Ugrás a tartalomhoz

Növények/P/Pipacs

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Növények/K/Közönséges pipacs szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 3434 bájt

Növények

Pipacs

Rajz a növény különböző részeiről
közönséges pipacs
Pipacs
(Papaver rhoeas, Syn: -)
Más neve(i): közönséges pipacs, mezei pipacs, vagy vetési pipacs, pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák.


A pipacs a boglárkavirágúak rendjébe, ezen belül a mákfélék családjába tartozó faj, elterjedési területe Dél- és Közép-Európa.
A pipacsot a vadvirágok királynőjének is nevezik. Kerti növénynek ma már ritkán ültetik, pedig több dísznövényként nemesített változata létezik. A többnyire vörös, narancssárga díszpipacs önmagát szaporítja, terméséből a szél hordja szét a magokat, ezért ha egy kert napos részébe ültetik, akkor a növény egyre nagyobb területet foglal el.
A pipacs feltűnő és ismert, 30–80 centiméter magas, egyéves növény. Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek, durván fűrészes szélű szeletekkel, a szárral és a virágkocsánnyal együtt rásimuló vagy elálló serteszőrösek. A végálló virágok átmérője 5–8 centiméter. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek. Sérülés esetén fehér, tejszerű nedvet ereszt magából.
Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 méteres magasságig. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, azóta a vegyszeres gyomirtás jobbára kiszorította a vetésekből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal együtt ma is tömegesen terem.
Kerti növénynek ma már ritkán ültetik (bár több, dísznövényként nemesített változata létezik); ilyenkor magról szaporítható. Terméséből a szél rázza ki a magokat.
A pipacsvirág (Papaveris rhoeados flos) jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják, valamint alvászavarok ellen.
A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel: a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják. A szárítás során a szirmok elvesztik élénkpiros színüket és liláspirosakká válnak.
Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen vagy főzve fogyasztják (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele.


Ellenjavallat: Gyermekeknél a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!


Lásd még: Gyógyhatása

Magyar Wikipédia: Pipacs


A Wikimédia Commons tartalmaz Pipacs témájú médiaállományokat.