Vita:Wittich Zsuzsanna írásai/Hibakereső gyerekneveléshez

Ha csak ennyi volna...! A lányomék, a közelebb lakó nagyszülők betegsége, elfoglaltsága miatt, a megbeszéltnél korábban hozták az unokámat. Persze mi ennek is örültünk, így sokkal hosszabb ideig maradhat velünk, pedig az idén nagyon sok munkám van a kertben, a kerti munkákon túl építkezés és az ehhez társuló utánjárások sok időmet elrabolják.

Megérkezésük másnapján családi kupaktanács alakult, ahol mi öregek, megkaptuk a gyerekhez járó "használati utasításokat". Gyógyszereket, vitaminokat, angol nyelvi CD-ket, játékokat, kerékpárt stb. Továbbá azt is hogy, hogyan kell bánni a gyerekkel.

Az első 2 hét azzal telt el, hogy megértettük az unokánkkal, hogy itt más a módi. Nincs követelőzés, helytelen a csúnya szavak használata, a felnőtteknek nem beszélünk vissza (pláne nem csúnya szavakkal), tiszteljük az idősebbeket, ha bemegyünk valahová köszönni illik, ha a felnőttek beszélgetnek nem beszélünk bele stb. Örültem, mert értelmes - okos fiú és gyorsan tanul, egyre jobban szót fogad és a két hét alatt egészen megváltozott a viselkedése. Persze előfordult, hogy rosszul szólt, de ha kérdőn ránéztem, rögtön megértette és kijavította önmagát.

Aztán váratlanul megjelentek a szülök. Nem "bírták" a gyerek nélkül - mondták. És láss csodát 2 nap alatt az unokám visszaesett a két hét előtti állapotába. A szülők dédelgetései ellenére, követelődző, visszabeszélő, fiú létére is hisztis lett.

A szülők távozása után azt gondoltam, hogy kezdhetem az egészet elölről, de nem így lett. Néhányszor figyelmeztetnem kellett, de pár nap elteltével visszaállt az "eredeti" állapot. Egy 5 éves gyerek igen jól felismeri nem csak a helyzeteket, szituációkat, hanem azt is fel tudja mérni, kivel, mikor mennyire "mehet el". Vagyis mennyit engedhet meg magának a felnőttekkel szemben.

Én nem vagyok pedagógus, de most azon gondolkodom, hogy hova veszett el az a "példa", amit a két lányom felnevelésével mutattam. Én rontottam el valamit? - Üdv. » KeFe « vitalapom•IRC 2009. szeptember 8., 09:48 (CEST)

Üdv Zsu!

Nekem ugyan nincs gyerekem, de azért olvasok gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket. Ez a kettő nagyon jó: Summerhill és Az elveszett boldogság nyomában. Pipi69e ^vita 2010. március 15., 04:37 (CET)