Heraldikai lexikon/Pavese

Névváltozatok:
álló paizs (Szendrei 1896. 83.), gyalogsági állópajzs (Kalmár János ArchÉrt. 1951. 48.[1]), pavéze (Kalmár HadtörtKözl. 1975. 541. [2])

it: pavese, palvese, fr: pavois, pavart, de: Pavese, Setztartsche, Wehrmäntel, Tarras, cs: pavéza, taras, en: pavise, tallevas
Rövidítések

A pavese nagyméretű pajzs, mely részben a római scutumból fejlődött ki. Mivel az egész testet védelmezte, népszerű gyalogsági pajzsforma volt. Főleg a városok használták a gyalogosok és a számszeríjasok védelmére. Bártfa szolgálatában a 15. században 27 zsoldos állt, közöttük egy kapitány, egy pavesés, két tizedes, egy fegyvermester volt található, a többi katonát pedig két csapatba osztották. Egyes cseh városok, mint pl. Prága-Óváros (Staré Město) polgárai a város címerét a pavesére is ráfestették.

Csehországban már 1200 táján megjelent, mint a négyszögű pajzs leszármazója, melyen egy függőleges boltozat futott végig. Kezdetben csak a gyalogosok viselék. A kisebbek 60-130 cm közötti nagyságúak voltak. A hátulján H-formájú markolattal volt ellátva, jobbra és balra kiegészítő szíjakkal, miáltal a pajzsot a háton is lehetett hordani. Kis számban cseh, lengyel és litván lovagok is viselték, és a 14-15. században néha a Német Lovagrend is használta. A gyalogosok kézipajzsa mellett egy nagyobb méretű 1-2 m közötti pavese is kialakult, melyet az aljára erősített tüskékkel vagy a hegyes végével szúrtak a földbe és kampókkal fogták egymáshoz. Ezt egyfajta védőfalként is lehetett használni. Idővel látónyílást és lőrésekkel is ellátták. A pavese váza fából vagy vesszőből készült, kívül bőrrel volt bevonva.

Ez a nagyméretű pajzs lovas hadviselésre nem volt alkalmas. Ennek ellenére díszes változatai néha heraldikai jelképekkel is el voltak látva. A városi címereken kívül császárok, királyok, egyes lovagi egyletek címerével is ellátták, mint amilyenek pl. Hunyadi János és Hunyadi Mátyás pajzsai (a Fekete sereg pajzsai) vagy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államcímerének ötszögű paveséje. A pavese nem kötődött a használó személyéhez, ezért nem tartozik a heraldikai pajzsok közé. Használata a lőfegyverek elterjedésével, a harmincéves háború idején szűnt meg.

A tárcsapajzs egyik fejlődési vonalát a nagyméretű állópajzsok képezik, amelyek a 15. századi gyalogság fontos védőfegyverévé váltak. Függőleges osztásaik közül az egyik előre ugrott. A huszita harcmodorban alkalmazták. Ha a gyalogosok egymás mellé állították és a csúcsos alját a földbe szúrták, egyfajta védőfalat képezett és mögötte a számszeríjat is fel lehetett ajzani.

A huszita pajzs (de: Hussitenschild) derékszögből kiszélesedő, felül háromszögben végződő pajzs, mely 1948-tól 1989-ig Csehszlovákia címerpajzsa volt. A huszita pajzsokra megy vissza, de ez a heraldikai tévedések kategóriájába tartozik.

A pavese olasz eredetű szó, jelentése 'paviai'. Olyan speciális pajzsfajta, melyet Paviában készítettek. Ez a város az ókorban és a középkorban is híres volt pajzsgyártásáról. A magyarba a szó az Anjou-korban vagy valamivel előbb kerülhetett. A magyarban maga a pajzs szó is a paveséből származik. A pavese eredetileg a háromszögű pajzsoktól eltérő, Itáliából származó formák gyűjtőneve volt. A szó nyelvünkbe az Anjou-korban vagy valamivel előbb kerülhetett, az olaszból ugyanezen korban átvett lovagi-katonai kifejezésekkel együtt, mint a lándzsa, pálya, trombita, kapitány stb.