__NOEDITSECTION__

A lap mérete: 21723 bájt

Kertészet

Peronoszpóra

Burgonyavész

A Phytophthora infestans által megfertőzött burgonya levelén megjelenő szürkésbarnán elhaló foltok

A Phytophthora infestans által fertőzött paradicsom bogyókon megjelenő foltok

Phytophthora ramorum fertőzés hatására a törzsön sötétvörös, feketés színű nedvszivárgás jelenik meg

Rothadó burgonyagumó

Phytophthora alni tünete égeren

Plasmopara viticola

Peronospora destructor

Peronospora tabacina

Peronospora sparsa

A Pseudoperonospora cubensis fertőzésének tünete

A saláta peronoszpóra

Phytophthora ramorum

Phytophthora cinnamomi

A tintabetegség tünete a szelídgesztenye törzsén

A tintabetegség tünete a szelídgesztenye lombozatában

Plasmopara nivea

Peronospora manshurica

Pseudoperonospora cubensis fertőzésének tünete görögdinnyén

Az Albugo candida okozta fehér sömör a pásztortáskán

Fehér sömör a napraforgó levelén (Albugo tragopogonis)

Phytophthora capsici

Phytophthora ilicis

A Phytophthora capsici sporangiumai

Phytophthora lateralis

Phytophthora blight

Phytophthora cinnamomi

Phytophthora alni

Phytophthora ramorum

Phytophthora infestans

Phytophthora ramorum

Phytophthora disease of Castanea sativa

Phytophthora cambivora

Pythium myriotylum

Pythium sulcatum

Rózsa perenoszpóra

Peronospora farinosa f.sp. betae

Hyaloperonospora brassicae on cabbage

Peronoszpórafélék családja[szerkesztés]

A Peronospora potentillae ivartalan spórái

(Peronosporaceae)

Pythiaceae[szerkesztés]

Füge, mandula, pisztácia[szerkesztés]

Phytophthora persiana Morfológiailag a faji szempontból rendezetlen P. cryptogeához és P. drechslerihez hasonlít olyannyira, hogy a típusizolátumot korábban P. cryptogeaként azonosították, multigénes filogenetikai elemzés alapján azonban határozottan elkülönül az említett fajoktól. A típusizolátum Iránból (amire a fajnév: perzsiai is utal:), fügéről (Ficus carica) származik, majd Iránban és az USA-ban pisztáciáról (Pistacia vera) izolálták, ezek tulajdonságai megegyeztek a két évtizeddel előbb, Görögországban, manduláról (Prunus dulcis) származó izolátumokéival.

palántadőlés[szerkesztés]

Pythium debaryanum

Pythium nemzetség A Pythium nemzetségbe tartozó fajok elsősorban talajban élnek.

A Pythium debaryanum egyike azoknak a kórokozóknak, amelyek palántadőlést okoznak. A kórokozó gazdanövényköre széles, mivel a gomba talajlakó és a fertőzési forrás is maga a talaj. A talajban találhatók az oospórák és a micéliumok. A növényeket csak szikleveles stádiumában betegíti meg. A gomba számára a legkedvezőbb környezeti feltétetel a nedves levegőtlen savanyú talaj.

A fertőzés egyértelmű tünete, amikor a palánta gyökérnyaki része üvegessé válik, befűződik, majd elbarnul. A palánta egyszerűen csak eldől.

További Pytium fajok Pytium acanthicum, Pytium aphanidermatum, Pytium aristosporum, Pytium buismaniae, Pytium deliense, Pytium dissotocum, Pytium graminicola, Pytium heterothallicum, Pytium hypogynum, Pytium insidiosum, Pytium irregulare, Pytium iwayamae, Pytium mastophorum, Pytium megalacanthum, Pytium middletonii, Pytium myriotylum, Pytium okanoganense, Pytium oligandrum, Pytium paddicum, Pytium paroecandrum, Pytium perniciosum, Pytium rostratum, Pytium scleroteichum, Pytium spinosum, Pytium splendens, Pytium sulcatum, Pytium sylvaticum, Pytium tracheiphilum, Pytium ultimum, Pytium vexans, Pytium violae, Pytium volutum.

Plasmopara nemzetség[szerkesztés]

napraforgó peronoszpórája[szerkesztés]

Plasmopara halstedii A napraforgó peronoszpóra termesztett és vadon növő napraforgókon fordul elő.

A peronoszpóra a napraforgó egyik legveszedelmesebb betegsége, amely az 1970-es években az akkor még teljesen fogékony fajtákon 30–60%-os megbetegedést (a beteg növények számával arányos állományritkulást) ezért gyakran a növényállomány kiszántását eredményezte. Ennek a súlyos kártételnek az a magyarázata, hogy a kórokozó gomba által fiatal korban megfertőzött növények a bennük szisztematikusan szétterjedő gomba élősködése következtében általánosan megbetegednek, nem gyógyíthatók, és termést sem hoznak.

A fiatal növényeken megfigyelhető tipikus tünetek közé tartozik a törpe növés és a levelek sárgulása (klorózis). Valamint fehér, vattaszerű anyag (gomba micélium és spórák) megjelenése a levelek alsó, néha felső felületén, magas páratartalom vagy harmat előfordulása esetén. Sok fiatal csemete elpusztul, de a fertőzést túlélő csemetékből is csak satnya növények fejlődnek, egyenesen felálló, lapos tányérral, amiben ha egyáltalán fejlődik, akkor is nagyon kevés maggal. Ha a fiatal növényeket a fertőzés a csemeték kibújása után több héttel éri, akkor a tünetek a négy- vagy nyolc-leveles szakaszban jelentkeznek. Ha az arra fogékony növények a fejlődésük csemete szakasza után vannak kitéve a gombafertőzésnek, előfordulhat, hogy megvastagodott, furkósbotszerű gyökerük alakul ki és satnyák lesznek, de a tünetek a leveleken nem jelentkeznek. Ezek a fertőzött növények tartják fenn a gomba létét a talajban, és érzékenyebbek a szárazságra, hajlamosabbak a megdőlésre.

A P. halstedii ivaros folyamatát követően vastag falú kitartó oospórák képződnek a beteg növények gyökér- és szárszöveteiben, majd onnan a talajba kerülve évekig megőrzik élet- és fertőzőképességüket. Az ismét ugyanoda vetett fogékony napraforgófajták gyökérváladékának hatására – megfelelő talajnedvesség esetén – kicsíráznak, és a fejlődő sporangium, illetve az abból kiszabaduló rajzóspórák indítják el a fertőzést.

Plasmopara nivea[szerkesztés]

pasztinák peronoszpóra

Nebáncsvirágfélék[szerkesztés]

Plasmopara obducens A Nebáncsvirágfélék (Impatiens-fajok) esetében az irodalmi adatok alapján a Plasmopara constantinescui és a Plasmopara obducens okozhat peronoszpórát, a két faj azonban az okozott tünetek és a sporangiumtartók alapján egyértelműen elkülöníthető. A kórokozó a vízifukszia peronoszpóráját a Plasmopara obducens okozta.

A levelek színe sárgult, a fonákon pedig megjelent a fehér, bársonyos, egybefüggő sporangiumtartó gyep. A növények virágot nem hoztak, növekedésben visszamaradtak, az első tünetek megjelenését követő 2 - 4 héten belül elpusztultak. A sporangiumtartó nyél hialin, egyenes, rajta 4 - 7 elágazás figyelhető meg. A sporangiumok indirekt módon fejlődnek tovább.

Napraforgó peronoszpóra[szerkesztés]

Plasmopara helianthi f. helianthi

Berki szellőrózsa[szerkesztés]

Plasmopara pygmaea

szőlő peronoszpóra[szerkesztés]

Plasmopara viticola A betegséget először 1837-ben Észak-Amerikában írták le. Európában először 1878-ban Franciaországban észlelték, majd Magyarországon 1880-ban Meggyesen tűnt fel a szőlőkben rohamosan terjedve. Már 1890-92 között olyan súlyos járványt okozott, hogy a bortermelés a negyedére csökkent. Mind a világon, mind Magyarországon a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója. A károsítása nyomán 80-100 %-os lomb- és fürtkár alakulhat ki, ezért a peronoszpóra elleni rendszeres védekezés nélkül minőségi szőlőtermesztés nem folytatható. A szőlőlevélen jelentkező elhalásos foltok, valamint a levelek fonákán fehér bevonatként a gázcserenyílásokon át kitörő konidiumtartók alapján lehet felismerni. A konidiumtartók elágaznak, csúcsukon sterigmákon hármasan fejlődnek konídiumok. Rajtuk csúcsi papilla látható, a szőlőlevélen zoosporangiumokká alakulnak.

A kórokozó hőmérsékleti optimuma 20-25 °C. Az oospórás fertőzés feltétele a napi 10-13 °C középhőmérséklet ( éjszaka 10-11 °C felett), valamint az 1-2 napon belüli 10 mm feletti csapadék. Vegetációban a zoospórás fertőzés már 3-5 mm csapadék esetén is bekövetkezik.

Védekezés. Az első kezelést 4-6 leveles állapotban kell elvégezni. Kritikus időpont a virágzás és a fürtzáródás között van. Csapadékos időszakban 8-10 kezelés (6-8 napos permetezési forduló), szárazabb időben 4-6 kezelés (10-14 napos permetezési forduló) elegendő. A késői, augusztusi kezelések a kései fertőzést és az oospóraképzés megakadályozását segítik elő.

Peronospora nemzetség[szerkesztés]

lucerna peronoszpóra[szerkesztés]

Peronospora aestivalis

az útifűfélék peronoszpórája[szerkesztés]

Peronospora alta

Peronospora anemones[szerkesztés]

Peronospora antirrhini[szerkesztés]

mák peronoszpórája[szerkesztés]

Peronospora arborescens A levél színén világos foltok képződnek, eközben a levél fonákján szürkésfehér-lilás penész virágzik ki (konidiumok). A fertőzött szárak elgörbülnek, a virág illetve a termés fejlődése (képződése) is megáll. A fertőzést következő évre a mag és a növényi maradványok vihetik át. A fertőzés elterjedésének megakadályozására a tarlómaradványokat el kell égetni, illetve vetésforgóban kell termeszteni a mákot.

káposztafélék peronoszpórája[szerkesztés]

Peronospora brassicae Gazdanövény: káposzta, retek.

A kórokozó a legnagyobb károkat a palántaágyakban okozza, gyakran már a szikleveles palántákat fertőzi. A leveleken nem élesen határolt, sárguló foltok jelentkeznek, amelyeknek fonáki részét gyér, fehér (szürkés-fehér) konidiumtartó gyep borítja.

gólyaorrfélék[szerkesztés]

Peronospora conglomerata A peronospora konglomerátum biotróf növényi kórokozó, amely a gólyaorrfélék geránium fajokat érinti. A konidioforok fák szerűek és a leveleken levő sztómákból származnak. A konidioforok az érintett növényi levelek alsó részét fehér foltokban fedik le

A hagyma peronoszpóra[szerkesztés]

Peronospora destructor A hagyma levelein vagy a magszáron kifakult, fehér, szürkészöld foltok jelennek meg, melyeken később a gomba spóratartóinak kékesszürke penészbevonata fejlődik. A beteg levelek lelankadnak, majd elszáradnak. Párás, meleg időben a betegség járványszerűen terjed s pár nap alatt egész hagymatáblák pusztulhatnak el, míg száraz időben a terjedés teljesen megállhat. A betegség további fertőzését és terjedését a fertőzött tövek eltávolításával (megsemmisítésével), peronoszpóra ellenes fungicidek alkalmazásával, illetve vetésforgó alkalmazásával tudjuk megakadályozni.

Peronospora dianthi[szerkesztés]

Peronospora dianthicola[szerkesztés]

Peronospora farinosa[szerkesztés]

répa peronoszpóra[szerkesztés]

Peronospora farinosa f.sp. betae Hűvös, csapadékos tavaszon jelentős mértékű fertőzéseket és súlyos veszteségeket okozhat a répa-peronoszpóra. Az első tünetek májusban, júniusban a fiatal, középső, u.n. szívleveleken jelennek meg. A beteg levél szövetei előbb sárgulnak (zsírfoltos elváltozásokat mutatnak), majd megvastagodnak, később fodrosodnak, összezsugorodnak, és a fonákuk felé besodródnak. A levélnyél rövid marad. A levelek 8-10 nap alatt elszáradnak. A fertőzött magrépa szára elszárad, a növény nem hoz termést. Nedves, hűvös időben a levelek fonákán szürkés-ibolyás színű penészbevonat (a kórokozó sporulációja) jelenik meg. Meleg, száraz időben a betegség terjedése leáll.

A kórokozó a répafejben, a levélkezdeményekben, a répagomolyban oospórával vagy micéliumos alakban telelhet át. Az oospóra a talajban évekig életképes marad. Hűvös tavasszal tömegesen fertőz, a beteg leveleken 2–4 hét alatt konídiumokat képez, melyek a szél útján több km-re is eljutnak. Szaporodását a hűvös, ködös időjárás és a fogékony fajták elősegítik.

Dohány peronoszpóra[szerkesztés]

Peronospora hyoscyami f.sp. tabacina A gomba először 1960-ban lépett fel járványszerűen. A peronoszpóra a vegetáció bármely szakaszában felléphet. A palántaágyi fertőzés már 3-4 hetes korban jelentkezhet. A beteg növények levelén sárga olajszerű foltok láthatóak, amelyek később összefolynak, a levél fonákán szürkéskék penészgyepek (a gomba szaporító képletei) jelennek meg.

Szántóföldön az alsó leveleken jelennek meg a tünetek. Kezdetben világoszöld színű olajos foltok látszanak, szegélyük sötétbarna, később ezek beszáradnak. Nedves, csapadékos idő esetén a levél fonákán megjelenik a szürkés-kék penészgyep. Erős fertőzés esetén az egész levél elpusztul.

Peronospora jaapiana[szerkesztés]

Peronospora lamii[szerkesztés]

szója peronoszpóra[szerkesztés]

Peronospora manshurica Az egyik legelterjedtebb szója betegség. Magyarországon 1958 óta ismert. Fellépése esetén 6-8 %-s termésveszteség alakulhat ki. Az alsó leveleken apró, mozaikszerű, citromsárga foltok jelennek meg, a fonákon szürkéslila penészgyep alakul ki. A hüvelyek fertőzése következtében a magok is megbetegednek. A fertőzött magból kikelő csíranövény törpül, sápadt színű és márványozott lesz és a fonákon erőteljes sporuláció indul meg.

repce peronoszpóra[szerkesztés]

Peronospora parasitica A nemzetséget a villásan többször elágazó konídiumtartók csúcsán kettesével álló, közvetlenül csíratömlővel tovább fejlődő konídiumok jellemzik.

Peronospora potentillae[szerkesztés]

Peronospora sparsa[szerkesztés]

Peronospora trifoliorum[szerkesztés]

Peronospora valerianellae[szerkesztés]

(borsó peronoszpóra)[szerkesztés]

Peronospora viciae f. sp. pisi - syn: Peronospora pisi A borsó levelein szürkészöld foltok jelennek meg, amelyek egyre inkább összeolvadnak és a levelek emiatt összezsugorodva elszáradnak. A fertőzés átterjedhet a hüvelyre is, ilyenkor a magvak aprók, gyakran elszíneződnek. A maghéj alatt, vagy fertőzött növényi maradványokon telel oospórával, vagy micéliummal. Csapadékos, hűvös tavasz és nyárelő kedvez a fertőzésnek.

árvácska peronoszpórája[szerkesztés]

Peronospora violae A fertőzés meglétére utaló tünetek a növekedési zavart mutató levelek szétszórt elszíneződésekkel, valamint a fonákon lilás-fehér spóratartók.

tünete]]

Pseudoperonospora nemzetség[szerkesztés]

Pseudoperonospora cannabina[szerkesztés]

(kabakosok peronoszpórája)[szerkesztés]

Pseudoperonospora cubensis Gazdanövény: görögdinnye, dinnye, patisszon, uborka, tök és sütőtök.

A Pseudoperonospora cubensis csak a leveleket támadja meg. A leveleken korai fertőzés esetén világoszöld, a későbbiekben sárga foltok jelennek meg, amelyek egyre inkább összeolvadnak, végül a levél elszárad, megbarnul. A szürkés színű penészgyep a levél fonákján spóratokokból áll, melyek konídiumként szolgálnak.

Pseudoperonospora humuli[szerkesztés]

Bremia nemzetség[szerkesztés]

Bremia graminicola[szerkesztés]

saláta peronoszpóra[szerkesztés]

Bremia lactucae A konidiumtartó egyszerű törzsből többszörösen villásan elágazik, az utolsó rendű elágazások csúcsa homorú, csészeszerű fejecskévé szélesedik ki. Ezen általában négy sterigma, rajta tojás alakú, lapos papillás konidiumok, a papilla helyén csíratömlők hajtanak.

A peronoszpóra félék ellen hatásos fungicidek (hatóanyag)[szerkesztés]

Kontakt hatású fungicidek: mankoceb, propineb, metirám, rézszulfát, rézoxiklorid, rézhidroxid, kaptán, folpet.
Szisztemikus fungicidek: metalaxil + réz, benalaxil + réz vagy mankoceb, efosit-Al + réz, dimetomorf +mancoceb, cimoxanil + rézoxiklorid, fluazinam, kresoxim-metil, azoxistrobin.

(Hólyagpenészfélék családja)[szerkesztés]

Albuginaceae

Albugo candida[szerkesztés]

A fehér sömör néven ismert torzulás előidézője a pásztortáskán és egyéb Cruciferae-fajokon. A gazdanövény epidermisze alatt keletkező üreg jelzi a sporangium képződés megindulását. Éréskor a felszín felboltozódik és a sporangiumok felrepesztik az epidermiszt. Ez a képződmény az acervulusz. Konidium képződéskor 5-7 sejtmag bevándorol a tartó hifák csúcsába, miközben sűrű plazmába ágyazódnak. Ezt követően a sejtfal egymás alatt néhányszor íriszblendeszerűen befűződik. A konidiumok így rövid összekötő résszel, diszjunktoral kapcsolódnak a tartókhoz és egymáshoz. Ez a vékony sejtfalmaradvány később elnyálkásodik, így a konidiumok elválnak egymástól. A legelsőként lefűződők nem életképesek, hanem mint puffersejtek, az epidermisz felszakításában játszanak szerepet. A konidium a külső körülményektől függően zoospórákat vagy csíratömlőt fejleszt (konidiumszerű zoosporangium). A vegetatív micélium a kéreg parenchimájának intercellurálisaiban a tartóhifa alapjával együtt megvastagodott sejtfalú (a mélyebb rétegekben vékonyabb falú). A hifák a gazdanövény sejtjeibe hatoló szívókhoz (hausztoriumok) vékony csőszerű résszel kapcsolódnak.