Kertészet/Méhészet/A méhek repülése
1934-ben August Magnan francia entomológus és segédje, André Sainte-Lague vizsgálataik alapján kijelentették, hogy a méhek repülését az aerodinamika akkori fejlettségi szintjén nem lehet megmagyarázni.
2005-ben a Caltech tudósai nagy sebességű digitális fényképezőgépek és egy óriási méhszárnyat utánzó robot segítségével rántották le a leplet a háziméh repülésének titkáról.
A nászrepülés[szerkesztés]
A fiatal anya kelése után néhány napos korában tájoló repülést, majd több nászrepülést végez. A párzás a levegőben történik, sokszor több kilométerre a méhcsaládtól, egy un.heregyülekező helyen. A nászrepülésre általában 11 és 17 óra között, derült, szélcsendes napon kerül sor. A nász a herék számára végzetes, mert nemző szervük a párzást követően kiszakad. A méhanya a hímivarsejteket egy zacskóban, az un.magtarisznyában gyűjti. Amennyiben a méhanya megfelelő számban párzott herékkel, egy életre elegendő hímivarsejttel rendelkezik és kb. 5 évig rakhat petéket. Ha a párzás valamilyen okból nem volt sikeres, az anya herét szülővé válik, ami annyit jelent, hogy megtermékenyítetlen petéket rak le, amelyekből herék fejlődnek ki. Az ilyen méhanyát a méhész vagy a méhek maguk egyszerűen lecserélik. Egy jó méhanya a tavaszi hónapokban 700-1500 petét rak le naponta.
Méhek kommunikációja[szerkesztés]
A méhek egy része felderítő tevékenységet végez a röpkörzetben és társait fejlett kommunikációval a többi gyűjtőméhet tájékoztatja a méhlegelőről.
Ha a felderítő méh gazdag méhlegelőre bukkan, megtölti mézhólyagját vagy megrakja kosaracskáit, és visszatér a méhcsaládhoz.
A távolság függvényében körtáncot vagy riszálótáncot jár. A méhek csápjukkal megérintik a táncos felderítőt, hogy szagot fogjanak és megtudják, milyen virágfajta után kell kutatni.
Ha viszont a legelő meglehetősen messze van a méhlakástól és talán csak egyetlenegy virágzó fából vagy kisebb virágcsoportból áll, a méhek könnyen eltévednek, ha nem kapnak pontos útmutatást. Ilyen esetben a felderítő méh nem körbe-körbe kering, hanem egyenes vonalban mászik, és potrohát riszálja. Az alig néhány centiméter hosszú egyenes vonal végén balra fordul, és ívben visszatér a kiinduló ponthoz. Utána újra elindul ugyanazon az egyenes úton, jobbra kanyarodik és újra visszamegy. Ezt többször megismétli, és egész idő alatt riszálja a potrohát. Az egyenes vonal a Nap állásának szögét veszi figyelembe, melyhez viszonyítva található a méhlegelő. A riszálás mennyisége több vagy kevesebb jelzi a méhlegelő távolságát.
Ha sokszor járja a táncot, azzal a méhlegelő minőségére lehet következtetni.
A méhtánc kifejezést a méhészetben és az etológiában használják, a háziméh (Apis mellifera) egyik jellegzetes viselkedésének leírására. A kaptárba visszatérő felderítő méh a tánc segítségével tudatja fajtársaival az általa talált táplálékforrás minőségét, irányát és távolságát. Tehát a méhtánc kommunikatív aktus, és mint ilyen, a társas viselkedésformák egyike. A méhtánc jelenségét Karl von Frisch osztrák etológus fejtette meg több évtizedes munkával, amiért 1973-ban Konrad Lorenz-cel és Niko Tinbergennel megosztva orvosi és fiziológiai Nobel-díjban részesült. Kezdetben azt feltételezték, hogy a méhek két eltérő táncformát – a kerek-táncot („körkörös”) és a rezgőtáncot („potrohrázó”) – használnak, amelyek a körkörös tánccal a viszonylag közeli (300-500 méteren belüli), a potrohrázóssal a távoli lelőhelyekről (akár 12 km távolságig) adnak információt. További kutatások kiderítették, hogy a körtánc megegyezik a rezgőtánccal.
A méhtánc típusai[szerkesztés]
A méhek táncát alapvetően kétféle típusba sorolta Frisch:
- mikor a talált táplálék 100 m-en belül található, a felderítő egyed kerek-táncot vagy körtáncot végez, melynek során körbe-körbe szaladgál a kaptárban. Eközben a többi méh a felderítő egyed által hozott nektármintából értesül a talált virág minőségéről.
- ha a táplálék messzebb van, annak távolságáról és irányáról a rezgőtánc tudósít. Ennek során az egyed nyolcas alakban táncol, a körívek közötti egyenes szakaszon a potrohát rázva. Egyes fajok szabad területen, vízszintes felületen táncolnak, ekkor a nyolcas egyenes szakasza a táplálék irányába mutat. Az egyenes szakasz hossza, a teljes nyolcas megtételének ideje, és a potrohrázás intenzitása a táplálék távolságát jelzi. Más fajok a kaptár belső falán táncolnak. Ekkor a nyolcas egyenes szakasza a függőlegestől akkora szögben tér el, amekkora a táplálék irányának szögeltérése a Naphoz viszonyítva. Mivel a Nap folyamatosan halad az égbolton, ezért az irány pontos megadása érdekében a felderítő egyed a tánc irányát korrigálja az eltelt idő függvényében, így az mindig a Nap aktuális helyzetéhez igazodik.
A további kutatások során kiderült, hogy a kerek-tánc tulajdonképpen csak nagyon rövid rezgő szakaszú rezgőtánc.
A tánc leírása[szerkesztés]
A méhek tánca során 1-100 vagy még több, nyolcas formájú kört tehetnek meg, amelyek mindegyike két részből áll: a rezgőrész és a visszatérő rész. A felderítő először egyenesen megy valamilyen irányba, és közben rázza a potrohát, majd tesz egy félkört jobbra, megint egyenesen megy és rázza a potrohát, majd tesz egy félkört balra. A következő körök során ezt a figurát ismétli a felderítő méh, amit a társai előbb megfigyelnek, majd maguk is átvesznek és eltáncolnak, mielőtt kirepülnének.
A rezgőrész iránya és hossza közvetlen összefüggésben áll a táplálékforrás irányával és távolságával. Ha tehát pontosan a nap irányába kell repülni, a méh függőlegesen felfelé kezdi a táncot, ha azzal pont ellentétesen, akkor függőlegesen lefelé. Bármilyen eltérés a függőlegestől azt jelzi, hogy a méheknek milyen irányban kell eltérni a naptól. A kastól mért távolságot a rezgőrész hossza jelzi: minél tovább tart, annál tovább kell repülni. A tánc során kb. 75 ezredmásodperc felel meg 100 méternek.
A rezgőtánc során a felderítő méh a tánc irányát korrigálja az eltelt idő függvényében, így az mindig a nap aktuális helyzetéhez igazodik. Ennek segítségével a táncot követő méhek mindig pontosan megtalálják a lelőhelyet még akkor is, ha a nap helyzete megváltozott az égbolton.
A méhtánc alkalmazása egyéb kutatásokban[szerkesztés]
A mesterséges intelligenciára irányuló kutatások során az egyéb, szociális viselkedést és csoportszerveződést mutató állatfajok viselkedését felhasználták, és ennek mintájára a méhek táncát is tanulmányozták a hibatűrő hálózatok kifejlesztésére irányuló kutatások során. A publikációban bemutatjuk az általunk kifejlesztett és BeeHive névre keresztelt útkereső algoritmust, amely a házi méhek kommunikációs és értékelési módszerein alapul. Az algoritmus működése során „méh” ágensek járják be a hálózat „méhlegelőnek” keresztelt zónáit. Útjuk során a hálózat állapotát rögzítő információkat összegyűjtik és ezzel frissítik a útválasztó táblázatokat. A BeeHive hibatűrő, skálázható és teljes mértékben helyi vagy regionális hálózati információktól függ. A részletes szimulációk során kimutattuk, hogy a BeeHive hasonló vagy jobb teljesítményt ér el, mint az ugyanerre a feladatra kifejlesztett legmodernebb keresőalgoritmusok.
Nem a méhek táncát, hanem a méhkolónia működését vette alapul a stigmergikus számítástechnika egyik ága, a méhkolónia-optimizáció, amelyet az internetes szervezek működésének optimalizálására dolgoztak ki.
A remegőtánc kifejezést a méhészetben és az etológiában használják, a háziméh (Apis mellifera) egyik jellegzetes viselkedésének leírására. A kasban lévő méhek a tánc segítségével toboroznak méheket, hogy a felderítő méhektől mielőbb átvegyék a nektárt.
A remegőtáncot először Karl von Frisch osztrák etológus írta le az 1920-as években, amikor a méhek táncát tanulmányozta, de nem tudta meghatározni a funkcióját. 1993-ban Wolfgang Kirschner fedezte fel, hogy a remegőtánc következtében a közeli munkások nem szállnak ki nektárt gyűjteni, hanem segítenek a már begyűjtött nektár feldolgozásában.
A remegőtánc hasonlít a méhek rezgőtáncához, de csak akkor használják, ha a nektárt begyűjtő méhnek sokat kell várakozni a nektárt feldolgozó méhek érkezésére, vagy pedig úgy ítéli meg, hogy kevés számú feldolgozó méh áll rendelkezésre. Azt is feltételezik, hogy a remegőtánc során a rezgőtánc során bemutatott tápláléklelőhely illatanyagait terjeszti a felderítő méh.
A rezgőtánchoz hasonlóan a remegőtánc is egyike a méhcsalád elsődleges viselkedésszabályozási mechanizmusainak, amivel a család összes tagjának viselkedését befolyásolják. Összesen négy vagy öt módszert figyeltek meg, amivel a házi méhek a család tagjainak viselkedését és a munkások közötti feladatmegosztás tudják szabályozni.