Kertészet/Tünethatározó/Cseresznye és meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 2328 bájt

Kertészet

Cseresznye és meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága


[[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|]]

Cseresznye és meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága
Kórokozó: Prunus necrotic ringspot ilarvirus (PNRSV)
A betegséget először az 1960-as évek elején Észak-Amerikából közölték, később Európában is elterjedt és Magyarországon ismertté vált. A betegséget korábban stecklenbergi betegségnek nevezték. A beteg fák terméshozama csökken, gyengén fejlődnek, és korán elpusztulnak.
Gazdanövény:
A Cerasus nemzetségbe tartozó növényfajok legelterjedtebb betegsége. Legjelentősebb a cseresznyén és a meggyen, de előfordul még a dísz Prunus fajokon is.
Tünetek:
A betegségnek két tünettípusa van. Az egyik a sokk tünet, a másik pedig a krónikus tünet. A sokk tünetre jellemző, hogy a leveleken nekrotikus foltok figyelhetők meg, amelyek később kilyukadnak. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a levéllemez nagy része hiányozhat. A krónikus tünet jellemzője, hogy a levelek fűzlevélszerűek és erősen fogazottak lesznek, gyakran két levélcsúcs is fejlődik. A legjellegzetesebb tünet a levél fonákán látható, ahol a levél felső harmadában, a levél széléhez közel, a mellékerek között sötétzöld, húsos, kakastaréjszerű kinövések (enációk) mutatkoznak. A cseresznye levelén elsősorban a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok találhatók. A krónikus tünetre jellemző keskenylevelűség és a levél fonákán enáció ritkán fordul elő. Más csonthéjas növényfajon csak a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok figyelhetők meg.
Terjedés:
A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás a mag is, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. Virágzáskor a kórokozó pollennel terjed. A vírus gyökérérintkezéssel is az egészséges növényre kerülhet.

Lásd: #A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága. E védekezési eljáráson túlmenően azonban a Chenopodium quinoa-t mint lágy szárú indikátor növényt is használni kell. Hőterápia esetén a növényeket 37 °C-on 14–21 napig kell kezelni. Utóbbi csak nemesítési alapanyag esetén jöhet számításba.