Kertészet/Méhészet/A méhészet jelentősége
|
A háziméh (Apis mellifera) háziasítása már mintegy 6000 évvel ezelőtt megtörtént, és a selyemlepke (Bombyx mori) mellett az egyetlen korán háziasított rovarfaj. A méhészet az egyik legősibb mezőgazdasági tevékenység. A méz finom íze mellet sok olyan vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz, melyekre a szervezetünknek szüksége van. Ezért az ember a méhektől zsákmányolja el a mézet. „A méz a mézelő méhek által a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetve növényi részek kiválasztott anyagából előállított természetes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját különleges anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, majd dehidratálnak és lépekben érlelnek. A hazai mézfogyasztás mintegy 90%-a lakossági fogyasztás. A méz további 10%-át az ipar (sütödék, konzervgyárak, gyógyszergyárak, kozmetikai laboratóriumok stb.) használja fel. Magyarországon kifejezetten kedvezőek a természeti adottságok a méhészet szempontjából. Viszonylag hosszú a mézelő növények virágzási időszaka, amely alatt a méhek nektárhoz juthatnak. Az ország nagy kiterjedésű akácerdőkkel rendelkezik, amely a magyar méhészet legfontosabb méhlegelője. A méhészeti ágazat jelenleg mintegy 16 000 család megélhetéséhez nyújt kiegészítő vagy fő jövedelemforrást, így közvetve hozzájárul a vidék népességeltartó képességéhez. A méhészetek létfontosságú szerepet töltenek be az ökológiai egyensúly fenntartásában is. A méhészek között megtalálható a néhány családos hobbiméhésztől kezdve a kiegészítő jövedelemtermelési céllal méhészkedő kistermelőn át a főállású, akár több száz méhcsaláddal foglalkozó vállalkozó méhész is. Az átlagos méhcsalád-sűrűség Magyarországon 9,8 méhcsalád/km2. Jelenleg a méhcsaládok száma több mint 900 ezer az országban. A méhészek szakmai és érdek képviseleti szervezete az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME). |