A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) kb. 0,5 mm nagyságú, a fehértől a sárgászöldig színeződhet, fekete pigmentfoltokkal a hátán. Gyakori károsítója a szabadföldi és a beltéri kultúráknak egyaránt. Kozmopolita faj, így a szabadból könnyen betelepül a termesztőházakba, télikertekbe. Néhány párosodás után a nőstény élete végéig termékeny, egyszerre 100 tojást is lerak, melyek 75%-ából nőstény, 25%-ából hím utód fejlődik ki. A száraz, meleg környezet kedvez a takácsatka elszaporodásának.
FIGYELEM!
Ha a növényen egyszer megjelentek az atkák, a károsodás nagyon gyorsan továbbterjed.
A takácsatkák kis fehér pontokként jelennek meg a leveleken. Ha ilyet látunk a levelek fonákján, érdemes atkák és tojások után kutatni. A felnőtt egyedeket nagyító nélkül is fel lehet ismerni, fekete, mozgó pontok formájában. A levelek fonákján (és csak ritkán a felszínén) táplálkoznak, a szövetnedveket szívogatják. Először kicsi sárgás foltok jelennek meg, erősebb fertőzés esetén a levelek elsárgulnak, majd elszáradnak, végül leesnek. A takácsatkák a levél fonákján „pókhálót” képeznek, ami különösen jól látható és felismerhető permetezéskor. Szélsőséges esetben az egész növényt befonhatják.
- Az érintett (fertőzött) növényeket azonnal el kell távolítani. A gyakori vizes permetezés magasabb páratartalmat eredményez, melyet az atkák nehezen viselnek, és a tojásrakás mértéke is csökken.
- A helyiség hőmérsékletét is érdemes csökkenteni, vagy legalább a meleg napokon alaposan kiszellőztetni. :A károsított levelek minimum 50%-át el kell távolítani.
- A takácsatkák természetes ellenségei a ragadozó atkák (Phytoseiulus persimilis, Amblyseius cucumeris) és a zöld fátyolka (Chrysopa carnea) lárvái.
- Biológiai védekezésként szerves alapú növényvédő szerek használhatók:Neem-olaj, Bio Myctan Spinnmilbe, Naturen, Neudosan, Promanal Austrieb, Spruzit.
