Olvasónapló/A Bélteky-ház/1. könyv

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Következő lap (2. könyv) * Címlap (Olvasónapló/A Bélteky-ház)


Hajnalban Vas Gyula, vállán puskával, elhagyja az apai házat. Betér a temetőbe édesanyja sírjához, ahol találkozik egy emberrel. Az idegen hosszú köntöst visel, haja hosszú, arca kedves, szemében pedig nemcsak a szelídség, hanem a téboly nyomai is láthatók. Megkérdezi Gyulát, hozott-e virágot, mert ő igen, és a számára kedves halott sírjára ül. Gyula otthagyja a bolondot. Dél felé betér egy fogadóba a zápor elől, ahol ifjak vitatkoznak hangosan a tisztválasztásról. A vitába, kiabálásba belekeveredik Halkó, a lantos; egy „kiesett tisztviselő”; és egy tudós, Porubay professzor. Halkó, aki ismeri a fiút, odamegy Gyulához, és Porubay segítségével meggyőzi, hogy az ifjúnak Uzán, a Mátra aljai faluban, az Uzay-családnál van a helye. A hatvan éves Uzay Elek (Porubaynak kedves ismerőse, jótevője) ugyanis nevelőt keres.

Gyula másnap este ér Uzára. A kastélyban kedvesen fogadják: Uzay éppen Bodnárral, a helyi pappal sakkozik, és nyer. Gyulát is megveri egy játszmában. Kilétéről kérdezik, Gyula azt feleli, hogy árva. Uzay kérdést tesz fel Gyulának: az öreg a házi nevelést, a pap az iskolait tartja jobbnak – mi erről Gyula véleménye? A fiú szerint a nevelő személye és hozzáállása a legfontosabb, de őmaga az iskolai nevelést részesíti előnyben, és házi nevelést csak akkor választana, ha a gyermek egy dologban nagyon tehetséges, és a házi nevelés segítene elmélyedni abban az adott témában. Belép a szobába Uzay tizenhárom éves fia, Károly, mögötte Cili, a nővére. A lány vacsorára hívja a férfiakat, akik tovább folytatják a nevelésről szóló vitát. Uzay felveszi Gyulát nevelőnek, mert tetszenek neki a fiúnak a nevelésről vallott nézetei. Uzay tanítója nagyon rossz volt: csak matematikát tanított a gyermeknek, és teljesen elbátortalanította, elvette az önbizalmát. Uzay felnőve gazdag ember lett, tehetséges volt, és készített magának egy „mívesi szobát”, amit esztergályos, asztalos –és lakatos felszerelésekkel rakott tele. Uzay magába forduló, zárkózott ember volt, de jó feleséget talált magának. Neje nagyon szerette őt, és viszont, leste férje minden kívánságát. Az asszonnyal boldogság és élet költözött a házba, a halálával üres lett Uzay élete. Sára, az öreg szobaasszony, Tamás, a komornyik, Bodnár, illetve a gyermekei próbálták belé visszahozni az életkedvet, örömöt. Cili okos lány volt, főleg a történelem érdekelte, amit a pap tanított neki. Csak akkor szólt, ha kérdezték, de mindenhez okosan hozzá tudott szólni. Uzay megkérte Gyulát, foglalkozzon a leány tanításával is.

Gyula tanította Károlyt minden olyanra, amire egy jövőbeni katonának szüksége lehet, főleg, hogy hogyan legyen nemes lelkű katona. A gyerek láthatóan jól haladt a tanulmányokkal. Cili is fejlődött, őt inkább a tudomány kötötte le, mint a mindennapi női munkák. Csendes, szerény lány volt, szeretett mulatni, de csak mértékkel. Rengeteg évszámot és történelmi adatot tudott fejből, de Gyulának ez nem tetszett: szerinte a nő úgyis feleség lesz és anya, minek neki ilyenekkel terhelni a fejét? Végül Uzay és Bodnár meggyőzik, hogy a történelem fontos tudomány, és Gyula ezentúl már ókori és újabb kori erkölcsös hősnőkről is beszél Cilinek.

Bélteky Gyula atyja, Mátyás, korán árvaságra jutott. Apjának rokona, egy tisztviselő, lett a gyámja, annak testvére, Vilmos, a nyugalmazott huszárhadnagy, pedig imádta a gyereket. Matyi erős volt, a parasztgyerekekkel birkózott, és Vilmos egy katonát látott benne. Szabadon nevelte a gyereket, nem akarta iskolába járatni, engedte, hogy a fiú azt tegye, amit akar: Matyi szemtelen lett, csínyeket, durva tréfákat követett el. Végül iskolába adták, de mindkét helyről elküldték, mert verekedett az osztálytársaival, modora kibírhatatlan volt. Felnőve birtoka volt, jó vagyona, és Mogyorósra ment Szögváry tanácsos leányát, Marit, feleségül kérni. De a házasság elkapkodott dolog volt: Matyi nem változott, ugyanolyan durva modorú maradt, és emiatt szenvedett az asszony. Fiuk születik, Gyulának nevezik el. Leguli, a harmincöt éves ügyvéd, segítségével Matyi sok pénzhez jut, várat épít magának. Gyula nagyon tehetséges gyerek: apja bevezeti őt a mulatozás rejtelmeibe, anyja pedig Káray, a család barátja, segítségével tudományokra és hazaszeretetre tanítja. Gyula szeret festeni, és kimagaslóan halad a tanulásban. Húga, Biri (Borbála), mindenben az apjára ütött: önző, hiú, és csak a dorbézolásnak él. Egyértelmű, hogy Biri az apja, Gyula az anyja kedvence volt. Gyula iskolába kerül. Két legjobb barátja, báró Regéczy Kálmán, és Ongay József. Birit apja egy intézetbe adja, hogy egy kicsit neveljék meg (francia nyelv, tánc, zongorázás), meg annyi németet tanítsanak neki, „mennyi vásárlási alkudozásokra elkerűlhetetlen.” Közben telnek az évek, Matyi és a sógora, Szögváry János között nézeteltérés támad. Gyula elutazik Pestre, hogy világot lásson, megtanuljon lovagolni, vívni, és jogot tanuljon. Regéczy kíséri Gyulát mindenhová, Pesten bálba is mennek, ahol Gyula megismeri Regéczy húgát, Pólit. Itt jelenik meg Halkó is.

Gyula látogatást tesz a főispánnál és családjánál. A főispán fia, Vince, Gyula barátja. Anyja rokona Gyomay Klára, aki megtetszik Gyulának. Vince azt mondja neki, hogy a lány valóban nagyon szép, az a baj, hogy szegény. Gyula teljesen beleszerelmesedik a lányba, képet is fest róla. Vince meglátja, és őszintén bevallja barátjának: ő és Klára két éve szeretik egymást. Klári apja, Gyomay, birtokos volt, de perekbe keveredett. Apja helyett Klári nővére, Veronika vezette a birtokot, de egy megfázás nagyon meggyötörte. Gyomay megnyert egy pert a főispán, Vince apja, ellen és cserébe magukhoz kellett vegyék vette Klárit nevelésre. Mindenki kedvelte a lányt, sokat segített a háztartásban és mindig kedves, jó kedélyű volt. Vince és a lány egymásba szerettek, és végül egy bál alkalmával vallották be egymásnak az érzéseiket. A család többi tagja nem tudott semmiről, és Vince azon gondolkozott, hogy talán feleségül veszi a lányt. Amikor Gyula odaérkezett, és beleszeretett a lányba, Vince félteni kezdte Klárit, féltékeny lett, és végül bevallotta barátjának Klára iránti érzéseit. Gyula nem szomorkodik, hanem Regéczyvel múlatja az időt. Meglátogatja őt, és családját, Pólival is egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Regéczy és Gyula egy öreg festő (Berky) műveinek árverésére mennek el, ahol megismerkednek Kauffman Angelikával, a festő szép lányával. Kálmánnak nagyon tetszik a lány, és Angelika Gyulával is eltársalog. A lány maga is festeget. Mindenki, aki csak számít, Kisrétre utazik, az öreg Regéczy báróhoz. Ott tudja meg Vince, hogy szülei ellenzik az ő és Klára házasságát, mert fiuknak Rónapataky generális lányát, Málit szánták feleségül. Megérkeznek Rónapatakyék, és megindul a mulatozás, zene, tánc, játék stb. A fiatalok az erdőbe mennek virágot szedni, kivéve Klárit, merthogy ő még túl fiatal, és amúgyis, a főispánné nem akarja, hogy Vince közelében legyen. Gyula bevallja érzéseit Pólinak, aki viszonozza a fiú szerelmét.

Vince dühös, mert nem engedték Klára közelébe. Ongay vigasztalja, hogy ő meg Máli annyira jól megértik egymást, hogy nem Vince, hanem Ongay lesz Máli férje. A mulatozás után mindenki hazatér. A három barát Pestre megy, Vincéékhez. Ott van Vince, Ongay és Gyula. Klára nagyon szomorú, mert hazafelé a főispánné kioktatta, hogy kerülje a fiát, mert a lány alacsonyabb rangú nála. A két szerelmes búsul, de Ongaynak ötlete támad: elküldi a varrónőt némi anyagért, és mivel Vince szülei nincsenek otthon, Ongay beviszi Vincét a varrogató Klárihoz. Barátaik előtt esküszik meg a két szerelmes, hogy szerelmük örökké fog tartani és semmi sem választhatja el őket. Másnap Ongay elutazik.

Következő lap (2. könyv) * Címlap (Olvasónapló/A Bélteky-ház)