Zilahy Ágnes/Disznótor/Gömböc
„A gömböz.A disznónak tudvalevőleg van két nagy kerék bendője. Az egyik az, a mely be a bőrsajtot készítik, ez vastag, húsos, sima és nagy terjedelmű; a másik pedig vékony, fodros, kisebb és olyan állású, mint egy hólyagzacskó; ebbe szokás a gömböcöt tölteni.
Fél liternyi vért tegyünk egy tálba, hintsünk bele kevés sót, borsot és tört szegfűszeget. Két fakanálnyi felforralt rizskását is tegyünk a vérbe; ha van, egy kis csipet borsfű pelyvát is. Fél kilónyi felforralt kövéres húst, vágjunk fel tojásnyi darabokba és azt is tegyük a fűszeres vérbe. Jól össze kevervén, töltsük ezt az anyagot a tisztára kimosott gömböcznek való bélbe, azután kössük be erős fonallal a végét és tegyük forró vízbe félóráig főni. Gondosan kell főzni, nehogy sok ideig főjön, mert akkor kihasad. Ha megfőtt tegyük ki deszkára; hűvös helyen el áll egy hétig is.
Mikor használni akarjuk, tegyük két liternyi sós vízbe; félórai főzés után készítsünk hozzá jó tejfeles habarást; tegyük a lébe, melyet azonban kellőleg meg kell ecetezni.
Tálaláskor a gömböcöt vagdaljuk szép karikákba, tegyük mély tálba s a tejfeles levet öntsük reá és adjuk asztalra levesnek.
A gömböcöt lehet úgy is asztalra adni, ha sós vízbe jól megfőzzük és szép karikákba vagdalva, hosszú tálba sorba egymás felébe rakjuk és frissen reszelt tormával bőven beszórjuk.
Így készítve vacsorára első ételnek igen alkalmas és jó.”