Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Gubbubu/Arpadgabor

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Ateisták & Agnosztikusok

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Az ateista, agnosztikus és infidel (gyaur) megnevezéseket olyan személyekre használják, akik nem hajlamosak a vallásra, vagy nem hisznek egy bizonyos hitben. Az ateista, vagy istentagadó tagadja egy isten, az Isten, vagy istenségek létezését. Az agnosztikus, kételkedő, vagy szabadongondolkodó hite szerint lehetetlen tudni hogy létezik-e Isten, minthogy nincs elég bizonyítékunk. Az infidel, gyaur, vagy hitetlen (néha “világi”, “pogány” stb.) általában rosszindulatú megnevezése azoknak, akik nem követnek egy bizonyos vallást (főleg a zsidók, keresztények, vagy muzulmánok használják). Az ateista név a leginkább használatos és általában minhárom értelemben használják. Az ateizmus az istenségek nélküli-, vagy azok létezését kifejezetten tagadó világnézetet jelent. Bár Keleten az i.e.6.századi Taóisták és Buddhisták alakítottak ki nem-istenközpontú világnézetet, mégis az ateizmus kezdetének az ókori (i.e. 4.sz) Epikuriusok világnézetét tekintik. Ők a világot egy véletlenszerű atomhalmaznak tekintették és úgy látták, hogy a jó legmagassabb foka a gyönyör. Később e nézetek a kereszténység befolyásának növekedésével mind a görög, mind a római hagyományokból eltűntek és az ateizmus fogalma, csak a Felvilágosodás-Kor során tűnt fel ismét: a Katolikus Egyház hatalmát megkérdőjelezőkre vádként használták. A 18.század végére viszont egy növekvő kisebbség filozófiai álláspontjává-, és mára a tudósok, racionalisták és humanisták legáltalánosabban elfogadott világnézetévé vált. Még a protestáns kereszténység utolsó bástyájának tekinthető Amerikában is a tudósok több mint 60 százaléka hitetlennek, vagy kétkedőnek tartja magát.

Az egyistenhívők istenüket általában egyszerűen csak “Isten”-nek hívják. Az egyistenhívés (vagy az egyik-isten-hívés), sok filozófus- és / vagy beavatott értelmezései szerint, Isten nem valami természetfeletti lény, mint egy istenség, vagy isten, hanem egy filozófiai kategória, amit olyan elnevezésekkel illetnek mint pl. a Minden, a Végső, az Abszolút Végtelen, a Tapasztalatfeletti, az Isteni Föld, a Levés vagy maga a Létezés stb. Ilyen nézeteket és értelmeket képviselnek az olyan gondolatrendszerek is mint pl. amit panteizmusnak, vagy vallásos monizmusnak neveznek. A panteizmus Istent tapasztalatfeletti valóságnak tekinti, melynek megtestesüléseit az anyagi világként érzékeljük, másszóval szerintük Isten a világmindenség. A vallásos monizmus szerint vagy csak egyetlen lényeg, vagy elv létezik, mely a valóság alapját képezi, vagy az a valóság csupán egyetlen elemből áll (a dualizmus-, vagy pluralizmussal ellentétben). E nézet szerint a megismerés tárgya és annak viszonyítása azonos, azaz az összes folyamatok, szerkezetek egy egyetlen vezérlő elvre vezethetők vissza, így pl. szerintük még a történelemnek is csak egyetlen okozati tényezője van. Istennek emberi formával, tulajdonságokkal, vagy jellemzőkkel való felruházását gyakran bálványimádásnak, istengyalázásnak, vagy szimbólizmusnak tekintik. Előfordul, hogy egy istenhívő nem hisz, vagy éppenséggel tagadja egy természetfeletti lényként leírt istenség létezését, s ugyanakkor fenntart egy olyanmódon elképzelt istenben való hitet. Például, egy protestáns teológus, Paul Tillich, Istent gyakran a “Levés alapjá”-nak, a “Levés hatalmá”-nak, és “maga a Levés”-nek nevezte, de mikor azt találta mondani, hogy “Isten nem létezik”, akkor nagy vitát okozott, és sokan ateistának címezték. Nyílván nem értették, hogy Tillichnek Isten nem “egy” lény, ami más lények között létezik, hanem a “Levés” maga, azaz számára Isten nem “létezik”, minthogy neki az Isten a levés, az elvonatkoztatott létezés, az a metafizikai erő, amivel a levés a nem-levés felett győzedelmeskedik. A természetfölötti lényként elképzelt istenségek létezését tagadó ateisták az Isten ilyen- és ehhez hasonló képzeteit is tagadnák, vagy azokat érthetetlennek nyílvánítanák.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az ateista, agnosztikus és infidel (gyaur) megnevezéseket olyan személyekre használják, akik nem hajlamosak a vallásra, vagy nem hisznek egy bizonyos hitben. Az ateista, vagy istentagadó tagadja egy isten, az Isten, vagy istenségek létezését. Az agnosztikus, kételkedő, vagy szabadongondolkodó hite szerint lehetetlen tudni hogy létezik-e Isten, minthogy nincs elég bizonyítékunk. Az infidel, gyaur, vagy hitetlen (néha “világi”, “pogány” stb.) általában rosszindulatú megnevezése azoknak, akik nem követnek egy bizonyos vallást (főleg a zsidók, keresztények, vagy muzulmánok használják). Az ateista név a leginkább használatos és általában minhárom értelemben használják. Az ateizmus az istenségek nélküli-, vagy azok létezését kifejezetten tagadó világnézetet jelent. Bár Keleten az i.e.6.századi Taóisták és Buddhisták alakítottak ki nem-istenközpontú világnézetet, mégis az ateizmus kezdetének az ókori (i.e. 4.sz) Epikuriusok világnézetét tekintik. Ők a világot egy véletlenszerű atomhalmaznak tekintették és úgy látták, hogy a jó legmagassabb foka a gyönyör. Később e nézetek a kereszténység befolyásának növekedésével mind a görög, mind a római hagyományokból eltűntek és az ateizmus fogalma, csak a Felvilágosodás-Kor során tűnt fel ismét: a Katolikus Egyház hatalmát megkérdőjelezőkre vádként használták. A 18.század végére viszont egy növekvő kisebbség filozófiai álláspontjává-, és mára a tudósok, racionalisták és humanisták legáltalánosabban elfogadott világnézetévé vált. Még a protestáns kereszténység utolsó bástyájának tekinthető Amerikában is a tudósok több mint 60 százaléka hitetlennek, vagy kétkedőnek tartja magát.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Agnosztikusok megkérdőjelezik a természetfeletti lény(ek), vagy erő létezését. Arra a kérdésre, hogy létezik-e Isten, vagy Istenség, azt válaszolnák, hogy “Nem tudjuk és / vagy nem is tudhatjuk.”.


Ortodox Kvékerek

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Kvékerizmus egy keresztény gyökerekkel, de rögzített hitvallás nélküli felekezet, mely istentisztelete csenden és a lélek hallgatásán alapul. Kvékerek az igazságot, egyenlőséget és egyszerűséget gyakorolják és a békéhez vezető ösvényeket követik. A 17.századi Angliában Cromwell Olivér vezette polgárháborúk idején alakult vallásos közösség hivatalos neve ugyan „Barátok Vallásos Társasága"", de köznapi szóhasználatban főleg Kvékerek, vagy Barátok néven ismertek. Központi tanításuk az, hogy Isten Lelke mindenkiben benne van (amit “Benső Világosság”-nak neveznek) és csak arra figyelnek, életvitelükben, beszédükben és öltözködésükben egyaránt nagy gondot fordítottak a “Világ”-tól való távolságtartásra.
Az 1840-ben történt Gurneyita-Wilburita szakadás során a Wilburita ágazat próbálja megőrizni eredeti hitalapjaikat, világnézetüket és életmódjukat, de társadalmi befolyásuk e modern korban egyre csökkenőbbnek tűnik.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az Atya (Isten)-, a Fiú (Krisztus)- és a Szentlélek Szentháromsága alkotja az egy Mindeható Istent. Isten személyes és anyagtalan.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Jézus Krisztus az Isten egyetlen megtestesülése. Isten fényként nyilvánul meg mindenekben. Jézus a világosságot a legmagasabb fokig bírja és Ő a „Belső Világosság”.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A legtöbb ortodox Kvéker fenntartja a Biblia tekintélyét és az abban leírt teremtéstörténetet, hogy Isten mindent hat nap alatt teremtett 6.000 évvel ezelőtt, de sokan gondolják úgy, hogy a “nap” nem szükségszerűen jelenti a mai 24-órányi időszakot.

A halál után

[szerkesztés]

A legtöbb ortodox Kvéker hisz a halál utáni közvetlen jutalomban és büntetésben, a mennyben és pokolban, Krisztus második eljövetelében és a halottak feltámasztásában – a konzervatív keresztény nézetekhez hasonlóan.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Némely ortodox Kvéker a konzervatív keresztényekhez hasonló hiteket tart fenn az eredeti bűnről és Sátánról. Sokan hiszik, hogy Isten világossága belső tudatosságának hiánya, vagy az az elleni lázadás okozza bűn méltánytalanságát, és hogy az Istentől való elidegenülés a lelket a Sátán kisértései által sebezhetővé teszik.

Megváltás

[szerkesztés]

Csupán néhány Kvéker gyülekezet hisz keresztelésben és úrvacsorában, minthogy meggyőződéseik szerint Isten szentségei az Istennel való személyes érintkezések belső megtapasztalásából származnak, nem egyházi szertartásokból. A megváltás a mindenkiben meglévő isteni világágossággal, Krisztussal való egyesülés által, bensőleg található meg. Az egyszerűséget és alázatot a keresztény életmód lényegének tartják. Az evangélizáló kvéker közösségek a konzervatívokhoz hasonlóan hiszik, hogy a megváltás hit által, jótéteményektől függetlenül elnyerhető Isten szabad ajándéka, de az erkölcsös életvitelt és a jótéteményeket a hit és az Istennek való engedelmesség megnyílvánulásának tekintik, így aktívak a segélyszolgálatokban, társadalmi igazság- és békemozgalmakban.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Az ortodox Kvékerek legtöbbje úgy tartja, hogy Isten engedélyével és az ő isteni terve és akarata részeként Sátán okozza a szenvedést. Kvékerek különösen igyekeznek csökkenteni a társadalmi igazságtalanságok és erőszak okozta emberi szenvedéseket.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

A társadalomjavítási programok és az erőszakmentesség alapvető fontosságúak a Kvékerizmusban. Némely ortodox kvéker gyülekezetek a homoszexualitást elfogadhatónak, míg mások Isten akaratával alapvetően ellenkezőként teljesen elutasítják.


Liberális Protestánsok

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A néha szekuláris-, modern-, vagy humanisztikus-nak tekintett protestáns felekezetek, egyházak vagy azokon belüli csoportok, melyek a Bibliát nem az Isten Szavának, hanem az Isten bizonyságának tekintik, és kritikus elemzéssel, annak történelmi környezetében értelmezik. Ilyeneknek tekinthetőek az Anglikánus, Episzkopálisok, Metodisták és Presbitáriusok és az Egyesült Krisztus Egyháza, valamint a Hit Gyülekezete is. Ezek mellett a világ mintegy 2.000-nyi protestáns felekezete a különböző hitértelemek meglehetősen széles skáláját ajánlják a szélsőségesen liberálistól a fővonalbeli nézeteken keresztül egészen az ultra-konzervatív hitelvekig.

Istenképzet

[szerkesztés]

Sok liberális protestáns hiszi, hogy Isten anyagtalan, mindenütt jelenlévő lélek, és az egy Mindenható Istent az Atya (Isten), Fiú (Krisztus) és a Szentlélek Szentháromsága alkotja.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Jézus Krisztust, mint Isten megtestesülését illetően, a hitek meglehetősen változnak a szószerinti értelmezéstől a teljesen jelképesig. Némelyek úgy hiszik, hogy mi mindannyian Isten gyermekei, fiai, vagy lányai vagyunk és Krisztus ugyan példaszerű számunkra, de nem Isten.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A Biblia beszámolója jelképes. Isten teremtette és vezérli a világmindenség- és az életet szabályozó minden folyamatot (az evolúciót is beleértve), és azokat a modern tudományok folyamatosan fedezik fel.

A halál után

[szerkesztés]

A jóság valahogy jutalmazva, a gonoszság pedig büntetve lesz a halál után, de ami a legfontosabb az az, hogy az egyének milyen módon mutatják ki hitüket és hogy élik életüket a földön.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Legtöbben nem hiszik hogy az emberiség örökölte Ádám és Éva eredeti bűnét, vagy hogy Sátán ténylegesen létezne. Hitük szerint Isten jó és az embereket alapvetően jónak teremtette, de szabad akaratuk és tökéletlen természetük gyakran vezeti őket erkölcstelen viselkedésbe.

Megváltás

[szerkesztés]

A liberális protestánsok megváltásról való elképzelése igen változatos. Némelyek úgy gondolják, hogy mindenki a menybe megy, mert Isten szerető és megbocsájtó. Mások a megváltást a jó cselekedetekben és a mások bántalmazásának elkerülésében látják, a hittől függetlenül. Némelyek a keresztelést fontosnak tartják, vannak akik azt megismételhetőnek vélik és egyes csoportok úgy gondolják, hogy he valaki egyszer megváltódik, akkor mindig megváltva marad (későbbi életvitelétől függetlenül). Csak kevesen hisznek a halál utáni megváltásban, közülük is némelyek azt csak jelképesnek tekintik.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A legtöbb liberális keresztény nem hisz abban, hogy Sátán okozza az emberiség szenvedéseit. Némelyek úgy gondolják, hogy az szenvedés része Isten tervének és akaratának, még ha mi nem is értjük meg azonnal, hogy mi módon válik az az emberiség javára. Vannak akik nem hiszik hogy bármilyen lelki oka is lenne a szenvedésnek, és legtöbben humanista megközelítéssel próbálják segíteni a rászorulókat.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

A legtöbb felekezet tanítása szerint az abortusz erkölcsileg elfogadhatatlan, de végsősoron támogatja nők választáshoz való jogát és általában tanácsszolgálatot tartanak fenn alternatívák javaslására. Sokan elfogadják a homoszexuálitást és támogatják a melegek jogait.


Ortodox Zsidók

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Az Ortodox Zsidóság szerint a Tórát Isten írta és Ő diktálta le Mózesnek, s a benne leírt törvények kötelezőek és változtathatatlanok. Az ortodox zsidók általában a 16.századi un. Sulkán Aruk-ot tekintik a zsidó törvények végső formájának és modern vallásukat a Felvilágosodás előtti zsidóság folytatásának tartják. Az Ortodox Zsidóság nagy része a zsidó hit Maimonidok 13 elvén alapuló zsidó teológia egyik-másik bizonyos formájához tartoznak.

Az Ortodox Zsidóság két nagy csoportja az un. Kozervatív- és a Rekonstrukciós Zsidóság.

Az 1800-as években két különböző csoportból formálódott Konzervatív Zsidóságot az Egyesült Államokon kívül Masorti (~héber “Hagyományos”) Zsidóság néven ismerik. Az egyik csoportot a korábbi Reform Zsidókból, a mozgalomnak a zsidó törvények elutasítása miatt elidegenített része alkotta, míg a másikat a korábbi Ortodox Zsidóságból, az un. “szóbeli törvények” elutasítása miatt kiváltak alkották. Ezek a szóbeli törvények jelentik ugyanis az Istennek a Sinai-hegyen adott törvényei és a Sulkan Aruk közötti folytonosságot, és ezeknek a zsidó szövegek és történelem kritikus tanulmányozása kedvéért való elutasítása sokak számára megengedhetetlennek tűnt, s ők elhatárolták magukat azoktól. A konzervatív zsidók szerint zsidónak lenni egyszerre jelent a zsidó nemzethez és a zsidó valláshoz való tartozást és hittudósaik a Talmud bölcseivel, az Amoraimokkal értenek egyet, akik a zsidó törvények értelmezéséről és újraértelmezéséről folyó nyílvános vitákat támogattak.

A Rekonstrukciós Zsidóság a Konzervatív Zsidóságon belüli filozófiai áramlatból nőtt ki egy független, önálló mozgalommá, melynek célja a zsidóságnak e modern időkre való átértelmezése.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az egyetlen, személyes Mindenható Isten, a Teremtő, a leghatalmasabb, mindekor jelenlévő, mindent ismerő forma- és anyag nélküli lélek.

Megtestesülések

[szerkesztés]

A zsidók nem hisznek a megtestülésben, és csak Istent imádják. Mózes volt a legnagyobb prófétájuk.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A teremtéstörténetet szószerint értelmezik, azaz Isten a világot és az életet a semmiből teremtette hat nap alatt hat ezer évvel ezelőtt, és Ádám és Éva volt az első emberpár, de néhányjuk azt tartja, hogy a “nap” nem szükségszerűen a mai 24-órányi időszak volt, és vannak akik úgy vélik, hogy a tudományos felfedezések nem mondanak ellent hitüknek, hanem inkább az Isten félelmetes hatalma mellett tanuskodnak.

A halál után

[szerkesztés]

A hagyományos zsidóság hisz az "Eljövendő Világ”-ban, azaz az ígért és várt szabadító korában és a halottak feltámadásában, de a hitek részleteikben eltérnek. Némelyek hiszik, hogy az igazak lelkei mennybe mennek vagy újraszületnek, míg a gonosz a saját maguk által készített pokolban szenvednek, vagy éppenséggel halva maradnak. Mások úgy hiszik, hogy Isten feltámasztja az igazakat, hogy a földön éljenek miután a Messiás megtisztította a világot a “Gonosztól”. A zsidóság általában arra koncentrál, hogy Isten parancsait szigorúan kövessék, és csak másodlagosan foglalkoznak az életutáni jutalmak és büntetések részleteivel. believes in the World to Come, the coming of the messianic age heralded by the messiah, and a resurrection of the dead, but beliefs vary on the details. Some believe souls of the righteous go to heaven, or are reincarnated, while the wicked suffer from a hell of their own making or remain dead. Some believe God will resurrect the righteous to live on earth after the Messiah comes to purify the world. Judaism generally focuses on strictly following God's commandments rather than on details of afterlife or rewards after death.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Nem hisznek az eredeti bűnben. Legtöbben úgy hisznek, hogy Isten a mindenkiben lévő gonosz hajlandóságként, vagyis egyfajta hajlamosságként teremtette Sátánt. Az emberek a jóság felé is hajlamossak és tudatában vannak a jónak is, tehát Isten szabad akaratot adott mindenkinek, hogy engedelmességüket és hitüket megpróbálhassa.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás hiten és Istenhez való folytonos imádkozás által érhető el. A zsidó törvényekben lévő isteni parancsolatok szigorú betartása (az étrendi korlátozásokat is beleértve), a szegényeknek való adakozás, “szeresd felebarátodat mint önmagadat”, Isten üzenetének az emberiséghez életpéldán keresztüli eljuttatása – mind az Isten “választott népének” kötelessége. A bűnvallás és a megtérésa Yom Kippur idején történik, mikor a zsidók böjtölnek, bocsánatot kérnek másoktól és maguktól, és kötelezettségeket vállalnak a jövőbeni jó cselekedetek végzésére.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Néha a szenvedést az Istenhez való ragaszkodás meggyengülésének tartják. Általánosságban úgy hiszik, hogy Isten azért adott az embereknek szabad akaratot, hogy érezhessék a gyönyört és a fájdalmat, az örömöt és bánatot, és az ártatlanok szenvedése hitük szerint a jóra szolgál, még ha számunkra titokzatosnak is tűnik. Vannak akik úgy hisznek, hogy Isten szenved a szenvedőkkel, s más zsidók (pl. a Hasidim) hite szerint a szenvedés a korábbi életek bűneinek büntetése. Mindenesetre legtöbben egyetértenek abban, hogy nem olyan fontos azt tudnunk, hogy miért engedi Isten a szenvedést, mint azt, hogy Isten megbünteti az elkövetőket.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

A zsidóság legnagyobb része úgy hisz, hogy a lehetséges emberi életet soha nem szabad könnyelműen kioltani, de általában az abortuszt személyes döntésnek tikintik, különösen a terhesség első 40 napjában. A zsidók az első lélegzetvételt tekintik az élet kezdetének és a zsidó törvények megkövetelik az abortuszt, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti. Homoszexualitást a Tóra alapján halálos bűnnek tekintik az állatokkal való fajtalankodáshoz hasonlóan.


Liberális (Reform) Zsidók

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Reform Zsidóság –akiket sok helyen Haladó- (Progresszív), Angliában pedig Liberális Zsidóság néven ismernek- a Felvilágosodás során a 18.századi Németországban alakult ki. Eredetileg egy vallási-teológiai mozgalom volt faji- és kultúrális elemek nélkül és lényege a Tóra előírásainak és tíltásainak a Próféták erkölcsi elhivatottságának hangsúlyozása érdekében való elutasítása volt. Ennek megfelelően felhagytak a héber nyelvű istentiszteleteikkel és a helyileg használt köznyelvvel váltották fel azt, valamint új illemszabályokat vezettek be istentiszteleteikben. Ma egyre több Reform gyülekezet tér vissza a héber nyelvű istentiszteletre és igyekszik a törvényeket betartani.

Istenképzet

[szerkesztés]

Gyakorlatban hiteik meglehetősen változatosak a hitetlenségtől a kétkedésig és mivel ezt általában személyes ügynek tekintik, nem csinálnak belőle problémát, de a hivatalos álláspont szerint az egyetlen, személyes Mindenható Isten, a Teremtő, a leghatalmasabb, mindekor jelenlévő, mindent ismerő forma- és anyag nélküli lélek.

Megtestesülések

[szerkesztés]

A zsidók nem hisznek a megtestülésben, és csak Istent imádják. Mózes volt a legnagyobb prófétájuk.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Legtöbben úgy gondolják, hogy a Bibliát jelképesen kell értelmezni. Isten teremtette és Ő vezérli a modern tudományok által feltárt összes jelenséget.

A halál után

[szerkesztés]

A liberális zsidók is hisznek az eljövendő világban és a messiási korban, de nem hisznek egy személyes Messiásban. Az egyének személyes hite az életutáni részleteket illetően meglehetősen változatosak, és nincs semmilyen “hivatalos” álláspont sem. Némelyek hisznek mennyben és pokolban, de azokat csak tudat-állapotoknak tekintik, vannak akik hisznek az újraszületésben, vannak akik úgy hiszik, hogy Isten mindent megbocsájt, de vannak olyanok is, akik egyáltalán nem hisznek egy valóságos életutáni létezésben. Ezektől függetlenül megállapítható, hogy a zsidóság figyelmének központjában általában az erényes életvitel áll, mintsem a halál utáni jutalom elnyerése.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Nem hisznek az eredeti bűnben. Legtöbbször Sátánt a mindenkiben lévő önző vágyak jelképes képviseleteként értelmezik. Isten szabad akaratot adott mindenkinek és az emberek felelősek cselekedeteikért.

Megváltás

[szerkesztés]

A fő hangsúly az Istennek tetsző élet élésén van, mely hitük szerint bizonyára jutalmat kap ha egyáltalán van olyan, hogy halál utáni élet. Általában úgy hiszik, hogy Isten mindent megbocsájt, nincs is pokol ahová valakit ítéletre lehetne kárhoztatni. A megváltás hiten és Istenhez való folytonos imádkozás által érhető el, jótékonykodás, a földért és emberiségért való aggódás, és a mások háborításának elkerülése az ami amegváltást elősegíti. A zsidó törvények betartásának mértéke magánügy.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Isten azért adott az embereknek szabad akaratot, hogy érezhessék a gyönyört és a fájdalmat, az örömöt és bánatot, és az ártatlanok szenvedése hitük szerint a jóra szolgál, mégha számunkra titokzatosnak tűnik is. Általában úgy hisznek, hogy Isten szenved a szenvedőkkel. Nem olyan fontos azt tudnunk, hogy miért engedi Isten a szenvedést, mint segíteni a rászorulókat.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

A zsidóság legnagyobb része úgy hisz, hogy a lehetséges emberi életet soha nem szabad könnyelműen kioltani, de általában az abortuszt személyes döntésnek tikintik, különösen a terhesség első 40 napjában. A zsidók az első lélegzetvételt tekintik az élet kezdetének és a zsidó törvények megkövetelik az abortuszt, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti. Szerintük a homokosok Isten teremtményei és a zsidó törvények utasításai alapján kötelezve érzik magukat “felebarátaik szeretetére” (“szeresd a felebarátodat mint önmagadat” 3Móz19:18 ~ Vajjiqrá 19:18). A liberális zsidók hosszú ideje a melegek jogai hivatalos elismertetésének élvonalát képezik.


New Age Hívők

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Az „Új-Kor” a keleti vallások, pogányság és spiritizmus által befolyásolt egyéni és személyes hitek széles sávjának gyüjtőneve, mely egy új fejlődő vallás jegyeit mutatja ugyan, de napjainkban csupán lelki-keresők, tanítók, gyógyítók és más résztvevők laza hálózatának tekinthető.

Az Új-Kor követői egy megalapított vallás vezetésének követése helyett rendszerint saját lelki éhségüket a világ vallásaiból, sámánizmusból, újpogányságból és okkultizmusból származó misztikus hagyományok anyagaival elégítik ki. Mivel nem szervezett közösségről van szó, így nincsen tisztázott tagság, vagy behatárolt lelkiség sem. Kívülállók leginkább a gondolatok cserehelyein mint pl. specializált könyves- és zeneboltokban, és kiállításokon találkozhatnak a magával mozgalommal. Az Új-Kor gyakorlatait alternatív lelkiségként jellemezhetjük. Még a látszólagos kivételek is gyakran valamilyen spirituális jelleget hordoznak (pl. az un. alternatív gyógymódok néha a “test, szellem és lélek” egységét kezelik). Megjegyzendő, hogy az “alternatív” kifejezés itt a nyugati zsidó-keresztény kultúrához való viszonyítást jelent és az nem tekinthető véletlennek, hogy a legtöbb új-kor gondolat és gyakorlat látszólag fő-vonalbeli kereszténységet kritizáló elemeket tartalmaz. Pl. a meditáció hangsúlyozása a rendes imádság elégtelenségére utal, vagy a keleti vallások szerinti újraszületésben való hit a keresztény halálutáni élet elvét utasítja el.

Az Új-Kor elnevezés maga az amerikai tömeg-média szüleménye, mely az 1980-as években feltűnő, a meditáció, “channeling”, reinkarnáció, kristályok, pszihikus tapasztalatok, holisztikus egészség, környezetvédelem, különböző “megoldatlan rejtélyek” (pl. UFO), “Föld-titkok”, un. termény-körök jelenségeivel foglalkozó spirituális alkultúrát írta le. Ez alkultúrának tipikus tevékenységei közé tartoznak a meditációs csoportokban való részvétel, az előadásokra és kiállításokra való járás, könyvek-, zene és más termékek (pl. kristályok és füstölő tömjén) vásárlása, jövendő mondók, jósok, gyógyítók és spirituális tanácsadó szolgálatok igénybevétele. Az Új-Kor alkultúra már a 70-es években is létezett, és egyes elemei kétségtelenül a 60-as évek ellen-kultúrájából származik. Korábbi generációk felismerték volna az Új-Kor egyes-, de nem minden elemét, minthogy a 19.századi spiritualizmus, teozófia, az Új-Gondolat bizonyos részei, a metafizikus mozgalom és az alternatív gyógymódok formájában. Ezek a mozgalmak pedig a Trancendecializmuson, a Mesmerizmuson és a Svédborgianizmuson keresztül természetesen a különböző korai nyugati ezoterikus-, vagy okkult hagyományokig (mint az asztrológia hermetikus (Hermes Trismegistus) művészet, mágikus varázslás, alkémia és kabala) nyúlnak vissza.

Istenképzet

[szerkesztés]

Isten a személytelen életerő, a tudat, az végső igazság és valóság, az anyagtalan, alaktalan kozmikus rend, mely minden emberben és anyagban személyesítődik meg. „Isten mindenben és minden Isten.”

Megtestesülések

[szerkesztés]

Legtöbbjük úgy hisz, hogy az egész világmindenség az Isten megtestesülése, így nincs értelme valamit különleges imádságra kiemelni.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A világmindenség, az élet és anyag nem Isten teremtményei, hanem maga az Isten. A világmindenség és az élet az örökkévaló általános életerő teremtő hatalmából fejlődött ki.

A halál után

[szerkesztés]

Némelyek hisznek a folyamatos újraszületésben és nem a halálban, minthogy szerintük maga az élet egy öröklétű lélek. Némelyek hiszik, hogy a szellemek pihennek egy ideig, mielőtt ki választanák az új testeiket. Szerintük a menny és pokol tudatállapotok, az utóbbi annak következménye, hogy az egyén nem ismerte fel hogy Isten a mindenség.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Nem hisznek az eredeti bűnben, Sátánban vagy gonoszban. Legtöbben úgy vélik, hogy az emberek néha “hibákat” követnek el, mikor figyelmen kívül hagyják a bennük és másokban lévő jóság hatalmát, ami az Isten. Némelyek hiszik, hogy a gonosz a korábbi életek hamisságainak felhalmozódása és a lelki tudatlanság következménye.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás a személytelen életerővel való egység felismerésében, megvalósulásában van. A tudatosság szintje jelentősen növelhető a tudatállapotot megváltoztató hipnózissal, elmélkedéssel, zenével, kábítószerekkel. A spirituális eszközök lehetnek a kristályok, tarot kártyák, amuletek, gondolatátvitel és jövendőmondás..stb. Némelyek gondolata szerint az emberiség megváltása akkor fog megtörténni, mikor elérünk egy bizonyos kritikus tömeget, amikor az emberek összefognak az Istennel és egymással való egységük megtapasztalásában. Ez egy Új Világ Rendet fog létrehozni, melyben a különböző civilizációk egybefonódnak és egy világ-államban élnek majd békében és összhangban.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A szenvedés az egyén, vagy emberiség jelen- és korábbi életekből felhalmozódott kapzsiság, gyűlölet és lelki értetlenség következménye. Ez a “karma”. Néha a szenvedésnek van egy különleges célja, hogy a lelki növekedést és az életlecke tanulását elősegítse. A szenvedést csupán valótlan tüneménynek tekintik, a testi gyönyörhöz és fájdalomhoz való kötődés eredményeként, minthogy nézeteik szerint semmi sem létezik valóságosan az egyetlen, belső általános életerőn kívül.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortuszt nem ítélik el, és nincs erről hivatalos álláspontjuk. A New-Age követői általában a nők abortusz-választási jogai támogatásának élvonalában vannak.


Taóisták

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Taóisták a több mint 2.500 éves lelki gyakorlatok követői. Hitük a Zen-Buddhizmushoz hasonlóan olyan mint a „holdra mutató újj”, ami azt fejezi ki, hogy a szavak csupán a fogalmakon túli végső valóságra mutató jelek. Az érték szerintük nem abban van, hogy a fogalmi mutatókat (a szavak értelmét) tökéletesítjük, hanem az általuk képviselt, végső valóság tisztán való meglátásában.

A Taóizmus két legfontosabb szövege a Lao Tzu „Tao-te Ching” (Az Út és Hatalma Könyve) és a Chuang Tzu „Belső Fejezetek” című könyvei. A következőkben az un. filozófiai-lelki taóizmusra koncentrálunk, a más, jövendölést és alkímiát is belefoglaló bennszülött hagyományok helyett.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az legfelsőbb lény, azaz a végső igazság a szavakon vagy bármilyen fogalmi értelmen túli létezés, melyet egyszerűen csak „Tao”-nak neveznek (~Út) és az Út Hatalmát „Te”-nek hívják. Annak ellenére, hogy a Tao és a Te bizonyos értelemben hasonló más hitgyakorlatok Isten fogalmához, a taóisták csak elvétve hivatkoznak Istenre.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Taóizmusban nem létezik Isten semmilyen megtestesülése sem.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Az anyag a Végső Valóság megnyilvánulása. A taóista hit általában nem ellenkezik a tudományos felfedezésekkel.

A halál után

[szerkesztés]

A taóisták számára a halálnak nincs különös értelme.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Ahhoz hogy a taóisták jó- és rosszról alkotott elképzeléseit megérthessük, fontosnak mutatkozik hogy megkülönböztessük a gonosz “fogalmát” annak “valóságától”.

Fogalmilag a taóisták nem pártolják a jót a gonosz ellen, hanem minden kettősség kölcsönös függőségében hisznek. Szóval, mikor valaki valamit jónak nevez, automatikusan teremt egy “rossz”-at is, mert minden fogalom szükségszerűen valamilyen szemponton alapszik. Ha egy fogalomnak csupán egyetlen szempontja lenne, azt értelmetlenné tenné.


Megváltás

[szerkesztés]

Minden tettnek van jó és gonosz oldala. A Taóizmusban ezt a kettősséget fejezi ki a “tai chi” és általában a yin-yang jelet [ (Wingdings 0x5B) használják. A taóista hit alapja a természetben fennálló folyamatos egyensúly az ellentétek között (pl. hogy valami “lent” vagy “fönt” van, csak attól függ, hogy mi hol állunk) és ennek megfelelően az egyensúly megbontására irányuló bármilyen igyekezet csupán ideiglenes, hatékonytalan és önpusztító kisérlet lehet. A siker titka a természetes egyensúly helyreállításának segítésében rejlik, azaz hagyni, hogy a jó rosszá váljon és a rossz megjavuljon, mint ahogy a dagály és az apály, a nappal és az éjszaka a tél és a nyár folyik az egyikből a másikba és vissza.

Másszóval: a bölcs megérti a jó és a rossz valóságát, míg az ostoba a jó és a rossz fogalmára öszpontosít. A bölcs tudja, hogy bármilyen jelenlegi gonoszt hamarosan egy új jó váltja fel, míg az ostoba örökigyekezetével gyümölcstelenül próbálja a gonoszt kiírtani. Gondolatrendszerükben a buddhista “Sunyata ~ üresség” fogalmához hasonlóan a jó és gonosz csupán fogalmi elvonatkoztatások, melyeknek nincs állandósult, független létezésük.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Taóizmus nem tekinthető megváltó lelki gyakorlatnak. Szerintük nincs semmi, amitől meg kellene váltódni, meg kellene menekülni, vagy éppenséggel meg kellene gyógyulni. A megváltásban, megmentésben, vagy gyógyulásban való hit a kárhozathoz, elveszéshez és betegséghez vezet ugyanolyan módon, ahogy a jóban való hit a gonoszban való hithez vezet. Bár nem fogadják el a megváltás-kárhozat stb. hamis kettősségeit, hitük szerint a “Te és Tao”-val való egyszerű összhangban élés, az anyagi gazdagság, társadalmi fokozat, vagy tekintély erőszakos hajszolásának elkerülése örömteljes élethez vezet.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Ősi szövegeik nem tesznek említést olyan témékról mint az abortusz, homoszexualitás, válás, erőszakmentesség vagy társadalom javítási igyekezetek. Filozófiai szempontból valaki védelmezhető álláspontot alakíthatna ki ugyan róluk, de akármilyen véleményt jelentősen tompítana annak felismerése, hogy minden nézet csupán egyfajta fogalmi elvonatkoztatás lenne kis hasznossággal. Mindenesetre Taóizmus a hagyományos férfi és női szerepeket összhangnak tekintené. A Taóizmus egyes szektáiban lelki gyógymódokat gyakorolnak. A természetet védelmezik, ha nem is törvényekkel, tíltó rendelkezésekkel.


Új Pogányok

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Az Újpogány hitközösségek az ősi pogány- és varázslatos, bűvös hagyományokat hozzák át a modern korba. Az „újpogány” elnevezés a különféle változatos, de sok közös elemet tartalmazó hitrendszerek egy gyüjtőfogalma, mely magába foglalja a kereszténység előtti észak-nyugat európai vallásoktól (mint a Druidizmus, Nord- és Viking hitek) kezdve az Isis, Mitra és az ókori Róma államvallásán keresztül a különböző Wicca csoportokat, de az Asatrut, Sámánizmust és az új Amerikai Indián vallásokat, valamint más hasonló elképzeléseket is. Fontos megjegyezni, hogy némely újpogány nem tartja össze nem illőnek az újpogányság gyakorlatát egy másik hithez való hívői ragaszkodással, így megtalálhatóak a Keresztények és a Zsidók között is. Például, a Haitiben általános gyakorlat a katolikus mise utáni voodoo szertartás (azt mondják, Haitiben sok katolikus él, de mindenki voodoo), vagy a zsidó Kabala is ilyen pogány szemléletnek tekinthető.

A újpogányok hitei és gyakorlatai szélsőségesen változatosak, szinte annyi hitrendszer van amennyi újpogány, mégis az egyéniségre való törekvés ellenére sok követőjük hisznek a természet tiszteletében, aktívak az ökológiában, istennőket és szarvas istent imádnak, ősi mitológiákat támasztanak fel, varázslatot tanulnak és gyakran hisznek az újraszületésben.

A régi pogányságot újraélsztő újpogányok általában ősi mitológiák mondáiból táplálkoznak. Például, Margaret Murray 1920-as években wicca-t “Régi Vallás”-nak nevezte, és azóta követői gyakran így hívják hitüket. Az 1990-es évekig főleg a földalatti európai pogányságból és más istennő vallásokból vonzott követőket, de mostanában inkább a helyi népi gyógyítók, kis csoportok és a sokszínű, változatos istennő hagyományokból építkeznek. Az antik civilizációk mitológiájait általában nem tekintik szószerinti történeteknek olyan tekintetben, mint például ahogy a fundametalisták a Bibliát értelmezik, sőt még “szentírás”-nak sem tekintik azokat, mert a legtöbb újpogány annak még a gondolatát is elutasítják.

Az újpogányság mitológiai forrásai számottevőek a kelta, nord, görög, rőmai, sumér, egyiptomi és másokat is beleértve. Valószínűleg nem található olyan ismert mitológia vagy vallásos gyakorlat sem, amit egyik-másik csoport nem használt volna forrásként. Némely csoportok csak egy hagyományt ápolnak, míg mások néhányra, vagy sokra támaszkodnak. Minden mitológiának bizonyára van valamilyen szempontból értelmezhető igazságtartalma amit egyesek hisznek és az újpogányok kölcsönöznek, vagy átvesznek ezekből mindent ami számukra hasznosnak mutatkozik. Például Dareen Valiente “Az Istennő Megbízása” című könyvében szabadon használt Charles Leland 1901-ben írt “Arábia Evangéliuma” című munkájából és Aleister Crowley írásaiból. Azokból ismeretes az újpogány választékosságot jól megvilágító szövegrész, melyet az istennő felidézésére használnak: “Hallgass a Nagy Anya szavára, őt a régiek Artemisz, Astarté, Dióne, Melusíne, Afrodité, Diana, Brigida és sok más néven ismertek…”.

Egyes újpogányok keresztény, zsidó és buddhista elemeket is felhasználnak, és mivel hitük rugalmassága minden hitet be tud foglalni, gyakran előfordul, hogy e pogányság más megalapozott hitgyakorlatokkal él együtt. S mivel az újpogányságnak nincs dokumentált hitvallása, vagy semmi olyan intézménye, ami egy bizonyos forrást hamisnak ítélhetne meg, követői a végső szabadság édes életét élvezhetik ami hiteik alapját illetik: minden gátlás nélkül azt hisznek és gyakorolnak ahogy az nekik éppen tetszik, s ennek nyomán előfordul, hogy a világ törvényeivel ellentétbe kerülnek. Különösen az utóbbi időkben az internet és a könyvpiac egyre nagyobb mértékben járul hozzá a különböző képzelgések információi és azok hamisításai terjedéséhez.

Istenképzet

[szerkesztés]

Némelyek hisznek egy Legfelsőbb Lényben. Sokan hisznek egy Kettősségben, Istenben és Istennőben. Mások úgy hiszik, hogy a lélek-lények a világmindenségben és az egész természetben megszámlálhatatlanok, azaz Isten minden és mindenben, vagyis az egy Isten: Minden. A Nagy Föld Anya, vagy Anya Természet a legtiszteltebb istenség, de az istenség mindenben jelenlévő és változatos módokon nyilvánulhat meg mindenben és bármikor.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Egyetlen emberi formát öltött istenséget sem imádnak, minthogy a természet egészét és az egész világmindenséget az Isten és Istennő (vagy istenek és istennők) megtestesülésének tartják, így szerintük minden és akármi is tiszteletet, megbecsülést és imádást érdemel.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Az Új-Pogányok hite és a tudományos megfigyelések között a fizikai világ és az ember eredetének területén általában nincs ellentmondás. Sokan hisznek egy legfelsőbb értelemben ami létrehozta az Isten-Istennő kettősségét, akik azután megteremtették az istenek és istennők lélekvilágát a világmindenséggel és a természettel együtt.

A halál után

[szerkesztés]

Sokan hisznek a “Másvilág”-ban eltöltött kis nyugalom- és felerősödés utáni (valamilyen formában való) testi újraszületésben. Általában nincs olyan fogalmuk ami a pokolt a bűnhődés helyének gondolná, de néhányan hiszik, hogy az életben elkövetett méltánytalanságok, bűnök, a halál után a lelket szenvedés állapotának csapdájában tarthatják. A boszorkányság (Wicca) egy része hiszi, hogy szellemük a családjukat őrző halott őseikkel kapcsolatban állnak. Vannak akik hiszik hogy az életerő valamilyen ismeretlen formában néha megmarad a halál után is (innen származnak az élő halottakról szóló történetek is). Vannak akik hisznek különböző lelki pihenő helyek létezésében. És végül sokan gondolják úgy, hogy nem tudjuk, vagy nem tudhatjuk mi történik a halál után…

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

A “gonosz” nem más mint egy kibillent egyensúly. Legtöbben úgyhiszik, hogy gonosz nem létezik, hanem az emberek néha hibákat követnek el. A bűn annak a következménye, hogy néha elfelejtjük, hogy mi az általános lélekkel egyek vagyunk.

Megváltás

[szerkesztés]

A “megváltás” egy lényegtelen fogalom. Sokkal fontossabb annál az, hogy az embereknek módjukban áll egymással és a természettel való egyensúlyt és összhangot kialakítani. Az odavezető út a csoportos szertartásokon, táncokon, énekléseken, kántolásokon, imádkozáson, elmélkedésen, transzon, a megváltoztatott tudatállapoton, metafizikán, varázslaton, istenségek elhívásán, vagy elküldésén, dühkitörési gyakorlatokon keresztül vezet. Általánosan alkalmazott közbenjárók spiritiszták médiumjai, látnokok, sámánok és varázs-táblák. Az erkölcsi döntéseket az a hitük befolyásolja, hogy halál után a döntések alapján kapnak jutalmat vagy büntetést.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Nem hiszik hogy Sátán, vagy démonjaik okozzák a szenvedést. Némelyek hisznek egy, a karmához hasonló elvben, azaz, hogy a gonosz élet természetesen eredményez szenvedést ebben, vagy a következő életekben. Sokan a szenvedést egyfajta, az egyén földi-, vagy kozmikus létében lévő lelki kiegyensúlyozatlanságnak tekinti. Általában inkább igyekeznek a szenvedést enyhíteni, mintsem annak okát kideríteni.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortuszt nem ítélik el, és nincs erről hivatalos álláspontjuk sem. Az ezzel kapcsolatos hiteik nagyon széles skálán változnak. A válás, homoszexualitás és nemek egyenlősége tekintetében nagy tiszteletben tartják az emberi különbségeket, a nézetek egyenlőségét és a személyes választási szabadságot. Sokan hisznek a közösségi aktivitásban, különösen a környezetvédelem területén, minthogy hitük központját az emberiség és a természet kölcsönös függősége és a Föld Anya (nem anyaföld!) imádása képezi.


Keleti Ortodox Keresztények

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Keleti Ortodox Egyház magábafoglalja többek között a Görög- és Ciprusi Egyházat, és az Orosz Pravoszláv Egyházat is.

Istenképzet

[szerkesztés]

Isten anyagtalan, mindenütt jelenlévő lélek, és az egy Mindenható Istent az Atya (Isten), Fiú (Krisztus) és a Szentlélek Szentháromsága alkotja.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Jézus Krisztus az Isten egyszülött fia, Isten egyedüli megtestesülése, azaz Isten Fia és maga az Isten

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Isten teremtette a vilámindenséget és az életet. A Biblia szerepe nem egy tudományos kinyilatkoztatás, és a tudomány sem tévedhetetlen. Nincs annak értelme, hogy a tudomány és a keresztény hit között ellentmondásokat keressünk.

A halál után

[szerkesztés]

Isten azonnal megítéli hogy kinek lesz része a boldogságban, a boldogtalanságban, vagy az ideiglenes büntetésben. Azok, akik megtartották a Krisztusba vetett hitüket, nem bűnöztek a keresztelkedésük után, vagy megtértek azokból haláluk előtt és jó tetteket végeztek, haláluk után boldogságot találnak. Azok, akiknek krisztusi hite nem volt erős, vagy megromlott, vagy keresztelésük után bűnben éltek haláluk előtti megtérés nélkül, vagy nem végeztek jó cselekedeteket, boldogtalanságot találnak haláluk után. Azok pedig, akiknek egyetlen tévelygésük az volt, hogy nem cselekedtek jó tetteket, ideiglenes bűnhődésben lesz részük. Krisztus vissza fog jönni, hogy mindenkit feltámasszon és megítéljen az örökkévalóságra a mennyben, vagy a pokolban. A jutalom mértéke az egyén tetteinek fog megfelelni.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Isten az embereket természetükben igazaknak teremtette, de Ádám és Éva eredti bűne e tökéletes természetet megrontotta. Krisztus halálával mindenkit megváltott, de azok, akik nem “élnek Krisztusban” kiszolgáltatottak az ördögnek. Sátán és az ő számlálatlan gonosz lelkei működnek hogy hazugságokkal és kisértésekkel elcsábítsák a rosszra azokat, akiket nem tölt be a Szentlélek.

Megváltás

[szerkesztés]

Krisztus halála és feltámadásán keresztül már mindenki meg van váltva, az Egyházon keresztül még mindig meg lehet térni, és Krisztus második eljövetelekor még a jövőben is is lehetőség lesz a mártíromságon keresztüli megváltásra. A katolikus hit szerint a megváltás követelményei az Istenbe és Jézus Krisztusba vetette hit és a hozzájuk való fohászkodás, jó tettek, szentségek - az egyetlen (újszülött) keresztséget is beleértve. Az erkölcsi törvények betartása elengedhetetlen.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A szenvedések egy része, a betegségekkel és kórokkal együtt, az Ádám és Éva Istennek való engedetlenségétől örökölt halandóság következménye, a másik része pedig Sátán e földön való uralkodása által okozott fájdalmakból és nyomorúságokból ered. A szenvedés által Isten próbára teszi, tanítja és erősíti a beléje vetett hitet és minnél nagyobb az ártatlan szenvedése, annál nagyobb lesz mennybeli jutalma.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Abortusz bűn, a homoszexualitás bűn. Míg a házasságot szentségnek tekintik, a válást és újraházasodást nem ítélik el ha minden kibékítési próbálkozas kudarcba fulladt, de az újraházasodási szertartásba kell foglalni a válás bűnéből való megtérést és imát.


Keleti Ortodox Keresztények
Katolikusok
Konzervatív Protestánsok
Ortodox Kvékerek
Hetednapi Adventisták
Biblikus Unitáriusok
Liberális Protestánsok
Liberális Kvékerek
Keresztény Tudomány
Mormonok
Jehova Tanúi
Ortodox Zsidók
Muzulmánok
Szíkok
Baháik
Liberális (reform-) Zsidók
Hinduk
Mahayana Buddhisták
Theravada Buddhisták
Dzsájnok (Jainok)
Racionalista unitáriusok
Taoisták
Ateisták & Agnosztikusok
Szekuláris Humanisták
Tudományosok (Scientologists)
New Age hívők
Új Gondolat Gyakorlatozók
Univerzalista Unitáriusok
Újpogányok

Ez a cikk a Ki Mit Hisz? cikksorozat része, mely csupán egy rövid összefoglalót kiván adni néhány kérdésben.

Bővebben a téma fő cikkében olvasható: ld. Vallás.


Keresztény Tudomány

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Keresztény Tudomány egy szentháromságtagadó protestáns keresztény felekezet, melyet Mary Baker Eddy alapított 1879-ben. Az egyház fő hitelvi forrásai a Biblia és Eddy “Tudomány és Egészség – Kulcs a Szentíráshoz” című könyve. A Keresztény Tudománynak semmi köze nincs a csaknem egy évszázaddal később alapított nem-keresztény Tudományosok szervezetéhez, hacsaknem annyi, hogy a Keresztény Tudomány is okoz bizonyos vitákat a modern orvostudomány teljes elutasításával és az ortodox kereszténységtől kissé-többé eltérő hitelveivel.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az Isten az anyagtalan Lélek, a teremtő Elv, a mindenható, mindenütt jelenlévő, mindentudó Atya-Anya, a legfelsőbb lény, az egyetlen értelem és minden ténylegesen létező összessége. Az Isten az Elme, a Lélek, a Szellem, az Elv, az Élet, az Igazság és Szeretet. Úgy mondják: „Az Isten Minden a mindenben”.

Megtestesülések

[szerkesztés]

A Keresztény Tudomány szerint mi mindannyian Isten fiai/leányai vagyunk, ha nem is Jézus Krisztus értelmi szintjén. Jézus egy isteni Mintakép volt, és Krisztus a „fiúság” isteni gondolata, számunkra a Mester, a Tanító. Jézus mutatta meg nekünk az utat (un. „útmutató” a mormonizmusban), hogy felismerhessük az Igazságot, ami az Isten maga.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A világmindenség és az emberek az Isten, ami egy Lélek, hasonlatosságának és képének tükröződései, így mindazok kezdet- és végnélküliek. Az anyagi világ és az anyagi test tüneményei és káprázatai csupán az emberi elme hibás gondolkozásának és az elme a valóság igazi lelki természetéről való tudatlanságának eredménye. Az egyetlen igazán létező dolog az Isten.

A halál után

[szerkesztés]

A halál nem más mint a halálban való hit. Minthogy az ember halhatatlan lélek, a halál nem létezik. A “halál”-nak nevezett esemény után az Igazság iránti lelki fejlődés folytatódik amíg minden gonosz, vagyis “hiba”, elpusztítja önmagát. A menny és pokol nem helyek, hanem a halál után is megmaradő tudati állapotok. A “menny” nem más, mint az Istennel való egység felismerésének örök gyönyörűsége, míg a “pokol” a magának okozott kín, ami a halálban és a fájdalomban való hit okoz.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Gonosz a gonoszba vetett hit. Isten az egyetlen való létező és Isten teljesen jó, ezért a jó való, és a gonosz egy tünemény és káprázat. A gonosz egyetlen hatalma az, hogy magát elpusztítsa. A jó elpusztításának kisérlete természetesen az gonosztevő büntetését eredményezi. A bűn a saját poklát teremti. Ha valaki nem ismeri fel saját igazi lelki mivoltát akkor az önzéshez vezet ami hibát és disszonanciát eredményez.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás azt jelenti, hogy valaki önmagát az isteni tükröződést jelképező igazi természetével összhangba hozza. Ez jótékonyságon, türelmen, szelídségen, szereteten, figyelmességen, hálán és Krisztus példájának őszinte engedelmességgel való követésén keresztül lehetséges. Két alap-parancsolat van:

  1. Csakis Istenhez (a tökéletes Elme, ami Krisztusban is jelen volt) szabad fordulni tanácsért, és
  2. ”Szeresd felebarátodat mint önmagadat”. Gyógyulás és halhatatlanság az Isten igazi valóságára való ébredés által érhető el, mikoris az egyén felismeri, hogy Isten a Szeretet, és a saját igazi- és egyedüli természetünk isteni hasonlatosságunkban van. Ahogy az egyén elkezdi felismerni a szenvedés és gonosz valóságában való hit hibáját, ezek a gondolat-képek a halandó elmében nyomot hagynak és lehetővé teszik a betegség-, halál- és bűntől való megszabadulást az Istenbe vetett hit hatalmának bizonyságaként.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Bár igazinak tűnik, a szenvedés és betegség nem más mint egy hamis hiedelem, a halandó gondolat hibája. A szenvedés az egyén lénye, mint az Isten képe igazságának bizonysága által győzhető le. Gyakran egy képzett Keresztény-Tudós gyakornokot hívnak el, hogy ő imádságosan segítse a beteget az “igazság ismeretében”.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Nincs hivatalos egyházi álláspont az abortusz kérdésében, bár teljes egyetértésben vannak abban, hogy abortusz nem lehet összhangban azzal a hitelvükkel, hogy Isten gyermekeit isteni tökéletességnek tekintik. A hagyományos orvosságok használatát helytelenítik ugyan, de az egyénekre hagyják. Az orvosokat nem tekintik ellenségesnek, de módszereiket hatástalannak tekintik, mert szerintük a betegséget úgy próbálják gyógyítani mintha az a testből származna nem az elméből. A homoszexualitást a kezelést igénylő állapotnak tartják.


Dzsájnok (Jainok)

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Jainizmus, vagy hagyományos nevén Jain Dharma egy ősi vallás, mely az i.e. 6.században vált el a Hinduizmustól önálló hit- és filozófiai rendszerként. Jainizmus alapja a hindu herceg, Mahavira (i.e. 599-527) tanításai, mely az emberiség által időnként elvesztett örök és általános igazságok megértését és osztályozását tekinti fő feladatának. Jainok szerint az elveszett igazságok később ismét felbukkannak a felvilágosulást és mindentudást (Keval Gnan) nyert emberi lények tanításán keresztül. Szerintük a világegyetem ezen részén, az idő jelenlegi fél-ciklusában a filozófia először Risabha úr által adódott az emberiségnek, amit az 1921-ben az Indus-Völgy Civilizáció (~i.e. 3000-1500) ásatásai nyomán feltárt pecsétek és más leletek megerősíteni látszanak. Jainizmus tanítása szerint “minden egyes élőlény egy örökéletű lélekkel rendelkező egyén”, mely saját cselekdeteiért felelős. Jainok, hitük feladatának tartják az egyének tanítását hogy ők legjobb képességük szerint gondolkozzanak és éljenek olyan életet, mely minden élőlény lelki természetét tiszteli és becsüli. Jainok Istent a tiszta szellem változhatatlan jellegeinek tekintik. Ezek közül a négy legfontosabb a Végtelen Tudás (Ananta Gnana), Észlelés ( Darsan), Tudatosság (Csajtánya) és Boldogság (Súk). A világmindenség maga kezdet- és végnélküli örök-létező (ezért tekintik a Jainizmust egy teremtő isten nélküli vallásnak). A Jain filozófiának hosszú időn keresztül írt kiterjedt irodalma van, és sokan a mintegy 1800 évvel ezelőtt, az Umasvati nevű szerzetes által írt Tattvarta Szutra (~Valóságok Könyve)-t tartják fő “szentírás”-uknak.

Az erőszakmentességről alkotott elképzelésük miatt a Jainok az egyszerű vegetáriánizmuson túllépve semmi olyan növényt sem esznek, ami a növény életét veszélyeztetné (mint pl. répát). Sokuk olyan komolyan veszik az élet pusztításának tilalmát, hogy az utcán járva tollseprűvel tisztítják a helyet ahová lépni fognak, hogy nehogy véletlenül is rálépjenek valami élőlényre, és a szájukat és orrukat is betakarják ebből a célból... Szokásaik szerint nem isznak, esznek vagy utaznak naplemente után és a napfelkelte mindig útra, munkára készen találja őket. A mintegy 10 milliónyi követőjével a jainizmus a világ fő vallásai legkissebbikének számít.

Istenképzet

[szerkesztés]

Akik sikeresen megszabadultak a „karma”-juktól (azaz az ebben-, vagy a reinkarnálódott életükben következményekkel járó tettek felhagyásával), elérik a Végtelen Tudás, Végtelen Meglátás, Végtelen Hatalom, és Végtelen Gyönyörűség állapotát, vagyis megistenülnek, Jina-vá válnak és így nem kell az újjászületést tőbbé elszenvedniük. Nem hisznek egy Teremtő Istenben, és a Dzsájnák nem irányítják sem a világmindenséget, sem az emberiséget, mert mindazok saját törvényeik (kozmikus, vagyis általános- és karmás, vagyis a tettek következményei által befolyásolt, megváltoztatott „valóság” törvényei) által müködnek. A Dzsájnok szellemei megtartják egyéni személyiségüket. Azért, hogy mások a felszabadulást elérhessék, mintegy ösztönző hídakként Huszonnégy Dzsájnát imádnak, akik közül a legkésőbbi a vallás alapítója. Minden élőlény Istenné válhat a felvilágosulás által. Ahogy több és több ember felvilágosul, az istenek száma megszámlálhatatlanná válik.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Dzsájnok nem hisznek megtestesülésben, minthogy szerintük az istenek a felvilágosult állapot elérése által az újraszületés alól felmentett emberek.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Nincs teremtő. A világmindeség örökkévaló és végtelen, és a saját kozmikus törvényei alapján működik, és három részből áll: Mennyből, Földből és Pokolból tevődik össze.

A halál után

[szerkesztés]

A karma törvényei alapján az egyének szelleme újraszületik amíg megvilágosul és felszabadul. Az egyén karmája (az egyén tetteinek természetes következményei) határozza meg, hogy milyen életformában születik újra. A teljesen felszabadult egyén istenné válik és mindentudó és mindenható lesz.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Az embereknek szabad akaratuk van hamisságok elkövetesére. A sóvárgás, kötődés és tudatlanság az újraszületések során felhalmozódik és végül a kapzsiság-, gyűlölet- és erőszaknak nevezett gonoszságban nyilvánul meg.

Megváltás

[szerkesztés]

Mikor valaki leveti magáról az összes –jó és rossz- karmát és kiolt minden kötődést, akkor ő felvilágosulttá –azaz azújraszületések ciklusaitól felszabadulttá- válik és határtalan értelemmel, ismerettel, hatalommal és boldogsággal rendelkező isten lesz. Ennek érdekében neki követnie kell a helyes hitből, ismeretből és életvitelből alkotott un. “Három Ékkövet”. Ebbe tartozik az összes életforma iránti erőszakmentesség (még a zöldségekre is vonatkozik: csak olyat szabad enni ami nem öli meg a növényt pl. répát nem lehet fogyasztani). A felszabadulás meggyorsítható a gyakran és rendszeres bűnvallással és megtéréssel, és –különössen az élet negyedik szakaszában való- aszketikus életvitellel.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A szenvedés a jelen- és korábbi életekből felhalmozódott kapzsiság, gyűlölet és lelki értetlenség következménye. Ez a “karma”. A szenvedést csupán valótlan tüneménynek tekintik, a testi gyönyörhöz és fájdalomhoz való kötődés eredményeként, minthogy nézeteik szerint semmi sem létezik valóságosan az egy Abszolúton kívül. Szenvedést alkalmasnak tartják a rosz karmától való megszabadulásra.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

A homoszexualitás rossz karmát eredményez, minthogy a szexualitás kizárólagosan a férj- és feleség között, utódok világrahozása érdekében engedhető meg (jobban mondva ilyen esetekben a karma nem növekszik). A lelki felszabadulás felé vezető ösvényen a nőtlenség egy követelmény.


Bahá'ík

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A 19.század közepére -különösen Közel-Keleten- kialakult egy olyan nézet, mely szerint a világnak már nagy szüksége volt az emberi természet- és társadalomnak egy új, mindenki által elfogadható értelmezésére. Sokak számára egy 19.századi próféta, Baháulláh írásai jelentették e szükség kielégítését, melynek még napjainkban is egyre növekvő befolyása a modern vallásos történelem legjelentősebb fejleményének tekinthető. A Bahái Hit egy Izráelbeli Haifa, központú, egyistenhívő vallás, melynek követői a vallásalapítójuk és prófétájuk, a Perzsiából származó Baháulláh (1817-1892) tanításait követik. Központi tanításai közé tartozik, hogy 1) csak egy Isten van (melyet különböző nyelvek és kúltúrák más- és más neveken ismernek), 2) az emberiség egy család és eljött az idő, hogy egy globális társadalomban egyesüljön, 3) az összes nagy vallások csupán lépcsőfokai az egyetlen kifejlődő hitnek, az Isten Hitének… stb. Mivel a Bahái hit megpróbál mindenkit magábafoglalni,

1844 május 23-án a Perzsia beli Shiráz városában egy fiatalember akit később egyszerűen csak Báb (~arabul “a Kapu”) címen ismertek, elkezdte hírdetni a világ minden népei által várva várt “Isten Küldötté”-nek küszöbönálló megjelenését. Ez az új vallás az Iszlámból nőtt ki, ahogy a Kereszténység a Zsidóságból, vagy a Buddhizmus a Hinduizmusból. Bár e Bábi hitnek saját szent írasai és tanításai vannak, a Baháik hite szerint csak rövid időre volt szánva és prófátájukat az ígért és várt messiási alaknak tekintették mikor Baháulláh 1863-ban kijelentette magát. Baháulláh sok üldöztetések után 1868-ban a Szentföldön, Acre-ban (a mai Haifa, Izráel) lévő büntetőtáborba került és ott is halt meg 24-évi rabság után. Ő jelölte ki a Carmel Hegyet a Bahái hit legszentebb pontjának, ahol kegyhelyet építettetett Báb tiszteletére, és hamvait titokban oda temettette, így most az előfutár és a próféta együtt nyugszik ott 1892 óta.

Istenképzet

[szerkesztés]

Egy személyes Mindenható Isten, teremtő, mintentudó, mindehol-mindekor jelenlévő anyagtalan lélek.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Sok vallás prófétáit, mint Jézus Krisztust, Mózest, Mohamedet, vagy Buddhát, „Isten Hírnöke”-inek tekintik, és „Megnyilatkozás”-oként tisztelik. Úgy hiszik, hogy ezek a küldöttek, egyéni szellemmel felruházott korábban-létező lelkek, akiket Isten egy üzenetének kinyilatkozására küldött el. Mindezek a Megnyilatkozások az Isten isteni lelkének és a csalhatatlan szavának tökéletes tükrözésében és jelentőségében egyenrangúak. Az legkésőbbi, de nem utolsó Hírnök Bahá'u'lláh volt, aki Isten kinyilatkoztatását a modern világunknak hozta el és a Bahá’ik meggyőződése szerint ő a Krisztus megígért visszajövetelének beteljesítője. A Hírnököket nem imádják Istenként, hanem öket az ember és Isten közötti közbenső lét-szinten lévőnek tekintik.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Isten mindent semmiből teremtett és vezérli a világmindenség- és az élet eredetéről a modern tudományok által feltárt összes jelenséget. Támogatják a tudományos kutatásokat és oktatást, mert hitük szerint a tudományok feltárják inkábbsem hogy vitatnák Isten félelmetes teremtő hatalmát.

A halál után

[szerkesztés]

A feltámadás, Menny és Pokol szószerinti értelmezését a képzelet koholmányának tekintik. Szerintük a feltámadás nem más mint egy új Megnyílvánulás megjelenésekor átélt lelki ébredés. Menny az Istenhez való közelség leírhatatlan gyönyörüsége, a Megnyilatkozás által kijelentett isteni akarattal való harmónia, az örök lelki élet. Minnél közelebbről ismeri és szereti valaki az Istent, annál nagyobb lesz az öröme a Paradicsomban. A Pokol az Istentől való elválasztás maga csinálta kínzó kamrája, a lelki halál. A tökéletesség felé való határtalan lelki növekedés a halál után is folytatódik.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Nem hisznek az eredendő bűnben, vagy Sátánban. Az Isten az emberi természetet, mind biológiai-, mind lelki szempontból teljesen jónak teremtette. Isten az embernek szabad akaratot is adott és vannak akik ezt arra használják, hogy tökéletes természetüket tökéletlen módon fejezzék ki. A Szentírás Sátán fogalma az emberek olyan döntéseinek jelképe, amelyeket akkor hozunk amikor természetünk alacsonyabb, állati oldalát fejezzük ki, amik azután minket Istentől elválasztanak. Az Istentől távolabb lévők hajlamosabbak a bűnre.

Megváltás

[szerkesztés]

Nem hisznek szentségekben, és így nem is keresztelnek. Szerintük a megváltás az igazság kutatásában rejlik. Az igazság az Isten Megnyilatkozása, azaz a lelki tökéletesség és az Istenhez való közelség elérése, ami az egyén tökéletlensége-, vagyis alaptermészetétől való megszabadítást jelenti. Ez az állapot sokféleképpen érhető el: 1) Az Istenbe vetett hit és parancsolatainak való szigorú engedelmesség által, 2) Az Isten utolsó Megnyilatkozásához, Baháulláh-hoz való fordulással, ő tud elégséges lelki útmutatást adni, 3) Meditáció, 3) A szolgálati munkában való aktív részvétel (ami durván a mi istentiszteletünknek felel meg)... stb.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Minden szenvedés, a természeti katasztrófák által okozottakat is beleértve, az Isten akaratából van, hogy bennünket büntessen, tanítson, vagy annak következményeként, hogy az egyén- vagy az emberiség megtagadja Istent, vagy parancsolatainak engedetlen. Hitük szerint az egész emberiség szenved, mikor valaki rosszat követ el, és az egyén jó cselekedete mindeni hasznára lesz. Szerintük gyakran a legjobbjaink szenvednek a legtöbbet az emberiség helytelenségeiért. A nem büntetésnek szánt szenvedés része Isten tervének, hogy a szerencsétlenségekkel kihívja a lelket, és megpróbálja annak hitét. A szenvedés tanítja a szenvedőt és segíti annak a tökéletesség felé való lelki növekedését, minthogy a szenvedés segíti az embereket bánatukban Istenhez fordulni. Az ártatlanok szenvedése nagy jutalmakat eredményez az eljövendő világban.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Támogatnak minden olyan kezdeményezést, ami a világ egyesítését közelebb hozza. Ilyenek az egy-világ-kormány- és vallás, a viszályok békés megoldása (de ellenzik az államvezetéssel való szembenállást), nemek egyenlősége és a nők jogai (de ellenzik az abortuszt), nyomor felszámolását és mindenféle megkülönböztetés is. Mások szolgálatát egyfajta istentiszteletnek tekintik. Helytelenítik az elválást, de nem büntetik, és nem ítélik el. Mélyen elítélik a homoszexualitást.


Katolikusok

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Katolikus a kata- (~görög “szerint, vissza, le”) és holos- (~görög “egész, teljes”) szavak összetételéből származó latin kifejezés (szószerint: “általános, egyetemes”) számos különböző értelemmel:

  • A kifejezés arra utalhat, hogy a felekezeti különbözőségek ellenére minden keresztény az egyetlen Egyház (az Anyaszentegyház) része. Ezt az “egyetemes” értelmezést a Niceai Hitvallás és az Apostoli Hitvallás is használja.
  • A kifejezés a Római Katolikus Egyház tagjaira, hiteire és a több mint húsz rítusának gyakorlataira is utalhat, bár legtöbben a Latin Rítusra gondolnak ezzel kapcsolatban.
  • A kifejezés azokra a keresztény egyházakra is utalhat, akik püspökségüket egészen az Apostolokhoz vezetik vissza, így magukat a hívők széles “egyetemes” teste részének tekintik. A magukat Katolikusnak, de nem Római Katolikusnak tekintő egyházak az un. Ortodox Egyházak (mint pl. a Keleti Ortodox, Görög Ortodox, Orosz Ortodox) és a néha “Felső Anglikánus”-oknak nevezett Angol Katolikus és a Régi-Katolikus egyházak is. Mindezek az egyházak a (a Rómait is beleértve) elismerik és használják a Niceai Hitvallást, mely az “egy szent egyetemes és apostoli egyházért” imádkozik.

Megjegyzendő: Nem minden keresztény felekezet tekinti magát a szélesebb Katolikus Egyház részének. Bár magukat keresztényeknek valják és származásukat szintén az Apostolokhoz vezetik vissza, mégsem nem vállalnak részt az olyan ősi egyházi szervezetekből mint például a püspökségi hivatal...stb. A korai keresztények a kifejezést szószerinti értelemben használták az egységes, osztatlan Egyház leírására. Mikor osztódások jelentek meg az addig “Katolikus Egyház”-ban, a fővonalbeli egyházatyák magukat a szektás- és eretnek csoportoktól való megkülönböztetésére kezdték használni e kifejezést.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az egy Mindenható Istent alkotó Atya (Isten), Fiú (Krisztus) és a Szentlélek Szentháromsága.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Jézus Krisztus az Isten egyszülött fia, Isten egyedüli megtestesülése, azaz Isten Fia és maga az Isten

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet némelyek számára a keletkezés szószerinti leírása, de az Egyház fenntartja, hogy Isten az emberiség számára nem csak a Biblia természetfölötti kinyilvánításait hagyta meg, hanem az ésszerű emberi elme általi természeti kinyílvánításait is. Szerintük a Biblia “egy nap”-ja összhangba hozható azzal, hogy Isten nem a mi 24-órás napunkban gondolkozik. Isten a világmindenséget semmiből teremtette, így ha a “Big Bang”, az ősrobbanás elmélete igaz, akkor Isten teremtette, vagy okozta azt. Hasonlóan, ha az evolúció volt az a folyamat ami az élet különböző formáit létrehozta, akkor az az Isten akarata szerint és ellenőrzése alatt történt.

A halál után

[szerkesztés]

Isten a halált követően azonnal elbírálja hogy az illető közvetlenül a mennybe, vagy a pokolba megy-e. Legtöbben egy időre a purgatóriumba jutnak, ahol a megbocsajtható bűnök büntetés által megtisztulnak. A halál utáni jutalom és büntetés az egyének életében elkövetett tettek következménye. A pokolt hagyományosan az örök gyötrelem tényleges helyének tekintették, de II.János-Pál pápa egy valóságos hely helyett az egyén tettei következményeként az Istentől való elidegenedés okozta fájdalomnak nevezte. Krisztus minden embert megitél mikor a világ végezetekor Ő visszajön. Minden halott fel fog támadni testben, az igazak megdicsőült testben, a gonoszok pedig az örök kárhozatra.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

A gonosz eredete az eredendő bűn, így mindenki bűnös és hajlamos a Sátán befolyása alá kerülni, hacsak nem találnak menedéket az Egyházban és Istenben.

Megváltás

[szerkesztés]

Krisztus halála és feltámadásán keresztül már mindenki meg van váltva, az Egyházon keresztül még mindig meg lehet térni, és Krisztus második eljövetelekor még a jövőben is is lehetőség lesz a mártíromságon keresztüli megváltásra. A katolikus hit szerint a megváltás követelményei az Istenbe és Jézus Krisztusba vetette hit és a hozzájuk való fohászkodás, jó tettek, szentségek - az egyetlen (újszülött) keresztséget is beleértve. Egy esetlegesen halálos bűn elkövetése után az egyén megváltottságát a megtérés, bűnvallás és Úrvacsora szentségeinek vételével lehet visszaállítani.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A szenvedések egy része, a betegségekkel és kórokkal együtt, az Ádám és Éva Istennek való engedetlenségétől örökölt halandóság következménye, a másik része pedig Sátán e földön való uralkodása által okozott fájdalmakból és nyomorúságokból ered. A szenvedés által Isten próbára teszi, tanítja és erősíti a beléje vetett hitet és minnél nagyobb az ártatlan szenvedése, annál nagyobb lesz mennybeli jutalma.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortuszt a gyilkosság egy formájának tekintik, mely kiközösítéssel jár. Homoszexuális aktusok bűnösök. A nők a legnagyobb tiszteletnek örvendenek anyai és feleségi szerepükben. A házasság szentségnek minősül és végleges. Válás és újraházasodás elfogadhatatlan, kivéve, ha a házasságot először az egyház semmisnek nyílvánítja. Az enélkül újraházasodottak nem részesülhetnek a szentségekben. Kegyelmi-ölés bűnös, a megtermékenyített embriók elpusztításával járó orvosi kutatás megengedhetetlen. A halálbüntetés teljesen kivételes esetben van jóváhagyva.


Mahayana Buddhisták

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Mahayana Buddhizmus egymástól esetenként nagyon különböző hiteket, szektákat, iskolákat és irányzatokat foglal össze. Ezek közül a legfontosabbak a Zen, a Tiszta Föld és a Vajrajana Buddhizmus. Itt a Mahayana Buddhizmus hagyományos elemeit emeljük ki. Mahayana (~hindu “Nagy Hordozó”) a Buddhizmus egyik fő ága (ld. “http:\\www.en.wikipedia.org\yana Yana” szócikket a Buddhizmus ágazatainak csoportosításáról), melyet Kínában, Tibetben, Japánban, Koreában, Vietnámban és Tajvanban sokan követnek. Ebből fejlődött ki a beavatottak Vajrayana csoportja, mely magát az összes korábbi gondolati iskolák összegezőjének tekinti. Általános nézet szerint, Mahayana az i.e. 1.században tűnt fel önálló mozgalomként az India észak-nyugati tartományában és háromszáz évvel később i.sz. 2.században egy kifejlett formájában, lassan terjedt el Kínában. E lassúság oka az volt, hogy Mahayana nem volt egy versengő iskola, és szerzetesei együtt éltek más ágazatokat követőkkel kolostoraikban.

Istenképzet

[szerkesztés]

A Mahayana Budhizmus a Teravada Budhizmushoz hasonlóan nem tételezi fel egy Teremtő, vagy egy uralkodó Isten létezését, bár a Mahayana hitrendszerében létezik az istenség fogalma, mint azt a Buddha Három Teste (vagy formája) is mutatja:

1) A Lényegi Test, azaz a leírhatatlan, személytelen Abszolút Valóság, vagy Végső Igazság amit a Végtelen Gyönyörűségnek fordítható Nirvánának hívnak.
2) A Gyönyörűség Test, azaz Buddha, mint isteni, istenség, a mindenhatás, mindentudás és kegyelem általi megmentés alaktalan égi lelke és
3) Az Átalakulás, vagy Kisugárzás Test, azaz az emberiségnek a Felvilágosodáshoz való vezetésére az isteni Buddha által emberi formában kisugárzott tüneménye.

Tanításaik szerint mindenkinek lehetősége van a Buddhaságot, a fizikális léten túli személyiséget elérni, és a személytelen Végső Valósággal azaz a Végtelen Gyönyörűséggel (Nirvánával) eggyé válni. Ezek szerint megszámlálhatatlan Buddhák uralkodnak a megszámlálhatatlan világmindenségeken. Az buddhista világnézetben az un. Bodisattvák olyan emberi- és égi lelkek, akik mások felszabadítása érdekében saját Buddhaságukat feladták. Ezeket némelyek istenekként, vagy szentekként tisztelik, imádják.

Megtestesülések

[szerkesztés]

A történelmi Buddha, a Siddhartha Gautama néven ismert személy, sokak szerint legmagasabb hatalom (amit szintén Buddhának hívnak) kisugárzása, vagy illúziója volt. Sokan úgy hiszik, hogy a történelem folyamán számtalan Buddhák éltek a földön.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Nem hisznek egy Teremtő Istenben, hitük szerint minden anyag csupán illuzió, vagy a Végső Valóság megnyilatkozása. A Mahayana Budhisták hite általában nem ütközik a modern tudományos felfedezésekkel.

A halál után

[szerkesztés]

A Buddhisták szerint nem létezik az egyéni szellemek kivándorlása, hanem a karma törvényén keresztül az egyének egészséges és egészségtelen szándékai az elmében lenyomatokat hagynak. A negatíve szellemi állapot megmarad a folyamatos újraszületés során mindaddig, amíg az egyén szándékai teljesen egészségessé válnak. Mikor valaki végülis teljesen felvilágosul –azaz elhagy minden egészségtelen szándékot, akkor felszabadul az újraszületésektől, és eléri a tökéletes önzetlenség állapotát, mely a Nirvánának, azaz a “Halálnélküli Állapot”-nak nevezett végső gyönyörűséghez vezet és Buddhává válik, vagyis Buddhával eggyé lesz. Némely, főleg a modern Nyugaton élő buddhisták nem hangsúlyozzák, vagy éppenséggel nem is hisznek a szószerinti újraszületésben.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Az embernek szabadságában áll rosszat cselekedni. Az állandó újraszületések során felhalmozódott sóvárgások, kötődések és tudatlanság gonoszságot eredményez, és ílymódon állandosítja a kapzsiságot, gyűlöletet és erőszakot.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás célja a Nirvánába vezető felvilágosulás, azaz az újraszületések ciklusaitól és a földi élet szenvedéseitől való felszabadulás. Hitük szerint már mindenki meg van áldva a Buddha-természettel ugyan, de el kell jutni arra teljes felismerésre, hogy a Végső Valóság (a nagy “üresség” a buddhista terminológiában) igazán feltétlen és állandó. A Négy Nemes Igazság és a Nyolcszoros Ösvény a lényeges Buddha imádásával együtt mutatja az utat. Mindenkinek igyekeznie kell kioltani az “ÉN”-t, minden világi sóvárgást, vágyakat és kötődéseket a kedvesség, részvét, adakozás, erkölcs, bölcsesség és elmélkedésen keresztül. A világi vagyon és célok elhagyása nem szükséges a közhívőknek ha kiegyensúlyozott életet élnek, minthogy Buddha a középutat, a mérsékletet tanította. A felvilágosulás elnyerésére az lélek-világot (az un. Bodhisattvas) kell kutatni.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Az élet maga is szenvedés. A szenvedés a jelenlegi és korábbi életekben felhalmozódott kapzsiság, gyűlölet és tudatlanság eredménye, mely ha nincs enyhítve, szenvedésként (karma) tér vissza. Egy komoly szenvedés a karma megváltásának tekinthető, mely gyorsítja az egyén felszabadulását. Másrészről a szenvedés csupán egy illúziós tünemény, az egyén igazi természetének, azaz Buddhával való egységének semmibe vétele.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortuszt gyilkosságnak tekintik és szerintük minden erőszakos cselekmény következménye egy rettenetes karma. A homoszexualitást nem kifejezetten ítélik el szent írásaik, de míg az amerikai buddhisták elfogadják, az ázsiai buddhisták nagyon erősen elítélik. Általános hit szerint elválás nem történne, ha a párok követnék a buddhista elveket, de nem ítélik el az elvált feleket, ha komoly összeférési problémák tűnnek fel. A nemek szerepe hagyományos (az asszony feladata a gyermeknevelés a férfiaké a kenyérkeresés), de egyre rugalmasabb, ahogy a modern követelmények átalakítják a társadalmat (egyre több asszony dolgozik).


Theravada Buddhisták

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Theravada (~hindu / pali “Vének Tanításai”) 18-20 Nikaya iskolák egyike, mely Buddha halálát követő század korai éveiben a Buddhizmus legkonzervatívabb iskolájaként alakult meg azzal az elhatározott céllal, hogy a Buddha eredeti tanításait tisztán őrizzék meg. Követői őseiket az Első Buddhista Tanács-ig vezetik vissza, mikoris 500 arahats úgy határozott, hogy Gautama Buddha “kisebb és appró” szabályait betartó ortodox álláspontot választja. A Theravada a húsz iskola utolsó túlélője és Sri Lanka, Dél-nyugat Kína, Kambodzsa, Laosz és Thailand fő vallása. Néha a Mahayana (“Nagy Hordozó”) ellentéteképpen Hinayana (“Kis Hordozó”) néven emlegetik, és ezt mostanában vagy pontatlan-, vagy rosszallónak tartják. A Theravada név legrégibb irásos emléke a i.sz. 7.századi iskolakönyveiben található. Ma a világon 100 milliónyi Theravada Buddhista él, és az utóbbi évtizedekben Nyugaton is gyökeret vert.

Istenképzet

[szerkesztés]

A Teravada Buddhizmus követői a legfőbb Teremtő Isten fogalmát elutasítják, vagy legalábis lényegtelennek tartják. Szerintük Buddha, “a Felébredt”, mindenek felett nem Istenként, hanem a teljesen felvilágosult személy modeljánek tekinthető legfőbb bölcs.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Buddha egy teljesen felvilágosult lelki tanító és ihlető ember volt. Minthogy nem hisznek Istenben, vagy legalábbis nem tartják fontosnak, nem imádnak Istent, sem annak megnyilvánulásait.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Buddhisták szerint a világmindenség és az élet eredetének magyarázata a tudósok dolga. Hitük ugyan nem ellenkezik a tudományos fefedezésekkel, de sokuk tartják úgy, hogy a világ folyamatosan, milliónyiszor teremti- és újrateremti önmagát másodperc minden töredékében.

A halál után

[szerkesztés]

A Buddhisták szerint nem létezik az egyéni szellemek kivándorlása, hanem a karma törvényén keresztül az egyének egészséges és egészségtelen szándékai az elmében lenyomatokat hagynak. A negatíve szellemi állapot megmarad a folyamatos újraszületés során mindaddig, amíg az egyén szándékai teljesen egészségessé válnak. Mikor valaki végülis teljesen felvilágosul –azaz elhagy minden egészségtelen szándékot, akkor felszabadul az újraszületésektől, és eléri a tökéletes önzetlenség állapotát, mely a Nirvánának, azaz a “Halálnélküli Állapot”-nak nevezett végső gyönyörűséghez vezet és Buddhává válik, vagyis Buddhával eggyé lesz. Némely, főleg a modern Nyugaton élő buddhisták nem hangsúlyozzák, vagy éppenséggel nem is hisznek a szószerinti újraszületésben.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Az embereknek szabadságukban áll rosszat vagy jót cselekedni. Az önhittség, sóvárgás, kötődés és tudatlanság a kapzsiság-, gyűlölet- és erőszaknak nevezett gonoszságban nyilvánul meg. Ezek tudatos kezelés nélkül az újraszületésben öröklődhetnek.

Megváltás

[szerkesztés]

A felvilágosulás egy magányos vándorlás a Nirvánába, a tökéletes gyönyörűségbe, másszóval a szenvedéstől és az újrszületések ciklusaiból való felszabadulás, ami a Négy Nemes Igazság és a Nyolcszoros Ösvény követésével érhető el. Az újraszületést okozó karma felszámolására ki kell oltani a sóvárgást, vágyakat és kötődéseket támasztó különállóságban való hitet, hogy azoknak helyét a a kedvesség, részvét, adakozás, erkölcs, bölcsesség és elmélkedés vehesse át.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A megvilágosulatlan élet nem más mint maga a szenvedés és ennek a szenvedésnek a megszüntetése a Buddhizmus elsődleges célja, amit az újraszületéseknek való végetvetésnek és a Nirvána eléréseként írnak le. A szenvedés a jelen- és korábbi életek kapzsisága, gyűlölete és tudatlanságának eredménye, és a más szenvedőkkel való együttérzés és a nekik való segítés csökkenti a karma hatását (ha szenvedsz valamitől, menj és találj valakit akinek tudsz segíteni).

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortuszt gyilkosságnak tekintik és szerintük minden erőszakos cselekmény következménye egy rettenetes karma. A homoszexualitást nem kifejezetten ítélik el szent írásaik, de míg az amerikai buddhisták elfogadják, az ázsiai buddhisták nagyon erősen elítélik. Általános hit szerint elválás nem történne, ha a párok követnék a buddhista elveket, de nem ítélik el az elvált feleket, ha komoly összeférési problémák tűnnek fel. A nemek szerepe hagyományos (az asszony feladata a gyermeknevelés a férfiaké a kenyérkeresés), de egyre rugalmasabb, ahogy a modern követelmények átalakítják a társadalmat (egyre több asszony dolgozik).


Hetednapi Adventisták

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Hetednapi Adventista mozgalom történészei szerint a 19.századi prófétikus Millerita mozgalomból kinőtt evangélizáló keresztény felekezet nevét onnan kapta, hogy Jézus 1844 október 22-ére várt visszajövete (“A Nagy Csalódás”) korábban ismeretlen módon következett be. Az azt követő Biblia tanulmányozások arra a meggyőződésre vezettek, hogy Jézus azon a napon nem a Földre jött vissza, hanem a mennyei szentély Legszentebb Helyiségébe ment és megkezdte a világ “nyomozó ítéletét”. Ezt az előkészülést egyfajta kutatómunkaként írtak le, melynek során a mennyei feljegyzések meg lettek vizsgálva, hogy kik azok akik a Krisztusba vetett hitük- és a bűnökből való megtérésükön keresztül a Ő megváltására érdemesek. Az egyház tanításai szerint Krisztus visszatérése mostmár bármikor esedékes, bár pontos idejét senki sem tudhatja (Máté 24:36 alapján) (Érdekes megjegyezni, hogy a Bahái Hit követői szerint semmi ok nincs “a Nagy Csalódás”-ra, minthogy a helyesen meghatározott időben az ő prófétájuk –Báb- jelent meg a “Kapu” kinyitására) Az egyház formális megalakulását a 3.500 tagú Hetednapi Adventisták Általános Konferenciája 1863-ban a Michigan állam beli Battle Creek-ben megtartott első üllése jelentette. Ellen White evangélizálása és lelki vezetése nagymértékben járult hozzá az egyház figyelemreméltó mértékben növekedett: 1961-ben már egy millió tagja volt és 2004-ben ez a szám 14 millióra növekedett. Hitelveik a fővonalbeli ortodox szentháromsághívő protestáns teológia anabaptista hagyományain alapul, néhány kivétellel:

  • Szombatnap ~ Adventisták a hét első napjának a Kvékerekhez, Zsidókhoz és sok másokhoz hasonlóan a vasárnapot tekintik, így a Tízparancsolat-beli (2Mózes 20:10) hetedik napot –Sabbath- szombaton tartják. Szerintük nincs bibliai alapja a szombat megváltoztatásának és vannak akik odáig mennek, hogy ezt a “Fenevad Bélyegé”-nek tekintik.
  • Halottak állapota ~ Adventisták hite szerint a halál egy egyfajta álom, melyben “a halottak semmit nem tudnak” (Prédikátor 9:5). Ez a nézet arra utal, hogy a személynek nincs létformája a feltámadásig, azaz az igazak esetében Jézus második eljöveteléig, a bűnösök esetében pedig Jelenések 20-ban leírt ezeréves uralkodás utánig. E nézet alapján ők nem hisznek a pokol jelenlegi létezésében és hiszik, hogy a gonosz a pokolban pusztul el az idők végén.
  • Keresztelés ~ Adventisták a Baptiskákhoz hasonlóan teljes bemerítkezéssel végrehajtott felnőttkeresztséget gyakorolnak, minthogy szerintük a keresztség elengedhetetlen feltétele az erkölcsi felelősségérzet és a tudatos választás.
  • Esedékes második eljövetel (advent)
  • A “Prófétálás Lelke”, az egyház maradékának azonosító jele, megtestesült Ellen White munkásságában. Írásai (27 Alapvető Hit) az egyház vigasztalására, vezetésére, útmutatására és fenyítésére szolgáló folyamatos és hiteles forrása az igazságnak. Adventisták nem hisznek a hitvallás írásos rögzítésében, az említett alapvető hiteket is inkább hitük leírásának mintsem előírásának tekintik, mégis, a hivatalos állásponttól való eltérést elítélik. Missziós munkájukat a hitetlenekre és más keresztény egyházak tagjaira egyaránt kiterjesztik.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az Atya (Isten)-, a Fiú (Krisztus)- és a Szentlélek Szentháromsága alkotja az egy Mindeható Istent.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Jézus Krisztus az Isten egyetlen megtestesülése és maga is Isten.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A Biblia teremtéstörténete hibátlan. A legtöbb Hetednapi Adventista úgy tartja, hogy bár a világmindenség és a bolygónk ősi, mégis, Isten a rendezett világot és minden életformát hat, 24-órányi nap alatt teremtette 6.000 évvel ezelőtt, így a modern tudományok legtöbb magyarázatát megcáfolják.

A halál után

[szerkesztés]

A halál a tudatosság elvesztése. Már bármikor várható, hogy Jézus Krisztus visszajön, hogy minden élő és halott igazat a mennybe emeljen, feltámassza és elpusztítsa a gonoszokat és Sátánt itt a földön, hogy azután visszahozza az igazakat a paradicsomi földre, hogy örökké éljenek Istennel.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

A gonosz eredete az eredeti bűn. Minden ember lényegében bűnös, hajlamos a gonoszra és ki van téve a Sátán kisértéseinek.

Megváltás

[szerkesztés]

Szerintük a megváltás kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit által az Isten kegyelméből nyerhető el, de a hit cselekedetekben nyílvánul meg. A felelősségteljes kor elérése után, teljes bemerítkezéssel azokat keresztelik meg, akik lelkileg “újjászülettek”. A keresztelést a hit bizonyságának, a Krisztussal való egyesülés, a bűnök bocsánatának és a Szentlélek vételének jelképeként értelmezik. A hű megtartja Isten parancsolatait, elismeri és elhagyja bűneit, a hetedik napot, Szombatot, Isten tiszteletével tölti, betartja az egyház erkölcsi törvényeit, tíltásait és szentségeit (beleértve a keresztelést és az úrvacsorát), és testüket a Szent Lélek templomaként kezelik. Igyekszik életét a lehető legegyszerűbben élni, a feszült helyzetek befolyásolásától távoltartani. A legtöbb szórakozási forma, mint színház, játéktermek, tánc, kocsmák, televizíó, mozi stb. elkerülendő és a gyermekek otthoni, vagy nem-állami iskolákban való oktatása ajánlott.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A szenvedések egy része, a betegségekkel és kórokkal együtt, az Ádám és Éva Istennek való engedetlenségétől örökölt halandóság következménye, a másik része pedig Sátán e földön való uralkodása által okozott fájdalmakból és nyomorúságokból ered. A szenvedés által Isten próbára teszi, tanítja és erősíti a beléje vetett hitet és minnél nagyobb az ártatlan szenvedése, annál nagyobb lessz mennybeli jutalma.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Homoszexualitás tíltott. Az abortusznak erkölcsi következményei is vannak, így csupán a legszigorúbban megvizsgált esetekben engedhető meg. Tehát az egyház elismer néhány meggyőző okot az abortusz választására, ilyenek pl. az erőszak, vérfertőzés, egyes születési hibák, vagy ha a szülés veszélyezteti az anya életét, stb. Tanácskozás után a végső döntést az asszony maga hozza meg, és azért nem lesz elítélve. A nemek egyenlősége és a nők jogaiért való harcolás támogatva van, de a nők csak korlátozott szerepet játszhatnak az egyházban és általában a férfiak alárendeltjeinek tekintik őket. A házasság állandó és a válás csak házasságtörés, paráznaság, a hitetlen házastárs elhagyása, vagy fizikai erőszak esetén engedhető meg, és ezek közül is az újraházasodás csupán házasságtörés esetében engedélyezhető. A békemozgalmakban való részvétel keresztény értékként bátorítás élvez. Sok gyülekezetük megtagadja a fegyveres katonai szolgálatot és az egyház komolyan támogatja a fegyverviselés korlátozását. Az egyház sok közösségi aktivitást támogat az egyenlő jogok, igazságszolgáltatás, nyomor felszámolása, képzés érdekében, és egy világméretű hálózatot tart fenn az oktatás és közvetlen egészségügyi szolgálatok biztosítására.


Unitáriusok

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

"Az Unitárizmus a 16.századi protestáns reformáció radikális anabaptista ágából nőtt ki szervezett antitrinitarian, azaz szentháromságtagadó egyházzá Erdélyben.

Dávid Ferenc (1510-1579) a reformáció magyar [www.unitarius.hu vezéregyénisége], Kolozsváron született és Wittenbergben tanult. Miután külföldről hazajött, Besztercén, Petresen és Kolozsváron mint katolikus iskolaigazgató majd luteránus lelkész működött (és 1559-ben kálvinista lett), de Németországban tanult új gondolatok életcélját hamar a “tiszta jézusi kereszténység helyreállítása”-ként határozta meg, ami számára az Igazság teljes szabadságban való kereséséhez való jogot is jelentette. A Mohácsi Csata utáni bizonytalan helyzet és Erdély vallási hagyatéka (Arianizmus, Bogomilok és a török veszély mind gyengítette a Katolikus uralmat ~ mondhatnánk az eretnekségnek hagyományai voltak) szinte előkészítette a lelki talajt a reformáció új eszméinek. Zápolyai János halála utáni hatalomharc után Petronics Péter kormányzó 1555-ben Kálvinizmust terjesztette és az 1557-es Tordai Országgyülés rendeletet adott ki a “szabad vallás- hírdetésre és -gyakorlatra”. Dávid Ferenc alázatos hívősége által megnyitott kapuk akkor még senki által fel nem mért következményekkel járt. Az az „Unitárius” elnevezés az Isten oszthatatlan egységét valló egyistenhívőt jelent és először az 1600. lécfalvi országgyűlés vallási határozatában fordul elő. E “hősi” kezdetekből gyorsan terjedt el Anglián keresztül az Egyesült Államokba és onnan világszerte.

Ma az unitárius gondolatrendszer, a vallás egy nyitott gondolkodású, személyes megközelítése, mely a hitek és kétségek széles körének ad teret. Bár gyökerei a zsidó- és keresztény hagyományokban vannak, mégis az egész emberiség lelki-, kulturális- és szellemi felismerései számára nyitva áll. Az Unitárizmus központi gondolata a minden egyén számára való vallásos szabadság biztosítása. Szerintük mindenkinek alapvető joga van az élet értelmének felelőségteljes módon való kutatásához, és az azokból való következtetések levonásához. Ennek eredményeképpen az Unitárizmus nagy általánosságban egy rögzített hitvallás nélküli vallásnak tekinthető. A felépítő egyes egyházak közötti kisebb, de inkább nagyobb nézetkülönbségek figyelhetők meg, ahogy azt az Erdélyi Unitárius Egyház hittana és az unitárius pogányság (CUUPS) alapelvei tanusítják. Az Unitáriusok általában nem hisznek dogmákban, és nem gondolják, hogy a vallásos igazság szükségszerűen, vagy akár csak elsődlegesen is, szent írások, szentek, vagy vallásos intézményeken keresztül közvetítődne az egyénekhez. Unitáriusok sem egyénenként, sem testületileg nem emelnek kizárólagos igényt az Igazság birtoklására, hanem egy bizonyos értékrenden belül minden Unitárius azt hihet ami neki jól esik…, azaz amit igaznak érez.

Az unitárius gondolat jelenleg három iskolába csoportosítható:

  • A “Biblikus Unitárizmus” alaptétele az “Egy az Isten!”, azaz Isten egy, az Atyából álló lény. A Messiás az Isten Fia, de maga nem Isten, hanem egy, a Szent Lélek által fogantatott halandó ember (aki nem létezett fogantatása és az azt követő megszületése előtt), és aki később halhatatlanságot és isteni természetet kapott. Még most sem Isten Ő, hanem egyfajta fenkölt ember. A Biblikus Unitáriusok abban különböznek a Racionalista Unitáriusoktól, hogy ragaszkodnak a “Sola Scriptura” (~ Csak a Szentírás) elvéhez és a Bibliát ihletettnek és hibátlannak tartják. Többek között Dávid Ferenc, Isaac Newton és John Locke képviseli ezt az irányzatot.
  • A “Racionalista Unitárizmus” alaptétele az előbbivel egyezően az, hogy Isten egy, az Atyából álló lény. Jézus nem az Isten Fia, hanem csupán egy “jó és bölcs ember”, aki másokat tanított arra, hogy életvitelük jobb legyen. A Racionalista Unitárizmus a 19.század német racionalista áramlatból fejlődött ki. Támogatói a vallást teljesen intellektuális oldalról közelítették meg: a Biblia összes csodás eseményeit elvetették (a szűztöl való születést is). Elfogadták az evolúciós elképzeléseket, látták és láttatták “az ember lényegi jóságát” és feladták a legtöbb keresztény elvet. Egyik alapító vezéralakjuk James Martineau (1805-1900) volt. Sok közös vonásuk ellenére a Racionalista Unitárizmust nem tekinthetjük a Deizmus egyik formájának, mert ők hisznek egy, teremtményével kapcsolatot tartó személyes istenségben, míg a deisták Istent a teremtményektől távolmaradó személytelen erőnek tekintik.
  • Az “Unitárius Univerzalizmus” elutasít mindenféle rögzitett hitvallást, megfogalmazott hitrendszert, és tulajdonképpen ezt az irányzatot a Unitárizmus és az Univerzalizmus 1961-ben az Egyesült Államokban létrejött intézményes egyesülésnek tekinthetjük. A legtöbb Unitárius Univerzalista ma már nem tekinti magát kereszténynek, és azok, akik még nem mentek ilyen messzire, azok sem támasztanak semmilyen követelményt a unitárius vagy trinitárius hit kérdésében azon túl, amit az egyén magában elhatározott. Ezen túl, az unitárius pogányság (CUUPS közösségei próbálják a “régi vallás”-t feléleszteni.

Bár az Unitárizmus különböző formáinak fejlődése csaknem felismerhetetlenül összevegyült, mégis az megállapítható, hogy korát tekintve a Biblikus Unitárizmust képviselő Erdélyi Unitárius Egyház a legrégibb, és az 1961-es egyesülés eredményeként létrejött Unitárius Univerzalizmust képviselő unitárius pogányság (CUUPS) a legfiatalabb, és területileg is megoszlanak: a BU főleg kelet-Európában, az RU főleg nyugat Európában és az UU Amerikában honos.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az Unitáriusok / Általánosítók nagyon változatos hiteket vallanak, gyakorlatilag minden elképzelést elfoganak az egyisten hittől kezdve a sokisten hiten keresztül az istentelen hitekig. Egyes gyülekezeteik néha közösen elfogadott hitrendszer alapján szerveződnek, így például az Erdélyi Unitárius Egyház keresztény antitrinitárius alapokon áll, míg az amerikai CUUPS pogányságot vall.

Megtestesülések

[szerkesztés]

A meglehetősen változatos hitek magukba foglalják a megtestesülés tagadásától a mindent és mindenkit Istennek megtestesülésének tekintő nézetek széles sávját. Némelyek elhiszik, hogy Krisztus Isten Fia, vagy ha nem is Fia, akkor is az “Útmutató”.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Nagyon változatos elképzelések és hitek, de legtöbbjük a Biblia jelképes magyarázatában hisznek és úgy gondolják, hogy az eredetért is természeti folyamatok felelősek.

A halál után

[szerkesztés]

Az unitárizmuson belül meglehetősen változatos hitek léteznek, de legtöbben úgy hiszik, hogy a menny és a pokol nem valóságos, hanem jelképes helyek. Vannak akik mindkettőt az életbeni-, vagy a halál után folytatódó tudatállapotnak tekintik, némelyek hisznek az újraszületésben, s végül vannak akik az életutáni létezést tagadják, ismeretlennek, vagy lényegtelennek tekintik, mert szerintük csakis az életbeni tettek fontosak.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Legtöbben nem hiszi hogy az emberiség örökölte az eredeti bűnt Ádám és Évától, vagy hogy Sátán ténylegesen létezne. Hitük szerint Isten jó, és az emberiséget is lényegileg jónak teremtette, de szabad akaratot adott neki és az ember tökéletlen természete néha erkölcstelen viselkedést eredményez. Emellet változatos hiteik vannak. Vannak akik hiszik, hogy a bűnt akkor követik el, mikor az illető elválasztja magát Istentől. Némelyek hisznek a „karmában”, azaz amit vetsz azt aratsz. Mások szerint a bűn az emberi természet része és tudományos módszerekkel kutatják okait a lélektan, társadalomtudományok stb. keretein belül.

Megváltás

[szerkesztés]

Nincs általánosan elfogadott nézet: vannak akik hisznek a Jézus Krisztusba vetett hit által az Isten kegyelméből való megváltásban; mások hisznek a jótéteményekben és másoknak kárt okozó tettek elkerülésében mint a megváltás kulcsában; sokan hiszik hogy Isten jó és megbocsájtó, így mindenki meg lesz mentve; némelyek hisznek az újraszületésekben és abban, hogy szükséges a személyes kapzsiságot kiírtani, vagy hogy az élet minden leckéjét meg kell tanulni mielőtt felvilágosulás, vagy megváltás elérhetővé válik; míg egyeseknek az egész megváltás-felvilágosulás fogalma lényegtelennek tűnik, vagy egyáltalán nem hisznek benne.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Nincs még megközelítően általánosan elfogadott nézet sem. A legtöbb Unitárius nem hiszi, hogy Sátán okozza a szenvedést. A keresztény-szerű egyházak valják, hogy a szenvedés Isten tervének, akaratának része még akkor is, ha nem ismerjük azt fel azonnal. Sokan nem hiszik hogy a szenvedésnek akármilyen lelki oka is lenne, s a legtöbben humanista megközelítéssel próbálják segíteni a rászorulókat.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

E mai kérdésekben is megoszlanak a vélemények, minthogy hitük alapját képezi a különbözőségek elismerése. Sokan konzervatív nézeteket vallanak, de az általános álláspont szerint igyekeznek védeni az abortusz választásához való személyes jogot, a nemek- és homoszexualitás egyenlőségének elismerését és a válást és újraházasodást vallási felhangok nélküli személyes üngynek tekintik. Támogatják a nyomor felszámolását, a békét és erőszakmentességet, valamint a környezetvédelmi kezdeményezéseket.


Liberális Kvékerek

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Kvékerizmus egy keresztény gyökerekkel, de rögzített hitvallás nélküli felekezet, mely istentisztelete csenden és a lélek hallgatásán alapul. Kvékerek az igazságot, egyenlőséget és egyszerűséget gyakorolják és a békéhez vezető ösvényeket követik. A 17.századi Angliában Cromwell Olivér vezette polgárháborúk idején alakult vallásos közösség hivatalos neve ugyan „Barátok Vallásos Társasága"", de köznapi szóhasználatban főleg Kvékerek, vagy Barátok néven ismertek. Központi tanításuk az, hogy Isten Lelke mindenkiben benne van (amit “Benső Világosság”-nak neveznek) és csak arra figyelnek, életvitelükben, beszédükben és öltözködésükben egyaránt nagy gondot fordítottak a “Világ”-tól való távolságtartásra.

Az 1840-ben történt Gurneyita-Wilburita szakadás során alakult ki a liberális vonalat követő Gurneyita ágazat, mely az 1870-es évek evangélizáló feléledési mozgalmaitól kölcsönzött módszereket vezetett be és napjainkban csaknem megkülönböztethetetlenek a liberális kereszténységet képviselő többi csoportosulásoktól.

Istenképzet

[szerkesztés]

Változatos hitek az anyagtalan, lélek-szerű személyes Istentől egészen a személyes Isten létét kétkedő hitekig terjedő skálán.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Jézus Krisztust, mint Isten megtestesülését illetően, a hitek meglehetősen változnak a szószerinti értelmezéstől a teljesen jelképesig. Legtöbbjük úgy hiszi, hogymi mindannyian Isten fiai és leányai vagyunk, akiknek a lefőbb feladata az Istenre (a mindenki számára elérhető un. „Belső Világosság”) való figyelmezés és annak megtapasztalása.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A hangsúly az egyénenként kinyilatkoztatott lelki igazságokon van. Sokuk hiszi, hogy Isten teremtett és vezérel minden folyamatot és eseményt és azokat a modern tudósok sorra felfedezik, és sokuk úgy véli, hogy a tudományos értelem egyedül nem jelent tudást.

A halál után

[szerkesztés]

Csak néhány liberális Kvéker hisz a halál utáni közvetlen jutalomban és bűnhődésben, a mennyben és pokolban, vagy a Krisztus második eljövetelében. Az elsődleges dolog számukra az, hogy Isten a szeretet, szeretet örökkévaló, és életünk tettei az egész emberiség iránti szeretetet kell hogy tükrözzék.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Az ezzel kapcsolatos hitek széles sávban változnak, mert a fő kérdés nem az, hogy miért van gonosz a világban, hanem hogy milyen módon lehet, kell a rosszat, főleg az erőszakot felszámolni. Sokan hisznek abban, hogy egy másik ellen elkövetett erőszak Isten ellen szól. Sok Kvéker hiszi, hogy az Isten lelki világosságának hiánya gonoszsághoz vezethet. Sokan gondolják, hogy a gonosz egyszerűen csak az emberi természet szerencsétlen része és mindegyikőnknek kell a felszámolásán munkálkodnunk.

Megváltás

[szerkesztés]

Igen változatos hitek vannak “forgalomban”. Legtöbbjük hite szerint mindenki meg lesz mentve, mert Isten jó és megbocsájtó és aIsten világossága mindenki számára elérhető. A jótéteményeket, különösen a társadalmi munkát, és a béke mozgalmakat az emberiség megmentése szerves részének tartják és mindenkinek részt kell vennie attól függetlenül, hogy a halál utáni életben az egyén hisz, vagy sem.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A liberális Kvékerek nem hiszik hogy Sátán okozza az emberiség szenvedéseit. Némelyek úgy gondolják, hogy az szenvedés része Isten tervének és akaratának, még ha mi nem is értjük meg azonnal, hogy mi módon válik az az emberiség javára. Vannak akik nem hiszik hogy bármilyen lelki oka is lenne a szenvedésnek, és legtöbben humanista megközelítéssel próbálják segíteni a rászorulókat.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Nézetek különböznek. Vannak akik szerint az abortusz ellenkezik a Kvéker erőszakmenteség elvével, de néhányan az abortusz választásának jogát a nők egyenlőségi jogának és az asszony és Isten közötti személyes ügynek tekinti. A sok más felekezetből valókból is álló független kvéker szervezet az un. Amerikai Barátok Szolgálati Bizottság (AFSC) , mely nemzetközi gazdasági-, béke- és emberi- segítságet nyújt, támogatja a nők jogát, hogy lelkiismerete alapján válassza, vagy elutasítsa az abortuszt.


Mormonok

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A “Mormon” kifejezés általában az Utolsónapi Szentek Jézus Krisztusának Egyháza (LDS Egyház) tagjaira utal. Ezt a nevet (néha “Mormoniták”-nak is nevezik őket) először az 1830-as években használták azokra, akik hite szerint ifj. Joseph Smith az Isten elhivattatott prófétája volt és elfogadták “A Mormon Könyvé”-t a Smith által fordított szent írásként. A Mormonizmus (azaz az Utolsónapi Szent-, vagy Mormon teológia) egy, a 19.század elején alakult vallás, ideológia, mozgalom és al-kultúra, mely sok nagyon változatos és válogatott vallásos hitek gyüjteménye. Smith teológiáját a korabeli Mormonok a napjaik csaknem minden megoldatlan vallási kérdések általános válaszának érezték, de a Mormon hit alapja a modern prófécia elfogadása. Az a gondolat, hogy az emberek ebben a modern időkben is használhatják azt a különleges ajándékukat, mellyel határozottan, és tekintéllyel hírdethetik Isten akaratát. A Mormonizmus összes szektájának közös hite az, hogy az Utólsónapi Szent mozgalom alapítója, ifj. Joseph Smith pontosan egy olyan próféta volt. Ő írta hitük első összefoglalóját mely itt olvasható>.

Istenképzet

[szerkesztés]

A három önálló lény, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy közös cél érdekében egyesültek az un. „Istenfej”-ben. A hús-és-vér Atya, feleségével, az Mennyei Anyával, az egyszülött Fiuk, Krisztussal, és a felemeltetett Mormonokkal, akik mennyben Isten-szerűvé válnak, a mennyekben lakozik. Istennek tökéletes, a mienkéhez hasonló teste van.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Mormonok szerint Jézus Krisztus az Isten első szülött fia. Jézus az Úr és Megmentő, a föld Istene, az Atya Isten vezetése alatt a mennyekben és földön lévő mindeneknek teremtője, az Atyával és a Szentlélekkel közös célú, azaz a három különböző tagú Istenfej.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Isten a mennyeket és földet hat időszakban teremtette. A “nap” szó nem utal egy kifejezett számú évre, vagy egy meghatározott hosszúságú időtartamra.

A halál után

[szerkesztés]

Mindenkinek a lelke azonnal a lélekvilágba kerül és ott a paradicsomba, vagy a lélek-börtönbe lesz utalva. Az egyén gondolatai, szavai és tettei alapján az igaz hívők majd paradicsomi boldogságban élnek. A hitetlenek és bűnösök a lélek-börtönben élnek majd nagy nyomorúságban, de lehetőségük lesz a megtérésre, az örömhír elfogadására, és az élők kérésére a menny alsó szintjére juthatnak. A feltámadás- és az végső ítélet idején legtöbben a menny három királyságának egyikébe lesznek utalva, ahol lelki fejlődésük folytatódik. Csupán néhányan, a legelvetemültebb bűnözők szenvednek majd az örök sanyargatástól a külső sötétségben, mivel legtöbben elfogadják majd az örömhírt, és eleget szenvednek az Ezeréves Uralkodás végéig.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Bűntudatukat és bűnös természetüket az emberek nem Ádám és Éva eredeti bűnéből örökölték. Az elesés Istentől származó tervezett áldás volt, mely lehetővé tették az emberek számára az emberi test megtapasztalását, a nemzést, a megváltás örömét és a gonoszt ellensúlyozó jó cselekedeteket. Sátán és démonjai lelkekként járják át a földet és mindeneket a bűnre csábítanak. Az Isten szabad akaratot adott az embereknek, hogy hitüket a Sátán kisértéseinek való ellenállásal mutathassák ki.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás munkája szerintük a közösség hitgyakorlataiban nyílvánul meg. Az egyénnek az Isten- és Jézus Krisztus, mint Úr és Megváltóba vetetett hitét engedelmességgel kell megmutatni. Ragaszkodni kell a Jézus Krisztus példája által kimutatott hit gyakorlataihoz, követelményeihez, parancsolataihoz, törvényeihez és szentségeihez. A szükségben lévők számára végzett jótéteményi munkák a hit szerves része, minthogy azok az Isten szeretetét és a néki való engedelmességet tanítják, mutatják. Más gyakorlatok: Havi böjt. Keresztelés 8 éves korban és konfirmálás a felelős kor elérésekor. Minden bűnt meg kell vallni Istennek és a fő vétkeket a vezető tisztviselőnek. Kézrátétel a Szentlélek ajándékának elvételére. A templomadó befizetése. Házasságban való élés “ideig és örökre”.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Ádám és Éva engedetlen volt Istennek, így az első emberpár és leszármazottjaik elvesztették halhatatlanságukat, Istennel való közvetlen kapcsolatukat, és ezáltal az általunk is ismert fizikai testük ki van téve a szenvedésnek, kóroknak, és romlásnak. Emellett Sátán e földön való uralkodása magában is nyomorúságot okoz az emberiségnek. Mindez Isten tervei szerint történt, hogy megáldhassa őket a fizikai testük élvezésével, a jó és rossz közötti választás szabad akaratával, a szenvedést pótló gyönyör érzékelésével, és a megváltás örömének megtapasztalásával, valamint a Jézus Krisztuson keresztüli örök élettel. Isten megengedi Sátánnak, hogy nyomorgassa az emberiséget, mert ezáltal a jellem és a hit erősödik.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Abortusz bűn, a homoszexualitás bűn és homoszekszuális jogokat szenvedélyesen ellenzik. A nők isteni szerepe az anya és feleség, a férj segítsége. A férfiakat a család fejének, kenyérkeresőnek, vazetőnek és tanítónak tekintik. A házasságok örökérvényűnek tekintik, de ha szükséges megengedik a válást. A jótéteményeket a megváltás munkája lényeges részének és kereszténynek tartva, a Mormonok egy “jóléti” programot alapítottak. Havi böjtölést tartanak és segítik a rászorulókat.


Jehova Tanui

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Jehova Tanúi hite szerint nem sokkal az Apostolok halála után az Egyház néhány fő pontban általánosan elhagyta az eredeti hitet a “Nagy Hitehagyás”-ban. Ahogy irodalmukban azt megjegyzik: “Az 1900 éves ‘hű és okos szolga’ (Máté 24:45), a ős-keresztény gyülekezet volt az, akire a drága Királyság szolgálatai rá voltak bízva… a földi bizonyságtevés sokévszázados megbízásában engedelmes, a megmaradtak által képviselt felnőtt szolga most új feladatok szolgálatára áll készen” (Őrtorony, 1960, július 15, 436.oldal). Hitük szerint, a szent írások igazi értelme kezdődött összeállni mikor Charles Taze Russell és barátjai az 1870-es években Biblia tanulmányozásba kezdtek a Pennszilvánia állam beli Allegheny városkában. Ez a készülődés három évvel Russell halála után 1919-ben fejeződött be, mikor a Russell által 1881-ben alapított Őrtorony Társaságon belül jelentős hitelvi változások történtek. Russell tanításainak sok követője elhagyta a Társaságot mert úgy érezték, hogy annak célja Russell halála után teljesen megváltozott. Az Őrtorony Társaság megmaradt része -1931-ben Joseph Franklin Rutherford elnöksége idején- vette fel a “Jehova Tanúi” nevet Ézsaiás 43:10-nak az Új Világ Fordítás alapján (amiben az “Úr” “Jehová”-nak van fordítva). Ezzel nevük a más keresztény felekzetektől megkülönböztető egyik legnyílvánvalóbb jellemzőjükké vált.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az egy, Mindenható Isten, egy testi Lélek Lény, de teste nem emberi test. Csak egy Isten van, Szentháromság nélkül.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Krisztus ugyan Úr és Mentő, de nem Isten megtestesülése, nem egy isten-ember, hanem Istennél alábbvaló, nem része az Istenfejnek. Ő egy alkotott lélek-lény, Isten egyszülött fia, akit tökéletes emberként lett a Földre küldve. Az Ő áldozata lett „váltságdíj” az emberiségnek a bűntől és haláltól való megváltásáért. Isten (Jehova) teremtett mindent a mennyben és a Földön Krisztuson keresztül, aki a „mester munkás” volt Isten szolgálatában. Krisztus, Isten általi feltámasztása után az angyalok feletti szintre „emeltetett fel”.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Isten a mennyeket és a földet hat nap alatt teremtette, de minden “isteni nap” ezernyi emberi éveknek felel meg. Isten teremtett és vezérel minden folyamatot és eseményt.

A halál után

[szerkesztés]

A szellem nem marad meg a halál után. Hamarosan visszatér Jézus Krisztus a halottak feltámasztására, feléleszti a szellemet és a testet. A igazaknak ítéltek örök életet kapnak a földi paradicsomban, és az igaztalannak ítéltek nem lesznek kínozva, hanem meghalnak és azzal megszűnnek létezni.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Az eredeti bűn az oka, hogy az emberek öröklik a halált és a bűnt. Sátán és démonjai lelkekként járják át a földet és mindeneket a bűnre csábítanak. Ezt Isten benne való hit próbájaként engedi meg.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás munkáját szerintük az egyén, Isten- és Jézus Krisztus, mint Úr és Megváltóba vetetett hitének a hitgyakorlatok, követelmények, törvények, és szentségekhez való ragaszkodással és engedelmességgel mutatja meg. A “bizonyságtevés” és hitük másokkal való aktív megosztása alapvetően szükséges. Az Isten által nem helyeselt viselkedéseket el kell kerülni: a születésnapok- és a hamis vallások ünnepnapjainak megünneplése is ilyen.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Sok-sok szenvedést okoz az Ádám- és Évától öröklött halandóság, mely magával hozta a betegségek és kórok által való sebezhetőséget is, de a Sátán kisértéseinek magukat megadók saját maguk által okozott egészségkárosodásokat is elszenvednek. Sátán és démonjai nagy nyomorúságokat okoznak. Isten azért engedi meg a rombolást, hogy az emberiség felfedezhesse, megvalhassa hogy az Isten uralkodása jobb mint az ember istentelensége és ezzel kihívást jelent Sátán azon állításának, hogy Isten teremtményei, az emberek, elfordulnak Istentől és megátkozzák őt szenvedéseikben (Jób példáján).

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortusz megengedhetetlen, a homoszexualitás komoly bűn. A nemek szerepe rögzített: az ember a háztartás feje, az asszony a szerető háztartásvezető, aki segíti a férjét a gyermekek tanításában. A válás bizonyos helyzetekben megengedett, de a Jehova útálja az újraházasodást, kivéve ha a válás házasságtörés miatt történt. A katonaságban való szolgálat, vagy az állami kormányzathoz való bármilyen elkötelezettség tíltva van, mindenki csupán Krisztus Birodalmával lehet szövetséges. Vérátömlesztés, vér lenyelése helytelen, minthogy Isten azt mondta, hogy a szellem a vérben van. Csontvelő átültetés az egyén személyes tudatára van bízva, minden más orvosi gyógymód elfogadható.


Szíkok

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A “Szík” szó a tanítványt, vagy tanulót jelentő szanszkrit “síszhya”szóból származik. Az indiai punjabi nyelvben maga a Sikh is tanulást jelent, így a Szík a Tíz Guru tanítványaira és a szíkizmus élő guruja, a “Sri Guru Granth Sahib”-nak nevezett Szík szentírás tanításainak követőire utal.

Szíkizmus a hindu- és muszlim vallásháborúk környezetében kifejlődött vallás annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy mi a helyes hozzáállás a mentes hinduizmusban a “szentháborút” mindenféle erőszaktól fojtató vérszomjas iszlám erőszakkal szemben. A Szíkizmus hiteinek magja az egy Istenben-, és a szentírásukban leírt Tíz Guru tanításaiban való hit. A társadalmi hagyományok és berendezkedéseket illetően valamelyest eltér a hinduizmustól és az iszlámtól is (így pl. elutasítja a kaszt-rendszert és a purdah-ot -a nőket tetőtől talpig beborító lepel).

A Szíkizmus alapítója Guru Nanak 1469-ben született észak-kelet Indiában élő hindu családba. Négy “hősies” utazás után (északra Tibetbe, délre SriLankába, keletre Bengálba és nyugatra Mekkába és Bagdadba) Guru Nanak a hinduknak és muzulmánoknak egyaránt tanított és ennek során tanítványokat, Szíkeket gyűjtött maga köré. Tanításai a vallásnak az emberiség életében betöltött szerepéről szóltak. Szerinte a vallás fő feladata a népek egyesítése, és fájdalmazta, hogy a gyakorlatban a vallás inkább egymás ellen hangolja az embereket. Különösen sajnálkozott a hinduk és muszlimok közötti ellenséges érzületeken, és bizonyos szertartási módozatokon, amik szerinte akadályozzák a hívőket az Istenre való koncentrálásban, így tovább akart lépni mindkét vallás gyakorlatain. Jól ismert mondását “Nincsenek Hinduk, nincsenek Muszlimok”, Guru Sigh fejlesztette tovább “Tekintsd egyenlőnek az eberi faj egészét.”. Guru Nanak ellenezte a kaszt-rendszert. Halála előtt kijelölte utódját a Szík közösség új tanítóját (Guru). Ez a rendszer folytatódott míg az utolsó, a tizedik Guru, Guru Gobind (1666-1708) megalapította 1699-ben a Szíkek megkülönböztető azonosságát jelentő szertartásokat. Öt megkeresztelt Szík, akiket Panj Pyare (~ Öt Szeretett)-nek neveznek, saját kérésére megkeresztelték a Gurut és namsokkal halála előtt elrendelte, hogy az un. Guru Granth Sahib – a Szík Szentírás- legyen a Szíkek végső lelki tekintélye és a földi fennhatóságot a Khalsa Panth (~Szík Nemzet)-re ruházta. Az első Szík szentírást az Ötödik Guru, Guru Arjan állította össze és szerkesztette 1604-ben. Érdekesség: az az írás ritkaságszámba megy abban a tekintetben, hogy a vallásalapító életében és sajátkezűleg íródott, és az is érdekes, hogy Gurmuki írással készült, de részletei sok nyelven íródtak, melyek magábafoglalja a Punjabi, Szanskrit, Bhojpuri és az Iránban beszélt Persian, azaz Farsi is.

Guru Nanak hitelmélete egyszerű és világos annak ellenére, hogy látszólag nem több, mint a két teljesen eltérő hit körültekintő keveréke. Szíkizmus ezen érthetősége az egyetlen központi gondolatának, az Egy Isten, a Teremtő szuverenitásának tudható be. Guru Nanak Istent “Iagz Név”-nek hívta, mert el akarta kerülni Isten valamiféle beskatulyázását. Úgy tanított, hogy az Igaz Név bár sokféleképpen és sok helyen jeleníti ki magát és sok néven ismerik, mégis Ő az Örökkévaló égy, a Szuverén és Mindenható Isten, a Szeretet Igazsága.

Guru Nanak elfogadta a maya (az érzékszervi tapasztalás valóságának illúziója) fogalmát, amennyiben az a Teremtő örök igazságának kifejezéseit jelentő anyagi tárgyakat és valóságot illeti. Szerinte a maya az anyagi kívánságok és fogyasztás földi világában élők köré “egy valótlanság falat” emel. Ez az anyagiasság eltakarja előlük a végső valóságot -mert Isten teremtette az anyagot is-, így csakis a vágyaktól mentes, lelkileg látók tudják e falat áttörni a Guru Gurprasad kegyelméből.

A világ közvetlenül valóságos abban az értelemben, hogy maya-ként az érzékeknek megnyílvánítódik, de végső soron valótlan, abban az értelemben, hogy egyedül Isten a végső valóság. A hindu lélekvándorlás tanát a karma törvényének következményeivel együtt megtartva, Guru Nanak azt tanácsolta követőinek, hogy a reinkarnáció ciklusait fagyelmezett élettel törjék meg, azaz mérsékeljék önzésüket, önhittségüket és érzéki élvezeteket és éljenek egy kiegyensúlyozott életet és készüljenek fel a végső valóság elfogadására. Ezzel a Guru (Guprasad) kegyelméből az újraszületések sora megtörhet és a Szík az Isten Szeretetének lakhelyén maradhat.

Az utasítások szerint Szíkoknak egyensúlyban kell tartaniuk munkájukat, imádságukat és jótékonyságaikat és (egy másik hindu gyakorlat) Isten nevének ismétlésével meditálniuk kell hogy lelki fejlődésüket segítsék. Guru Nanak szerint a megváltás nem jelenti az útolsó ítéletet követő paradicsomba jutást, hanem Istennel, az Igaz Névvel való egyesülést és a benne való feloldódást. Szíkok nem hisznek sem mennyben, sem pokolban. Igyekezetük a lelkük emberi utazása során a Guru kegyelmének elnyerésére irányul.
A környező Muszlim nemzetek nyomása a Szíkokat önvédelemre kényszerítette és a 19.század közepére a Punjab terület kiterjedt a mai India, Pakisztán, Afganisztán és Kasmír sok részére.

Istenképzet

[szerkesztés]

A Mindenható Isten a személytelen, alaktalan végső valóság, Ő a Teremtő, a személyes megmentő, a belső tanító, aki mindentudó, mindenható és anyagtalan.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Isten mindeneken keresztül nyilatkozza- és jelenti ki magát a világmindenségben, de semmilyen véges képzet imádható Istenként, aki végtelen. Isten Nanakot és az őt követő kilenc gurut, valamint az írásokat választotta az isteni világosság megtestesítésére, de egyik sem imádható Isten(ek)ként.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Isten az ürességről való mély elmélkedésben létezett számtalan korokig, míg elhatározta a világmindenség és az élet megteremtését. Csakis Isten tudja, hogy mikor és hogyan volt a világ, az élet és az első tett megteremtve.

A halál után

[szerkesztés]

Az egyén szelleme folyamatosan újraszületik amíg felszabadul az Isten kegyelméből, mikoris a szellem Istennel egyesül, azaz Guru-vá válik.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Nem hisznek az eredeti bűnben, sem Sátánban. Szerintük mi jelenleg a bűn korában élünk, mikor a gonoszság várhatóan virágzik. Az emberek lényegükben hajlamossak a kisértéseknek engedni. Isten teremtett mindent és Ő adott az embereknek szabad akaratot. A gonoszságot Isten az emberiség jellemének- és az áldozatok hithüségének próbájaként engedélyezi. Az istentelen gonosztevőket mindenáron el kell kerülni.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás az Isten által adatott felvilágosulás, mely az újraszületésektől való felszabadulást eredményezi. Gyakori imádság, elmélkedés és Istent dícsérő éneklések, felnőttkeresztelés a Khalsa testvériségbe, jótétemények (könyöradományok és ingyen konyha), erkölcsösség és Isten törvényeinek (ahogy az a tíz emberi Guru hozza nekünk) való engedelmesség mutatja áhítatunkat és megtisztítja a lelkeinket a sok korábbi életünk során felhalmozódott tisztátalanságoktól, így megszabadulhatunk az olyan emberi bűnöktől is mint a kéjvágy, harag, kapzsiság, kötődések, és büszkeség…

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Az újraszületések ellenére az egyénnek nem szüksegszerűen kell a karma törvényeitől szenvednie. A szenvedés nem közvetlenül Istentől származik, ő csupán a hit és bátorság próbájaként engedi azt meg. A szenvedés gyakran sok jót hoz ki az emberiségből, mint pl. részvétet, könyörületet és szánalmat. A hűséges hívek a gonosztevők által a legsebezhetőbbek, akik hitüket próbára teszik. Sokan tekintik a szenvedést a lélek gyógyírjának, a gyönyört pedig a lélek betegségének.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Szerintük az abortusz egyértelműen bűn. Szent írásaikban nincs szó a homoszexualitásról, de általában a rossz karma forrásának tekintik és szerintük az az egyén női-férfi energiái közötti szellemi-lelki egyensúlyát megbontja és önpusztításhoz vezet. A nemek egyenlősége egy hivatalos álláspont, és a gyakorlatban is hangsúlyozzák. Özvegyeik szabadon újraházasodhatnak.


Szekuláris Humanisták

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A “Szekuláris Humanizmus” elnevezést először 1846-ban George Jacob Holyoake használta “az olyan véleményekre, melyek csak tapasztalati módszerekkel próbára tehető kérdésekkel foglalkoznak ”.

Ma a Szekuláris Humanizmus egy, természeti világnézetű aktív élet-beállítottság, mely az értelem, együttérzés, tudományos érdeklődés, erkölcs, méltányosság és egyenlőség használatát támogatja. A szélesebb humanizmustól az különbözteti meg, hogy ez a dogma-bölcsesség helyett a szabad érdeklődést részesíti előnyben, támogatja a megismerés tudományos módszereit és elutasítja “megjelentetett ismeretet” és az istenalapú erkölcsösséget. A Szekuláris Humanizmus főleg az ateisták, agnosztikusok, szabadgondolkozók, racionalisták, szkeptikusok és materialisták részére tűnik vonzónak. Alapelveit a következőképpen egyszerűsíthetjük:

  • Emberek értékesek és meg tudnak oldani emberi problémákat.
  • Tudomány, szabadon szólás, értelmes gondolat, demokrácia és művészeti szabadság együtt járnak.
  • Semmi természetfölötti nem létezik.

A Szekuláris Humanizmus gyakran találja magát a vallásos fundamentalizmus ellenfeleként, különösen az egyház és az állam szétválasztásának kérdésében. A szekuláris humanisták hajlamosak a fundamentalistákat babonásnak és haladásellenesnek tekintenik, míg a fundametalisták a szekuláris humanizmust a Sátán munkájának látják, ami az emberiséget Istentől el akarja vonni. Az utóbbi időkben baloldali befolyás alá kerülő szekuláris humanizmus mostanában egyre gyakrabban kerül ellentétbe a szekuláris humanistákat és vallásos csoportokat egyaránt szolgáló szervezetekkel, mint pl az Amerikai Humanista Társaság és a Szekuláris Humanizmus Tanács, melyek igyekszenek minden humasita (mint konzervatívok, liberálisok, demokratikus szocialisták és szabadságszerető libertáriánusok) részére nyitva állni, nem csak a balosoknak, mint azt ők szeretnék.

Istenképzet

[szerkesztés]

Az Isten-képzet számukra nem fontos, minthogy legtöbb Humanista ateistának, vagy agnosztikusnak tartja magát.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Tekintettel arra, hogy legtöbb Humanista ateistának, vagy agnosztikusnak tartja magát, nem hisznek Isten megtestesülésében sem.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A világmindenség és az élet eredetét illető titkok felderítésének egyetlen tiszteletre méltó módja a tudományos kutatás.

A halál után

[szerkesztés]

Az életutáni létezés, vagy a halál utáni lelki létezés nem elismert.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Nincs a “gonosz”-hoz hasonló fogalmuk. A méltánytalanságok, gaztettek okait tudományos módszerekkel vizsgálják a szociológia, pszihológia és kriminológia keretein belül.

Megváltás

[szerkesztés]

A halál utáni élet, lelki felszabadulás és megváltás ismeretlen fogalmak. Az egyén személyes lehetőségeinek kifejlesztése az emberiség jobbításáért való munkálkodás alapvető fontosságú, de csupán természetes, nem természetfölötti úton-módon.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A szenvedésnek nincsenek lelki okai, hanem az a szerencsétlenség, betegség és elnyomás általi sebezhetőségből ered.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

A világ humanista egyesületei szorgalmazzák az abortusz szabadon választhatóságát, a homoszexualitás egyenjogúságának teljes elismerését, a nemek egyenlőségét, a válás és újraházasodás magánügynek való tekintését. Emellett igyekeznek a nyomort felszámolni, a békét-, erőszakmentességet- és környezetvédelmet támogatni.


Hinduk

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

A Hinduizmus (amit gyakran Szanatana Dharma ~ “Örökéletű Hit” néven emlegetnek) a sok-sok féle hitrendszerek-, gyakorlatok- és szent írások indiai vallásainak gyüjtőneve. Eredete az ősi Indo-Árja Véda kultúráig nyúlik vissza, így a legrégibbnek számít a világ fő vallásai között, mintegy 940 millió követővel. E nagy számok ellenére befolyása többnyire Indiára korlátozódik, minthogy a Hinduizmusra való áttérés csaknem lehetetlen: abba majdnemhogy bele kell születni.

A hinduizmus lényegét jól jellemzi az ősi Rig Véda egyik sora: “Az igazság egy, bár a bölcsek sokként ismerik azt” (1.kötet 164.ének 46. Verse). Lényegében elmondaható, hogy a hittel, szeretettel és kitartással követett bármelyik lelki gyakorlat az önmegvalósulás ugyanolyan végső állapotához vezet, de a hindu gondolatrendszer a különböző hitek egymásmellettélésének szorgalmazásával kitünteti magát, mivel szerinte egyetlen halandó rendszer sem követelheti az egy-és-igaz, tapasztalaton felüli Igazság kizárólagos ismeretét. A hinduk számára ez a gondolat az “Örökéletű Hit”-et meghatározó aktív erő forrása volt az idők kezdete óta, azaz olyan kapcsolat van köztük, mint az Advaita végtelen isteni maga-valósága és a Lét között: Advaita örökre változatlanul, önvilágosítóan megmarad, központinak és áthatónak, az őt körülvevő káosz és folytonos áramlás ellenére.

Általánosságban tekintve a hindu nézetek csaknem az elgondolható nézetek összességét foglalják magukba: a monizmus, dualizmus, a feltételes nem-dualizmus, panteizmus, panenteizmus (amit néha monisztikus-teizmusnak neveznek), szigorú monoteizmus és politeizmus – csak hogy a gyakrabban előforduló irányzatokat említsük- mind belefér és otthont talál a Hinduizmus gondolatrendszerében. Ez a tény nem arra utal, hogy lényegében fogalmuk sincs a Végső Igazság lényegét illetően, hanem a már említett Véda alapján igyekeznek elismerni, hogy az sokféleképpen jelenik meg, így egymás nézeteit egyenértékűnek tekintve, azokat tiszteletben tatják (és akkor jönnek a muzulmánok és istenteleneknek nyílvánítva, őket leöldösik – ezt hogy lehetne feloldani?).

A Smarták néven ismert hindu monisták egy egységet látnak, és a személyes isteneket az egy-és-egyetlen Legfelsőbb Létezés különböző nézőpontokból való látványaként (alak) értelmezik (a prizma által színekre felbontott fehér fényhez hasonlítják), és így mindegyiket imádásra alkalmasnak tartják. Az Isten hinduk által ismertebb alakjai a Brahma, Devi, Visnu, Gánes és Síva. Az egyik legkiemelkedőbb hindu monista a szent Ramakrisna volt, akinek Isten kedvenc formája a Devi volt. Ramakrisna a hagyományos hindu hitet hangoztatta, és megerősítette, hogy a hívek Istent az általuk kedvelt bármilyen formájában (Ista Devata) hívhatják segítségül hogy az Ő kegyelméért esedezzenek a Moksa (a halál- és újraszületés körforgásának végetvetése) elérésére.

Bár a Hinduizmus nagyon változatos hitek keveréke, a Felvilágosodás kutatása, az újraszületési körforgásból való egyéni kiszabadulás vágya és az un. Ahimsa (~ erőszakmentesség) elve meglepően hatékony összefogó-, egyesítő erőknek bizonyulnak. A hinduk hite szerint a világon minden az egyetemes lélek része, így mindent tisztelni, megőrizni és megóvni kell. Ebből a gondolatból nőtt ki a gondolati türelem és a vegetárianizmus is. Korunkbeli Hinduizmusban általánosan elfogadottnak tekinthető a Szentháromság fogalma, aminek részei (a Kereszténységtől eltérően) a Teremtő, a Fenntartó és a Pusztító (Brahma, Visnu és Síva). Az “avatár” a hindu vallásban az istenség földi megtestesülése, melyek közül a legnépszerűbbek a Visnu (a Fenntartó) tíz avatárja: a Hal (Matsya), a Teknősbéka (Kurma), a Vadkan (Varaha), az Oroszlán (Narasimha), a Törpe (Vamána), Baltás Ráma (Parashurama), Ayodya Királyfia (Ramayána), Krisna (Mahabharata), Buddha, és Kalkin.

Meg kell említeni, hogy a Hinduizmust sokan egy politeisztikus (sok-istenhívő) vallásnak tekintik, ami a fentiek alapján hibásnak tekintendő, minthogy a hindu istenségek nem önállóak, hanem az EGY különböző alakjai. A “dévák” a kereszténység angyalaihoz hasonló anyagtalan teremtmények.

A mai Hinduizmusnak négy fő ágazata van: Vaisnaizmus, Saivizmus, Saktizmus és Smartaizmus. A megosztás istenképzetükön alapszik: míg Vaisnaizmus Istent főleg Fenntartónak (Visnu) látja, addig Saivizmus szerint Isten lényegében a Pusztító (Síva) és csak a Smarták imádják mind a háromat együtt, minthogy ők azokat az Egy Isten különböző alakjainak tartják.

Istenképzet

[szerkesztés]

Változatos hitek. Sok Hindu hisz Istenben (Brahma), mint a személytelen, végső, valóság-világ szellemében. Sokan hiszik hogy Isten egyszerre egy személytelen hatalom és személyes megmentő. Hitük szerint sok, vagy számtalan isten és istennő létezik, melyek az Egyetlen Legfelsőbb Isten különböző kifejeződéseit képviselik. A Hindu Szentháromság a világmindenség teremtője (Brahma), megtartója (Visnú) és pusztítója (Síva).

Megtestesülések

[szerkesztés]

Istennek sok, ha éppenségel nem is megszámlálhatatlan megetestesülése és megnyilánulása (az un. avatarok) léteznek, akiket Istenként imádnak.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Sokféle hitek szövevénye. Sokan hiszik hogy a világmindenség folyamatosan újrateremti magát mindaddig, míg a tettek következményei minden egyénből kioltatik. Sokan hisznek egy Teremtő Istenben is.

A halál után

[szerkesztés]

A karma törvényei által az egyén szelleme újraszületik mindaddig amíg végül is felvilágosul, és felszabadul az újraszületéstől. Akkor a szellem a végső gyönyörűség állapotába kerül (un. moksha) és a végső igazsággal és valósággal, azaz a Brahman-nak nevezett Istennel eggyé válik. Az egyén karmája (az egyén tetteinek természetes következményei) határozza meg, hogy milyen életformában születik újra (vannak akik számos mennyekben, vagy poklokban, esetleg alacsonyabb életformában születnek újra).

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

A Hinduk változatos hiteket tartanak a gonosz eredetét illetően. Némelyek hisznek olyan istenekben akiknek hatalma van hogy gonoszt cselekedjenek és szerintük a legjobb ezeket az isteneket a mi oldalunkra hozni, hogy hatalmukkal nagy előnyöket biztosítsanak számunkra. Sokan hiszik a buddhistákhoz hasonlóan, hogy a gonosz, bűn és halál csupán illúzió, minthogy csupán az un. Végső Valóság (vagyis Isten) az, ami igazából létező. Ugyancsak a Buddhistákhoz hasonlóan sokan hiszik hogy az embereknek szabadságukban áll rosszat vagy jót cselekedni. A sóvárgás, kötődés és tudatlanság az újraszületések során felhalmozódnak és végül a kapzsiság-, gyűlölet- és erőszaknak nevezett gonoszságban nyilvánulnak meg. A gonosz tüneménya az önzéssel együtt a felvilágosuláson keresztül szűnik meg.

Megváltás

[szerkesztés]

Az újraszületési ciklusokból való kiszabadulás- és az Általános Lélek(Brahman)-el való egyesülés elérésére nekünk tisztelnünk és imádnunk kell Istent (vagy isteneket), jótéteményeket tenni, és a dharma szerinti helyes életet kell élnünk (mindenki a saját kasztja és életfázisa alapján), valamint, el kell zarándokolni az Indiában lévő szent helyekre és elmélkedés, yoga, és egy mester segítségével meg kell ismernünk az igazi természetünket, mint a Brahman-nal való egységünket. Az életünk utolsó szakaszában aszketikus, önmegtagadó életmód ajánlatos. Egyes hiduk hiszik, hogy a megváltás a megbocsájtó Isten kegyelmi adománya.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Sokan hiszik, hogy a szenvedés a jelen- és korábbi életekből felhalmozódott kapzsiság, gyűlölet és lelki értetlenség következménye, melyet karma néven emlegetnek. Némelyek úgy látják, hogy a szenvedésekkel való türelmes élet a lelki növekedés szempontjából értékes. Ugyanakkor a szenvedést csupán valótlan tüneménynek tekintik, a testi gyönyörhöz és fájdalomhoz való kötődés eredményeként, minthogy nézeteik szerint semmi sem létezik valóságosan az egy Abszolúton kívül (ami körülbelül Isten fogalmának felel meg).

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortuszt gyűlöletes undokságnak tekintik, minthogy az élet kezdetét a megtermékenyülésre teszik, így szerintük a magzat védelmet érdemel. A homoszexualitást illetően a nézetek a közömböstől a nagyon erős elutasításig terjednek. Ennek oka részben az, hogy a nemi életet általában a megvilágosodással ellenkezőnek tartják, így szerintük az csakis a házasságban való utódnemzés szempontjából tekinthető elfogadhatónak. A válás és újraházasodás hagyományosan és kultúrálisan elfogadhatatlan, bár írásaik nem tiltják egyiket sem, és mostanában egyre elfogadottabbnak tűnik.


Tudományosok (Scientologists)

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Scientológia (szájentológia ~”Tudománytan”) egy hit-, tanítások- és szertartás rendszer, melyet eredetileg szekuláris filozófiaként 1952-ben Ron Hubbard alapított és “alkalmazott vallásos filozófiának” nevezett. Ma a sokak által vitatott és kérdéses Scientológia Egyháza képviseli aminek hivatalos célja az emberi lélek kifejlesztése. Nagy súlyt helyeznek a szelemi tanácsadásra és rehabilitációra, a tagság tanusága szerint Hubbard tanításai és “technológiája” felszabadította őket a kábítószerek-, alkohol-, depresszió-, tanulási nehézségek-, elmezavarok-, és más problémák fogságából és az egyház magát -az általa barbár és megromlott gyakorlatnak nevezett- pszihiátria alternatívájának tekinti. Ugyanakkor, Scientológiát sokan komoly vádakkal illetik, melyek az egyház önképét élesen meghazudtolni látszanak. Az egyház ellenségei –néhány külföldi államvezetéssel együtt- a Scientológia Egyházát gátlástalan kereskedelmi szervezetnek állítják be, és a kritikusait zaklató, tagjait pedig kizsákmányoló istentelen kultusznak nevezik. Sokak szerint az egyház sok kétséges tevékenysége Hubbard tanításainak egyenes következménye.

A Scientológia egyik központi hite az, hogy a személy egy elmével és testtel rendelkező halhatatlan lélek (melyet “tétan”-nak neveznek), mely alapjaiban és lényegében jó. Szerintük az egyénnek olyan életet kell élnie, hogy folyamatos lelki és erkölcsi képzés, öntudatosság és javulás által növelje egy jobb világ teremtésének hatékonyságát, hogy boldog legyen és elérje a végső megszabadulás állapotát. Erre a célra sajátos módszereket dolgoztak ki, melyek lehetővé teszik, hogy az egyén elérhesse ezt a végső állapotot.

A Scientológia egy másik alapelve pedig az, hogy az un. “élőség” három egymással kölcsönönhatásban álló (lényegileg és alapvetően lelki) alapeleme a vonzódás (Affinity), az egyetértést jelentő valóság (Reality) és a megértéssel egyező érintkezés (Communication). Hubbard ezt “ARC triangle”-nak (ÍV-háromszög) nevezte és tanítása szerint a hívők ezt alkalmazzák életük jávítására, ugyanis hitük szerint a háromszög egyik pontjának megemelése (javítása) a másik kettő növekedését eredményezi. Hubbard foglalkozott az elme tudatos-, tudatalatti- és öntudatlan tevékenységeinek leírásával is. Szerinte az emberi elme két részből szerkesztődik: az “analitikus elme” a pozitív, értelmes, logikus “számítógép”, míg a “reaktív elme” hatás-visszahatás elvén működik. Hubbard ez utóbbit tartja az egyén problémái gyökerének, és az emberiség embertelensége okozójának, és szerinte ezért vagyunk képtelenek tartós, virágzó és józan társadalmat építeni.

A Scientológia központi módszere az un. “auditing” (a latin “aud-” hallani szóból), ami négyszemközti beszélgetés az egyház által képzett “hallgató”-val. E beszélgetések során a hallgató segíti “ön”-megismerési folyamatot, a elme reaktív részének kibontakozását, azaz azoknak az érzelmi töltéseknek, sajátos sérülési eseteknek, saját erkölcsi vétségeknek és a múlt rossz döntéseinek a fetárását, melyek az egyént olyan életbe zárja, ami nem teljesen az ő irányítása alatt áll.

A Scientológia Egyháza céljának a háború-, bűnözők-, elmebaj nélküli világ teremtése, ahol jó, tisztességes embereknek szabadságuk és lehetőségük van céljaik elérésére.

Istenképzet

[szerkesztés]

A Tudományosok az Istenben, vagy istenekben való hitet személyes jellegűnek tartják, így nincs elfogadott véleményük ebben a témában. Úgy gondolják, hogy a Legfelsőbb Lény természete minden egyén számára személyesen jelentődik meg, ahogy az egyén tudatossága és lelki érzékenysége növekszik. Hisznek viszont egy általuk Tétának hívott, élet energiában, vagy életerőben, mely mindenekben és azon túl is létezik.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Nem hisznek Isten különleges megtestesülésében, minthogy az általános életerő (Téta) minden létezőnek saját tulajdonsága. Minden ember halhatatlan lelki lény (tétan), s a Tudományosok gyakorlatain keresztül képesek elérni egy közel isteni állapotot.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

Minden csupán az általános lélek megnyilvánulása, minthogy az az egyetlen valóságosan létező dolog.

A halál után

[szerkesztés]

Az újraszületések sora mindaddig folytatódik, míg az illető tudatosan nem néz szembe születése előtti, a jelen-élete- és a korábbi élete sérüléseivel és nem ismeri fel hogy a saját igazi természete egy “tétan”, azaz, az anyagon, energián, teren és időn túli halhatatlan lélek. Ez állapotnak az elérése teszi lehetővé, hogy lélek megszabaduljon a születés és halál ciklusából, hogy a fizikai világmindenségtől függetlenül működjék, azaz hogy Istennel eggyé legyen.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

A egyének születése előtti, a jelenlegi-, vagy korábbi életek során ért bizonyos fájdalmas tapasztalatok és ártalmas tettek nyomot hagynak a visszaható elmében és meggondolatlan viselkedéshez vezet. A józan gondolatoktól való elválás és a hamis elképzelések (“tévelygések”) bűnös cselekedeteket eredményezhet.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás a Tudományosok kidolgozott gyakorlatain és technikáin keresztül érhető el. Ennek célja az, hogy az egyén felismerje igazi természetét, ami egy halhatatlan lélek, un. “tétan”. A megváltáshoz (amit felvilágosulásnak is neveznek) vezető úton haladva az egyén tudatossága fokozatosan nő, egészen a Tétan fokozatig, ami egy olyan lelkiállapot melyben az anyag, energia, tér, idő gondolat és élet határok nélkül vezérelhető. Az egyház gyakornokai segítenek másokat ez ön-felvilágosulás elérésére a születés előtti, jelen- és korábbi élet zavaró tényezői azonosításában, melyek a boldogság akadályai.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

Szenvedésként éljük meg, mikor lelkünk e fizikai világmindenség csapdájába esik. Csupán mikor az egyén tudatában van saját lelki természetének, akkor lesz képes a világmindenségben lévő korlátjait azonosítani és legyőzni, azaz felemelkedni az alacsonyabb boldogsági- és szabadsági állapotból egy magasabba.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

A Tudományosok a homoszexualitást betegségnek tekintik. Szerintük senki nem bírja felszabadítani magát lelkileg mások felszabadulásának segítése nélkül, ezért sok társadalom-javítási szervezetet alapítottak. Vannak ilyen szervezeteik a kábítószerezés-, bűnözés-, lélektani- és államvezetési visszaélések felszámolására és az emberi jogok-, vallásszabadság-, oktatás- és erkölcsnevelés javítására. A Tudományosság nagy előnyben részesíti a lelki/szellemi gyógyulásra kidolgozott saját módszereit az általánosan elfogadott orvostudományi kezelésekkel szemben.


Új Gondolat Gyakorlatozók

[szerkesztés]

Kik Ők?

[szerkesztés]

Az „Új Gondolat Gyakorlatozók” a főleg Amerikában elterjedt változatos hitek gyüjtőfogalma. Az olyan hitek tartoznak ide amelyek Isten jelenlétének és megtapasztalásának lényegét olyan gyakorlati okokból tartják fontosnak mint például a gyógyulás, vagy siker. Ide tartoznak többek között az Egység, a Vallásos Tudomány és a Isteni Tudomány csoportok is.

Istenképzet

[szerkesztés]

Csak egy Isten létezik, az Univerzális Elme, mely a teremtő értelem. Ez az értelem, nem egy lény, hanem egy elv, mely mindenhol és mindenben jelen van, és egy személytelen erőnek tekinthető, mely személyesen, tökéletesen és egyenlőképpen jeleníti meg magát mindenben.

Megtestesülések

[szerkesztés]

Nincs különleges megtestesülés, minthogy Isten mindenben egyformán létezik. Némelyek úgy hisznek, hogy Jézus egy Példakép volt, aki isteni természetét teljesen kifejlesztette, és ezért Ő az „útmutató”.

A világmindeség és az élet eredete

[szerkesztés]

A világmindenség, minden bennelévővel, az Isten –mint a teremtő értelem- kifejezései, így mindenek kezdet- és végnélküli örökké létezők.

A halál után

[szerkesztés]

Némelyek a folyamatos újraszüetést Isten ajándékának hiszik. Szerintük ennek célja a halhatalanná válás: minden élet ciklus a következőre való felkészülés – ahogy azt Jézus Krisztus is tanította nekünk. Mások úgy hiszik, hogy az egyén szelleme a test halála után az általános lélekkel egyesül.

Miért van Gonosz?

[szerkesztés]

Nem hisznek az eredeti bűnben, Sátánban vagy gonoszban. Szerintük az emberek néha “hibákat” követnek el, mikor figyelmen kívül hagyják saját igaz természetüket, mely Isten Tökéletes Elméje és Szeretete.

Megváltás

[szerkesztés]

A megváltás a személytelen életerővel való egység felismerésében, megvalósulásában van, mely az egyén gyógyító lehetőségeit feloldja. Képzett gyakornokok segítik az elme, test és élet problémáinak lelki gyógyulását. Vannak akik Jézust a megváltás “útmutatójának” tartják. Vannak akik úgy hiszik, hogy mindenki, tetteiktől függetlenül megváltatnak a szerető és megbocsájtó Isten által. Legtöbben azon a nézeten vannak, hogy Isten mindenütt-jelenlevőségének tudatossága –azaz hogy Isten minden és minden Isten felismerése- az emberiség és azon belül egy személyes megváltáshoz vezet. Sokan hiszik, hogy az ismétlődő újraszületések Isten ajándéka, minthogy minden élethossz egy új lehetőséget nyújt a következőre való felkészülésre, amíg az egyén eléri “tökéletesség” szintjét és istenné válik.

Érdemtelen szenvedés

[szerkesztés]

A szenvedés az egyén igaz természetének, mint Tökéletes Elmének a semmibe vételéből származik és megszűnik mikor az egyén felismeri az Általános Elmével, Istennel való egységét. Az Új-Gondolat gyakorlatokkal, gyakran egy képzett gyakornok segítségével, meggyógyíthatjuk személyes szenvedéseinket.

Mai kor kérdései

[szerkesztés]

Az abortuszt nem ítélik el, és nincs erről hivatalos álláspontjuk.