velencei Orseolo családból származott, III. Orseolo Ottó doge és Géza fejedelem Gizella, Ilona vagy Mária nevű lányának fia, Magyarország királya (1038 – 1041 és 1044 – 1046)

Megjegyzés:

Uralkodása a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Az Orseolo család későbbi címere

Aba Sámuel[szerkesztés]

Aba Sámuel (990–1000 körül – 1044)
Zászló Pecsét Pénzek
Aba Sámuel ezüst denárjai.jpg

Címei: A hagyomány szerint Edömér kun vezér leszármazottja, aki a Mátraalján az Aba nemzetség feje (e nemzetségből származnak a gagyi Báthoryak és az iktári Bethlenek), I. István húgának, Saroltának férje volt. Nádor (1038 és azelőtt-1041), Magyarország királya (1041-1044)

Megjegyzés:

Uralkodása a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

I. Endre[szerkesztés]

I. Endre (1015 k.–1060)
Zászló Pecsét Pénzek
I. Endre törvénybe idéző ércbilloga
I. Endre törvénybe idéző ércbillogánk rajza
I. Endre idézőpecsétei
I. Endre ezüst dénárai
I. András obolusa
I. András körülmetszett obolusa

"I. Andrásnak időrendben első (C. N. H. I. 11. sz.) éremfaján ismét a Regia Civitas felirat szerepel. Nem tartom lehetetlennek, hogy András czéltudatosan verette pénzére – a tőle bitorlóknak tekintett Urseolo Péter és Aba Sámuel alatt használatos Pannonia helyébe – a régi feliratot. Ezzel akarta talán jelezni a jogfolytonosságot, hogy nem e trónbitorlók, hanem István király utódának tekinti magát. Lehet azonban, hogy csupán az a gyakorlati oka ennek, hogy első pénzeihez mintául Istvánnak általa ismert pénzeit vette. Erre mutat az, hogy későbbi pénzeire ő is Pannoniát veretett.

I. András második (C. N. H. 12–14. sz.) éremfajával megszűnik a két lap rajzának azonossága. A hátlapon a régi rajz van Pannoneia körirattal, az előlap a keresztmotivum megtartásával díszesebbé alakul. A háromsugarú kereszt karjaiban már nem az ékek, hanem változó jegyek – kör, karika stb. – foglalnak helyet.[2] A köriratot s ezzel az egész előlapot négyszer – három-három vonással – megszakított négyes vonalkör (egy gyöngykörrel) szegélyezi. Ez a vonalkör samanida hatásra mutat és talán András oroszországi tartózkodására vezethető vissza, mert ott voltak az arab-perzsa pénzek nagyobb számban forgalomban. [2] Négy háromszöggel jelölt pénzpéldányai is vannak. A Magyar Nemz. Múzeum éremtárában pl. 10 db ilyen példányt láttam." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 193.)

"I. Andrásnak C. N. H. 12. (13. és 14.), valamint Salamon C. N. H. 22. és Szent László C. N. H. 28. (29., 30.) sz. éremfaján belől több nagyságbeli változat ismerhető fel. A kisebb példányokat régebbi íróink fél-, harmad- és negyeddenároknak, a nagyobbakat denároknak tekintették. Ez éremfajok egyes példányainak vizsgálata arra a meggyőződésre vezetett, hogy e kisebb példányok semmiesetre sem tekinthetők denárhányadoknak. A C. N. H. 22. sz. kisebb változatai – kisebb bélyegükkel – különböző pénzkibocsátásokat jelölnek, tehát külön éremfajok, a miről alább fogunk szólni. A C. N. H. 13., 14., 29. és 30. sz. fajok viszont a C. N. H. 12., illetve 28. sz. érmeknek egykorúlag, határozott czéllal körülmetélt példányai. Döntő bizonysága ennek az, hogy úgy a C. N. H. 13. és 14., mint a László-kori pénzek mellett egyes leletekben megtalálták az azokról lemetszett vonalkörös éremszegélyeknek töredékes maradványait.[12] Mindkét éremfajnál meg kell tehát különböztetnünk a teljes nagyságú, ép és a kisebb körülmetélt darabokat. E különbségeket különösen a metrologiai vizsgálatoknál kell figyelembe vennünk.

[12] Nuber F. Károly figyelmeztetett egy ilyen – általa ismert – leletre. A Magyar Nemzeti Múzeum-ban is nagy mennyiségben őriznek ilyen leletmellékletképen előkerült töredékes ezüstforgácsot." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 198.)

"I. Andrásnak második éremtypusával (C. N. H. 12) jelennek meg pénzeinken az ú. n. siglák. Kezdetben a kereszt négy karjában levő háromszögek helyét foglalták el változó mellékjegyek (kör, pont, kereszt, félhold, vonal stb.), majd Salamon pénzein és Szent László ideje óta minden éremfajon a belső körben avagy a köriratban, a betűk közt, gyakran magán az éremrajzon vagy egyes betűkben elhelyezve találjuk e nagy változatosságot mutató jegyeket.

Jelentésüket illetőleg többféle megoldást kíséreltek meg az irodalomban, de kielégítő magyarázatukat eddigelé senki sem adta. A legelterjedtebb nézet szerint e siglák pénzverőjegyek, a pénzverőhelyek vagy munkások megkülönböztető jegyei.[15] Mások szerint a siglák különböző pénzkibocsátásokat jelölnek.[16] Az a nézet is felmerült, mintha a kereszt karjaiban jelentkező változatos mellékjegyek csupán díszítő helytöltelékül szolgálnának.[17]

A siglaváltozatokat ismertető irodalom figyelmes áttanulmányozása és a Nemzeti Múzeum éremtárában egyes éremfajok különböző siglájú példányain végzett finomsági és súlyméréseim alapján arra az eredményre jutottam, hogy a siglák jelentésének megoldásánál különösen négy körülménynek kell döntő fontosságot tulajdonítanunk:

1. siglák, illetve mellékjegyek vannak oly külföldi (így bajor, német, cseh) pénzeken is, a melyeken a pénzverő munkás és a pénzverőhely külön van megnevezve;[18]

2. a siglák igen nagy változatosságot mutatnak egy-egy uralkodónak pénzein, sőt számuk néha több százra rúg egyazon éremfajon belül is;[19]

3. az azonos siglával ellátott s egy éremfajhoz tartozó egyes példányokon gyakran feltünő súlyeltérés állapítható meg;[20]

4. egyazon éremfajon belül a különböző siglákkal ellátott példányok súlya gyakran teljesen megegyezik és sohasem mutat következetes eltérést.[21]

Minde sajátságok figyelembevétele eleve kizárja azt a feltevést, mintha a siglák különböző pénzverőhelyek jegyei volnának, vagy különböző emissiókat jelölnének.[22] Viszont az a feltevés, hogy csupán diszítésül szolgáltak, czáfolatát leli az éremrajzon, a köriratban vagy betűkben elrejtve jelentkező siglákban. Ezeknek semmiesetre sem lehetett „díszítés” a czéljuk. Annak a feltevésnek, hogy a siglák pénzverő munkások jegyei lettek volna, vagyis hogy minden egyes siglának más és más munkás felelne meg, ellentmondanak azok a siglás külföldi pénzek, a melyeken a pénzverő neve is rajta van. A magyar pénzek közül Béla herczeg érmein 100 siglaváltozatnál több ismeretes, már pedig a XI. századi magyar herczegi pénzverőházban nem igen dolgozhatott 100 pénzverőmunkás. Bécsben a XIII. században, a mikor a bécsi denárok forgalma Ausztrián kivül is igen nagy volt, tehát nagy számban verettek, mindössze 48 pénzverő dolgozott a pénzverőházban.[23]

Az összes körülmények mérlegelésével, főkép azonban az azonos siglájú pénzek súlyeltéréseit és az eltérő siglájú pénzek egyezéseit véve figyelembe, az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy a siglák a pénzek technikai előállításával vannak kapcsolatban s a pénzverés ellenőrzésénél volt jelentőségük. (...)

A kész pénzdarabokat a pénzverők előljárója, Bécsben a Münzmeister, nálunk a pénzverőmester vagy kamaraispán, ellenőrző próbáknak vetette alá. A meghatározott maximalis és minimalis súlyhatáron belül mozgó darabokat, ha összsúlyuk – pl. Bécsben 360 darabé – a pénzverési alapsúlynak megfelelt, elfogadta, illetve forgalomba bocsátotta. A könnyebb és nehezebb darabokat azonban visszaadta a munkásnak újraöntésre, új darabolásra. Visszaadta pedig nem az egyes pénzdarabot, hanem az egész márka vagy fontnyi pénzt, esetleg az egész egyszeri öntés anyagát. Ugyanez volt az eljárás, ha a pénzek ezüsttartalma nem felelt meg az előírt finomsági foknak.

Ezzel az ellenőrző eljárással lehet kapcsolatban a siglák alkalmazása. A munkások egyszeri öntésükből vagy talán minden súlyegységből kikerülő pénzdarabot ilyen jegygyel láttak el, nehogy az ellenőrzésnél valami zavar támadjon. E jelölési rendszerrel kerülték el azt, hogy ha valamely öntés vagy valamely súlyegységnyi denár darabolása rosszul sikerült, a többi pénzdarabot is be kelljen olvasztani. Másrészt meg esetleges visszaéléseknél mindjárt meg volt állapítható a vétkes munkás kiléte.

A siglák tehát tágabb értelemben véve a pénzverő munkások jegyei voltak. Tágabb értelemben, mert nem minden siglaváltozat jelent egy külön munkást, hanem minden munkás öntéseként vagy éppen fontonként (márkánként) más-más jegyet alkalmazott. Ez magyarázza meg, hogy egyazon éremfajon belül is oly nagy változatosságot mutatnak. A pénzláb tekintetében a siglaváltozatoknak semmiféle jelentősége nincs. Bővebb ismertetésük a gyakorlati éremtan feladata. A pénztörténet keretén belül sajátságaik külön-külön nem tárgyalhatók.

[15] Réthy László: Corpus Nummorum Hungariae. I. 12. l.

[16] Börzsönyi Arnold id. ért. (N. K. 1903. 97–98. l.)

[17] Dannenberg I. 15. l. a bajor pénzek sigláiról mondja: „auch Kreuzchen, Lilien, Stern und allerlei sonstige Zierrathen dienen bloss zur Ausfüllung der Leere”.

[18] Dannenberg 1069c), 1071b), 1111., 1112., 1129. és Fiala: Česke denáry. I. tábla 25–28. sz. rajzok stb.

[19] Rómer Flóris Béla herczeg egyetlen éremfaján 93 (Arch. Ért. III. 1870. 206–208., VII. 1873. 94–96. l.), Jeszenszky Géza Géza herczeg egyetlen éremfajának példányain 29 (N. K. 1914. 56–58. l.) és Börzsönyi Arnold Szent László 10 éremfaján 51 – közte egyik fajon 13, egy másikon 10 – siglaváltozatot sorolnak fel (N. K. 1903. 96. l.). A C. N. H. 59. sz. érem 160 siglaváltozatáról – s általában a siglarendszer nagy változatosságáról – a következő fejezethez mellékelt táblázat tájékoztat.

[20] Jeszenszkynél (id. h. 56–58. l. ) a 13. sz. érem azonos siglájú két példánya 0.740 és 0.645 a 14. sz. 0.772 és 0.819; a 29. sz. 0.656 és 0.843; a 39. sz. 0.637 és 0.739, a 18. sz. három példánya 0.578, 0.604, 0.642, a 41. sz. 0.651, 0.671 és 0.770 g volt. A Nemzeti Múzeum Béla-, Géza- és László-kori érmeinek azonos siglájú példányainál az illető éremfaj maximalis és minimalis súlyait állapítottam meg.

[21] Jeszenszky mérései szerint pl. Géza herczeg különböző siglájú pénzei közül a 20., 22. és 39. sz. siglaváltozatok 0.636–0.638 g-os, a 39., 40., 41. sz.-ak 0.671–0.674 g-os, a 13., 18., 21. sz.-ak 0.642–0.646 g-os példányokkal szerepelnek (u. o. 56–58. l.). Magam a Nemzeti Múzeumban Béla herczeg 12 különböző siglájú pénzét 0.680–0.690 g közt ingadozóknak találtam.

[22] Béla herczeg 10 évi uralkodása idejéből ma már jóval több mint 100 siglát ismerünk, a mi évente 10 kibocsátást jelentene.

[23] Luschin v. Ebengreuth: Wiener Münzwesen im MA. Wien, 1913. 17. l. A XII. századi évi pénzújítás és apró pénzecskék korában valószínűleg jóval több pénzverőmunkás dolgozott hazánkban, mint Bécsben a XIII. sz.-ban, de a XI. században erről még nem lehet szó." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 200-203.)

Címei: A második Árpád-házi magyar király, Géza fejedelem testvérének, Szár Lászlónak (vagy Vazulnak) fia. Magyarország királya (1046–1060)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

I. Béla[szerkesztés]

I. Béla (1016 k.-1063)
Zászló Pecsét Pénzek
I. Béla pecsétjének töredéke
Béla herceg ezüst dénárai
Béla herceg érme
I. Béla ezüst dénárai

I. Béla király (1060-1063) érme.jpg

I. Béla obolusa "I. Bélának és I. Gézának úgy herczegi, mint királyi pénzei (C. N. H. 15., 16.,[3] 23. és 24. sz.), valamint Szent László első (C. N. H. 25. sz.) érme a Szent István-féle éremrajzot követik, azzal a – már I. András második éremfajánál tapasztalt – eltéréssel, hogy az előlapon a kereszt karjaiban a négy háromszög helyét, az egyes példányokon igen nagy változatosságot mutató, változó mellékjegyek, karika, pont, kereszt, félhold, ék stb., foglalták el. A hátirat Pannonia, gyakran romlott alakban (Panonai, Panonnia). Béla pénzein a betűk kerekded alakot (Î, X, P, R) öltöttek. [3] A C. N. H. 17. sz. érem az újabb leletbizonyítékok szerint III. Béla korából való." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 193.)

Címei: Magyarország királya (1060–1063)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Salamon [szerkesztés]

Salamon (1052-1087)
Zászló Pecsét Pénzek
Salamon ezüst dénárai
Salamon obolusai

"Salamon pénzeinek éremrajza egészen új. Először jelenik meg rajtuk a király képe. A XI. századi német pénzeken – különösen a császárok denárain – általánossá vált az előlapon egy koronás fő, néha térdkép alkalmazása, körirattal vagy a nélkül és többnyire kis mellékjegyekkel (kereszt, karika stb.).[4] Salamon – a császár denárok mintájára – obolusai előlapjára Rex Salamoni körirattal koronás királyi térdképet (C. N. H. 19., 20.) vagy főt (C. N. H. 21.) veretett, rajta vagy mellette apró mellékjegyekkel. A hátlap rajza a régi, körirata – néha visszásan és romlott alakban – a Pannonia vagy Pannonia Terra (C. N. H. 20.). A 19. számú érem félsúlyban is veretett (C. N. H. Pótl. 19A). [4] Pl. Dannenberg: 831., 833–835., 846–848., 1099., 1100. sz. III. Henrik császár-kori érmek.

Nevezetesebb Salamonnak egy másik – a többi térdképes fajnál mindenesetre későbbi – (C. N. H. 22. sz.) éremtypusa. Az előlap rajza azonos a másik két térdképes fejével, míg a hátlapon, rajz nélkül, Pannonia felirat van, három vízszintes sorban. Ez a hátirat a X–XI. században divatos kölni denárrajzra emlékeztet[5] s arra enged következtetni, hogy ezt a hazai éremfajok közt idegen rajzú pénzt talán kölni pénzverők készítették. A kölni pénz mintául vétele érthető, ha tudjuk, hogy Salamon sógorának és pártfogójának, IV. Henrik császárnak, uralkodása alatt ennek volt nevelője, Hanno kölni érsek (1056–1075) hosszú ideig uralkodott a császár helyett. Az éremrajz közvetlen mintájául is Hanno kölni denárja szolgálhatott.[6] A C. N. H. 22. sz. éremfajnak több nagyságbeli változata különböztethető meg, a miről alább fogunk bővebben szólni. [5] Dannenberg. I. 329a)–358. sz. a. érmek. [6] Érdekes találkozás, hogy ugyanezeidőtájt – minden előzmény nélkül – II. Boleszláv lengyel király is veretett hasonló rajzú pénzt." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 194.)

Címei: Magyarország királya (1063–1074)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

I. Géza[szerkesztés]

I. Géza (1040 k.–1077)
Zászló Pecsét Pénzek
Géza herceg ezüst dénára
I. Géza ezüst dénára
I. Géza obolusa

Címei: Magyarország királya (1074–1077)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Szent László[szerkesztés]

Szent László (1048 e.–1095)
Zászló Pecsét Pénzek
[Szent László] Ekkor veres lobogót ragadva, rárontott a kúnok hadára, ezt kiáltva: „ne öljük, hanem fogjuk el őket, s ha megtérnek, éljenek.”

GYÁRFÁS ISTVÁN: A JÁSZ-KUNOK TÖRTÉNETE. (I-IV. 1870-1885) MÁSODIK KÖTET. 185. ÖTÖDIK SZAKASZ. A KÚNOK MAGYARORSZÁGBAN, AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK ALATT. 1239–1301. 257-258.

http://vfek.vfmk.hu/00000097/root/0002/0006/0002-9b.html

Szent-László pecsétje.jpg

Szent László király pecsétje.PNG

Dávid herceg oklevele Szent László pecsétjével (1089-90_körül)
Szent László dénárai
Szent László obolusai
Szent László dénárai

"Szent László pénzei éremrajz tekintetében rendkívül változatosak. A Béla és Géza pénzeivel azonos veretű első (C. N. H. I. 25. sz.) éremfaj mellett még kilencz, összesen tehát tíz változatát ismerjük László pénzeinek.[8]

A kilencz későbbi faj közös vonása, hogy a régi hátlaprajz megtartása mellett hátiratuk már nem Pannonia, hanem – mint az előlapé – Ladislaus Re. A hátlap kidolgozása hanyatlást mutat. Az előlapi veret legtöbbször átrajzolódik a hátlapra, a mi a hátlapveretet elmosódottá teszi. Emlékeztetnek ezáltal a Németországban 1100 táján divatos úgynevezett félbracteátákra (Halbbrakteaten).[9] Több példányon a hátlaprajz teljesen hiányzik, a pénz bracteáta-szerűvé lesz, a mi mind a hátlap gondatlan előállítására és az ezüstlap vékonyságára vezethető vissza.

Az előlap rajza a C. N. H. I. 26. sz. érmen a régi, Szent István-kori kereszt, a sarkaiban négy háromszöggel. A C. N. H. 27. és 28–30. sz. két éremfaj koronás főt ábrázol. A 27. számú fajt – I. András második éremtypusához hasonlóan – négyszer megszakított négyes vonalkör szegélyezi, a 28. számút egyszerű gyöngykör. A C. H. N. 31. és 32. sz. érmek a régi éremrajz változatai, azzal az eltéréssel, hogy a kereszt szárai a külső kör szegélyéig terjednek, így a köriratot négy helyen metszik és a négy háromszög helyét négy kis kereszt foglalta el. A 31. sz.-nál a főkereszt szárai négy kis keresztben, a 32. számúnál két-két kis félholdban végződnek. A C. N. H. 36. sz. érmen a kereszt nyolczas küllővé alakult.[10] A 33. sz. érem rajza egészen új. Három keresztet ábrázol s a két kör közt a köriratot négy kis félhold metszi.[11] A C. N. H. 34. és 37. sz. érmeken eltünt a belső körvonal s a rajz az egész éremlapot betölti. A 34. sz. érem rajza a 33. számúéval rokon. A három kereszt a köriratot két részre osztja. A 37. számún az egész éremlapot betöltő nagy kereszt karjaiban két-két háromszög közt a király négy részre osztott nevének betűi foglalnak helyet.

[8] Réthy László a C. N. H.-ben 13 éremfajt különböztet meg. Ezek közül azonban a 28., 29. és 30. sz. érmek csak nagyságbeli eltérést mutatnak, amiről alább bővebben szólunk. A C. N. H. I. 35. sz. érem pedig, a mely egyetlen egy példányban ismeretes, a 34. sz. érem egykorú hamis példánya. A Magyar Nemz. Múzeumban levő egyetlen példány finomságát – próbatűvel végzett vizsgálattal – 0.300-nak találtam. Börzsönyi Arnold a C. N. H. I. 34. kisebb változatának tartja. (N. K. 1903. 95. l.)

[9] V. ö. erről Friedensburg: Deutsche Münzgeschichte (Meister's Grundriss) 115. l. és Halke: Handwörterbuch der Münzkunde. Berlin, 1909. 51–52. l. A félbracteáták-nál az ezüstlap vékonysága miatt a két lap bélyegzője átütődik az ellenkező lapra s ezáltal az érem értelmetlenné lesz. E hiba kiküszöbölése czéljából hozták divatba az irodalomban bracteáta néven szereplő egyoldali veretű lemezpénzeket.

[10] Börzsönyi: Szent László-féle éremlelet. (N. K. 1903. 92. l.) e typust a régi éremrajz azon példányai módosulásának tartja, a melyeken a négy háromszög hosszú ékké alakulva, a belső kör széléig nyulik. V. ö. Rupp I. 38. sz. és Börzsönyi id. h. II. typus: 1–2. sz. érmeket. Emlékeztet e rajz I. András C. N. H. 12. sz. pénzének rajzára is.

[11] Az éremrajz emlékeztet a Dannenberg I. 646. sz. a. III. Ottó korabeli éremre, a mely két keresztes karcsú torony közt egy magasabb keresztet ábrázol."

Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 196-198.

Címei: Magyarország királya (1074–1077)

Megjegyzés:

Uralkodása Magyarországon még a preheraldikus korra esik, ezért címere nem volt, csak zászlója, pecsétje és uralkodói jelképekkel ellátott pénzei

Könyves Kálmán[szerkesztés]

Könyves Kálmán (1074 k.–1116. február 3.)
Zászló Pecsét Pénzek
Könyves Kálmán eredeti pecsétje 1109-ből
Kálmán király pecsétje

Könyves Kálmán király pecsétje.PNG

Kálmán király pecsétje a pannonhalmi alapítólevélen
Kálmán király ezüst dénárai
Kálmán király (1095-1116) érme.jpg
Kálmán király pénzei
Kálmán király két utolsó verete

Címei: Colomanus, Dei gratia, Hungariae [1095–1116], Dalmatiae, Chroatiae, Ramaeque rex [1102-1116] (1102)

II. István[szerkesztés]

II. István (1101-1131. március 1.)
Zászló Pecsét Pénzek
II. István ezüst dénárai
II. István pénzei
II. István és II. Béla köriratnélküli pénzei

Címei: Magyarország (1116–1131), Dalmácia, Horvátország, Ráma királya

II. (Vak) Béla [szerkesztés]

II. (Vak) Béla (1108-1110 k.–1141. február 13.)
Zászló Pecsét Pénzek
II. Béla pecsétje

II. Béla király pecsétje.jpg

II. Béla denárai.jpg
II. Béla pénzei

Címei: Ego B(ela), dei gratia Hungarie [1131–1141], Dalmacie, Chroacie, Rameque rex (1138)

II. Géza [szerkesztés]

II. Géza (1130–1162. május 31.)
Zászló Pecsét Pénzek
II. Géza ólombullájának elő- és hátlapja
II. Géza ólompecsétje
II. Géza nagypecsétje
II. Géza herceg obolusa
II. Géza pénzei
II. Géza ezüstdénára

Címei: Ego Geyza, dei gratia Hungarie [1141–1162], Dalmatie, Chroacie, Rameque rex (1158)

II. László[szerkesztés]

II. László (1131-1163)
Zászló Pecsét Pénzek
II. László pénzei
II. László pénze

Címei: Magyarország királya 1162-1163

III. István[szerkesztés]

III. István (1162. június első napjai–1172. március 4.)
Zászló Pecsét Pénzek
III. István pecsétje
III. István ezüst denára
III. István ezüst denára
III.István 1162-1172 hibrid denár.png

Címei: Ego Stephanus Geyce regis filius, dei gracia Vngarie, [1162 – 1172], Dalmatie, Chroatie, Rameque rex (1167)

IV. István[szerkesztés]

IV. István (1132-1165)
Zászló Pecsét Pénzek
IV. István denárja
IV. István rézpénzei

"A második csoport (C. N. H. 104–170.) érmeit Réthy László III. Béla, Imre és II. András korába sorozta, az újabb leletbizonyítékok szerint azonban feltétlenül a III. Béla előtti korból származnak,[1] a hová egyébként nagy részüket Rupp is sorolta. Ezek a pénzek vékony lapra, finomabban vert érmek. Az előlapon többnyire a régi éremrajzok erősen módosult változataival találkozunk, de néhányon már teljesen új éremrajz van. Legjellemzőbb sajátságuk – a byzánczi és arab motivumok mellett –, hogy a hátlap régi, állandó verete eltünt. A kettős vonalkör s közte a hátiratot jelző apró jegyek hiányzanak, az egy körben levő rajz igen változatos. Az első és második csoport érmei közt az átmenetet a C. N. H. 92–93.[2] és II. Lászlónak C. N. H. 94–97. sz. pénze alkotják.

[1] Nuber F. Károly megállapítása, főkép a gazdag bácsi lelet összetétele alapján. Nuber megfigyelése nemcsak az érmek korának ily általános meghatározására vonatkozik, hanem – mint alább látni fogjuk – az iratlan éremfajok szoros chronologiai sorrendjének megállapítására is kiterjed. Harsányi Pál, a ki a lelet ismertetésénél (N. K. 1913. 81–103. l.) még Réthy sorrendjét követi, a Nemzeti Múzeum éremtári kiállításának 1914. évi rendezésénél – ugyancsak e lelet alapján – a XII. századi érmek közé sorozta e csoport legtöbb érmét.

[2] Nuber megállapítása." Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 236-237.

"A XII. századi érmek második nagy csoportján azonban új, keleti hatások is észlelhetők. A byzánczi császársággal való szoros – háborús és békés – kapcsolat és az izmaelita-mohamedán pénzverők működése nyomot hagyott a magyar pénzeken. A byzánczi és arab motivumok a XII. század második feléből származó érmeken igen gyakoriak. Előfordul, hogy a régi, hagyományos éremrajzok keleties charaktert öltenek fel, sőt a XII. században arra is történt kísérlet, hogy a byzánczi arany- és rézvalutát meghonosítsák hazánkban.

IV. István (1163–1164.) – III. Istvánnak Manuel görög császártól pártfogolt ellenkirálya – rövid uralkodása alatt nagy számban veretett byzánczi modorú rézpénzeket, sőt a byzánczik aranytriensnek megfelelő aranypénzt (C. N. H. 102.) is. Az újfajta – Byzánczban vagy legalább is byzánczi pénzverők által vert – rézpénzeknek két typusa ismeretes. Az egyiken (C. N. H. I. 98–100. sz.) IV. István és apja, II. Béla ülő alakjai láthatók, a hátlapon Szűz Mária a Gyermekkel. Felirata: Rex Bela–Rex Sts.[5] és Sancta Maria. A másik fajnak (C. N. H. 101. és 103.) mind előlapján, mind hátlapján keleti feliratok vannak.[6]

Ezek az éremfajok IV. István bukása után teljesen eltüntek a forgalomból. Az Árpád-kor egyedüli réz- és aranypénzeinek verése inkább történeti curiosum-számba megy s nem hagyott nyomot pénzverésünkben. A hazai pénztörténeti fejlődés szempontjából IV. István rézpénzverése – bár külön korszakot alkot – teljesen jelentéktelen s azzal bővebben foglalkoznunk felesleges.[7]

[5] A kettős felirat és kép azt jelzi, hogy István, mint II. Béla fia, a senioratus alapján követelte a trónt, szemben a primogenitura alapján uralkodó III. Istvánnal, Béla unokájával.

[6] E pénzeket korábban IV. Béla és V. István pénzeinek tartották s a keleti feliratot a tatárvészszel hozták kapcsolatba. V. ö. Rupp I. 128–129, 165–166. l. Végh Ödön id. m. 33. l. Karabaček: Der unmittelbare Einfluss d. mongolischen Invasion auf die Münzverhältnisse Ungarns. (N. Zeitschrift VI–VII. Wien, 1876.) – A pénzek eredetét és korát helyesen állapította meg Rosty Zsigmond és tőle függetlenül Réthy László. (Arch. Ért. 1895. és C. N. H. I. 17–20. l.; Réthy: A Béla- és István-féle rézpénzek első megfejtője. N. K. X. 1911.) V. ö. még Kovács Ede: IV. István aranypénze. (N. K. IV. 1905.)

[7] IV. István egyévi rézpénzverésének vizsgálata a byzánczi pénztörténet kutatóinak feladata volna." Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 239-240.

Címei: Magyarország királya 1163. január-június

III. Béla[szerkesztés]

III. Béla (1148-1149 k.– 1196. április 24.)
kiscímer középcímer nagycímer
Coa Hungary Country History Bela III (1172-1196).svg
III. Béla érme, 1189
Kettős kereszt III. Béla lemezpénzén
III. Béla lemezpénzei

III. Béla király (1172-1196) érme.jpg

III. Béla király (1172-1196) pénze.jpg
III. Béla denárai

"A harmadik csoportba III. Béla királynak (C. N. H. I. 271–281. sz.) féloldali veretű lemezpénzei, bracteatái és a velük rokon C. N. H. 263–265. sz. éremfajok tartoznak. Réthy e pénzeket – Ruppal szemben – IV. Béla érmeinek tartja. E feltevésnek azonban úgy előállításuk, veretük és a IV. Béla pénzein már nem igen szereplő siglák, mint a leletek összetétele, ellentmond.[3] A C. N. H. 263. és 280. sz. érmek körirata – Bela rex – III. Béla korába utalja e pénzeket. A C. N. H. 269 (–270.) sz. félbracteata a C. N. H. 64. számúval egyetemben a XII. század közepéről való s a többi bracteatával sem súly, sem finomság tekintetében nem rokonveret. A magyar bracteaták sokkal kisebbek az egykorú németországi széles bracteatáknál, s bár veretük eltér a többi magyar pénz veretétől, nagyságban és súlyban a második csoportbeli érmekkel mutatnak rokonságot.

[3] V. ö. Kovács Ede megfigyeléseit e pénzek technikai előállításáról (N. K. 1903. 5. l.). A régebbi magyar numismatikusok mellett Friedensburg (Die Münze. Berlin, 1909. 161. l.) is a XII. sz. végére teszi a magyar bracteaták korát. Egyébként Németországban is a XII. sz. volt a lemezpénzek kora. A leletekben a Béla-féle bracteaták II. Vilmos (1087–1100) és II. Henrik (1154–1189) angol királyok, I. Frigyes császár (1152–1190) érmei (kisgáji lelet), másutt a XII–XIII. sz. fordulójáról való friesachiak és II. András pénzei társaságában fordulnak elő (kígyósi, nagykereki és egervári lelet). Tehát oly pénzekkel, a melyek nem IV., hanem III. Béla korában, vagy az azt követő időben voltak nálunk használatosak." Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 238.

III. Béla aranypecsétje
III. Béla aranybullája
III. Béla nagypecsétje

Címei: Ego Bela tercius secundi Gejsse regis filius, dei gracia Ungarie [1172–1196], Dalmacie, Croacie, Rameque rex (1175)

Megjegyzés: A címer legrégibb eleme a kettős kereszt, mely 1190 táján bukkan fel először III. Béla pecsétjén és valószínűleg bizánci eredetű. (Béla a bizánci trón örököseként az ottani császári udvarban nevelkedett.) A későbbi változatokon megjelenik a hármas halom, majd rajta a korona, melyből a kettős kereszt kinől.

I. Imre[szerkesztés]

I. Imre (1174–1204)
kiscímer középcímer nagycímer
Coa Hungary Country History Imre (1196-1204).svg Imre aranypecsét.jpg
Imre király aranypecsétje

Imre király aranypecsétjének elõ- és hátlapja.jpg

Imre ezüst dénárai
Imre dénárja
I. Imre nagypecsétje. A kész pecsétbe a király ellenőrző pecsétként négyszer is belenyomta a lovast ábrázoló gyűrűspecsétjét.
Imre nagypecsétje
Aragóniai Konstancia pecsétje

Címei: Hemericus dei gracia Hungarie [1196–1204], Dalmacie, Croacie, Rame, Seruieque rex (1203)

Megjegyzés: A vörös-ezüst sávok az Árpádok családi címere volt. Először Imre király használta 1202-es pecsétjén. Az ezüst sávokon kilenc oroszlán látható. II. Endre Aranybulláján hét egymás felé néző oroszlán látható, középen hárslevelekkel vagy szívekkel. Ezt a változatot csak rövid ideig használták. IV. Béla újra a kettős keresztes változatot használta.

III. László[szerkesztés]

III. László (1199 vagy 1201– Bécs, 1205. május 7.)
kiscímer középcímer nagycímer
Coa Hungary Country History Ladislaus III (1204-1205).svg
III. László a Thuróczy krónikában

Címei: Magyarország királya (1204–1205)

Megjegyzés:

II. Endre[szerkesztés]

II. Endre (1176 vagy 1177–1235. szeptember 21.)
kiscímer középcímer nagycímer
II. Endre kettőspecsétjének töredéke
Coa Hungary Country History Imre (1196-1204).svg
II. Endre ezüst dénárai
IIAndras penze.jpg
II. Endre szlavóniai pénze kettős kereszt és nyest éremképpel
Endre Szlavónia és Horvátország hercegének (1196–1205) pénzei
Szlavón dénárok II. Endre korából

II. András király (1205-1235) érme.jpg II. András király (1205-1235) pénze.jpg II. András pénze.jpg

II. Endre denárai
II. Endre pénzei
II. Endre denárai
II. Endre pénzei

"A friesachi denárok – a mellett, hogy a magyar pénzt háttérbe szorították – a magyar érmelés fejlődésére is igen nevezetes hatással voltak. A XI–XII. századnak jobbára ornamentalis díszítésekkel ellátott és végső elemzésben nehány XI. századi ős-typusra visszavezethető éremfajai helyébe a XIII. század elején új, a friesachi denárokkal rokon rajzú pénzek léptek.

Imre és II. András első pénzei (C. N. H. 113. és 116.), a melyeket fentebb a XII. századi pénzek közt soroltunk fel, szorosan csatlakoznak II. Géza, III. István és III. Béla pénzeihez. II. András későbbi pénzei, a melyekhez az átmenetet a C. N. H. 171. sz. – előlapja szerint a C. N. H. 116. számmal rokon, de hátlapjával az új typushoz tartozó – érem képezi, a friesachi denárok mintájára verettek.

A Corpus XI., XII. és XIII. sorozatának II. András neve alatt összefoglalt éremfajai, a C. N. H. 282–283. sz. bracteaták és a XVI. sorozatban tévesen V. István érmeihez sorolt, de az újabb leletbizonyítékok és előállításuk, rajzuk szerint is feltétlenül e csoportba tartozó C. N. H. 299–309. számú éremfajok,[32] a középkori magyar érmelésnek önálló typologiai csoportját alkotják. Az éremrajzon legjellegzetesebb a friesachi denárokról jól ismert két- vagy háromtornyos épület, a mely – egy-két későbbi fajt nem számítva – mindegyiken, néhol módosult alakban, szerepel. E mellett királyi fő, mellkép, vagy ülő alak, a magyar czímer alkatrészeiből a kettős kereszt, másutt a többszörösen vágott pajzs és más ékítmények fordulnak rajtuk elő. Egyes példányokon András nevét olvassuk, mások körirat nélkül verettek. (...)

Ez éremfajok szoros chronologiai sorrendjének megállapításáról egyelőre – több okból – le kell mondanunk. Mindenekelőtt hiányzik a kellő számú leletbizonyíték, a melyek alapján az egyes éremfajok kibocsátásának pontos időrendje megállapítható volna. Ezenkívül nyoma van annak, hogy II. András korában – és speciell 1221 óta – már több pénzverőhely működött hazánkban.[34] Egyes fajeltéréseket s talán a Réthy által megkülönböztetett három sorozatot is, különböző pénzverőházak működésére kell visszavezetnünk. Az sem bizonyos, hogy mindez éremfajok András pénzei lettek volna. Lehet, hogy egyik-másik már Imre és III. László korában veretett[35] és valószínű, hogy a királylyá koronázott Béla – Horvátország, később Erdély uralkodója – is veretett apja életében pénzt, mint András és (V.) István is tették.

[31] Réthy: C. N. H. I. 26–29. l. – László József id. h. 259–260. l.

[32] Harsányi Pál barátom figyelmeztetett először arra, hogy több újabb éremlelet összetétele alapján ez érmeket okvetlenül II. András pénzeihez kell sorolnunk. Bizonyítják ezt egyébként az egervári és korponai leletek, a melyekben II. András más érmeinek és nehány korábbi (III. István és III. Bélakori) pénznek társaságában kerültek elő a C. N. H. 300., 302., 303., 304., 306., 307., 308. és 309. sz. érmek. (N. K. 1906. 19. l. és 1907. 125. l.)

[34] V. ö. erről a 12. és 13. fejezetet.

[35] A C. N. H. 197., 198. 203. és más érmek az újabb kutatások szerint (II.) András herczegkori szlavóniai pénzei. V. ö. a 9. fejezetet és Brunšmid czikkét: N. K. 1905. 3–4. l." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 298-302.)

II. Endre első nagypecsétje
II. Endre második nagypecsétje

Aranybulla 1.PNG Aranybulla 2.PNG II. Endre Aranybulla.jpg II. András aranypecsétjének elõ- és hátlapja.jpg Coa Hungary Country History Andrew II (1205-1235) V 3.svg Coa Hungary Country History Andrew II (1205-1235) V 2.svg

Címei:

Ego Andreas, tertii Belae Regis filius, Dei gratia Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Chulmaeque Dux (1198 - herceg)

Andreas Dei gracia Hungarie [1205–1235], Dalmacie, Croacie, Rame, Seruieque Rex (1205)

Andreas Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Chroacie, Rame, Seruie, Galicie, Lodomerieque Rex (1206)

Andreas dei gracia Vngarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Galitie, Wladomirieque rex (1209)

Andreas secundus dei gracia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Seruie, Gallicie, Rames, Lodomerieque rex uiris religiosis abbati et conuentui sancte crucis de Austria (1233)


Megjegyzés: III. Béla és Châtillon Anna gyermekeként született 1177-ben. Másodszülött fiúként nem Endre kapta a magyar trónt, de atyja 1188-ban Halics trónjára segítette. 1190-ben azonban elűzték a trónról, és a herceg újra a magyar udvarban élt. Apja halála után Imre lett Magyarország királya, akire 1197-ben a hatalomból kimaradt herceg rátámadt a szlavóniai Macsek városánál, és a hatalom megosztását követelte Imrétől. A király így átengedte testvérének a dalmát-horvát hercegi címet. 1198. március 31-én a támadó szerbeket visszaverte András, és ellentámadásba ment át. Elfoglalta Ráma és Hum vidékét, és felvette a Hum és Ráma hercege címet is. Területein úgy uralkodott, mint bátyja az egész országon. Adót szedett, pénzt veretett. 1200-ban kibékült testvérével, és visszatért Magyarországra. Visszakapta korábbi hercegi címeit, de jelentősen korlátozták hatalmát. 1204 szeptemberében Imre meghalt. Endre III. Lászlót elüldözte az országból, és amikor váratlanul meghalt Ausztriában a gyermek király, Endre 1205. május 29-én megkoronáztatta magát.

A III. Bélától örökölt keresztes hadjárat kötelezettségének teljesítésére, a pápa többszöri sürgetésére 1217-ben szánta el magát. A tengeri szállítás fejében Velence javára lemondott Zára birtokáról. Az október elején Akkon városánál összegyűlt sereg vezére lett. Címei közé felvette a „jeruzsálemi királyét” is, bár Jeruzsálemben nem járt. 1218. jan.-ban a hadjáratot félbeszakítva elindult a Szentföldről, és a latin császárság elnyerése érdekében nagy utat tett meg a K-i tartományokban.


1198-ban Endre Dalmácia, Horvátország és Zachulmia hercege a zágrábi püspöknek és egyháznak ad törvénykezési szabadságot: Andreas Dei gracia Dalmacie, Croacie, Hulmeque Das, secundi Bele Regis filius

Kálmán herceg[szerkesztés]

Kálmán herceg (1208-1241)
kiscímer középcímer nagycímer

Címei: II. Endre fia, Gaícia királya (1214-1219; 1219-1221), Horvátország (1208), Szlavónia hercege

nos Colomanus, Dei gratia Ruthenorum Rex, et largitate gloriosi patris nostris Andree Hungarorum Regis, Dux Dalmatie atque Croatie (1226)

Colomanus, Dei gratia rex Ruthenorum et dux totius Sclavoniae (1232)


Megjegyzés: Apja már hatévesen Halics királyává koronáztatta, de ottani uralma rövid életű volt. Királyi címe megtartása mellett Horvátországot és Dalmáciát kormányozta. Vitézül harcolt az 1241-es muhi csatában. A tatárok elől Pesten át Horvátországba menekült, ahol belehalt a sebeibe.

András herceg[szerkesztés]

András herceg (1210/12-1234 [vagy 1265 után])
kiscímer középcímer nagycímer

Címei: II. Endre harmadik fia, Galícia (Halics) fejedelme


Megjegyzés:

Egyes vélemények szerint nem halt meg Halics 1234-es ostromakor, hanem Velencébe menekült és ő, nem pedig III. András volt az, aki ott feleségül vette Cumana Szibillát, akitől Félix és Márk, a ma is virágzó Croy hercegi, illetve a Crouy-Chanel grófi család ősei származnak.

Ezt a kérdést végérvényesen az Árpád-házi királyok fennmaradt csontleleteinek és a Croy, Crouy-Chanel családok ma élő tagjainak az Y-DNS tesztjével lehetne eldönteni.

"Endrey Antal: Még egyszer az Árpád-utódokról (CONTRADICTIO)

A múlt század kilencvenes éveinek végén jelent meg Pusztaszeri Lászlónak az Az élő Árpádok című könyve az állítólagos Árpád-utódokról. A kiadvány egy, a XVIII. század vége óta vitatott problémát újított fel.

Azzal kezdődött, hogy 1790-ben az akkor Franciaországban élő Crouy-Chanel grófok, Claudius-Ferenc és Claudius-Henrik, kérték a Dauphine-tartományi Francia Királyi Törvényszéket, hogy az általuk benyújtott, közel 300 okirat alapján állapítsák meg családjuknak, a magyar Árpád-házi királyoktól történt leszármazását, és Árpád-sávos címerük használatának jogosságát. Az okiratok szerint „magyarországi András herceg” és a velencei Cumana Szibilla házasságából két fiú, Félix és Márk született, s a Crouy-Chanelek Félixtől és utódaitól származtatják magukat. A törvényszék a kérelemnek helyt adott, és mindkét jogcím hitelességét elismerte. Az ítélet Franciaországban meglehetős feltűnést keltett, de semmi jele sincs annak, hogy híre már ekkor eljutott volna Magyarországra. (Ezt követően szakadt a család két ágra: Claudius-Ferenc leszármazottai lettek a család „magyar-ága”, Claudius-Henrik utódai pedig a „francia-ág”.)

Az ügy akkor vett újabb fordulatot, amikor Claudius-Ferenc másodszülött fia, Henrik gróf, 1844-ben családjával Pécelen telepedett le és kérte honosítását, valamint rangjának, és ezzel járó előjogainak elismerését. A kérelem elbírálása a szabadságharc és az azt követő politikai csatározások következtében sokáig elhúzódott.

Időközben Henrik gróf bátyja, Crouy-Chanel Ágoston „herceg” 1858-ban, Torinóban trónkövetelőként lépett fel a Habsburg házzal szemben. Egyben – posztumusz István jogán – igényt jelentett be az estei őrgrófságra is. Követelését az olasz bíróság ugyan nem utasította el, de 1864. június 9-én meghozott határozatában illetéktelennek nyilvánította magát a kérdés eldöntésében. Annak ellenére, hogy Ágoston trónigényét a magyar emigráció többsége támogatta, III. Napóleon rövidesen beszüntette addig nyújtott anyagi támogatását. Ezek után a „herceg” kénytelen-kelletlen visszavonult a közéletből, majd 1873-ban meghalt.

Henrik gróf és családja mindvégig távol tartotta magát bátyja akciójától, s valószínűleg ennek köszönhette, hogy végül is a magyar királyi Belügyminisztérium 23.912/1908. számú határozatával a család jogállását elismerte.

Tudományos körökben elhúzódó vitát váltott ki a család származása. Tudósaink közel fele-fele arányban elfogadták, illetve vitatták a család Árpád-házi eredetének és az ezt alátámasztó okiratoknak hitelességét. Az utóbbiak prominens képviselője Horváth Mihály és dr. Wertner Mór voltak, akiknek elutasító véleményét sorozatos viták után, történészeink máig tényként fogadják el.

Ezt a csendes állóvizet kavarta fel Pusztaszeri könyve. A könyvet napokon belül elkapkodták. A téma iránti érdeklődés olyan nagy volt, hogy a História című folyóirat, 2001-ben megjelent első számában szükségesnek tartotta leközölni Zsoldos Attila: Törvényes uralkodó vagy szerencsés kalandor című írását, amelyben a szerző részletesen ismerteti történészeink, ezzel a kérdéssel kapcsolatos, elutasító álláspontját, és annak indokolását.

Számomra érthetetlen, hogy kutatóink közül senki nem tartotta szükségesnek, hogy személyesen nézzen szét az Amiens-i és esetleg a Grenoble-i levéltárakban. Dr. Holub József történész ugyan az 1920-as évek elején állítólag végigjárta az összes levéltárat, és az összes oklevelet megvizsgálta. Szerinte az összes okirat hamisítvány! Természetesen igencsak árnyalja a képet, hogy őt a Habsburgok kérték fel erre, és a kor politikai helyzetét ismerve nem nehéz rájönni, miért is. Természetesen lehet Crouy-Chanel Ágoston trónkövetelésére hivatkozva kalandorkodást feltételezni az egész ügyben, de mégiscsak abszurd feltételezés, hogy a Crouy-Chanel család még a 18. század elején okleveleket hamisított azért, hogy majd 70-80 év múlva megszerezze a magyar trónt. Ráadásul a Crouy-Chanel család jó része teljesen elhatárolódott Ágoston „herceg” akciójától. Továbbá több száz évvel korábban Miksa császár is elismerte a Crouy-Chanelek Árpád-házi leszármazását – talán ő is az „összeesküvők” között volt?

De ha az okiratok valóban hamisítványok, akkor mi a magyarázat arra, hogy van egy másik család – a Croy hercegi és főhercegi családok különböző ágai –, akik „András herceg” másik fiától, Márktól származtatják magukat? Ráadásul ők, ezeket az okiratokat – melyeket egyesek hamisítványnak tekintenek – nem is ismerik, hiszen családfájuk kezdetéről nagyon homályos és téves adataik vannak –, de Márk személye és a magyar királyi vér biztos pont náluk is. A Croy családdal nem nagyon foglalkoztak Magyarországon – nem is tudtak róluk, tegyük hozzá.

Tehát ha valaki arra hivatkozik, hogy az okiratokat a Crouy-Chanelek hamisították, akkor netalántán a Croy család – a belga főnemesség jeles képviselői – is részt vett ebben az „összeesküvésben”? Természetesen még erre is mondhatja valaki, hogy igen, de ez esetben eláruljuk, hogy a Crouy-Chanel és Croy családok között a viszony a mai napig nem felhőtlen, az évszázadok során többször is pereskedtek birtokokért, jogtalan névhasználatért.

Ráadásul a Croy-ok is hangoztatták Árpád-házi leszármazásukat, és ezt senki nem is kérdőjelezte meg – mivel politika, hatalmi érdek nem fűződött hozzá.

Ágoston „herceg” keresetét sem utasította el a bíróság -, csupán kimondta, hogy nem illetékes az ügyben. De ismerve a történelmet, hogyan is feltételezné bárki, hogy a kiegyezés után, III. Napóleon és Franciaország fenyegető hatalmi helyzetében egy bíróság kimondja azt, hogy a Crouy-Chanel családot illeti Este őrgrófsága, hogyha ez nyíltan a Habsburgok legitimitását kérdőjelezné meg, és akár a Habsburg Birodalom fölbomlásához, és ezzel Európa hatalmi egyensúlyának fölborulásához vezethetne.

Talán ennyi elég is cáfolatként arra, hogy az összes okirat esetleg hamisítvány lenne. Persze megemlítjük még azt a kézenfekvő tényt, hogy a különböző századokban, Európa különböző pontjain keletkezett több száz okirat összehangolt hamisításának elmélete eleve cáfolja önmagát. Ezen kívül neves történészek, akik látták az okiratokat, hitelesnek ismerték el azokat, ahogy tette azt több bíróság is. És még a kétkedők között is sokan csupán az oklevelek egy részének hitelességét kérdőjelezik meg, azt is azok tartalma miatt – mert időbeli képtelenséget feltételeznek… Erre nemsokára visszatérünk.

Az előbb ismertetett tényeket figyelembe véve – különös tekintettel a Croy család létezésére – feltehetjük a kérdést, hogy egyáltalán vette-e valaki a fáradságot, hogy tüzetesebben megvizsgálja legalább az Érdi által ismertetett okiratokat? Ennyire nem tartotta senki fontosnak kideríteni, valóban élhetnek-e még korunkban Árpád-házi királyaink egyenes ági utódai. Ráadásul Európa több területén, nemesi, főnemesi, akkor – és néhol még ma is – vezető beosztásban, hatalmi pozícióban. Ehelyett kritika nélkül elfogadták – és napjainkban is kitartanak – két neves kutatónk, Horváth Mihály és Wertner Mór – amúgy logikailag kifogástalan – hipotézise mellett, akik már az 1800-as évek második felében vitatták a Crouy-Chanelek Árpád-házi királyoktól – pontosabban III. Andrástól – való leszármazását.

Érvelésük alapja egy egyszerű matematikai művelet volt: az 1236 (utószülött István herceg születése) és 1286 (III. András állítólagos nagyobbik fia, Félix halála) között eltelt 50 évbe nem fér bele négy generáció (István – III. András – Félix és Márk – Félix fiai) még akkor sem, ha tudjuk, hogy abban a korban mind az egyházi, mind a francia polgári törvények érvényesnek tekintettek minden házasságot, amelyben a férfi a 14. a no pedig 12. életévét betöltötte.

És igazuk is volt! Egy genealógiát nem lehet feltételezett, sorozatos gyermek-házasságok vélelmére alapozni. Viszont a leszármazást több száz okirat bizonyítja. Érdi János 1846-ban megjelent könyvében (Magyarországi Crouy nemzetségnek története, nemzékrende és oklevéltára) 66 okirat szövegét ismerteti szó szerint (ráadásul az okiratok többsége napra pontos dátummal van ellátva), s ennyi okmányt nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy egyszerűen hamisítványnak, jobb esetben téves adatokat tartalmazónak nyilvánítani, csupán azért, mert nem támasztanak alá egy előre felállított elméletet. Úgy tetszik, a kutatás valahol vakvágányra tévedt. De hol és mikor? És mi az igazság?

Mi van akkor, ha már a kiindulási alapul szolgáló tézis is hamis? Megmondom. A rendelkezésre álló adatok legnagyobb része értelmezhetetlenné válik, és emiatt a kutatók az okiratok készítőit fogják vádolni jobb esetben pontatlansággal, rosszabb esetben hamisítással, félrevezetve ezzel saját magukat és másokat is.

Pontosan ez történt. Az alapvető tévedés az volt, hogy neves kutatóink össze nem illő adatokat sorakoztattak fel egymás mellé, és csodálkoztak azon, hogy a rendelkezésükre álló dokumentumok hipotézisüket nem igazolták. Egyetlen olyan okirat sem létezik ugyanis, amely azt bizonyítaná, hogy az okmányokban megnevezett „magyarországi András herceg” azonos lett volna Posztumusz István fiával, a későbbi III. Andrással (Wertner ezt hiányolja is munkájában). Horváthék viszont ezt vitatták! A kutatókat az tévesztette meg, hogy András herceg, miután apja ráruházta a Croy-birtokot, egyszerűen nem tudott mit kezdeni a távoli picardiai birtokkal, és hét esztendővel apja halála után, 1278-ban, azt Félix és Márk rendelkezésére bocsátotta. Ebből következtettek (tévesen) arra, hogy ő volt a két fiú apja. Kutatóink akkor vétették el a lépést, amikor minden energiájukat ennek megcáfolására fordították.

Hosszú évek óta foglalkozom az Árpádokkal, és néhány éve sikerült felvennem a kapcsolatot a Brüsszelben élő dr. Töttösy Ernővel, akinek segítségével, azóta közel félszáz, az Amiens-ben lévő Somme Archívumban őrzött okirat fénymásolatát kaptam meg. A két fiúnak, Félixnek és Márknak az Amiens-i katedrális káptalani okirat-gyűjteményében megtalálható nekrológjai egyértelműen bizonyítják, hogy ők magyarországi András herceg és a velencei Cumana Szibilla fiai voltak. A hiba akkor következett be, amikor a kutatók (és a család is!) a „magyarországi András herceget” – az abban a korban egyedüli élőnek ismert Andrással, Posztumusz István herceg fiával – a későbbi III. Andrással azonosították.

Bevallom, kezdetben magam is ezen az állásponton voltam, s megkíséreltem a négy generációt beleerőszakolni a kritikus 50 évbe. Mondanom sem kell, kevés sikerrel. Lehetséges ugyan, de nem meggyőző. További problémát okoz, hogy a somme-i Archívumban lévő okiratok, illetve a káptalan halotti-anyakönyveinek bejegyzései nem tartalmaznak sem a bejegyzés, sem az elhalálozás időpontjára, sem az elhunyt korára vonatkozó adatokat, ami megnehezíti az események térbeli és időbeli pontos elhelyezését.

Az áttörés akkor következett be, amikor Brüsszelből megkaptam dr. J. N. Szavcsok kijevi orvosnő kivonatos feljegyzéseit, amelyeket az Ukrán Nemzeti V. I. Vernadszkij Könyvtárban található, L. V. Vojtovics Kelet-Európa fejedelmi dinasztiái L. 2000 című könyvéből készített. A könyvet szerzője az Orosz évkönyv és Kripjakevics: A Halics-volhiniai fejedelemség évkönyve alapján állította össze. Endre hercegről, II. Andrásnak merániai Gertrudisztól 1210-ben született legfiatalabb fiáról, volt halicsi fejedelemről azt írja:

„1233-ban Halics városát ostromgyűrűbe zárták. András a várban tartózkodott. A nehéz körülmények miatt a városban éhezés tört ki, a szörnyű betegségek és a járvány emberéleteket követelt. A vár hosszú és nehéz ostroma után senki sem maradt életben … – írja a krónikás.”

„Létezik egy olyan verzió is, miszerint Halicsi Danyilo, mivel kétszeresen is rokona volt András hercegnek, szabadon engedte és futni hagyta őt”.

„Más forrásokból : 1234. Velencei András, II. András fia Velencébe menekült. Ott feleségül vette Kumani Szibillát, Péter Kumani lányát. Ebből a házasságból született Velencei Markó, aki később Franciaországban élt és megalapította a Croy-házat.”

De a legnagyobb szenzációt a nem sokkal később érkezett, egy, a velencei Biblioteche Marciana gyűjteményében őrzött olasz nyelvű kézirat, a Bombardo Bembo 1677-ben megjelent, a velencei patrícius családok történetét feldolgozó Cronaca-jának a Cumani vagy Gumani családra vonatkozó, A-3 formátumú, olasz nyelven írott oldala, melyben szó szerint azt olvashatjuk: „András herceg, II. András magyar király kisebbik fia, az elsőszülött Béla testvére, aki Halicsban uralkodott, Velencébe menekült, ahol feleségül vette Sybilla hercegnőt, Pietro Cumani velencei szenátor lányát, aki megszülte Márkot, aki 1266-ban Franciaországba távozott.” (fordítás). Ez az okirat már csak azért is figyelemre méltó, mert ténylegesen nem András herceggel, hanem a Cumáni (Gumáni)-család történetével foglalkozik, és a Cumáni-lány házasságát mint közismert tényt, csak amúgy mellékesen, egy mellékmondat erejéig említi meg.

Na, már most: Az Akadémiai Kiadó 1983-ban megjelent Magyarország történeti kronológiája című sorozata első kötetének 144. oldalán azt olvashatjuk: (1234) ősze: A lázadó halicsi bojárok ismét felajánlják Danyiil Romanovicsnak a trónt. Danyiil Halics ostromára készül. András, halicsi fejedelem, II. András harmad szülött fia azonban meghal, s Danyiil akadálytalanul elfoglalja (immár negyedszer) a trónt.

A haláleset tisztázása céljából megkerestem Solymosi László professzort, aki a könyv 1197-1309. évek közötti részét összeállította. Ő Paulerre hivatkozott, aki munkájában minden történelmi adat forrását felsorolta. Nos, Pauler Gyula A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok korában című könyvében a következőket találjuk: „Csak a város (Halics) dacolt még, mint valami sziget az elpártolt országban, de már nagy volt benne a szükség, mikor 1234 őszén az ifjú, talán 24 éves Endre herceg meghalt.” Továbbá a könyv végén: 107 sz. jegyzet: Endre herceg halálát az Ipatyevszkaja ad 6742, és Albericus Monarch (MG. 33. XXIII.934.) 1234-re teszik. (MG. 33: Perz, Monumenta Germanica, Scriptores) Viszont a Hipatiusz krónikában (Ipatyevszkaja) csupán annyi olvasható: „ (1233 vége) Amikor kis idő eltelt, a herceg meghalt, és a halicsiak Danyilóért küldték Csermnij Szemjunkot” Hol, mikor, miért halt meg, hová temették – sehol nem említik. A pontos dátum sincs feltüntetve, de még az évszám is eléggé bizonytalan. Így az idézett adatok nem túlságosan meggyőzőek. Arra vonatkozó forrásról sem tudunk, hogy Magyarországon legalább egy gyászmisét tartottak vagy bármely formában megemlékeztek volna a fiatal herceg haláláról. Ezekkel szemben a két, előbbiekben idézett, egymástól független, de közel azonos tartalmú – a kijevi ukrán, és főként a velencei olasz – okirat annyira pontos és részletes, hogy szó sem lehet elírásról vagy tévedésről, ezért kiemelt figyelmet érdemelnek. Amellett nehezen elképzelhető, hogy Kievben bárki is ismerhette volna a velencei Bernardo Bempo idézett munkáját, a két azonos tartalmú, de egymástól független írás egymást erősíti. Tehát András haláláról Halics ostromakor biztos és megbízható forrás nem számol be, Velencében azonban számon tartják őt, mint egy Cumani-lány férjét.

Némi hezitálás után tehát megkíséreltem halicsi Andrást behelyezni az eddig feltételezett III. András helyébe. Az eredmény: a szétszórt mozaik darabkák a helyükre kerültek, és valamennyi, az ismert okiratokban található adat értelmezhetővé vált. A vizsgált események ennek alapján az alábbiak szerint foglalhatók össze:

II. András legidősebb fia, a későbbi IV. Béla mindenkit elmart az udvarból, aki utódai trónigényét veszélyeztethette, így saját testvéreivel sem volt jó viszonyban. Amennyiben tehát elfogadjuk a kijevi és a velencei idézett források adatait, feltételezhető, hogy öccse, András herceg, az ostromlott városból titokban (talán Danyiil tudtával és segítségével) kiszökve, Velencébe menekült, majd 1248-ban részt vett a Szent Lajos, francia király vezette keresztes hadjáratban. (Miután Halicsból elűzték, ráragadt a „földnélküli” előnév.) Nem tudjuk, hogy első felesége, a novgorodi fejedelem kisebbik leánya túlélte-e Halics ostromát, s ha igen, követte-e férjét önkéntes száműzetésébe, továbbá hol és mikor halt meg.

András, a Szentföldről Velencébe visszatérve, feleségül vette a gazdag Pietro Cumani szenátor lányát, Szibillát, aki ezt követően két fiút szült: Félixet és Márkot. Kutatóink – feltehetően abból kiindulva, hogy a két testvérnek a 80-as években még kiskorú gyermekeik voltak – születésük idejét a 60-as évek közepére vélelmezték. De mi van akkor, ha egyszerűen az történt, hogy a fiúk valamilyen oknál fogva, csak viszonylag későn, harminc év körüli korukban házasodtak meg? Egyetlen olyan okiratot sem ismerünk, amely azt bizonyítaná, hogy Félix és Márk fiatalon haltak volna meg. Sőt! Márk nekrológjából tudjuk, hogy a lelkének üdvéért végzendő mise-alapítványt második fiának, Vilmosnak a felesége, Elisabeth de Renti kezdeményezte, tehát halálakor Márk már egyáltalán nem lehetett túl fiatal. Mindenesetre, ha elfogadjuk (és miért ne fogadnánk el?) az idézett velencei okirat közlését, miszerint Márk 1266 körül Franciaországba távozott, és feltételezzük, hogy ekkor már legalább 14-15 évesnek kellett lennie, akkor születésének idejét az 50-es évek legelejére vélelmezhetjük. (Apja, András ekkor már közel 40 éves volt, és – bár erre vonatkozó semmilyen adat nem ismert – valószínűleg nem sokkal élte túl az 1260-as éveket.)

Érdekes, hogy mindkét idézett okirat valamilyen okból kifolyólag csak a másodszülött Márkkal foglalkozik. Úgy látszik, a Cumani-családnak vagy az okmányok szerzőinek Márk volt a fontosabb, talán azért, mert ő vett feleségül egy Croy-lányt, s őt tekintik a Croy-ház megalapítójának. Félixről említés sem történik, pedig a későbbi okiratok bizonyítják, hogy Márk, jóllehet, Félixhez hasonlóan társtulajdonosa volt a Croy-i várbirtoknak, bizonyos ügyekben csak bátyja előzetes jóváhagyásával, (több esetben kimondottan engedélyével) intézkedhetett.

Posztumusz István valamikor az 50-es évek végén köthetett házasságot Tomasina Morosinivel, így a későbbi III. András születése, Horváth Mihály feltételezésének megfelelően, az 1260-as évek elejére tehető. (Két törvénytelen fia, akikről – nevük említése nélkül – állítólagos végrendeletében megemlékezik, valószínűleg még házassága előtt született és semmi körülmények között nem lehettek azonosak Félixszel és Márkkal.)

István herceg 1271-ben halt meg. Az Amiens melletti, a Somme folyó felett fekvő, – általa korábban megszerzett – Croy várbirtokot még életében átadta fiának, a későbbi III. Andrásnak. András azonban ekkor már észrevette, hogy megnyílt előtte a magyar trón felé vezető út. Semmi szüksége nem volt egy távoli francia birtokra, ezért azt 1278-ban átruházta unokatestvéreire. Félix és Márk az elnyert birtok egymás közötti megosztásáról egy 1282. február 9-én kelt, (Érdi oklevél-gyűjteményében a II. szám alatt ismertetett) okiratban állapodtak meg. Az okirat elején szükségesnek tartották leírni a birtok megszerzésének előzményeit. Senkinek nem tűnt fel, hogy ebben Posztumusz Istvánról, mint Illustris Princeps Stephanus emlékeznek meg, az adományozó András pedig Illustris dominus Andreas ként, mint István „szeretett fia” szerepel az okmány szövegében. (Tehát szó sem esik „nagyapánkról” vagy „apánkról”.) Ez pedig önmagában is azt bizonyítja, hogy apjuk nem a későbbi III. András volt, hanem kizárólag II. András fia, halicsi András herceg lehetett.(Igaz, hogy az Érdi által, I. és III. szám alatt ismertetett okiratokban Félix és Márk II. Andrást „proavus” -nak nevezik, de a latin proavus szó nem csak dédapát, hanem őst vagy elődöt is jelent.) Mindenesetre a vitatott idő-intervallum kibővül (1210-1286). Ebbe a 76 évbe pedig a négy generáció – mint az a fentiekben látható – már kényelmesen belefér és ezzel az eddigi legkomolyabb ellenérv megszűnik létezni.

Tehát Félix és Márk, s velük a Crouy-Chanel grófok és Árpád-házi eredetük, (így Árpád-sávos címerük használatának jogossága is) bizonyítást nyert, s ebből a szempontból (!), tulajdonképpen teljesen indifferens, hogy a két András közül melyik volt a fiúk apja, hiszen egyformán királyi herceg volt mindkettő, de azért megnyugtató, hogy a felmerült problémát sikerült tisztázni. Érdekes, hogy Wertner, fejtegetései során egészen közel került a megoldáshoz. Nála is szóba került halicsi András herceg mint lehetséges apa, de annak vélelmezett 1234. évi halála miatt ezt a lehetőséget utóbb kizárta. (Igaz, hogy abban az időben még nem tudhatott az előzőkben ismertetett – ezt bizonyító – kijevi és velencei okiratokról).

A leszármazás gyakorlatilag eddig sem volt vitatható (kizárólag az apák személye okozhatott bizonytalanságot), hiszen Sziciliai Margit hercegnő, 1292. augusztus 28-án kelt, Félix lelki-üdve érdekében kezdeményezett mise-alapítványában (Amiens-i katedrális káptalani okirat-gyűjtemény, 6/33 számú okmány) Félixet kedves unokatestvérének, apját, az „igen kedves magyarországi András herceget” pedig kedves nagybátyjának nevezi. (Sehol sem említi azonban, hogy a fiuk apja magyar király lenne, pedig utószülött István fia akkor már két éve Magyarország trónján ült!). A hercegnő V. István magyar király és „kun” Erzsébet második lánya, Mária (1258-1323) és II. (Anjou) Károly szicíliai király házasságából született, s már csak családi kapcsolatai révén is pontosan tudnia kellett, kik a rokonai. Az okiratot, melyet a hercegnő szülei jóváhagyásával írt, Dümmerth Dezső is hitelesnek minősítette és ahogy azt, az Anjouk nyomában című könyvében megállapítja: „…a (Crouy-Chanelek) mindenesetre elérték, hogy az Anjou-ház komolyan vegye származásukat.”

A jelek szerint nagyon is komolyan vették! A hercegnő az idézett okmányban azt írja, hogy Félix „élete virágjában, mint gyanítható, cselszövény következtében, hirtelen halt meg.” Megdöbbentő kijelentés egy Anjou hercegnőtől. Minden jel arra utal, hogy Margit véletlenül, valami olyan, a tágabb értelemben vett családot (és itt elsősorban a nápolyi Anjoukra gondolok) érintő titokról értesült, ami a fiatal nőt lelke mélyéig megrázta, s talán a család nevében tett misealapítvánnyal próbált az őt nyomasztó lelki teher súlyán enyhíteni. Amennyiben pedig a gyanú igaz, s valóban az Anjouk keze okozta Félix halálát, minden okiratnál jobban bizonyítja a testvérpár Árpád-házi eredetét.

Mind a magyar (Pallas, Révay) mind a külföldi lexikonok egyetlen címszó (Croy) alatt tárgyalják a Crouy-Chanel és a belga Croy családot, de ezzel a jelek szerint senki sem foglalkozott. Érthető, hiszen két név hasonlósága önmagában nem elégséges ahhoz, hogy ebből messzemenő következtetéseket lehessen levonni, XIX. századi kutatóink figyelmét pedig teljesen lekötötte az a késhegyig menő vita-sorozat, ami a Crouy (Chanel) család magyarországi betelepülése következtében kirobbant.

Érdekes véletlen, hogy Pusztaszeri könyvének megjelenésével közel egy időben, 1999. október 22-én, a Magyar Nemzet-ben M.S. mester Brüsszelben cím alatt Ferch Magda tollából féloldalnyi tudósítás jelent meg a belga fővárosban megnyílt magyar Opalia – Europalia ’99 Hungaria című kiállításról, és a tudósítás központjában a szerző közölte a Croy hercegek családfájának az Albert Királyi Könyvtárban őrzött és a belga kiállításon bemutatott képét, megjegyezve, hogy a Croy-ok a magyar királyok leszármazottainak tartják magukat. Tudomásom szerint ez a tudósítás sem tűnt fel rajtam kívül senkinek.

Miután a közölt családfa már többszörös reprodukció, így a rajta lévő feliratok többsége olvashatatlan volt, ezért Brüsszelből megkértem a családfa kinagyított képét, amit rövidesen megkaptam a Croyok családi ún. kiscímerének (az egyesített Árpád-sávos Croy és a három-fejszés Renty címerek), valamint az ún. nagy, hercegi címernek (a címer fő helyén, középen, továbbá balról-jobbra lefelé, átlósan négyszer az Árpád-sávos címer) képével együtt.

Nos, a családfa magyarországi Márkkal (Marco de hongverie) kezdődik, (előtte királyi koronás Árpád-házi sávos címer) majd fiával, Jánossal (Jean) és ennek testvérével, Vilmossal (Villiavms) folytatódik. Nagy előny, hogy a családfán valamennyi személy neve után pontosan fel van tüntetve rangjuk, és egymáshoz fűződő rokoni kapcsolatuk. A családfa az első Croy hercegig, Charles-ig tart. Ennek megfelelően a Croy-család is joggal az Árpádoktól származtatja magát. (Egy régi családi hagyomány szerint a család eredete egészen Attiláig nyúlik vissza. Ezt ugyan semmivel sem tudják alátámasztani, hacsak magát Árpádot nem tekintik Attila leszármazottjának, de ha ők hisznek benne, lelkük rajta.)

A családfa egyetlen téves adatot tartalmaz, miszerint Márk a magyar király testvére lett volna. Amennyiben viszont ezt a Croy család ükapjára, magyarországi András hercegre vonatkoztatjuk, (és ő valóban azonos volt halicsi Andrással), az állítás igaz, hiszen ő valóban a későbbi IV. Béla testvére volt, s lehetséges, hogy ennek emléke maradt fenn – tévesen Márkra vetítve – a Croy család hagyományai között.

Az sem igaz, hogy a hagyomány szerint Márkot bátyja a elűzte volna a birtokról, hiszen az Amiens-i katedrális káptalani levéltárában található 6/103 számú okirat bizonyítja, hogy Márk még 1290-ben is, amikor Félix özvegye maga, és kiskorú gyermekei nevében pert indított ellene a Félix végrendeletében foglaltak végre nem hajtása miatt, tehát négy évvel Félix halála után, a Croy-birtokon tartózkodott, sőt közel egy időben kiskorú unokaöccse segítségével a birtok többi részét is megvásárolta. Emiatt kényszerült az özvegy gyermekeivel együtt saját birtokára, Chanel-be költözni. (A fiúk ettől fogva használták a Chanel, Márk és utódai pedig a Croy nevet.)

Márk, a hercegi hagyományokkal ellentétben, nem 1178-ban, hanem a legújabb kutatások szerint 1284-ben vette feleségül Catherine de Croy-t, Araines úrnőjét, Enguerran Croy leányát. (Róbert Fossier: La noblesse Picardie Au Temps de Philippe Le Bel. 1976. Somme-i Archivum G-2971.) Azt, hogy volt egy János és egy Vilmos nevű fia, azt bizonyítják a Crouy-Chanel grófok okiratai is.

A Croy hercegek története ekkor kezdődött.

Tudnunk kell, hogy a Croy-család jelenleg egyike a belga arisztokrácia legelőkelőbb tagjainak, gazdag, nagyhatalmú főurak, akiknek nem egy őse, magas beosztásban részese volt Európa, s ezen belül elsődlegesen Franciaország történelmének alakításában. II. Jean és két fia, Archembault és III. Jean 1415-ben egyugyanazon a napon estek el az Azencourt-i csatában, harmadik fia, Anton ezt követően nyerte el a grófi (comte), majd két generációval később III. Guilliaume (1458-1521) a hercegi (duc) címet.

Az mindenesetre látható, hogy a Croy család nem ismerte az Amiens-i okiratokat, amit az is bizonyít, hogy 1821-ben pert indítottak a Crouy-Chanel grófok ellen a Croy-név jogosulatlan használata miatt. Arra hivatkoztak, hogy a Crouy-Chanel család a Croy-ok eredetére vonatkozó adatokat használták fel saját eredetük bizonyítására (ami természetesen igaz volt, hiszen a két család azonos eredetű bár, ekkor erről még egyik család sem tudott.)

Úgy látszik, a Croy-család soha nem vette a fáradságot, hogy megkeresse, vagy szakemberrel megkerestesse a család korai korszakára vonatkozó okiratokat, pedig már akkor rájöhettek volna, hogy egyazon család két ágáról van szó. A közös ősök, magyarországi (valamelyik) András herceg és Cumana Szybilla két fia, Félix és Márk voltak. Félix utódai lettek a Crouy-Chanel grófok, Márké pedig a Croy hercegek.

Tudomásunk szerint a hercegi családról összefoglaló tanulmány eddig sehol nem készült, Nekünk csak a család máig élő főágát sikerült név szerint összeállítanunk, ez sem teljes, a 2-5 duc de Croy neve és évszámai hiányoznak, Az idők során a hercegi család kétszer két ágra szakadt, ezek az ágak azonban sorra kihaltak. Ezekről, a Croy-Aarschot, Croy-Chimay, Croy-Havré és Croy-Dülmen ágakról szinte semmit sem tudunk."

(Oroszlános Udvar, 2013. aug. 24, [1]

IV. Béla[szerkesztés]

IV. Béla (1235. szeptember 25.–1270. május 3.)
kiscímer középcímer nagycímer
Coa Hungary Country History Bela III (1172-1196).svg
IV. Béla arany pecsétjének előlapja
IV. Béla arany pecsétjének hátlapja

Bulla.jpg IV. Béla király aranybullájának hátoldala.jpg IV. Béla király aranybullájának elõlapja.jpg

IV. Béla ezüst dénára
IV. Béla dénárai
IV. Béla dénárai
IV. Béla pénzei

IV. Béla király (1235-1270) érme.jpg IV. Béla király (1235-1270) pénze.jpg

Béla herceg és Németújvári Henrik bán érme
IV. Béla érme a királyi lándzsával

"Első és legsürgősebb teendője a friesachi denárok forgalmának kiküszöbölése és a magyar pénzek friesachi veretének megszüntetése volt. Uralkodása első éveiben még említik az oklevelek a friesachiakat.[1] Nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy a II. András neve alá sorolt éremfajok egyike-másika IV. Béla első uralkodási éveiben veretett. 1244 óta azonban eltünnek a friesachiak. Béla és utódai korában mind gyakrabban szerepelnek okleveleinkben a királyi denárok (denarii regales, denarii regis),[2] vagy a mi evvel egyértelmű, „az országban forgó denárok” (denarii in regno currentes,[3] vagy egyszerűen „denarii currentes pro tempore”,[4] „denarii usuales”).[5]

„Az árpádkori éremverés IV. Béla uralkodása idején s a következő sorozatokban érte el legmagasabb kifejlődését.”[10] Az éremrajz előlapján – az érmek legnagyobb részén – ülő királyi alak vagy koronás fő látható,[11] de más ábrázolások is előfordulnak. A hátlap rajza változatos. Gyakori a czímerkép, Magyarország kettős keresztje, néha a királynék czímerei.[12] Majd – a bécsi denárok hatásaképen – különböző állatalakok, symbolikus képek és más ábrák jelennek meg az érmeken. Az érmek egy része köriratnélküli, de a köriratos fajok sokkal gyakoriabbak, mint II. András idején.

[1] 1239: Smič. IV. 97.; 1240: F. IX/7. 657., 1256 és 1270-ben (F. V/1. 80. és W. VII. 443. l.) már csak mint összehasonlítások tárgyai szerepelnek. IV. Béla egyetlen oklevele, a mely friesachit említ: 1244. H. o. VI. 42. l.

[2] 1248: Smič. IV. 374., 1255: F. IV/2. 323., 1292: Kn. M. II. 319., 1296: W. X. 215., 1298: F. VIII/4. 245. l. – „Denarii nostri.” 1255: IV. Béla F. IV/3. 284. l. (tévesen 1265. évszámmal. V. ö. Karácsonyi: Hamis okl. 100. l.).

[3] 1270: H. o. VI. 170., 1277: F. V/2. 421., 1298: F. VII/4. 245.

[4] 1253: W. XI. 391., 1261: W. VIII. 5., 1274: Zichy I. 37., 1291: H. o. VII. 217., 1293: H. o. VII. 232., 1306: Anjou. I. 111. l. „Denarii pro tempore existentes.” 1243: F. IV/1. 305. l.

[5] 1291: Kn. M. II. 277., 1296: W. X. 215., (1279–1298 k.): Kn. M. II. 429., 1307: Anjou. I. 135. l.

[10] Réthy László: C. N. H. I. 30. l. – C. N. H. XIV., XVI., XVII. és XIX. sorozat.

[11] Az éremrajzok a C. N. H. clichéivel készülvén, a király alakja többször mint hátlaprajz szerepel. Nézetem szerint azonban mindig az az előlap, a melyen a király képe van.

[12] V. ö. Hóman Bálint: V. István korabeli liliomos obolus. N. K. 1916. 1–3. l." (Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 315-316.)

IV. Béla pecsétje, 1252
IV. Béla lovaspecsétjének töredéke, 1247
Laszkarisz Mária királyné pecsétje, 1270
IV. Béla pecsétjének másolata (1256).jpg
Béla ifjabb király pecsétje

Címei: Magyarország királya (1235–1270)

Herceg: Bela, Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Gallicie, Rame, Seruie, Lodomerieque Rex, primogenitus Regis Andree (1225)

Király: Bela, Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Seruie, Galitie Lodomerieque rex (1236. márc.)

Bela Dei gratia Hungarie, Croachie, Dalmatie, Rame, Seruie, Galitie, Lodomerie Cumanieque rex (1236. márc.)

Megjegyzés:

V. István[szerkesztés]

V. István (1239. - Csepel-sziget, 1272. augusztus 6.)
kiscímer középcímer nagycímer

Coa Hungary Country History István V (1239-1272).svg

V. István pecsétje, előlap
V. István pecsétje, hátlap
Erzsébet anyakirályné (V. István feleségének) kettős pecsétje, előlap
Erzsébet anyakirályné kettős pecsétje, hátlap
V. István érme
V. István király (1270-1272) érme.jpg
V. István pénzei
V. István magyar veretű bécsi dénárja
Kun Erzsébet királyné pecsétje, előlap, 1273
Kun Erzsébet királyné pecsétje, hátlap, 1273
István ifjabb király pecséte.PNG
István ifjabb király pecsétje, előlap
István ifjabb király pecsétje, hátlap (hűbérbirtoka, Stájeroszág címerével)

V. István ifjabb király pecsétje (1269, elõlap, másolat).jpg V. István ifjabb király pecsétje (1269, hátlap, másolat).jpg

Címei: Magyarország királya (1270–1272). V. István seregei elfoglalták Vidint és megújíották (1266) a magyar hatalmat Nyugat-Bulgária fölött. Ettől fogva királyaink viselték a Bulgária királya címet is.

Herceg: (ifjabb király): Stephanus Dei gracia Rex primogenitus Illustris Regis Hungarie et Dux Stirie (1259)

Stephanus Dei gracia, Rex primogenitus Illustris Regis Vngarie, Dux Transsiluanus, et Dominus Cumanorum (1261)

Stephanus Dei gracia junior Rex Hungarie, Dux Transsiluanus, Dominus Cumanorum (1263)


Király: Stephanus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanieque rex (1270)

Stephanus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex (1270 júniusa)

Megjegyzés:

IV. László[szerkesztés]

IV. (Kun) László (1262. – Körösszeg, 1290. július 10.)
kiscímer középcímer nagycímer
IV. László pecsétjének töredéke

Coa Hungary Country History Ladislaus IV (1262-1290).svg

Kún László (XXI. faj).(1272-1290).png Kún László (I. faj).png Kún László (XVI. faj).png Kún László (XXV. faj).png

IV. László dénárai
Kun Erzsébet királyné, IV. László anyjának pecsétje, 1280
Erzsébet királyné pecsétje, előlap, 1280
Erzsébet királyné pecsétje, hátlap, 1280
IV. László kettős pecsétje, előlap
IV. László kettős pecsétje, hátlap

Címei: Magyarország királya (1272–1290).

Ladizlaus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex


Megjegyzés:

III. Endre[szerkesztés]

III. Endre (1265. – Buda, 1301. január 14.)
kiscímer középcímer nagycímer

Coa Hungary Country History Endre III (1290-1301).svg

III. Endre pecsétje, 1291
III. Endre ezüst dénárai
III. Endre dénárai
III. Endre pénzének címere
Fenenna királyné pecsétje
Fenenna királyné pecsétje
Habsburg Ágnes királyné pecsétje, 1358
Ágnes királyné pecsétje
Ágnes királyné, III. Endre 2. felesége a Fugger krónikában
III. Endre kettős pecsétje

Címei: Magyarország királya (1290–1301). Az utolsó Árpád-házi király.

Andreas dei gracia Hungarie, Dalmacie,Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex (1294)

Megjegyzés:

Vegyesházi királyok[szerkesztés]

Az Árpádok leányága[szerkesztés]

Vencel (Prága, 1289. október 6. – Olmütz, 1306. augusztus 4.)
kiscímer középcímer családfa
Vencel TK.jpg
Vencel király pénze.jpgVencel pénzei.PNG(Cseh) Vencel denára (V. faj) (1301-1305).png Vencel király dénárja.png
Vencel címere
Vencel pecsétjének töredéke

Coa Hungary Country History Venczel (1301-1305).svg

Vencel családfa.png

Címei: Magyarország királya (1301–1305). Přemysl-házból származó magyar, cseh és lengyel király. Magyarországon – László néven – 1301. augusztus 27-étől, 1305. október 9-én történt lemondásáig uralkodott. 1305. június 21-étől haláláig III. Vencel néven volt Csehország és Lengyelország királya. Apja II. Vencel cseh és lengyel király, anyja Habsburg Juta (Guta), Habsburg Rudolf leánya. II. Vencel apja és anyja is leányágon rokoni kapcsolatban volt az Árpád-házzal, így már 1290-ben fellépett a magyar trón igénylőjeként.

Ladizlaus dei gracia Vngarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque Rex (1302)

Megjegyzés:


Ottó (Burghausen, 1261. február 11. – Landshut, 1312. szeptember 9.)
kiscímer középcímer nagycímer
Ottó TK.jpg
Ottó király gyűrűspecsétje

Ottó király pénze.jpgOttó pénze.PNGOttó király dénárja.png

Ottó király kettős pecsétje, előlap
Ottó király kettős pecsétje, hátlap

Coa Hungary Country History Otto (1305-1307).svg

Címei: Magyarország királya (1305–1307). A bajor Wittelsbach-házból származó magyar király, III. Ottó néven Alsó-Bajorország hercege. 1290. február 3-ától haláláig volt bajor herceg, a magyar királyi címet 1305. december 5-étől haláláig viselte, de 1307-ben megfosztották magyarországi hatalmától. Apja XIII. Henrik Bajorország, majd I. Henrik néven Alsó-Bajorország hercege, anyja Erzsébet, IV. Béla magyar király leánya volt.

Otto dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque Rex (1306)

Megjegyzés:

Anjou-kor[szerkesztés]

Martell Károly trónigénylő, címzetes magyar király (1271. szeptember 8 – 1295. august 12, Nápoly)
kiscímer középcímer nagycímer
Coa Hungary Country History Charles Martell (1292-1295).svg

Címei: Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Salerno hercege, Monte Sant'Angelo ura

Karolus primogenitus illusris Jerusalem et Sicilie regis dei gratia Ungarie, Dalmatie, Croatie, Gallitie, Rame, Seruie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex, princeps Salernitanus et honoris montis sancti Angeli dominus (1292 dec.)


Megjegyzés: 1292-ben Martell Károlyt, II. Károly Nápolyi király és Árpádházi Mária (†1323) első fiát a pápai legátus Nápolyban magyar királlyá koronázta. A pápa ellenezte III. Endre megkoronázását és igényt tartott Magyarország királyának kinevezésére. Martell Károlyt csak egyes horvát nemesek támogatták.

Károly Róbert[szerkesztés]

Károly Róbert (Nápoly, 1288. – Visegrád, 1342. július 16.)
kiscímer középcímer nagycímer
Coa Hungary Country History Charles I (1310-1342).svg
Károly Róbert a Képes Krónikából
Coa Hungary Country History Charles I 2 (1310-1342).svg
Károly Róbert arany forintja
Károly Róbert ezüst dénárai
Károly Róbert ezüst garasa
Károly Róbert ezüst garasa
Károly Róbert szélesgarasa
Károlynak Szerbia számára vert pénze
Az első havasalföldi pénz
Coa Hungary Country History Charles I Mid (1310-1342).svg
Károly Róbert pecsétjének előlapja
Károly Róbert első kettős pecsétje
Károly Róbert második kettős pecsétje
Károly Róbert pecsétje, előlap
Károly Róbert pecsétje, hátlap

Károly Róbert pecsétjének másolata (1332) 1.jpg Károly Róbert pecsétjének másolata (1332) 2.jpg

Łokietek Erzsébet királyné pecsétje, előlap, 1338
Łokietek Erzsébet királyné pecsétje, hátlap, 1338
Erzsébet királyné pecsétje

Címei: Magyarország királya (1307-1342). Caroberto néven született, Anjou Martell Károly és Habsburg Klementia (Habsburg Rudolf német király leánya) házasságából. Károly Róbert V. István Árpád-házi magyar király dédunokája volt. V. István 1267-ben egyik lányát, Máriát II. Anjou Károly, későbbi nápolyi királyhoz adta feleségül. II. Anjou Károly és az Árpád-házi Mária fia, Martell Károly magyar trónigénye már IV. László halála után felmerült, mivel az Árpád-ház egyetlen élő férfi trónörökösét, Utószülött Istvánt IV. Béla nem ismerte el törvényes testvérének. Utószülött István fiának, András hercegnek később mégis elég nagy tábora volt ahhoz, hogy mint az Árpád-ház utolsó férfiági leszármazottját királlyá koronázzák, annak ellenére, hogy a pápa Martell Károlyt támogatta.

Karolus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, umanie, Bulgarieque Rex (1307)

Karolus dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Seruie, Gallitie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex princeps Salernitanus, et Honoris ac montis sancti Angeli dominus (1323)

Megjegyzés: Az Árpád-ház kihalása után (1301) nőági rokonaik, a nápolyi Anjouk kerültek a magyar tónra. Legitimitásukat, azaz rokonságukat az Árpádokkal a címerük által is igyekeztek kifejezni. Így jött létre az Árpádok sávjaival és az Anjouk liliomaival hasított magyar címer.


Nagy Lajos[szerkesztés]

Nagy Lajos (1326. március 5–Nagyszombat, 1382. szeptember 10)
kiscímer középcímer nagycímer
Nagy Lajos pecsétje, 1357
Nagy Lajos pecsétjének töredéke, 1364 (a hármas halom közepén kis liliom van)
nagy Lajos titkos pecsétje
Strucc sisakdíszek Nagy Lajos pénzein.PNG

(Nagy lajos) obulusa.png

Nagy Lajos pénzei Szt. László és kettős kereszt ábrákkal.PNG Nagy Lajos pecsétgyűrűje
Lajos herceg pecsétje
Coa Hungary Country History Lajos I.svgNagy-Lajos czímere.jpgLengyelország czimere.jpg
Nagy Lajos pénzei
Lajos I florint 768761.jpg
Nagy Lajos lengyel pénzei
Sisak Nagy-Lajos sirjáról.jpgZárókő a pozsonyi városházán.jpg
Nagy Lajos tornaöltözéke
Magyarország és Lengyelország királya: 1. Anjou-Szicília, 2. Lengyelország, 3. Magyarország, 4. Dalmácia
Kotromanić Erzsébet királyné pecsétje, 1383

Coa Hungary Country History Lajos I (1357).svg

Nagy Lajos első nagypecsétje, előlap
Nagy Lajos első nagypecsétje, hátlap
Nagy Lajos második nagypecsétje, előlap
Nagy Lajos második nagypecsétje, hátlap
LAJOS NAGY PECSÉTJE.jpg

Coa Hungary Country History Lajos I (1364).svg

Címei: Magyarország (1342–1382), Lengyelország (1370–1382), Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Salerno hercege, Monte Sant'Angelo ura.

Lodovicus Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque Rex Princeps Sallernitanus et Honoris ac Montis Sancti Angeli Dominus (1348)

Lodovicus Dei gratia Vngarie, Jerusalem et Sicilie, Ducatus Apulie, et Principatus Capue, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque Rex, Princeps Salernitanus et Honoris Montis Sancti Angeli Dominus (1348)

Lodovicus, Dei gratia Hungarie, Polonie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, princeps Sallernitanus et Honoris Montis Sancti Angeli dominus (1374

Megjegyzés:

Endre herceg[szerkesztés]

Endre herceg (1327. november 30. – Aversa, 1345. szeptember 18.)
kiscímer középcímer nagycímer
Endre címere, a mezőkben Magyarország, Jeruzsálem és Nápoly címereivel
Endre nápolyi síremléke a nápolyi Szent Januarius-templomban a főoltártól balra
Johanna első koronázására vert pénz
Johanna első koronázására vert pénz
Johanna Tarantói Lajos koronázására vert pénze


Megjegyzés: Nagy Lajos öccse, magyar herceg, névleges nápolyi király, Calabria hercege.

A nápolyi székesegyház Lajos kápolnájában temették el.

István herceg[szerkesztés]

István herceg (1332. december 26. – 1354. augusztus 9.)
kiscímer középcímer nagycímer
István herczeg pecsétje.jpg


Megjegyzés: Nagy Lajos öccse, címe Erdély hercege

Károly Róbert és Łokietek Erzsébet legkisebb fia volt. I. Lajos fiatalabbik öccse. Felesége Margit, IV. (Bajor) Lajos német-római császár leánya, akivel 1350. szeptember 19-én kötött házasságából két gyermeke született János (1354-1363) és Erzsébet (1352-1380 előtt), II. Tarantói Fülöp felesége. 1349-ben hozta létre saját udvarát, mint Szepes és Sáros hercege, majd Erdély hercege. 1350-től Horvátország és 1353-tól Szlavónia hercege címét viselte, de a tényleges kormányzás Lackfi István kezében maradt. Egy évvel később halt meg.

Mária[szerkesztés]

Mária (1371– 1395. május 17.)
kiscímer középcímer nagycímer
Erzsébet anyakirályné titkos pecsétje
Mária királynő titkos pecsétje
Mária királynő pecsétje
Mária arany és ezüst pénzei
Coa Hungary Country History Lajos I (1370).svgMária királynő.jpg
Mária királynő kettős pecsétje

Címei: Magyarország (1382–1385 és 1386–1387), Lengyelország, Dalmátia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királynője (a latin oklevelekben gyakran "királya"), Salerno hercege, Monte Sant'Angelo ura.

Maria Dei gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galiciae, Lodomerie, [Cumaniae,] Bulgariaeque Regina, Princeps Salernitana et honoris montis Sancti Angeli Domina (1383)

Pecsét körirata: MARIA • DEI • GRA(tia) • HVNGARIE • DALMACI(e) • CROACIE • RAME • SERVIE • GALICIE • LODOMERIE • COMANIE • BVLGARIEQUE • REGINA • PRINCEPS • SALLERNITANA • ET • HONORIS • AC • MONTIS • SANCTI • ANG(e)LI • DOMINA.


Megjegyzés:

Anjou-házi magyar királynő. Nagy Lajos és Kotromanic Erzsébet második leánya. 1382. szeptember 17-től uralkodott. 1385. december 31-én lemondott a trónról, de 1386. február 24-től haláláig ismét ő volt – 1387. március 31-től férjével, Zsigmonddal társuralkodóként – a Magyar Királyság hivatalos uralkodója. Máriának két leánytestvére volt. Nővére, Katalin – V. Károly francia király másodszülött fiának, Lajosnak jegyese – 1378-ban meghalt. Húga – az 1997. június 8-án szentté avatott – Hedvig Lengyelország királynője lett.


Hedvig[szerkesztés]

Hedvig (Jadwiga), lengyel királynő (1374. február 18-1399. július 17, Krakkó)
kiscímer középcímer nagycímer
Coa Hungary Country History Charles I 2 (1310-1342).svg

Címei: Lengyelország királynője (1384-1399), Litvánia nagyhercegnője. Királlyá koronázták, mivel a lengyel jog nem ismerte el a királynő jogát az uralkodás örökítésére. II. János Pál pápa 1997-ben szentté avatta.

Megjegyzés:

Nagy Lajos magyar király (lengyelül: Ludwik Węgierski, „Magyar Lajos”) és Erzsébet (lengyelül: Elżbieta Bośniaczka) lánya. Lajosnak Erzsébettől három lánya született, Katalin, Mária és Hedvig. Halála után a lengyel trónt Hedvig, a magyart pedig Mária örökölte.

Kis Károly[szerkesztés]

Kis Károly (Nápoly, 1354 körül – Visegrád, 1386. február 24.)
kiscímer középcímer nagycímer
Nápoly királya: Magyarország, Jeruzsálem és Anjou (Nápoly) címere
Akháj fejedelem
Kis Károly király (18. századi metszet)
Kis Károly nápolyi király pecsétje
KIS-KÁROLY PECSÉTJE.jpg

Címei:

Megjegyzés: Magyarország királya (1385–1386), Nápoly királya (1381-1386), Jeruzsálem, Szicília, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicía, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Provence, Forcalquier, Piedmont grófja. Akháj fejedelem (1383–1386), Durazzo hercege

Karolus Dei gratia Ungarie, Jerusalem et Sicilie, necnon Dalmatie, Crovatie, Rame, Servie, Galicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, Provincie et Forcalquerii ac Pedimontis comes (1385 június)

Karolus dei gracia Vngarie, Jerosolimi et Sicilie, nec non Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Galicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque Rex, Prouincie et Forcalgrij et Pedimontis Comes (1386 január)

Karolus dei gratia Ungarie, Jer(oso)l(y)m(e) et Sicilie necnon Dalmatie, Crouacie, Rame, Seruie, Galicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, Provincie et For | calg(e)rii ac Pedimontis comes (1386 január 22.)

Nápolyi László[szerkesztés]

Nápolyi László trónkövetelő (1377. február 11.–1414. augusztus 6.)
kiscímer középcímer nagycímer
Nápoly királya: Magyarország, Jeruzsálem és Anjou (Nápoly) címere

Címei: Nápoly királya (1386–1389), Magyarország címzetes királya (1390–1414), Jeruzsálem, Szicília, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicía, Lodoméria, Kunország, Bulgária királya, Taranto hercege (1406-tól), Provence, Forcalquier címzetes grófja, Piedmont grófja.

Megjegyzés: Kis Károly király fia, 1406-ban kísérletet tett a trón megszerzésére. Az ifjabb Anjou-ház utolsó férfitagja volt, de legalább két törvénytelen gyermeke is maradt: Rinaldo di Durazzo, Capua hercege, akinek voltak saját utódai, és Maria di Durazzo, aki fiatalon halt meg.

Vladislaus, Dei Gratia Hungariae, Jerusalem, Siciliae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque Rex Provintie et Forcalquerii et Pedimontis Comes (1403)

Luxemburgi-kor[szerkesztés]

Zsigmond[szerkesztés]

Zsigmond (1368-1437)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
Zsigmond őrgróf pecsétje
Zsigmond
Zsigmond római király pecsétje‎
Zsigmond arany és ezüstpénzei
Zsigmond német birodalmi ezüstgarasa

Zsigmond császár mint nap.jpg

Zsigmond morva őrfrófi pecsétje
Zsigmond a Thuróczy krónikában
Zsigmond kispecsétje
Zsigmond őrgróf nagypecsétje
Zsigmond országai: fent Csehország, balra Magyarország, Luxemburg, Magyarország, Német-Római Birodalom
Zsigmond első nagypecsétje
Zsigmond második nagypecsétje
Zsigmond német birodalmi nagypecsétje
Cillei Borbála királyné pecsétje, 1417
Cillei Borbála királyné pecsétje, 1432

Címei: német-római császár (1433), német király (1411), Magyarország királya (1387), Csehország királya (1420), lombard király (1431), Brandenburg őrgrófja (1373)

Nos Sigismundus dei gracia Hungarie Dalmacie Croacie Rame Servie Galicie Lodomerie Comanie Bulgarieque rex, marchio Brandemburgensis, sacri Romani Imperii archicamerarius, atque Boemie et Luczemburgensis heres (1387)

Nos Sigismundus dei gracia rex Hungarie, Dalmacie, Croacie, etc. Marchioque Brandemburgensis, etc. sacri Romani impery vicarius generalis et regni Bohemie gubernator (1408)

Sigismundus Dei gratia romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, marchio brandemburgensis, necnon Bohemie et lucemburgensis heres (1412)

Nos Sigismundus Dei gracia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie etc. rex (1421)

Sigismundus diuina fauente clemencia Romanorum imperator semper augustus ac Hungarie, Boemie, Dalmacie, Croacie Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex (1436)

Habsburg-kor 1.[szerkesztés]

Albert[szerkesztés]

Habsburg Albert (Bécs, 1397. augusztus 16. – Neszmély, 1439. október 27.)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
Albert király arany és ezüst pénzei. I. Ezüst denár. Előlapján négyelt pajzs 1. két pólya (kétségtelenül a magyar sávok hibás ábrázolása), 2. és 3. Csehország, 4. a római birodalmi sas. II. Arany forint. Előlapján Szent-László alakja, a hátsó lapon négyelt pajzs a magyar sávokkal és a cseh oroszlánnal. Felirata: † ALBERTUS • D(ei) • G(ralia) • R(ex) • VNGARIE.
II. Albert
Luxemburgi Erzsébet királyné pecsétje, 1440
Luxemburgi Erzsébet királyné pecsétje, 1441
A pecsét címerei: római birodalom, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Felső-Ausztria, Stájerország és legalul Alsó-Ausztria
Albert király kódexének címerei: a római birodalmi sas, a cseh oroszlán, a magyar sávok, a morva sakkozott sas és az osztrák pólya

Megjegyzés: 1422. április 22-én, Bécsben kötött házasságot Erzsébettel (Prága, 1409. február 28. – Győr, 1442. december 19.), Luxemburgi Zsigmond és másodk felesége, Cillei Borbála lányával. Az 1420-as években részt vett a huszita háborúkban, 1434–1435-ben pedig az ország déli részén a törökök ellen harcolt. 1437. december 9-én meghalt apósa, Luxemburgi Zsigmond, és a főurak és a főpapok december 18-án Albertet választották az ország királyává. 1438. január 1-jén Frankfurtban német-római királlyá koronázták.

Címei: V. Albertként osztrák herceg (1404–1439), II. Albertként német király (1438–1439), I. Albertként Magyarország királya (1437–1439).

Albertus Dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croatie, etc., Austrieque et Stirie dux, necnon marchio Moravie etc. (1438)

Erzsébet királyné[szerkesztés]

Erzsébet királyné (Prága, 1409. február 28. – Győr, 1442. december 19.)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
Liliomos nyilt korona alatt álló oroszlán négy köralakban elhelyezett címerpajzsot tart. A felső jobb pajzsban a magyar sávok, a baloldalban a cseh oroszlán, az alsó két pajzsban jobbról a morva sas, balról az osztrák pólya láthatók; a királyi korona felett a nap, melynek sugarai az egész pecsét mezőt kitöltik.

Megjegyzés: Luxemburgi Zsigmond és második felesége, Cillei Borbála lánya. 1422. április 22-én, Bécsben feleségül ment Habsburg Alberthez.

Címei: Magyrország, Dalmácia, Horvátország stb. királynéja, Ausztria és Stájerország hercegnője, Morvaország őrgrófnője stb.

Elisabet, Dei gratia regina Hungarie, Dalmatie, Croatie etc., Austrieque et Stirie ducissa, marchionissa Moravie etc. (1438. nov.)

A fenti pecsét körirata: ELISAB(e)T(e) • D(e)I • G(ratia) • REGINA (így) HVNGARIE • DALMAC(ie) • CROAC(ie) E(t)C(etera) • HERES • BOEMIE • AVST(ri)E (e)T STIRIE • DVCISSA • AC • MARCHIO(n)ISSA • MORAVIE • (e)TC(etera).

Jagelló-kor 1.[szerkesztés]

I. Ulászló[szerkesztés]

I. Ulászló (Krakkó, 1424. október 10–Várna, 1444. november 10)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
I. Ulászló ezüstpénzei
Coa Hungary Country History Vladislaus I (1440–1444).svg
I. Ulászló pecsétje
I. Ulászló címere
I. Ulászló aranyforintja

Címei: Magyarország királya (1440–1444), Lengyelország (1434–1444), Dalmácia, Horvátország királya, Litvánia nagyhercege, Ruténia ura.

Wladislaus Dei gracia Polonie, Hungarie, Dalmacie, Croacie etc. rex necnon terrarum Cracouie, Sandomirie, Syradie, Lancicie, Cuyauie, Lithuanie princeps supremus, Pomeranie, Russieque dominus et heres etc.


Wladislaus Dei gratia Hungarie, Polonia, Dalmatie, Croatie, etc. rex, Lithvanieque princeps supremus et heres Russcie (1440 aug.)


Habsburg-kor 2.[szerkesztés]

V. László[szerkesztés]

V. László (Komárom, 1440. február 22. – Prága, 1457. november 23)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
V. László ezüst pénzei.jpg V. László a Thuróczy krónikábanV. László.jpg V. László arany forintja.jpg

V. László pecsétje V. László nyelvtankönyve.jpg Coa Hungary Country History Ladislaus V (1440 – 1457).svg

Címei: Magyarország királya (1445 – 1457), Csehország királya (1440 – 1457, ténylegesen: 1453 – 1457), Ausztria, Stájerország hercege, Morvaország őrgrófja.

Nos Ladislaus, Dei gracia Hungarie etc. rex, Austrieque et Stirie dux, necnon marchio Moravie (1453 ápr.)

Ladislaus Dei Gratia Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, necnon Austrie et Stirie dux ac marchio Moravie etc. (1453 május)

Wir Lasslau von gotes gnaden zu Hungern ze Behem Dalmatien Croatien etc. künig herzog zu Österreich und marggrave zu Merhern etc. (1453 május)

Hunyadi-kor[szerkesztés]

Hunyadi János[szerkesztés]

Hunyadi János kormányzó (1407 körül – Zimony, 1456. augusztus 11)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
Denár az I.Ulászló utáni interregnum idejéből
Obulus az I.Ulászló utáni interregnum idejéből
Hunyadi János ezüst pénzei
Hunyadi János páncélban a Thuróczy krónikában
Hunyadi János aranyforint.jpg
Hunyadi János arany forintja
Hunyadi János dénára

Címei: Kormányzó, erdélyi vajda, (erdélyi) Beszterce város és kerület örökös grófja, temesi ispán, nándorfehérvári főkapitány

Mátyás[szerkesztés]

Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
Mátyás arany pecsétje
Mátyás gyűrűs pecsétje
Mátyás pecsétje (1464)

Coa Hungary Country History Mathias Corvinus 1(1458-1490).svg Coa Hungary Country History Mathias Corvinus 3(1458-1490).svg

Mátyás 1464. évi pecsétjének hátlapja: Magyarország hármas halom kettős kereszttel, Dalmácia, Csehország, Hunyadi-ház, Bulgária: vörös mezőben ágaskodó farkas; Galícia: kék mezőben igazgyöngyökkel kirakott és bíborral bélelt nyitott levélkorona

111 Matthias Corvinus florint 755820.jpg

Mátyás király arany forintjai.jpg

Mátyás király ezüst garasa.jpg

Mátyás király ezüst denára.jpg

Coa Hungary Country History Mathias Corvinus mid 1(1458-1490).svg Coa Hungary Country History Mathias Corvinus 4(1458-1490).svg

Mátyás nagy pecsétje. (Előlap.).jpg
Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix országainak címerei Thuróczy János krónikájának első oldalán, Mátyás király 1485-ös, nagy birodalmi címerével. Középen Mátyás és Beatrix egyesített címere. Mátyás: négyelt pajzs, 1. magyar kettős kereszt és hármas halom, 2. magyar sávok, 3. Csehország, 4. Hunyadi. Beatrix: négyelt pajzs, az 1. és 3. mező cölöpösen harmadolt, a. és b. magyar sávok és (nápolyi) Anjou liliomok, c. Jeruzsálem, 2. és 3. mező Aragónia. Körben fent 1. Csehország, mellette balra 2. Luxemburg, 3. Alsó-Lausitz, 4. Morvaország, 5. Ausztria, 6. Galícia, 7. Szilézia, 8. Galícia, 9. ezüst alapon vörös oroszlán: aranykoronás, arany koronát tartó (Albánia? - Hunyadi János hollós címerét V. László király 1453-ban koronát tartó oroszlánnal bővítette)
Mátyás nagycímere, Thuróczy krónikájának augsburgi kiadásából (1488). Mátyás összetett birodalmi címerében középütt, a korona alatt Mátyás és Beatrix címere látható. Körülöttük pedig azé a kilenc országé, területé, amelyeknek Mátyás viselte az uralkodói címét. Galícia, Szilézia, Dalmácia, Beszterce (a Hunyadiak erdélyi birtoka), Csehország, Luxemburg, Lausitz, Morvaország és Auztria. A színek érzékeltetésére a fametszeten a nyomdász, illetve a metszetek készítője egyfajta árnyékolásos vonalkázást használ (?), melyek nagyjából megfelelnek a ma is használt színjelölési módszer színeinek.
Mátyás király 1464. utáni felségpecsétjének előlapja. A körirat szövege: "Sigillum maiestatis mathie dei gracia hungarie dalmacie croacie rame servie gallicie lodomerie commanie bulgarieque regis"
Mátyás király 1464. utáni felségpecsétjének előlapja. A köriratban Magyarországon kívül nyolc ország szerepel, de a pecséten csak négy ország címere látható
Mátyás király 1464. utáni felségpecsétjének hátlapja. A körirat szövege: "Sigillum secundum mathie dei gracia regis hungarie et aliorum regnorum in altero pari sigillo expressatorum et cetera" (Mátyásnak, Isten kegyelméből Magyarország és a pecsét másik oldalán szereplő többi ország királyának második pecsétje)
Mátyás király 1464. utáni felségpecsétjének hátlapja. A pecsétben szereplő címereket gyakran tévesen szokták azonosítani, de csak olyan címert lehet itt meghatározni, melyek a pecsét előlapjának köriratában szerepelnek és más források is alátámasztják. Ezeket a feliratok azonosítják.
Aragóniai Beatrix királyné pecsétje, 1482
Beatrix királyné pecsétje

Címei: Magyarország királya (1458 – 1490), Csehország királya (1469 – 1490)

Mathias dei gracia Hungarie, Dalmacie. Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex (1464)

Mathias Dei gratia Hungarie, Bohemia, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, necnon Slesie et lucemburgensis dux, marchioque Moravie et Lusatie etc. (1486)

Mathias Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex, ac Austrie, Slesie et lucemburgensis dux, necnon Lusacie et Moravie marchio (1487 febr.)

Jagelló-kor 2.[szerkesztés]

II. Ulászló[szerkesztés]

II. Ulászló (Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
II. Ulászló emlékérme
Vladislas II (1456-1516).PNG II. ULÁSZLÓ PECSÉTJE..jpg
II. Ulászló 1511. évi kettős pecsétjének hátlapja: A főcímer négyelt, 1. és 4. Árpád-sávok, 2. és 4. Csehország. A főpajzs körül jobbra fent Magyarország kettős keresztes címere hármas halmon, alatta jobbra lefelé 2. Dalmácia, 3. Galícia, 4. Bulgária, 5. Luzácia, 6. Szilézia, 7. Luxemburg, 8. Morvaország
Anna királyné pecsétje
Candale-i Anna királyné pecsétje, 1506
II. Ulászló denára (II. faj).pngII. Ulászló hármastallérja (IV. faj-) (1490-1516).pngII. Ulászló tallérja (VI. faj).png

Címei: Magyarország királya (1490–1516), Csehország királya (1490–1516)

Wladislaus, Dei gracia Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, necnon Slesiae et Luxemburgensis dux marchioque Moravie et Lusacie etc. (1494)


Megjegyzés: Egyetlen legitim felesége Foix-i Anna (Candale-i Anna francia hercegnő), akinek címere megjelenik pl. Kassa címerében is. II. Gaston de Foix, Candale és Benauges grófja és Navarrai Katalin infánsnő lánya volt. Ezen címerek ugyancsak megtalálhatók egyes Jagelló uralkodók pecsétjein.

II. Lajos[szerkesztés]

II. Lajos (Prága, 1506. július 11. – Mohács, 1526. augusztus 29)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
II. Ljos tallérja

Mária királyné II. Lajos özvegye.jpg

Louis II Jagellon (1506-1526).PNG Mária, II. Lajos özvegye.jpg
Habsburg Mária királyné pecsétje, 1524

II. Lajos aranyforintja (II. faj) (1516-1526).png

Címei: Magyarország királya (1516–1526), Csehország királya (1516–1526)

Wir Ludwig, von Gots genaden zu Hungern, Beheim, Dalmatien, Croacien, < Ramien, > Servien, Gallitien, Lodomirien, Cumanien, Bulgarien etc. kunig, marggrave zu Merhren, herzog zu Lutzemburg und in Slesien, marggrave zu Lausitz etc.

(1520 febr.) (Čelakovský, Jaromír-Haas, Antonín: Sbírka pramenů práva městského království českého / Codex juris municipalis regni Bohemiae. Praga, Nakl. Obce kralovskeho hlavniho mesta Prahy, 1886-, IV; part 3; p.328; Doc.# 888).[2]


Szapolyai-kor[szerkesztés]

Szapolyai János[szerkesztés]

Szapolyai János (Szepesvár, 1487. – Szászsebes, 1540. július 17/21)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
János király arany és ezüst pénzei.jpg Coa Hungary Country History John I of Hungary (Szapolyai) (1526-1540).svg

János kettős arany pecsétje, előlap.jpg János kettős arany pecsétje, hátlap.jpg

Izabella királyné aranyforintja
János király pecsétje.jpg

János Zsigmond czímere a «Tripartitum» 1565-iki debreczeni kiadásából.jpg

Címei: nádor (1492-1499), erdélyi vajda (1511-től), Magyarország királya (1526–1540), Dalmácia, Horvátország királya, Morvaország, Lausitz őrgrófja, mindkét Szilézia hercege

Nos Joannes Dei gratia rex Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, etc. marchio Moraviae ac Lusatiae et utriusque Sleziae dux, etc. (1540 febr.)

János Zsigmond[szerkesztés]

János Zsignond (Buda, 1540. július 7. – Gyulafehérvár, 1571. március 10)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
(II.) János Zsigmond egylapú tábori érme (1556-1571).png (II.) János Zsigmond denára.png
János Zsigmond választott magyar király
János Zsigmond erdélyi fejedelem

Címei: választott magyar király (1540 – 1570), Erdély első fejedelme (1559–1571), Opole és Ratibor hercege


Megjegyzés: Szapolyai János magyar királynak és I. Zsigmond lengyel király leányának, Jagelló Izabellának a fia. Még születési évében, 1540-ben, a rákosi országgyűlés II. János néven magyar királlyá választotta, de nem koronázták meg.

Habsburg Birodalom[szerkesztés]

Részletesen lásd Ausztria címerénél

Osztrák-Magyar címertábla.jpg

Az Oszták-Magyar Birodalom tartományai: Csehország címere, Bosznia címere, Bukovina címere, Horvátország címere, Dalmácia címere, Galícia címere, Karintia címere, Krajna címere, Küstenland címere, Felső-Ausztria címere, Morvaország címere, Alsó-Ausztria címere, Salzburg címere, Szilézia címere, Erdély címere, Szlavónia címere, Stájerország címere, Tirol címere, Magyarország címere, Vorarlberg címere.

Mária Terézia[szerkesztés]

Mária Terézia (1717-1780)
Kiscímer Középcímer Nagycímer
Mária Terézia harminckrajcárosa (1740-1780).pngMária Terézia polturája.png Mária Terézia rézgarasa (gresli).png
Az alappajzson: Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Lodoméria, Galícia, Bosznia, Szerbia, Kunország, Bulgária
Wappen Kaiserin Maria Theresia 1765 (Mittel).png
Magyar államcímer Mária Terézia titkos kispecsétjén (1752). Nagy-, közép- és szívpajzsból áll. I. A szívpajzsban 1. az Ausztriai-ház, II. a középpajzsban Magyarország (kis) címere. III. Az uralkodói koronával ékesített nagypajzson 1. Csehország, 2. Dalmácia, 3. Horvátország, 4. Szlavónia, 5. Kasztília, 6. Leon, 7. Aragónia, 8. Szicília, 9. Burgundia, 10. Szilézia, 11. Stájerország, 12. Karintia, 13. Krajna, 14. Morvaország, 15. Burgau, 16. Felső-Lausitz, 17. Alsó-Lausitz, 18. Habsburg, 19. Toscana, 20. Bar, 21. Tirol, 22. Görz

Címzése: Mi Mária Terézia, Isten kegyelméből a Rómaiak özvegy császárnéja, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária apostoli királynője, Ausztria főhercege, Burgundia, Felső- és Alsó-Szilézia, Brabant, Milánó, Stájerország, Karinthia, Krajna, Mantua, Párma, Placentia, Linburg, Luxemburg, Geldern és Württenberg hercege, a Szent Római birodalom, Magyarország, Burgovia, Felső- és Alsó-Luzácia őrgrófja, Svábország hercege, Habsburg, Flandria, Tirol, Terretum, Kyburg, Görz, Gradisca, és Arthesia grófja, Elzász tartományi grófja, Namur grófja, a Szlavón Marchia, Naon-i rév Salina és Mechlen úrnője (Bárdosy János armálisa, Bécs 1768.)

Másik címzés:

Mi Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tótország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bulgária királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabantia, Felső- és Alsó-Szilézia, Majland, Styria, Karinthia, Karniolia, Mantua, Parma és Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern, Württemberg herczege; Svévia fejedelme; a szent római birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz őrgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság, Pordenone, Salzburg és Mecheln ura; Lotharingia és Bar herczegnője; Etruria nagyherczege stb. (1741. évi II. törvénycikk)

Másik címzés:

Mi Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabanita, Felső- és Alsó-Szilézia, Milano, Styria, Karinthia, Krajna, Mantua, Parma, Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern és Württemberg herczege; Svévia fejedelme; a római szent birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság, Pordenone, Salzburg és Mecheln ura; Lotharingia és Bar férjezett herczegasszonya, Etruria nagyherczegnője stb. stb. (1741. évi törvénycikkek)

Maria Theresia nagycímer.jpg

Coa Hungary Country History Kossuth.svg

1849-ben a Habsburgok trónfosztását követően lekerült a címer tetejéről és a kettős kereszt alól a korona, és – a pajzs formájának megváltozásával – kialakult a "Kossuth-címer".

Hungary large coa 1849.pngA független magyar állam pecsétje..jpg

Az 1849-es nagycímer

Osztrák-Magyar birodalmi középcímer.jpg

Osztrák-Magyar birodalmi középcímer 1915-től


  • Irodalom: Hugo Gerard Ströhl: Oesterreichisch-Ungarische Wappenrolle


A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

Coa Hungary Country History Mid (1867) v2.pngCoa Hungary Country History Mid (1867).svg

Középcímer az 1867-es kiegyezés idején

Wappen Österreich-Ungarn 1916 (Klein).png

Ausztria-Magyarország kiscímere 1915 novemberétől 1918 októberéig

Coa Hungary Country History (1916).svg

Magyarország címere 1916-ban

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.


Magyarország középcímere.jpgCoa Hungary Country History Mid (1915).svg

Magyarország középcímere 1915-1918


  • Irodalom: Hugo Gerard Ströhl: Oesterreichisch-Ungarische Wappenrolle

Magyarország címere 1918-1949[szerkesztés]

A Szálasi-korszak címere (1944-1945)

Coa Hungary Country History Kossuth.svg

1918-ban az első magyar köztársaság a "Kossuth-címert" tekintette állami jelképének. A Tanácsköztársaság idején nem vezettek be új címert. 1919. végén a Horthy-féle Magyar Királyság címere a korábbi kiscímer lett, két oldalt a címert tartó angyalokkal kiegészítve. 1938-tól, a visszacsatolásoktól kezdődően újra a középcímert (1915) használták hivatalosan. 1946-tól ismét a Kossuth-címer volt a magyar állam címere.

Coa Hungary Country History med (1919-1938).svg

Magyarország címere, 1919-1938

Magyarország címere 1949-1990[szerkesztés]

Coat of arms of Hungary (1949-1956).svg

1949-ben Rákosiék szovjet mintára új címert terveztettek. Ezen búzakoszorú által közrefogott kék mezőben lévő búzakalászt és kalapácsot (mint a parasztság és a munkásság jelképét) a címer csúcsán lévő vörös csillagból kiinduló napsugarakat világítottak be (köznapi nevén Rákosi-címer). A címer az akkori magyar zászlóban is szerepelt. (Nincs címerpajzsa, ezért nem valódi címer, csak jelvény.)

Rákosi Mátyás beszédében elvetette a Kossuth-címert, mert az a száz évvel korábbi állapotot tükrözte. Az új címerről pedig kinyilatkoztatta, hogy az "...az öntudatos szocialista munkás és dolgozó paraszt jelképe: a kalapács, a vörös csillag, a búzakoszorú és az aranyos búzakalász a piros-fehér zöld nemzeti színekkel. Aki e címert látja, magyarázat nélkül is rögtön megérti belőle, hogy ez a dolgozók országát jelképezi."

Coa Hungary Country History Kossuth.svg

Az 1956-os forradalom során rövid ideig ismét a Kossuth-címer volt használatban.


Coa Hungary Country History (1957-1990).svg

1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a bal oldalon nemzeti színű, mig a jobb oldalon vörös színű szalag fonta be.

A címert Légrády Sándor alkotta meg, mely 1990-ig érvényes maradt és a heraldika szabályainak lényegében megfelelt.

Külső hivatkozások: [3]

Magyarország címere ma[szerkesztés]

Magyarország jelenlegi címere (1990-)

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

Magyarország mai címerét 1990 júliusában fogadta el az Országgyűlés. 1990. július 3-án az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben a történelmi koronás címert iktatta törvénybe. A hagyományos hétszer vágott és kettős keresztes címert Szent István koronája fedi.


Képzeletbeli címerek[szerkesztés]


Rövidítések

Irodalom[szerkesztés]

Fejérpataky László: Az Árpádok címerei. 1908

Csánki Dezső: Az új magyar és az úgynevezett közös címerekről. 1916

R. Kiss István: A magyar állam címerei. 1917

Donászy Ferenc: A magyar heraldika múltja, jelene és jövő feladatai. In: Szentpétery Emlékkönyv, 1938

Donászy Ferenc: Az Árpádok címerei. 1937

Donászy Ferenc: Nemzeti jelvényeink története. 1941

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer hármashalma. 1934

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer kettőskeresztje. 1941

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer hármashegye. 1942

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer kettőskeresztje és hármashalma. 1942

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar trikolór és a magyar államcímer múltja. 1955

Laszlovszky József: A magyar címer története. 1989


Lásd még[szerkesztés]



Stop hand.svg Ezen kép(ek) és/vagy dokumentum(ok) nem GFDL licencű(ek), kereskedelmi célokra nem használható(k) fel.

A jelen sablonnal ellátott képek, dokumentumok magántulajdonban vannak. Kereskedelmi felhasználásukat jogszabályok tiltják. Bármely módú felhasználásukra, a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges!

The image(s) and/or document(s) on this site are not licensed under the GFDL. These are under a non-commercial-use only license.

Images under this license are in private property. The commercial use of these documents is prohibited by law. Every use needs a prior written permission of the copyright owners!